Az Est, 1921. április (12. évfolyam, 69-93. szám)
1921-04-23 / 87. szám
2. oldal Látogatás a gyerek művészetinél — Az Est tudósítójátóla Néhány nappal ezelőtt közölik a lapok, hogy aKultuszminisztéium és a belügyminiszérium Küzös Jrvenfeletet adott ki, amelyben utagíítják a közigazgatási sajtóságokat, hogy az éven aluli gyereekek szimézi szereplését akadályozzák meg, mert ez ártalmas hatással van nevelésre és elvonja őket a tanulástól. At rendelet szigorát komoly pedagógiai és célok szentesítik, de viszont tény az is, hogy néhány nagytehetségű gi művészgyerek, akinek már ficljs Érezett sikerei vannak a budapesti színjátszás történetében, a rendelet következtében máról-holnapra szerep — és ami több ennél, kereset nélkül marad. Ilyenek: a kis Lubinszky Tibor, aki a „Koldus és királyfi“ címszerepében emlékezetes sikert aratott, Szécsi Ferkó, a kis Csendőr Etus és Halmay Imre, akik, ha nem is családfentartók, de kivételes tehetségük révén bőven megkeresték azt az összeget, amelybe a neveltetésük kerül. Elmentünk megnézni, hogyan fogadták Budapest legifjabb színpadi hírességei a kultuszminiszter rendeletét . Elsőnek Lubinszky Tibort, a csöpp művészek doyenjét akartuk megszólaltatni, de ő szüleivel elutazott Bécsbe és aligha tér vissza Magyarországra, így azután Szécsi Ferkóval kezdtük meg a sort, aki egyszerűen, kedvesen, bájos elfogódottsággal felel a kérdésekre. Megtudjuk a nyolc éves művésztől, hogy a Bezerédy utcai elemi iskola második osztályának jeles tanulója, azonkívül zenedébe jár a zongoraszakra, nagyon szeret zongorázni, ennél talán csak rajzolni szeret jobban. — A rajzolásban igazán fenomenális — jegyzi meg a Ferkó édesapja. — Hány év óta vagy színész, Ferkó ! — kérdeztük. — Három éve — feleli. Legjobban a Vendrey tatával szerettem játszani a Médiben, azt százötvenszer játszottuk, azután felléptem a Fővárosi Orfeumban a Művészvér-ben, az Tutim Kabaré Babaszínházában , a Gyermekszív című filmen is szerepelek. — Sok pénzt kerestél már eddig, Ferkó ? — Kém sokat. " A Royal Orfeumban egy estére 150 koronát kaptam, de a Vigbe csak ötven koronát. —Ka és van hadikölcsöne — jegyzi meg lemondóan az apja. Én a gyereket nem engedem túlerőltetni, elvő az egészség. Este negyed tízre mindig otthon volt már. Most, ha itt nem léphet fel, elviszem Berlinbe, ott moziszínészt csinálok belőle. Már kaptunk is ajánlatot az Ufa gyártól. Szécsi Ferkó kollégája és jópajtása a kis Halmay Imi. Selymes szőkehajú, kékszemű, karcsú gyerek. Férgén hajtja meg magát, összeüti a sarkát és bemutatkozik : Halmay Imre. Azután pergő nyelvvel meséli el, hogy hét éves, a másodikba jár, jó tanuló, ő is szenvedélyes zongorázó, már Chorán-darabokat játszik. — Hát a színpadon mióta játszol, Imi ? — Ó, már négy éve — mondja büszkén. Az Intim-Kabaréban és az Andrássy-után a Babaszínházban, azután az Angol Parkban, az Alpesi faluban és vidéken is : Nagyváradon, Pécsett, Siófokon, Keszthelyen. — Kecskeméten Mariházy társulatának rendes tagja volt egy évig — szól közbe Imi édesanyja. — Mik a kedvenc szerepeid ! — A Sztambul rózsájá-ban a liftboy, azután a Lili bárónő ben Fátyol Hédivel táncoltam, a primadonnával ! — Utoljára a Royalban a Falu végén kurta