Az Est, 1916. november (7. évfolyam, 305-334. szám)
1916-11-01 / 305. szám
Előfizetési árak: Egy hónapra•» 2.— korona Negyedévre « S.~ korona Egész évre.. ~ H 20.— korona •a Megjelenik délután » Egyes szám ára az országban €5 f££S.9 j Ausztriában & ISiS* Minden közleményünk után• *.\omása *iles Politikai napilap Felelős szerkesztő : Miklós Iziodor Szerkesztőségi OIl. kerület, Erzsébet*körút 7« Kiadóhivatal« VII. Erzsébet*körut 18—20* Fiókakiadó hivatalok» V., Vilmos császár-út 14. am* és IV., Dácia utca 92. ZWienben s 't Kohlmarkt T• November elseje megérkezett , harmadszor fordul a temetők ünnepe a világháborúban. És a sirok, a temetőföldek ezen a harmadik halottak napján nem teremnek aranyködben fénylő gyertyákat, sőt virágot is alig. A sirok kivilágítását eltiltották, a virág pedig borzasztó drága lett. A halál a városban ma olyan drága, mint az élet; csak künn a harctéren, ahol az evés-ivás is ingyen van, osztogatják ingyen a halált is ... A halottak is, mint az itthonmaradt élők, harctéri testvéreikre gondolva szűkölködnek. Az itthonmaradt halottaknak nem jut ma annyi megemlékezés, virág és csendes köny ; a fronton esett halottaké az emlékezés. Olyan halottak napja, mint három évvel ezelőtt volt, valószínűleg nem leszsoha többé a világon. Ez a háború elfújta a ködöt, a homályt, a borzongás idegenséget, ami a halál gondolatát " vette körül bennünk. Mindennapivá tette, titokzatosságának gyöngyfehér leplét lehúzta, addig a határig, ameddig csak lehetett. Oly bizalmassá költöztette belénk a halálgondolatot, hogy szinte az utolsó titkokat is érdektelenné tette. Pajtásunk lett nekünk a halál, leszállt kékellő jégtrónusáról, valahol a gondolatnak is távoli magasságából, és borzalmas szeszélyből, elvegyült népe közé, pajtásunknak tolakodott... . . . Város végén, magas falakkal kerített sirkertek, hosszas, karcsú temetőbeli fák, sírkövek és szobrok és kriptákon néma márványtömbök, amik titkokat akarnának őrizni, mire valók ? Gyertyák aranyköde, virágok hűvös pompája, ha elmaradnak is ! . . . Galíciában és Lengyelországban, Doberdón és Belgiumban, Franciaországban és Albániában, Szerbiában és a magyar Kárpátokban és Erdélyben sir, sir mellett. Szántóföldeken, kis erdőkben, útszéleken, árkokban, ahol éppen találta a halál, lefektették őket aludni. És alusznak minden ünnepélyesség, titokzatosság, gyertyafény aranyozása, virág cifrája nélkül. Négyszögletes, szabályos, mély árkokban sokszor, tucatokszámra együtt. Nyers fakeresztek fölöttük, amelyeken ha rajta is volt a nevük, a harmadik halottaknapjára, rég lemosta az eső, az idő... B Sinaja előtti hegycsúcsok elfoglalása A Falkenhayn-hadsereg főparancsnokságán, október 29. (Az Esi haditudósítóidnak távirata) Js Predsáltól délre emelkedő, uralkodó jellegű magaslatok október II-ika óta, a határgerinc rohammal való elfoglalásának napja óta nagy akadályként állanak csapataink előnyomulásával szemben. Csak hosszantartó oldalazó harcok árán sikerült Pradeált elfoglalni s ha már ez az első fontos siker is nagy követelményeket rótt csapatainkra, Predeáltól délre az ellenségnek még makacsabb ellenállásával kellett megküzdenünk. Mi románok a Jénafa felé vezető úttól jobbra és balra minden hegyet beépítettek, nagyrészt ütegállásokkal, és az egyes hagyok közt jó összekötő utakat építettek, úgy hogy a fenyegetett pontokra szükség esetén igen könnyen vethettek nagyobb csapattömegeket. Több kisebb siker után tegnap a megerősített hegycsúcsok e rendszerét is megtörtük. Ji német zászlóaljaknak és német tüzérségnek szintén nagy részük volt e sikerben, melynek fő értéke a gyors kihasználásban rejlik. Tegnap elfoglaltuk az Iizuga patak völgyét, mely derékszögben metszi a sinajai úttól keletre fekvő hegytömeget és ma eljutottunk Jizugába Ez a kis város az Jizuga patak torkolatánál fekszk, ott ahol ez a Prahova folyónak Sinaja felé húzódó medrébe ömlik. Mikor Predeálért tölt