Az Est, 1917. augusztus (8. évfolyam, 191-217. szám)

1917-08-01 / 191. szám

Félé arm »««••• #3.— Jtomhm Bgé*w #»f«M H ? Megjelenik délután * Kgsres xs4m 4ra fitlé*. Winden Mmreményünk után* nydjUea fitos PoUtikm napilap Felelős szerkesztő : Miklós Sándor és WO., Vdat-mten JtS. Totenben t­­. r. Borunkra kerül most a sor. .Valami bor­bevásárló központot akarnak csinálni Ausztriában a magyar kormány segítségével, hogy az idei szüretet maximális áron el­­­vihessék. Kenyeret, húst, kuko­ricát, burgonyát, disznót adunk Ausztriának már maximális áron, ellátjuk liszttel az osztrák hadsereget is, nem csak a ma­gyart, gyümölcsünket, zöldsé­günket fárul, tőrül­et vitték f­el, paprikánk, szalonnánk nagy része Ausztriáé, olcsón. És most „kicsirázott az agyara“ mi idei jóborunkra is. Maximális áron! Míg mi olcsó kényszer­árakon engedjük át az­­életet Ausztriának, Ausztria iparosai számára, mi az uzsora vadászterülete maradunk. Még ha meg is volna a köl­csönös maximálás, még akkor is mi volnánk a gavallérok. Mert ma, a­mikor birodalmak sorsa dől el egy krumplitermésen, a­mikor a földész-asszony joggal gőgöl azon a kosár tojásán, túró­ján, a­mit fölhoz, akkor az az úr, a­ki enni ad. De meg különben is: mi a leg­híresebb búzakenyeret, a föld legszebb búzáját, legtüzesebb borát, legizesebb gyümölcsét veszszük el a szájunk elől. És járunk érte a lompos labanc gúnyájában, már kétszáz­­év előtt, is hírhedt rongyokban, foszlós kalácsért foszlós szöve­tekben, bőrutánzatokban, hasz­náljuk az ezerféle silány oszt­rák ipari cikket, a­mit a háború előtt, üszkübi és prizrendi bár­gyú am­autáknak sóztak a nya­kába. És mindezt, a helyzetet kíméletlenül kihasználó kemény uzsoraárakon.­­ ha most önálló vámterüle­tünk volna!... Gondolt-e már arra az olvasó, milyen valu­tánk, mennyi arányunk volna, ha most önálló vámterület, ön­álló gazdasági berendezkedés terjesztené, örök májusi esőnél termékenyebb áldását az or­szágra? Most azonban háború van. De majd háború után. A húsz esztendős lekötöttségről, a­mit ez a kormány is oly buzgón he­lyesel, majd még beszélünk az­után. És nem engedjük, hogy legtermékenyebb nemzeti köve­telésünk, az önálló vámterület, e háború oly tanulságos tapasz­talatai után, egy pillanatra is feledésbe menjen.­­. Lloyd George dicséri a franciák háborús hangulatát Reméli, hogy Oroszország összeszedi magát Rotterdam, július 30. (Az Est rendes tudósítójának távirata) Londontól táviratoztak. Lloyd George miniszterelnök Párából vissza­térve fontos nyilatkozatokat tett a harctéri helyzetről a parlamenti tudó­sítók előtt. — Éppen most jöttem vissza Párából — mondotta többek között — és örömmel mondhatom, hogy a hangulat Franciaországban jobb, mint valaha. Nagyon fontos ez a harmadik háborús év végén, hiszen ez a háború Franciaországra nézve nagyobb jelentőségű, mint ránk nézve. Franciaország rettenetesen szenvedett és az ellenség még területén van. De a hangulat Franciaországban elszánta stb. mint valaha.­­Erá~ Olyan híreket kaptunk, — mondotta még Lloyd George — hogy Oroszország össze fogja szedni magát­ és hatalmasabb lesz, mint valaha.­­'■ Van Dyl. Előrenyomulássink Csernovic felé Cs. és T.K­. sa­jtóhadiszáll­ás, július 30. (Az Est haditudósítójának távirata) A szövetségesek offenzívája tegnap ismét fel­tékeny lépésekkel haladt előre, bár az orosz ellenállás a front egyes szakaszain erősen megszilárdult. Nevezetesen a Csernovic ellen való előrenyomulást próbálják az oroszok minden erejükkel meglassítani. A Pruthtól délre, a Ceremosz ellen új erős tartalékok vonultak fel, a­melyek nagyon erélyesen indultak harcba. A területnyereség azonban ezen a szakaszon is jelentékeny. Az a kísérletük sem sikerült, hogy a Kárpátok nyergén túl, a