Az Est, 1918. június (9. évfolyam, 129-150. szám)

1918-06-01 / 129. szám

EIS fizetési árak: Egy hónapra.. «. ..— korona Negyedévre «. ,9 korona 0 félévre .. ». korona. Egész évre.. «. 32.— koronts. ^ Megjelenik délután +*­­ Egyes szám ára IS fi­ teti** Minden, közleményünk után* nyomása tetős Politikai napilap FELELŐS SZERKESZTŐ: MIKLÓS JIÁ­DOR Szerkesztőség: film kerület, Erz­ébeti körut ? Kiadóhivatal: VII.? Ers*ébet*körut 13"~2Q+ Fiók-kiadó hivatalok: V»» Vilmos császárját 14. &9*t­ét I£¡«9 Dátfyarea ?l. l&imz; Kohl markt f. A kitin tud magyarul ■Ás nem is akar, vagy nem tud megtanulni, az maradjon szépen szerény­­ismeretlenségben és ne vállaljon hivatalt vagy tisztsé­get. Nem szabad annak megtör­ténni, a­mi a király budapesti id­ő­­zése alatt történt, hogy egy öreg urat vezettek az egyik küldött­ségben eléje és a­mikor a király megszólította, így felelt: — I hitl, schön,­­ kann nit un­garisch ! Kérem szépen, nem tu­dok én magyarul...­­ Ez az ur a soproni kereske­­­­delm­i kamara alelnöke volt... Ez a soproni úr igen kiváló és kifogástalan kereskedő, lehet. De mindenesetre kevés jóakaratra mutat, hogy előkelő társadalmi helyet, ért el, de arra nem evett ideje és fáradsága, hogy Magyar­­ország szívében magyarul meg-, tanuljon. Végre, erre is joga van. •Joga van,a lustaságra és indo­lenciára. De nincs joga arra sen­kinek, hogy magyarul nem tudá­sával, talán akaratlanul is, tün­tessen, kérkedjen. Az ilyen em­ber teh­át, bármily kifogástalan ember is egyébként, ne vállaljon tisztséget. "Polgártársai pedig ne válaszszák meg. Végre is, ha va­laki leélheti az életét Magyaror­szágon, a­nélkül hogy magyarul megtanulna, leélheti a­nélkül is, hogy a­z elnök legyen. Bevalljuk, hogy kínos csodál­kozással olvastuk ezt a királyi kihallgatáson lefolyt jelenetet. Nem hittük volna, hogy még ma is megtörténhet ilyesmi, hogy még olyan német gyökerű város vezető társadalmi osztályaiban lehessen valaki, a­ki nem tud ma­gyarul. Ez a tény ugyanis nem­csak arra mutat, hogy az a vezető osztály nem nagyon nemzeti ér­zésű. Magyarországon a művelt­ségnek, a kultúrának az a foka, a­mit egy nagy város intelligen­ciájától el kell várni, csak ma­gyarul ismerhető és szerezhető meg. Magyarországon a nemes kultúra hordozója és terjesztője a magyar nyelv, a nálunk elér­hető­­legnagyobb műveltség ma­gyar. Még a ki elvben ellensége is volna a magyarságnak, de "a mellett művelt ember, kénytelen volna magyarul megtanulni. A ki tehát azt mondja: I bitt schön,­­ kann nit ungarisch! — az nem méltó semmiféle társa­dalmi kiválóságra, azért, mert nem akar magyarul megtanulni és azért is, mert magáról állítja ki a szegénységi bizonyítványt. Folyik a második máméi csata Naponta tíz kilométernél közelednek a németek Parishoz Berlin, május 1O. (Az Est kiküldött munkatársának távirata) Mértékadó katonai helyen közük velem a következőket: Az ellenség Soissons és Reims között összpontosította ellenláb­asát. Ez egészen természetes volt, mert ez­által azt remélték,­ hogy az arc­­vonal többi részén lélekzethez jutnak. Soissonsnál azonban már megtört az ellenség ellentarlása, Re­ms környékén pedig egyre összébb csukódik a harapófogó. Valószínű, hogy a fuanfloirt matyóti Steines- volvosot sem tarthattak sokáig. A harmadik tavaszi támadás által katlan alakú nyilast vágtak a németek az ellenség frontjába. A ny­­ás szája Pakis felé tátong. A­mi a legfeltűnőbb ebbe a támadásban : megkezdése óta minden nap egyforma­ mértékben haladt előre. A csapatok harc közben tíz kilo­méterrel nyomulnak előre naponta. Ez olyan eredmény, a­minőt eddig nem látott a hadtörténelem. A csütörtökön­­ délután kiadott jelentés adatai szerint a német gyalogság szerdán éjszaka körülbelül húsz kilo­méterre volt a Mámétól. Az eddigi előnyomulás ütemét