kocsmában játszotta Nagyapó unokáját — szól közbe a mamája. Ott 51000 koronája volt egy hónapra. Eddig megkeresett ötvenezer koronát. Kilenc után otthon volt mindig és odahaza sokat tornázik, bukfencezik, jó izmos a karja. Mutatja a karját és közbekiáll: — Tessék azt is beleírni, hogy a legkedvesebb foglalkozásom a színészet és hogy Szécsi Ferkó jóbarátom és az anyukám szép asszony ! — Ha nem játszik, egészen oda van — jegyzi meg az édesanyja. A búcsúzásnál kezet nyújt, kék szeme egyet villan és súgva, diszkréten kérdi : — És... ezért nem kell magának fizetni ? ! A Gyulai Pál utca egy hatalmas bérházában lakik Budapest legfiatalabb grimadonnája, a kis Csendőri Etuska. Egyszerű, tiszta polgári lakásban élnek itt a nagymama és művészunokája. A szobájukban sok a cserepes virág, a szekrény tetején befőttek sorfala, a tükör fölött nagy babérkoszorú nemzetitszinű szalaggal, ezt az Etuska az erdélyi menekültektől kapta. Csendőr Etuska árva, édesapja elesett a háborúban, az édesanyja bánatában halt meg nemrég, a kislányt nagymamája neveli, mégpedig az Etuska keresményéből. A kis primadonnának már van tízezer korona megtakarított pénze, a művészi honoráriumokból pedig telik német-, francia- és zongoraórákra is, emellett a nyolc éves művésznő a Máriai utcai magániskola harmadik elemi osztályának a tanulója és hogy milyen szorgalmas, kitűnik a legutolsó bizonyítványából, az bizony csupa kitűnő. — Nem is engedném én őket a színpadra, — mondja a nagymama — mert a gyereknek tanulni kell, de olyan kedve van a színpadhoz és tetszik látni, milyen jó tanuló emellett. — Hol és milyen darabokban szerepeltél már Etuska ? — kérdezzük a csöpp művésznőt ? — Nagyon sokfelé. Négy éves koromban a Bitzben rendezett előadást Auguszta főhercegnő, ott magyar huszár voltam. Azután a Nemzetiben : Titok, Maribeth, Medea, Nora és a Bor előadásain, az Operában Csongor és Tündében szerepeltem. A Magyarban az Utolsó csók-ban Törzs bácsival és Márkus Emilia nénivel játszottam, ez volt eddig a legnagyobb és legkedvesebb szerepem. — Szeretsz játszani ! — Nagyon. De előbb a leckét tanulom, csak azután jön a színház. — A filmen ezekben játszottam : Szent Péter esernyője, Sülyedő hajó, Farkas, Mesék az írógépről, Fekete szivárvány. Majd sorra kerülnek Eriska kedvenc emléktárgyai, mindegyikhez a sikerek útján jutott. Egy berámázott okmány , a menekült székely testvérek lelkes köszönő sorai, egy amatőrkép: Pedrow kapitány, az amerikai gyermeksegítőakció vezetője, nagy gyermeksereg közepén ül, térdén a kis Csendőr Etuskával. A kapitány néhány meleg sorát találjuk az Etuska pirosszattyán emlékkönyvében is : Kis barátnőmnek, így kezdi. Az emlékkönybe írtak Blaha Lujza, Beregi Oszkár és sokan mások. — Most utoljára a Mámorban szerepelt a Belvárosi Színházban, — mondja a nagymama — háromszáz koronát kapott esténként, Bárdos igazgató nagyon szereti. Ez alatt Etuska elővette legújabb fényképét és szép gömbölyű betűkkel ráírja , emlékül Csendőr Etuska 1921. És átnyújtja. Már a búcsú közben hirtelen a szoba közepére áll és rutinnal, lendülettel mondja el a Palkó telefonált és egy erdélyi irredenta verset. — Mondd Etuska, a színpadon ki vagy te festve ! — kérdezzük végül. Hamiskásan