Az Est, 1918. május (9. évfolyam, 103-128. szám)

1918-05-01 / 103. szám

Szerda, 1919. május . Egy szökött katona kivégzése Kecskeméten Kecskemét, április 59. (Az Est kiküldött munkatársától) A hadosztálybíróságon a legutóbbi időben csaknem minden nap tárgyal a statáriális bíróság, a­mely elé azo­kat a katonaszökevényeket állítják, a­kik március 20-ika óta, a statárium kihirdetését követő időben elhagyták csapattestüket. A statáriális bíróság eddig még minden vádlottal halálra ítélt és a kerületi parancsnok, báró Lukachich altábornagy, egyik elítélt­nek sem kegyelmezett meg. Hétfőn egy vöröses szőke, zömök népfelkelőt kisért a szuronyos őr a rögtönit élő bíróság elé. A­míg kinn a folyosón várakozott, nem is tudta, milyen szörnyű sors vár rá. Ott infor­málta egy baka, félig súgva, félig hangosan :­­— No, komám, téged is fejbe dob­nak — mondta részvéttel. — Miért ? — kérdezte a szőke fogoly hitetlenül. — Tegnap is agyonlőttek két lógóst — hangzott tovább az infor­máció. A törzsfoglár észrevette a beszél­getést és a rabot a folyosó végére dirigálta. Statáriális tárgyalás A rab katona néhány perc múlva a bíróság előtt áll. Egy ezredes az elnök, a tárgyalást egy őrnagy­­hadbíró vezeti, kivülök két száza­dosból és egy főhadnagyból áll a bíróság. Az őrnagy-hadbiró kérdéseire el­mondja a vádlott, hogy a neve Um­­merhoffer Ferenc, 21 éves, r. kat., földműves, nőtlen. Olajos pestmegyei községből való, a 30. honvéd gyalog­ezred népfelkelője, 1914 októberé­ben sorozták, többször volt a harc­téren, a­honnan legutóbb sebesülten hozták el. — Mivel tudja igazolni, hogy meg­sebesült ? — kérdezi a vezető bíró. — A kalocsai kórházzal — válaszolt a vádlott. — Különben meg is mutat­hatom — mondja és ezzel felhúzza lábán a nadrágot. A katona svábosan, tört magyar­sággal beszél. Már izgatott, minden porcikájában remeg. Most a bíróság tanácskozásra vonul vissza, majd a vezető bíró kihirdeti a határozatot: a statáriális bíróság a hadi érdekre való tekintettel zárt tár­gyalást rendelt el. Az ítéletet, mielőtt kihirdetik, a kerületi parancsnok elé terjesztik jóváhagyásra. Délben az elnök ismét megnyitja a tárgyalást. Az ítélet halálos. Ummerhoffer Ferencet agyon fogják lőni. Minthogy pedig a 30. honvéd gyalogezred kiegészítő pa­rancsnoksága és pótzászlóalja Kecs­keméten van, az ügyészség rendelke­zésére a hivatalos bizottság a legelső vonallal Kecskemétre vitte az­ elítéltet. Kecskemétre viszik a halálraítéltet Tegnap délután a 2 óra 40 perckor induló gyorsvonattal utaztunk. Az elítéltet hat szuronyos őr közrefogva, megvasaltan hozta ki a pályaudvarra, a­hol egy harmadosztályú kocsiban helyezkedtek el. Az őrséget a buda­pesti honvédkerületi fogház törzs­­fogsára vezette. Mi, a­kik a kivégzés­hez utaztunk, Kecskemétig élénk, eredménytelen vitatkozással töltöttük el az időt. Kecskeméten már tudták, hogy egy katonaszökevényt agyon fognak délután lőni s a pályaudvart nagy tömeg lepte el. Az elitélt hat szurony között gyalogolt be a honvédlakta­nyába. Útközben a félelmes menetet néző közönséget vizsgálgatta. Védője, egy főhadnagy, még Pesten közölte vele, hogy szabálytalanul ugyan, de kegyelmet kért sürgönyileg a király­tól, bízzék az Istenben és ne veszítse el az utolsó reményt. A kegyelmezés joga ugyanis a kerületi parancsnoké, a védő azonban, miután az ítéletet kihirdették, a vonat indulása előtt sürgönyt küldött kegyelemért ő fel­sége katonai irodájához. Ez a hír megnyugtatta az elítéltet, a­ki az utolsó pillanatig remélt és nem hitte, hogy meg kell halnia. A honvéd laktanya előtt már sora­kozott a pótzászlóalj legénysége, ame­lyet Stefan István százados vezetett. A zászlóalj középen kettévált, úgy hogy a két oszlop között mintegy tíz méternyi tér maradt. Ezen a térségen állott fel a végrehajtási négyszög. Most jön a lelkész, felveszi a fehér egyházi ruhát, kezében a feszület. Bemegy a laktanyába, a­honnan