Az Est, 1916. december (7. évfolyam, 335-364. szám)

1916-12-01 / 335. szám

Péntek, 10/6 december /• Bécs a temetés előestéjén Bécs, november 29. (Az Est kiküldött munkatársától) A Ringen nem lehet mozdulni. A hotelekben nem lehet szobát kapni. Az éttermekben ma estére és holnap délre minden asztal előre le van foglalva. Az egész belvárosban, a Burg környékén száz és százezer ember nyüzsög. A nagy látványosság, a császári temetés előkészülete el­­érte tetőpontját. Többé már nincs meg a gyász és a temetés hangulata. Azok, a­kik a császári temetés szer­tartását előkészítették és már­ száza­dokkal ezelőtt paragrafusokba fog­lalták, nem a szívüket, akarták, meg­halni, hanem tanuságtételt tenni az udvar, a fegyveres erők, a monarchia hatalmáról. A legnagyobb arányú pompa és szertartásos felvonulás készül itt. Együtt’ a mhodaxch­ia egész arisz­tokráciája. A hotel-hallók, az étkező­­sermek ,a főrangú világ zsurt érméivé­­ alakultak. Ak­ egymásba házasodott 'hercegi, grófi, bárói családok örven­dezve látják egymást viszont. A nagy­­­ világi társasélet, a melyet a háború korlátok közé szorított, felszabadul, káprázatos ragyogású élet öltözött Bécsbe,­­hátha az alapszín fekete. Ha teh­et ezt a szót használnom, a gyász teljes pompájában »kivirult«. A hölgyek gyászruhái csodásan len­gék, graciózusak a füll és a könnyű szövetek, szinte virágzanak, kiizzik a kar, a nyak rózsaszíne,a bájos fejeket gyászfátyolos, kecses tekütő koszo­­rúzza, a­melynek elől kis fehér pereme van. A fekete félcipőkön csöpp csil­logó csat. Drága, a prém csillogásában fénylő bundák. Sohasem hitték, hogy a gyásznak ennyi fényes színe és vál­tozata van. És a fekcte női hullámzásban a ka­tonai egyenruhák színpom­pás soka­sága. Tündöklő gárdisták, kék és arany németek, zöldlob­as generalisek egész raja, fel és alá robogó udvari h­m­lók. Csoda-e, hogy mindez ki az ut­cán van. A Burg körül életveszedelem járni. A régi palota minden terme vi­lágos. Az öregmódi zöldléces ablak­kor­­inak lecsukva, de kiragyog rajtuk a csillárok Villamfrüstje, királyi ár­nyak jönnek-üzednek a termekben. A kapucinusok klastromában csend. Udvari mérnök dolgozik lent a sír­boltban. Minden ragyogó tiszta. Rai­ner Mária főhercegnő koporsóját már bevitték a ravatalozó asztalról a kőpallóra és a templomba vezető lépcsőre szürke szőnyeget teregettek. Mozdulatlan némaságban vár a kripta ma délután négy óráig, a­míg fáklyás kapucinus barátok sora között megérkezik Ferenc József, a legfiatalabb ebben az uralkodói gyülekezetben. A barna kámzsáé, szakállas bará­tok izgalom nélkül, egyk­evűen jár­nak. Ők már megszokták a királyi környezetet. Benn a templomban minden fe­kete, csak Ferenc József címereinek rajza vet egy-egy fehér foltot az ér­falakra ... Künn a Szent István-templom előtt óriási tömeg. A csodaszép tornyot bá­mulják, ele nem a szépsége miatt, hanem azért, mert napok óta azt hir­detik, hogy a király temetésnapjára valaki kitűzi a torony ormára a fekete zászlót. Felkúszik a villámhárítón, a góthikus kiszögeléseken és élete ve­szélyeztetésével megteszi a bravúrt. Ezren és ezren lesik, várják ezt az embert. Egy-egy arab esket már annak néznek ... Mozog !... Ott mászik !... kiáltják: »Ketten vannak!«... »A másik már a gombon van !«... adják to­vább szájról-szájra, de senki sem lát semmit. Benn a templomban lázas, izga­tott­­munka. A középhajó óriási pil­léreinek tövében fekete posztógyász­­keretet vontak az oltár előtt, körül minden fekete, a kórusról fekete szö­vetek lengenek. A magasságokban fények imbolyozga­k, emberek mász­kálnak. Ma reggelre minden elkészült. A halál csak a halottnak az ... a többi mind belekapcsolja az életét. Bécs évtizedek óta nem volt ilyen eleven, az üzletek tömve és a sétálók sora szinte áll, olyan sűrű a Ringen. ♦ 3. oldal Magyar szó hangzik mindenfelé.. A két belvárosi kaszinó és a Lipót­város itt van. Pásztor Árpád. .I­v’ ar eluta­zása a temetésre fí. magyar kapitány tagjain­ak megérkezése —­ Az Est tudósítój­ától'—­A nyugati pályaudvaron ma reg­gel két különvonat várta" "a Bécsi útra a magyar o­szággyülés tagjait és a városok küldöttségeit... Mind­egyik különvonat nyolc válogatott I. osztályú Pullman-kocsiból és egy étkezőkocsiból állott. A vonaton minden hely számot kapott, s vörös karszalagos államvasúti tisztviselők kalauzolták helyükre az­­érkezőket. Jóval a Vonatok indulása előtt meg­jelent a perronon Tolnai­ Kornél, az államvasutak elnökigazgatója is, s megvárta, a­míg a két vonat fél­ indult. • , A titkos tanácsosok, a­ főrendekig a képviselők közül nagyon­ sokan fe­kete diszmagyarban, a mell­ükön, rend­jelekkel, tetőtől, talpig feketében utaztak. Még kardjuk is fekete­"szö­vettel volt bevonva. A főbbiek"fek­i­te ünnepi ruhában jelen­tek meg­ széles fekete posztóval bevont p­enderrel. Az első különvonat 7 óra 66 perckor, a másik tíz perccel később. ...­pr­a 5 percko­r indult el. A keleti pályaud­varról reggel 7 órakor indult­ el­se kü­­lönvonat. Hét kocsiban 2S6 hely volt fenntartva a temetésre­ utazók ré­szére, de úgy látszik, a képviselő urak­nak túl korán volt a 7 órai indulás.

Next