Az Est, 1917. július (8. évfolyam, 165-190. szám)

1917-07-01 / 165. szám

2. oldal, vasárnap, 1997 július 1. A hamisított cukorjegyek nyomdászai Rákospalotán hamisították a jegyeket — Az Est tudósító­jától — A cukorjegyhamisítások ügyében dolgozó detektívek néhány nappal ezelőtt Beregszászon kézrekerítették­ Marmelstein Dezső nyomdászt, a­ki­nek a cukorjegyhamisításokban szin­tén aktív része volt. Marmelstein a detektívek előtt nyomban beismerte, hogy ő is nyomatott hamis cukor­jegye­ket Horn Salamon rákospalotai nyom­dász nyomdájában. Tegnapelőtt Szent­­iványi rendőrf­ogalmazó több detek­tív kíséretében megjelent Horn rá­kospalotai nyomdájában, a­hol ház­kutatást tartottak. A házkutatás al­kalmával csak rákospalotai cukor­jegyeket találtak Hornnál és a cukor­­jegyek nyomására alkalmas papirost. Klisét, vagy budapesti cukorjegyeket nem találtak. Horn Salamont mindaz­­által bevitték a főkapitányságra, a­hol őrizet alá vették. Tegnap délelőtti kihallgatása al­kalmával a nyomdász megtört és beismerő vallomást tett. Elmondta, hogy szerződése volt .Mar­meist­einnak, ■a kinek ötezer korona fejében átadta a nyomdáját, hogy ott szabadon dol­­gozhassék és ő még segédkezett is neki a cukorjegyek készítésében. Az­zal védekezett azonban, hogy neki Mannerstein azt mondotta, hogy ő a fővárostól megbízást kapott a cukorjegyek nyomására. Először min­taképpen több száz darab cukorjegy­­lapot készíttetett vele fej nélkül, néhány nappal később azután azzal állított be, hogy a főváros jónak találta a mintákat és előbb 1500, később ismét 1500 darabot csinálta­tott vele. Bevallotta Horn azt is, hogy a cukorjegyek nyomásához szükséges ónléceket, a­melyekkel a beosztást csinálta, a házának egyik pajtájában rejtette el. A detektívek kimentek, megtalálták az ónléceket és találtak 8. darab klisét, a­melylyel a cukor­jegyre való 60-as számjegyet nyom­ták rá. Horn Salamont a rendőrség közokirathamisítás címén letartóz­tatta. A nyomozás tovább folyik, mert valószínű, hogy a cukorjegy­­hamisítóbandának még más tagjai is kézre fognak kerülni. Beszélgetés Vandervelde belga miniszterrel Í Az orosz munkástanács levele a nemzetközi konferencia feladatairól . Stockholm, junius 38. (Az Est kiküldött munkatársának távirata) Vandervelde, ma délután hosszabb ideig tárgyalt Huysmans-nal és Bran­­tiggal. A. A. Stockholm, június 28. (Az Est kiküldött munkatársának távirata) Vandervelde belga szocialista mi­niszter két belga szocialista vezér társaságában Pétervárról Stock­holmba érkezett. A világ összes újság­írói vették körül, de ő kitért minden nyilatkozat elől. Később az utcán véletlenül találkoztam vele és a belga szocialista miniszter mosolyogva em­lékeztetett rá, milyen kellemetlen­sége volt neki belőle, a­mikor leg­utóbb,Stockholmon átüt azt­áb­an,előt­tem nyilatkozott. — Az idő még nem érett meg rá, hogy az ellenségek kibeszéljék magu­kat egymással — mondotta Van­­dervelde. — Pétervári tartózkodása sem vál­toztatott ezen a meggyőződésén­! — Nem, igazán nem. Azonkívül megegyeztünk benne, hogy ellen­,­séges sajtónak többé nem adunk nyilat­kozatot. Vandervelde később gépen sokszo­rosított írásos nyilatkozatot adott ki a svéd sajtó szánjára, a­melyben biz­tosított róla, hogy Oroszországban különbékére semmi hajlandóság nin­csen, hogy az állapotok kezdenek konszolidálódni és hogy a német több­ségi szociálist akttal addig nem lehet tárgyalni, a­mig