né­hány perc múlva a hat szuronyos őr között kilép az elitért. Nyomában a pap. A százados vezényel: — Félzászlóalj, vigyázz! Félzászló­­alj, vállra! A kivégzés szmrcenyén Az elitéltet, a­kinek a kezéről köz­ben levették a bilincset, beállítják a végrehajtási négyszögbe. A pap mel­léje lép, majd a törzsfoglár jelenti az ügyésznek, hogy az elitéltet átadta. — Őrség lelép ! — hangzik az újabb vezényszó és a szuronyos őrök, a­kik Budapestről hozták az elitéltet, visszamennek a laktanyába. A százados a menet élére áll és a hosszú oszlop, közepén a végre­hajtási négyszöggel, elindul a Rudolf lovassági laktanyába. Az út egy kilo­méter. Az elitélt arca lángvörös, fejét lehorgasztja és szótlanul lépdel a lelkész oldalán. A­merre a menet elhalad, jobbról-balról nagy közönség kiséri utolsó utjára a halálraítéltet. Bekanyarodunk a lovassági lakta­nyába, a­melynek leghátulsó részén, a lovaglótéren már vagy ezer katona, az egész helyőrség áll sorakozva. Minden a katonai szabályzat szerint folyik le. Az üresen­ álló nagy térsé­gen a menet úgy alakul, hogy egy nagy négyszöget formál a katonák sorfala. A középen áll fel a végre­hajtási négyszög. Az elülső négy ka­tona fogja végrehajtani az ítéletet. Kihirdetik az ítéletet A bizottságot Buday Elemér al­ezredes, a pótzászlóalj parancsnoka vezeti. A budapesti hadosztálybíró­­ságot dr. Adamovits István százados­­h­adbíró, a katonai ügyészséget dr. Esze Ferenc főhadnagy-hadbíró kép­viseli. A jegyzőkönyvet dr. Vadász Béla, Vadász Lipót nyugalmazott államtitkár fia írja. Dr. Esze Ferenc ügyész szemben áll az elítélttel, ír el­lette a zászlóalj-kürtös, a­ki trombi­táján éles futammal a Vigyázz! vezényszó kürtjeiével vezeti be a kivégzést. Dr. Esze harsány hangon, hogy a legtávolabb álló katona is jól hallja, felolvassa az ítélet rendel­kező részét: — Ő felsége a k­­irály nevében! A budapesti honvéd h­adosztálybiró­­ság bűnösnek mondta fel Ummer­­hoffer Ferenc olajosi születésű, 24 éves, római katolikus földművest,­­a 30. honvéd gyalogezred népfelkelő­jét, a­ki legutóbb a harctérről se­besülten távozott, a katonai büntető­törvénykönyv 183. szakaszába üt­köző és a 198. szakasz szerint minő­sülő első szökés bűntettében, mert csapattestét március 20-ika után, a statáriális eljárás kihirdetését követ­ő időben elhagyta, azzal a szándékkal, hogy örökre kivonja magát a szó­lgárul, alól, — és ezért a rögtön­i bíráskodás szabályai szerint a katonai bibi tető­­törvény­könyv 193-ik büntetési tétele alapján agyonlövetésre ítélte. — Százados úr,— fordult most az ügyész Stefan századoshoz — az el­ítéltet átadom. A végrehajtási négyszög elülső ol­dala szétnyílt, az elitélt kétségbeesett arccal szétnéz, mint a­ki még vár va­lamit. Stefan százados szólt hozzá : — Van-e valami kívánsága? A katona végigtörölte izzadó hom­lokát. Most már egészen bizonyossá vált előtte, hogy utolsó perceit éli. Sírva fakadt és összetett kézzel kü­­nyörgött a századoshoz . — Százados úr, jól viselem magam. — Mi az utolsó kívánsága ? — kér­dezi ismét a százados. — Százados úr, — mondja zokogva az elitélt — legyen szíves, ne lőj­jenek főbe, hűségesen szolgálok. A kezét tördeli és úgy könyörög. — Ki kösse be a szemed ? — hang­zik az újabb kérdés. Az elitélt összetett kézzel, esde­­kelve néz a századosra és nem vá­laszol. — Azt kérdezem,— mondja a szá­zados — hogy nincs-e itten valaki ismerősöd, a ki bekösse a szemed ? — Staller József — mondja az el­itélt remegve. Stalter nevét kiáltozzák, mire a hátulsó sorokból kiválik egy katona, futva jön előre az elítélthez, a­ki németül, halk hangon annyit mond földijének, hogy csókoltatja a szüleit és minden jót kivan nekik. Most is­mét a századoshoz fordul: — Kegyelmezzen meg, százados úr — könyörög. Nem tudja halálos kétségbeesésé­ben szegény, hogy azok, a­kik itt vannak, ha megszakad a szívük, akkor sem kegyelmezhetnek. A törzsfoglár