Kirlibaba folyó vidékén előrenyomuló osztagainkat lekössék. Fáradhatatlan rohamozással itt magaslatot magaslat után szálltunk meg. Cobanesti vidékén az ellenség Valeputna mellett elvesztette az alagút­­támaszpontot, a­melyért oly sok küzdelem folyt. Meghódításával most meg­nyílt előttünk a délkeleti út Kimpolung felé. E fontos pont felé kü­lönben már kelet felől is vonulnak csapataink, miután a makacs ellenállással szemben is sikerült kiküzdeniök a Moldován való átkelést. A Horodenka vidékéről előrenyomuló csapatok a zaleseykii kanyarulatnál elérték a Bnyesz­­tert és megszállották ezt a fontos hídfőt. Ez természetesen nem maradhat­­ hatás nélkül a Csernovicot még védő orosz hadosztályokra sem, a­melyeket észak felől egyre jobban fenyeget az átkarolás veszedelme, ha csapataink a Ceremosznál tovább is megvetik lábukat. Eugen Lenhoff. Galíciát felsdai3adif©tttif& Keleti harctér, július 50. (Az Est haditudósítójának távirata) (A sajtóhadiszállás engedélyével) Kornilov hadcsoportjának a Zbruc határfolyó mögé történt visszavonu­lásával befejeztük Galicia felszabadí­tását. Az oroszok kezében már csak az a keskeny sáv van, a­mely Brody­­tól északra és délre húzódik, két kis várossal, Podkamiennel és Leszniov­­val. Ez a sáv nem nagyobb, mint Elzásznak az a darabja, a­melyet a franciák tartanak megszállva. Brodytól északra van egy Berlin nevű kisközség. Közte és Brody kö­zött mocsaras a vidék és ez a mocsár­zóna az a természetes frontválasztó, a­melyet az oroszok egyelőre még nem adtak fel. Galicia délkeleti kis szög­letét a Zbruc és a Dnyeszter torkolata között azonban már most megtisz­títjuk az ellenségtől. Feltartózhatatlanul nyomulnak előre csapataink a podoliai fensikon. a Szexet meredek és Sziklás alsó fo­lyásán túl közelednek a három határ­­városkához : Skálához, Borszcsovhoz és Krzivcséhez. Krzivcsélben van a híres alabástrom-barlang, a rutén pa­rasztok szerint itt lakik az Isten anyja. A Zbruc torkolata és a sziklás meredek partok között fenségesen hömpölygő Dnyeszter között van Galicia legenyhébb éghajlatú vidéke*) Csapataink itt veteményes és gyü­mölcsös kerteken haladnak át, a ker­tek tele vannak kajszinbarackkal és őszibarackkal, a­melyeket a száraz nyári hőség korábban megérlelt —ka­­t­onáink szó ínjának csillapítására.­­ Támadócsoportunk ezalatt a galí­ciai Meránból, Horodenka és Zalescyk­ vidékéről tör előre a csernovici után. Miután ugyanekkor harmadik had­seregünk Kritek vezérezredes pa­rancsnoksága alatt Szm­atin felől, hetedik hadseregünk pedig Kövess vezérezredes parancsnoksága alatt a hazai hegyvidékről tör előre Cserno­­vic felé, valóságos versenyfutás ttá­­madt a három sereg között, hogy az el­­lenséget Bukovinából kiseperjék.A fix: ellenség a csernovici vasútvonal mind­két oldalán ellenáll és ha ellenállása meg is törik, odahozott friss tartalé­kokkal ismét meg-megújul. Kornilov tábornok tudja, hogy mit veszíthet ő és mit veszíthet egész Oroszország és ezért a legnagyobb erőfeszítéssel próbálja feltartóztatni a szövetsége­sek diadalútját még Bukovina terü­letén. Leonhard Adelt. A feutowk­asi LászewseBSk utcarészeit "Prága, juhos St. (Az Est tudósítójától) A tartományi kormány és a bu­kovinai tartományi választmány hivatalnokai, a­kik az orosz be­törés óta Prágában látták el hiva­talos teendőiket, utasítást kaptak, hogy készüljenek a hazautazások. A Prager Tagblatt közlése szerint a bukovinai hivatalnokok legna­gyobb része Bécsbe utazott s ott fogja bevárni az értesítést, hogy mikor szabad az út Bukovinába. , Az oroszok uj frontja a Ztornej mögött Kornnsaks wírás$JESrv€éi a vezérkari: Bern, julius St. A Temps-nek jelentik Péter­vár­ról: Az oroszok új frontot rendez­tek be a Zbruc mögött. A 1L had-

Next