tekintve, hízvást állíthatjuk, hogy ma más, a második malméi csata folyik Chateau, Tikiamá­től északkeletie. Az agyukátem­­ny percről-percre növekszik. Német kézre jutot­ak azok a nagy messzehordó ágyuk is, melyekkel az ellenség León ősi váro­sát bombázta. Érdekes és a támadás erejére nézve jellemző, hogy még az ilyen támadások harmadik-negyedik napján szokásos rövid szünet sem ál ott lett, a német csapatok lendülte­te­jesen egyforma maradt. Valószínű, hogy Foch tábornok, az entente haderejének főparancs­noka nagy erőket vet Soissons és Reims környékére, hogy valamiképpen feltartóztassa a német erőket. A Chemin des Dames elestekor Clémenceau a francia képviselőházban kijelentette, hogy a német támadás csak hadi­­csel. Most már láthatják a franciák, hogy a Soissons és Reims közt folyó csata döntő ütközet, Déri Imre. Elesett a harmadik francia védővonal is Berlin, május 31 (Az Ed remist­­udósító­jának távirata) Arden­ne altábornagy írja a Berliner T­age­bl­att-ben. A németeknek az új csatában el­ért taktikai sikerei óriási mé­retűek. Az ■­ ellenséges hadsere­gek alapjukban megren­dültek, a­mit a foglyok nagy száma is bizonyít. Minden győzel­mi eredménynél fontosabb azon­ban az a körülmény, hogy a német csapatok példátlan faszu­p­­eréről tettek bizonyságot. Olyan nagyszerű munkát végeztek, a­mely már szinte a csodával hatá­ros. Négy nap alatt ellenséges tűz­ben három­ folyón keltek át, a­mi a legnehezebb feladatok közé tartozik, elfoglaltak hegyeket, ma­gaslati állásokat és szorosokat, a­melyekről azt tartották, hogy be­­vehetetlenek, bevettek erődö­ket, mint például Condé és T­h­ie­r­r­y erődeit, s mindezt egyetlen hatalmas nekirohanással. Az említett két erődöt a francia hadvezérek a harmadik fran­cia vonal Tcdepilléreinek nevezték. A csata negyedik napjá­nak estéjén a 60 kilométer szé­les n­­é­m­et támadó front fennakadás, súrlódás vagy egyéb zavaró nélkül egészen a : a ' -­­j­i ] v\ K. XA. IX. évfolyam * 129. szám. i­ ..... Véss­e-folyóig jutott előre, sőt azon már több ponton át is kelt. Ke. Reimst is kiürítették a franciák Rotterdam, május 30.­­ (Az Est rendes tudósítój­ának távirata) A francia csapatok csak utcai harcok után távoztak Soissonsból. Azok a csapatok, me­lyek Reims várost védik, az Aisne-csatorna mögé vonultak vissza, észak­­nyugatra, a várostól. V. B. Hogyan esett el Soissons Berlin, május 30. Szerdán, a csata harmadik napján szakadatlanul, szinte egymás hegyen­hátán érkeztek a német hadosztályok­­ jelentései a főhadiszállásra, csupa a­ sikerről. Soissons szerdán fényes nappal esett el. Brandenburgi hidászok rohammal foglalták el a várost és megakadá­­lyozták az ellensé­get abban, hogy el­pusztítsa az Aisne on át vezető hida­kat. Nemcsak ez sikerült nekik, ha­nem sok zsákmányt is ejtettek. Távolabb felfelé harccal vívták ki a brandenburgiak a folyón való át­­kelést és elérték a Soissonstól dél­keletre húzódó tensiket. Citynél egy francia zászlóalj, mely zárt alakulat­­ban menetelt, kénytelen volt lövés nélkül letenni a fegyvert. Nanteuil és Branges elfoglalása nehéz küzde­lembe került, míg Loupeigne, Mareuil és Dravegny csak átvonultakban látta az első német csapatokat. Goncherynél a németek átkeltek a Westen és megszállottál­ Th­ierryt. A napt folyamán az ellenség több ízben kemény ellentállást fejtett ki erős drótakadályokkal védett­ régi tartalékvonalain. A németek azonban visszavetették a Villemontoiretól Fère-en-Tordenoisig ter­jedő vonalon túl, úgy hogy ez által kezükbe­ került a Marne-menti Chateau­ - T­hiernsből Soissonsba vezető út tetemes része. A franciák, tankok és harci repü­­­­lők támogatásával, ellentámadást kezdtek, de vereséget szenvedtek. A csatatér keleti részén Reims északnyugati erődék estek és német repülők megtámadtak eltette.

Next