zsebkendőt vesz elő és Statt­err­el együtt beköti az elítélt szemét. Ebben a pillanatban a lel­kész a katona ajkához nyújtja a fe­születet, majd elhangzik a százados vezényszava : — Térdre ! A kivégzés Az elítélt jajveszékelve véli el magát a földön, a­hol néhány pillanatig ver­gődik. Majd a törzsfoglár néhány ka­tonával felemeli és térdre állítja. Az elítélt azonban ismét elveti magát a földön, mire megint térdre erőszakol­ják. A törzsfoglár gyengéd akar lenni. — Na, ne gyerekesk­edjék — csitlz­­gatja a vergődő embert, a­ki most felhúzza homlokára a zsebkendőt és ismét könyörögni kezd. A törzs­foglár visszateszi szemére a kendőt, de a­mint elereszti az embert, ismét el­vágódik a földön. A százados intésére előlép a négy katona, az elítélt előtt egy lépéssel megállanak és fegyverüket célzáshoz emelik. A százados magasra tartott kardja levágódik és ebben a pilla­natban eldördül a négy fegyver. Az elitélt, a­ki az utolsó pillanatig jaj­­veszékelve vergődött a földön, a dör­renés pillanatában, mintha ülés érte volna, megrázkódik­, nincs egy hang se, egy mozdulat se többé. Abban a pillanatban vége volt. Fejéből két helyen is vastag sugárban szökik fel a vér, a­mely egyszerre elönti. A százados orvosért kiált. Egy ez­­res,orvos a kivégzett ember pulzusát vizsgálgatja. Valószínűleg őt is meg­rendítette a rettentő látvány, mert hasztalanul tapogatta a h­alott csukló­ját, nem tudott megnyugtat­ó választ adni. Erre ismét előlépett a négy ka­tona, az élettelen testet a lovarda kor­­táljának támasztva, felültették és újabb ködjeire még négy golyót rupisellt­­­,bele. A következő pillanatban jelen­tette az orvos, hogy a halál bekövet­kezett. Most Stefan százados Buday alezredes elé állott, tisztelgett : — Alezredes ur, alázatosan jelen­tem, az ítéletet végrehajtottuk. A ha­lál bekövetkezet­t. éh lelkéss: faasxásfe A lelkész a katonai sorfal fele for­dulva rövid beszédet, mondott: — Egy hűtlen baj­társunk holttes­ténél állunk. Nem akarta hazáját szol­gálni, nem akarta annak életét adni. Meglakolt érte. Okuljunk sorsán, a zászlót ne hagyjuk el soha, mert ő a becstelenség. Szolgáljuk hazánkat fel­­kesedéssel, nem a büntetéstől való félelem miatt, hanem azért, mert ma­gyarok és katonák vagyunk. Bocsás­­sunk meg neki, imádkozzunk érte egy Miatyánkat. A lelkész letérdelt és mondta: »Miatyánk Isten, ki vagy a mennyek­ben . .. •— Félzászlóalj, imához ! — vezé­nyelt a százados, majd az ima után. — Félzászlóalj, imától! Néhány pillanat Ummerhofser Fe­renc lelki üdvösségének. Faragó Miklós. 3. oldal és méhviaszkot részén minden mennyiségben. Bluth Pál, VI., Lehel­utca 14. Telefon 135-47 VILÁGRASZÓLÓ ÚJDONSÁG! Öt perc alatt egy adag Lurion-cipőkrémviaszk­­ból bárki egy negyed kiló legfinomabb cipő­krémet főzhet. Ára 2 korona. Mindenütt kapható. Montánviaszk művek rt., Bpest, Andrássy-út 74. MÉZET Székesfővárosi Pavillon Kávéház Városliget vendéglő megnyílt! Naponta Guttendorp szimfonikus zenekarának hangversenye. A NEMZETI PARKBAN önkéntesi és középiskolai vizs­gálatokra felelősséggel készít elő Dr. Walter szemináriuma Budapest, Rákóczi-ut 51. sz. fcMecon értesítés Ehelyett.­­ Özv. Ungar Miklósné szül. Latzko Irén úgy a maga mint leánya Margit és az I­d egest gyászoló rokonság nevében megtölt szívvel tudatja, hogy szeretett férje, a legjobb apa, legkedvesebb rokon és leg­­­­gyengédebb nagybácsi Ungar Ollis I életének 50-ik évében rövid szenvedés után | | folyó hó 28-án jobblétre szenderült. Az elhunyt hült tetemeit folyó hó 30-án, s kedden délután fél 5 órakor fogjuk, a rákos-­­ keresztúri izr. temető halottas h házából örök | | nyugalomra helyezni. Budapest, 1918 április 29. Ungar Ida, Schulz Manónné szül. Ungar Malvin, Ungar József testvérei. I Schulz Manó, Ungar Józsefné született I Polacsek Zelma, dr. Sacher Lipót és neje. Brachfeld Vilmos és neje,­­Jr. Latzko Hugo és neje sógorai és sógornői.

Next