nevet, úgy mondja: — Dehogy. Csak megdörzsölöm az arcom és már piros vagyok ! Szmrecsányi Anna. A Tisza-tárgyaláson ma felolvasták Hüttner jegyzőkönyvi vallomásait A Tisza?gyümöggy kilencedik napja — Az» Est tudósítójától — Zajisolásig megtjrt ma reggel is az esküdtszék tárgyalóterme hallgatósággal, amily feszült érdeklődéssel /várta,/ mit fog felelni Hüttner/Sándor a védők, különösen pedig vádlott társai kérdésére. A hallgatóságot meglehetős csalódás értei meg: az elnök a tárgyalás megnyitása után elrendelte a Hüttner eddingi vallomásairól felvett jegyzőkönyvek felolvasását. Mivel körülbelü ötven ilyen jegyzőkönyvet olvasnak fel, valószínű, hogy ez a tárgyalás jórészét igénybe veszi. Dr. Gadó István elnök kilenc óra után néhány perccel nyitotta meg a tárgyalást, majd bejelentette, hogy a törvény értelmében az ítéletet csak olyan adatokra lehet alapítani, amelyek a főtárgyaláson felmerültek s mivel fontos, hogy Hüttner a főtárgyalást megelőzően hogyan vallott, egyes kérdésekre kénytelen főbb vallomásait lényegükben elébe tárni. Az elnök: Mielőtt a jegyzőkönyvek ismertetését megkezdeném, megkérdezem Hüttnert, eddigi vallomását fenntartja-e! Hüttner: Igen. Az elnök: Nincs semmi módosítani valója? Büttner: Nincs. Ezután az elnök megkezdi a jegyzőkönyvek ismertetését. Több jegyzőkönyv felolvasása után az elnök arra az ellentétre hívta, fel Hüttner figyelmét, hogy a defektívjelentésben a Tisza-ügy szereplőivel való megismerkedést a Károlyi-pártkörbe tette. Az elnök: Téves ez a detektívjelentés ! Hüttner (hangosait): Hogy ezek miképpen kerültek a jelentésbe, nem tudom. Én azt nem láttam, nem írtam alá és nem felelek érte. Azonban úgy emlékszem, hogy már adetektívek is szóbahozták a Batthyány-féle szalont, ahol néhány emberrel ismeretséget kötöttem. Az elnök ezután az október20. 29-iki eseményekkel foglalkozó jegyzőkönyvet ismertet, és szembeállítja a különböző ellenmondásokat. Büttner hallgat, csak néha szólal meg . Úgy történt, ahogy én a tárgyaláson elmondtam. Csak apró rendőri kihallgatáson a könyvekről vonatkézdést az önök, mire enti tévedésekről van szó teszi hozzá. Amikor azonban a detektivjelentésről van szó, mindig határozottan kijelenti: — Azért nem felelek. Azt nem én diktáltam. Az elnök: Igaz-e, hogy amikor ön Horváth-Sanovicsnak a Tiszagyilkosságról beszélt, Horváth azt mondotta, hogy ő már Kéritől tud a dologról. Büttner: Mireválaszoljak ! Az elnök: Magára a lényegre. Büttner : Nem Egészen így történt, de lényegileg igen. Az elnök (Lengyelhez fordulva Igaz-e, hogy öt Sztanykovszkijal együtt tanulmányozta a hangulatot, mint Hütttner a jegyzőkönyvben állítja és Katonákat tobbfjtott. Lengyel: Mi vele voltaim Csak az utcát figyeltem, Sztanystovszki volt a tobor Ezután a felvett jegyzótag tesz Hüttner kijt — Akkor ifi igenn tjt órán át szünet nélkül lemallgtptak és azután vették fel ezt a jegyzőkönyvet. Vacsorát sem kaptam, hogyha tévedések vannak benne, ez erre vezethető vissza. Ilyen körülmények között akkor még nem tudtam átgondolni a dolgokat. Ezután ismét több jegyzőkönyvet olvasnak fel, majd az elnök Lengyelhez fordulva kérdi : — Igaz-e, amit Hüttner a jegyzőkönyvben állít, hogy a rendőrséget ön igyekezett