a harc, Jizuga volt a román csapattartalékok kirakodó állomása. Ji pályaudvar épületét az utóbbi napokban tüzérségünk gyakrabban,lödözte. Jizuga, bár lakóinak száma csekély, élénk ipari város, középpontja a Prahova-völgyi gazdag ,nagyrészt magyar kézen lévő — faiparnak és pályaudvarától 15 kilométernél hosszabb ipari drótkötélpálya visz észak felé a sziklás hegyekbe, melyek között a leghevesebb harcokat kellett megadnunk. Dr. Köster Adolf. Nehéz harcok Campolungtól északra A Falkenhayn-hadsereg főparancsnokságán, október 29. (Az Est haditudósítójának távirata) Azoknak a harcoknak, amelyekről a német nagyvezérkar jelentése úgy emlékezik meg, hogy Campolungtól északra játszódtak le, a törcsvári szoros a színhelye. Ez a szoros a Brassóba vezető három szoros közt a legvadabb, legszaggatottabb és nagyobb csapattömegek mozgása számára a legnagyobb nehézségekkel jár. Kocsiul viszilt rajta, de román területen ezt az utat nem tartják karban. Az út völgy katlanokba fut le, majd magaslatokra kapaszkodik, ezek közt van olyan is, amely 1300 méter magas. Megerősített magaslatok A háború két esztendeje alatt a románok minden magaslatot rendszeresen megerősítenek a szoros körül. Rengeteg fedett lövészárok, nagy farkasverem-mezők és drót- meg faakadályok terülnek el az út fölött. Ha az erődítésnek ez a fajtája ma régiesnek és gyermekesnek tűnik is fel, a szagga- S tolt terep nyújtotta természetes védelem nagy erőssége volt az ellenségnek. Frontális támadással ezt a vidéket a legjobb csapatok is csak lassan és nagy veszteséggel foglalhatták volna el. A szoros természetileg és mesterségesen legerősebben védett állásai közé tartozott egy Törcsvártól délre emelkedő magaslat, mely négy darab, magdeburgi gyártmányú ötcentiméteres ágyukkal felszerelt páncéltoronynyal volt ellátva. Ezek a tornyok és az eszt tendők nehéz munkájávall épített erődítések mai már nagyobbrészt sér tetlenül birtokunkban vannak, amit részint frontális támadásunknak, részint jól kigondolt és pompásan végrehajtott megkerülő mozdulatoknak köszönhetünk. Az utóbbiak során a magyar csapatok külö nösen kitüntették magukat és győzelmünket kiegészíti az, hogy veszteségeink csekélyek voltak. mi campolungi harcok A Campolungtól északra folyó harcokat egy hegytetőről néztem végig, mely a szorostól délre emelkedik. Campolung egykor szász város volt, ma végállomása a Bukarestből Pitestin át vezető vasútnak. Sok tornyával és tarka házaival békésen terül el a völgykatlan falvai közt. A harc — főleg tüzérharc — román részről is igen élénken folyt, a gyalogság küzdelme szintén makacsabb volt, mint eddig. Sűrűn került a sor kézigránát-harcra. A hegyi háború folyton ismétlődő megkerülési lehetőségei a csapatnak és vezetőinek idegeit a legnagyobb feladatok elé állítják. A magyar és osztrák csapatok kivétel nélkül átlag ezer méter magasságban menetelnek és harcolnak. Néhány nappal ezelőtt több napos hegyi járőrszolgálatra, melyen előrelátható volt, hogy sokat kell majd nélkülözni, háromszor annyi ember jelentkezett önként, mint a mennyire szükség volt. Román falvak pusztulása A románok kíméletlen energiával védik országukat. Tegnap egy kis falut lőttek össze és ez alkalommal féltucat honfitársukat sebesítették, illetőleg ölték meg. Egy másik városka, mely Campulungtól északra fekszik, a román tüzérség kíméletlensége miatt félig leégett. A lakosságot, mely a templomba menekült, csapataink élelmezik. Dr. Köster Adolf. fraras Latfibes’eack flaettensen és Folfkenhsen eg^sstfies támadósáról . Brrgas'Ea elseni offenzíva öröllére el van temetve Genf, október 30. (Az Est kiküldött tudósítójának távirata) Lacroix tábornok írja a Tempsban: Románia északi határán a helyzet még mindig nagyon változó, de a román ellenállás itt még egyáltalában, nincs megtörve. Ellenben a dobrudsai orosz-román hadsereg már nem tud ellenállani s ez teljesen megváltoztatja a mi keleti helyzetünket .