feltétlenül követik a császár politikáját. * Vandervelde e hivatalos nyilatko­zatán kívül bizalmas baráti körben következőket mondotta az orosz ál­lapotokról : — Legnehezebb az ipari v­á­l­­s­á­g ; ez főleg a munkások szerte­len követeléseiből ered. Egyes he­lyeken például azt követelik, hogy mostani felemelt nagy béreiket két évre visszamenően fizes­sék ki, egy üzem munkásai pedig ezer rubel havi fix fize­tést követelnek. E túlzások azon­ban kezdenek mindenütt ritkábbak lenni, azonkívül tekintetbe kell venni azt is, hogy az élet ára az orosz városokban m­e­g is­á­r­o­m­­szorozó flotta .Vagyon fog se­gíteni az állapotok tisztázódásán a szervezkedés terjedése: Pétervárott például vannak olyan szervezetek, a­melyeknek kétszázezer tag­juk van.­­­ A túlzott munkás­ követelése­ket sok helyütt min­k­fu­­t­d­ó­k szítják azért, hogy az előálló gazdasági összeomlás után teljesen visszaszerezhessék ezelőtti kizsákmányoló pozíciójukat. A po­litikai helyzet sokkal hamarabb rendeződött, mint a gazdasági. A hatalom most egységes kézben van. Különösen csodálatos a tökéletes jó egyetértés, a­mely a szocialista miniszterek és például Lvov herceg, vagy Terescsenko, a zseniális kül­ügyminiszter között uralkodik. N­é­­h­á­n­y túlzót­ nem tekin­t­­ve, Oroszországban se­mi­lt­ó sem gondol különbé­­­­kére, arra, hogy Oroszország­­ tegye a fegyvert a fegyverben álló német császár előtt. A­mikor a munkás- és katonata­nács a világ szocialistáinak általános konferenciáját összehívta, V­ander­­velde, Thomas, Brouquerc szocialista miniszterek tiltakozó írást intéztek a munkástanácshoz, hogy a tanács ösz­­szehívja a békekonferenciát, mielőtt a francia, angol, és belga szocialis­­tákkal a kérdésről megegyezett volna. Ugyanilyen írást, intézett, mint Van­­derveldetől magától tudom, Henderson angol szocialista miniszter is a munkás­­tanácshoz. Az entente szocialista mi­nisztereinek e tiltakozására a­ munkás­­tanács írásban válaszolt a Pétervá­­r­ott tartózkodó Vand­er­veldének, a­mire viszont Vandervelde, közvetlen elutazása előtt, szintén levélben fe­lelt. E levél lényege a következő: A munkástanács felfogása a nem­zetközi szocialista konferencia össze­hívása és feladata dolgában, három pontban foglalható össze: 1. A világháború borzalmainak fe­lelősségét a nemzetközi imperializ­­musra hárítják. 2. A világ valamennyi munkásának egyesülni kell az imperializmus ellen, a békéért való harcra. 3. A békefelt­ételeknek az annexió és hadikárpótlások nélkül való, a népek önrendelkezési jogán épült fel­tételeken kell alapulniok. A munkástanács felfogását Vander­­velde elfogadja, azzal a feltétellel, hogy az elpusztított országokat, mint például Belgiumot kártalanít­ják, "és­­hogy nem számít annexióra az olyan országrész visszaszerzése, a­melyet a lakosok akarata ellenére szakítottak el. E kérdésekben felfogásaink nem állnak távol egymástól. Tiltakozni kell azonban ama tézis ellen, a­mely a munkástanács béke­konferenciájá­nak alapja volna, tudniillik hogy valamennyi imperialista hatalomnak egyforma része van a mostani konflik­tus felelősségében. Igaz, hogy a nemzetközi kapitalista imperializ­mus szülte az ellentéteket, a­melyek ezt a háborút lehetővé tették, de csak a központi hatalmak félig feudális im­perializmusa döntötte ránk e katasztró­fát. E hatalmak demokráciája nem aka­dályozta meg, hogy előkészítsék, pro­vokálják és megüzenjék a háborút és a