megnyerni a nemzeti tanácsnak. Lengyel: Én csak arra vállalkoztam, hogy a lánchídi tüntetés után ráveszem a rendőröket, hogy még egy hasonló esetben ne lőjjenek a közönségre. Az elnök: Szóval a rendőrségnek a nemzeti tanácshoz való csatlakozása az ön működésének köszönhető ? Lengyel: Nem hinném, mert ezt a mozgalmat a rendőrtisztviselők kezdeményezték, én pedig főleg a rendőr- legénységgel érintkeztem. Most ismét több kérdést intézett a jegyzőkönyvek kapcsán az elnök Ruttnerhoz, aki mindegyikre így válaszolt: • Úgy van, ahogy én a tárgyaláson elmondottam. Egyes tévedésekre csak később jöttem rá, amikor Szombat, 1921. április 23. a tanúvallomásokat már szembehelyezték velem. A lánchídi eseményeket összefoglaló vallomását úgy igyekszik megmagyarázni Hüttner, hogy Kovácsi vizsgálóbíró a mellékkörülményekről csak azt vette fel a jegyzőkönyvbe, amit a Tisza-gyilkossággal kapcsolatban fontosnak tartott. — Én különben — mondja Hütt ner — a felolvasott vallomásaimtól nem hagyom magam befolyásolni, én csak azt mondom el, amire emlékszem. Negyed tizenkettőig folytatták a jegyzőkönyvek felolvasását, amikor az elnök tíz perc szünetet rendelt el i Cári ékszerek egy , zalamegyei kocsisnál A hadifogságból óriási értékű ékszereket hozott a volt hadifogoly! — Az Est tudósítójától. — Nemrégiben érkezett haza Oroszországból 'ffernováczyre bónokl szentgyörgyi kocsisisa lány, akit éveken átr volt fogságban Kelet- Szibériát éri. Schniper nagykanizsai ékszerésznélApriási értékű ék- szert kifúrt mejp ételre. Az éksze- rész imflandárnak mutatkozott at vételre: a dorot azonban bejelen- tette a hadőrségnél, mire a rend-rőrség a gyanús ékszereket lefoglalta Ternovácznál. Ezek közt volt egy aranyóra, elől brilliáns kövekkel kirakva, III. szám, cirill betűkkel pedig egy A betű. Az óra hátán brilliánsból az orosz birodalom címere látható. A másik ék-szer egy cigarettatárca masszív, tűzvörös kővel bevonva, amelyen belül brilliánsból szintén a birodalom címere díszeleg. A harmadik ékszer értékes karikagyűrű. Az ékszerész szerint valamennyi a cári kincsek közül való és az órán lát- ható A betű valószínű III. Sándor cár monogramja. A legényt vallatóra fogták, mire a keresztkérdések alatt elmondotta, hogy Oroszországban az orosz vörös hadseregbe került. Kara- Kurgán városa mellett a vörösök megverték a fehér csapatokat, ezek trénjüket hátrahagyva elmenekültek. A vörös katonák nekiestek a zsákmányul esett trénkocsiknak és azokat kifosztották. Ezeken a kocsikon szállították a cári család drágaságait és ezekből vett magához néhány darabot is. Ternovácz tagadta, hogy egyebet is szerzett, mint a három lefoglalt ékszert, de a lakásán megtartott nyomozás során találtak még nála egy vert aranyból készült gárdatiszti szolgálati övét és egy arany karkötőt. a Tisza-bönügy tárgyalásáról teljes és részletes tudósítást csak MAGYARORSZÁG közöl AZ EST tudósításának mindig: közvetetten folytatása a MAGYARORSZÁG tudósítása a s Világos szilón pianínóval, 6 bőrszék eladó „ .... . . _ Petőfi utca 4. sz.,I.2. ¥£S%UM§€ vagontájejekben FEHÉR 3W1»®S®T£53883S®T! Ajánlatok „Kereskedelmi rt.“ jeligére jrj Siklay fürdetőirodába, VI. kerület, Vilmos császár-ut 33. sz. keretnek, il