központi hatalmak felelőssége nem helyezhető egy sorba azokkal, a­kik, mint Belgium és Franciaország, csak szövetségi hűségből voltak kénytele­nek részt venni a háborúban. Igaz, hogy minden munkásnak egyesülni kell az imperializmus ellen való harc­ban, de hogyam­ állhassunk egy sorba a német többségi szociálistákkal, a­kik hallgattak a poros militarizsultás min­den elkövetett bűnére és most Stock­holmba jönnek, hogy felbocsássák a kancellár ballon d’essai-jét. Még német szocialisták is, mint például Mehring, ezen a véleményen vannak. Csak azokat, a szocialistákat leh­et a nemzetközi béke­konferen­ciára engedni, a­kik viselkedésükkel nyíltan megtagadtak minden közös­séget hazájuk kormányának impera­­lista cselekedeteivel. Felszólítja végül Vandervelde a munkástanácsot, hogy az oroszok is küldjék megbízá­saikat az entente szocialistáinak­ londoni kon­ferenciájára, a­hol a továbbiakat meg kell előbb beszélniük. Adorján Andor: Az orosz munkástanács táv­irata a német szocialistákhoz . Berlin, június .50. (Az Est rendes tudósítójának távirata) Stockholmból jelentik : Arra a táv­iratra, a­melyet a német delegáció tagjai intéztek a pétervári katona- és munkástanácshoz, Müller Herman, most választ kapott a katona- és munkástanács végrehajtó bizottsá­gától. A választáviratot Cserdze és Rozanov írta alá. A távirat nagy örömmel veszi tudomásul, hogy a német szociáldemokraták bejelentet­ték részvételüket az orosz katona- és munkástanács által egybehívott konferencián. Még ezen a héten meg­érkeznek Stockholmba az orosz di­­gárció tagjai, a­kik k­özül ketten Stockholmban maradnak, a többiek pedig Londonba és Párisba utaznak, hogy érintkezésbe lépjenek e két ország szocialistáival. Ke: Az amerikai munkások nem vesznek részt semmi nemzet­közi konferencián Rotterdam, június 29. (Az Est rendes tudósítójának távirata) A Reute­r-ü­g­y­n­ö­k­s­é­g je­lenti Washingtonból: Gom­­p­e­r­t, az amerikai munkásszövet­­ség elnöke egy táviratában kijelentette, hogy a munkásszövetség azért nem vesz részt egyelőre a nemzetközi konferencián, mert szerinte az ilyen tanácskozás most még árt a világ demokratizálásának és ki kell zárni a szerencsésebb és alkalmasabb pilla­natot. Ugyanez áll a szakszervezetek nemzetközi konferenciájára vonat­kozólag is, a­melyet szeptemberben akarnak Svájcban megtartani. V. D. Megjelent a Színházi Élet Incze Sándor népszerű hetilapjának Siam­bai rózsája száma, Koltamelléklettel. Ára 40 fill. Kiadóhivatal: Erzsébet­ körút 24. sz. nagyobb mennyiségben megvételre kerül első­rangú osztrák iparvállalat. Vasúti kocsiknak sored­éi­val való rendelkezésre bocsájtása, behozatali enge­dély és tanúsítvány a sürgősség mellett megszerez­hető. — Ajánlatok a származás, a minőség, a szállítás helye, szállítási idő, a szállítható mennyi­ség és ár megjelölésével erre a címre intézendő!*: Heyer, Wien, !!!., Schwarzenbergplatz 6. fájdalomtól megtörve tudatjuk, hogy alig 7 hónapja felejthetetlen jó anyánk halála után, egyetlen vigaszunk, édes jó apánk FISCHER ARSV­IN 63 éves korában, f. hó 23-án hajnalban sok szenvedéstől elragadta tőlünk a halál. Temetése f. hó 1-én d. e.­lysz.a rákos­ker­esz­­turi temető halottasházából. Örökké imádni fogják drága eml­küket Fischer Dezső és testvérei. Csendes részvétet kérünk. A CSÁSZ. ÉS KIRÁLYI HADI­KUTYA-CSAPAT A HADÜGYMINISZTÉ­RIUM ENGEDÉLYÉVEL HARCTÉRI MŰKÖDÉSÉT FOGJA BEMUTATNI A HADI­PARKBAN 3.

Next