Az Est, 1921. április (12. évfolyam, 69-93. szám)

1921-04-23 / 87. szám

2. oldal Látogatás a gyerek művészetinél — Az Est tudósítójától­­a Néhány nappal ezelőtt közölik a la­pok, hogy a­­Kultuszm­inisztéium­ és a belügym­­iniszérium Küzös Jrven­feletet adott ki, a­­melyben utagíítják a köz­igazgatási sajtóságokat, hogy a­z éven aluli gyereekek szim­ézi szereplését akadályozzák meg, m­ert ez ártalmas hatással van nevelésre és elvonja őket a tanulástól. At rendelet szigorát komoly pedagógiai és célok szentesítik, de viszont tény­ az is, hogy néhány nagytehet­ségű gi művészgy­erek, a­ki­nek már ficljs Érezett sikerei vannak a budapesti színjátszás történetében, a rendelet következtében máról-holnapra szerep — és a­mi több ennél, kereset nélkül marad. Ilyenek: a kis Lu­­binszky Tibor, a­ki a „Koldus és ki­rályfi“ címszerepében emlékezetes si­kert aratott, Szécsi Ferkó, a kis Csendőr Etus és Halmay Imre, a­kik, ha nem is családfentartók, de kivéte­les tehetségük révén bőven megkeres­ték azt az összeget, a­melybe a nevel­tetésük kerül. Elmentünk megnézni, hogyan fogad­ták Budapest legifjabb színpadi híres­ségei a kultuszminiszter rendeletét . Elsőnek Lubinszky Tibort, a csöpp művészek doyenjét akartuk megszó­laltatni, de ő szüleivel elutazott Bécsbe és aligha tér vissza Magyarországra, így azután Szécsi Ferkóval kezdtük meg a sort, a­ki egyszerűen, kedvesen, bájos elfogódottsággal felel a kérdé­sekre. Megtudjuk a nyolc éves mű­vésztől, hogy a Bezerédy­ utcai elemi iskola második osztályának jeles ta­nulója, azonkívül zenedébe jár a zon­goraszakra, nagyon szeret zongorázni, ennél talán csak rajzolni szeret jobban. — A rajzolásban igazán fenomená­lis — jegyzi meg a Ferkó édesapja. — Hány év óta vagy színész, Ferkó ! — kérdeztük. — Három éve — feleli. Legjobban a Vendrey tatával szerettem játszani a Médi­ben, azt százötvenszer játszottuk, azután felléptem a Fővárosi Orfeum­ban a Művészvér-ben, az Tutim Kabaré Babaszínházában , a Gyermekszív című filmen is szerepelek. — Sok pénzt kerestél már eddig, Ferkó ? — Kém sokat. " A Royal Orfeum­ban egy estére 150 koronát kaptam, de a Vigbe csak ötven koronát. —­­Ka és van hadikölcsöne — jegyzi meg lemondóan az apja. Én a gyere­ket nem engedem túlerőltetni, elvő az egészség. Este negyed tízre mindig ott­hon volt már. Most, ha itt nem lép­het fel, elviszem Berlinbe, ott mozi­­színészt csinálok belőle. Már kaptunk is ajánlatot az Ufa gyártól. Szécsi Ferkó kollégája és jópajtása a kis Halmay Imi. Selymes szőkehajú, kékszemű­, karcsú gyerek. Férgén hajtja meg magát, összeüti a sarkát és bemutatkozik : Halmay Imre. Azután pergő nyelvvel meséli el, hogy hét éves, a másodikba jár, jó ta­nuló, ő is szenvedélyes zongorázó, már Chorán-darabokat játszik. — Hát a színpadon mióta játszol, Imi ? — Ó, már négy éve — mondja büsz­kén. Az Intim-Kabaréban és az Andrássy-után a Babaszínházban, az­után az Angol­ Parkban, az Alpesi fa­luban és vidéken is : Nagyváradon, Pécsett, Siófokon, Keszthelyen. — Kecskeméten Mariházy társulatá­nak rendes tagja volt egy évig — szól közbe Imi édesanyja. — Mik a kedvenc szerepeid ! — A Sztambul rózsájá-ban a liftboy, azután a Lili bárónő­ ben Fátyol Hédi­vel táncoltam, a primadonnával ! — Utoljára a Royalban a Falu végén kurta kocsmá­ban játszotta Nagyapó unokáját — szól közbe a mamája. Ott 51000 koronája volt egy hónapra. Eddig megkeresett ötvenezer koronát. Kilenc után otthon volt mindig és odahaza sokat tornázik, bukfencezik, jó izmos a karja. Mutatja a karját és köz­bek­iáll: — Tessék azt is beleírni, hogy a leg­kedvesebb foglalkozásom a színészet és hogy Szécsi Ferkó jób­arátom és az anyukám szép asszony ! — Ha nem játszik, egészen oda van — jegyzi meg az édesanyja. A búcsúzásnál kezet nyújt, kék sze­me egyet villan és súgva, diszkréten kérdi : — És... ezért nem kell magának fizetni ? ! A Gyulai Pál­ utca egy hatalmas bér­­házában lakik Budapest legfiatalabb grimadonn­áj­a, a kis Csendőr­i Etuska. Egyszerű, tiszta polgári lakásban él­nek itt a nagymama és művészuno­­kája. A szobájukban sok a­ cserepes virág, a szekrény tetején befőttek sor­fala, a tükör fölött nagy babérkoszorú nemzetitszinű szalaggal, ezt az Etuska az erdélyi menekültektől kapta. Csendőr Etuska árva, édesapja el­esett a háborúban, az édesanyja bána­tában halt meg nemrég, a kislányt nagymamája neveli, még­pedig az Etuska keresményéből. A kis prima­donnának már van tízezer korona meg­­takarított pénze, a művészi honorá­riumokból pedig telik német-, francia- és zongoraórákra is, emellett a nyolc éves művésznő a Máriai utcai magán­iskola harmadik elemi osztályának a tanulója és hogy milyen szorgalmas, kitűnik a legutolsó bizonyítványából, az bizony csupa kitűnő. — Nem is engedném én őket a szín­padra, — mondja a nagymama — mert a gyereknek tanulni kell, de olyan kedve van a színpadhoz és tetszik látni, milyen jó tanuló emellett. — Hol és milyen darabokban szere­peltél már Etuska ? — kérdezzük a csöpp művésznőt ? — Nagyon sokfelé. Négy éves ko­romban a Bitzben rendezett előadást Auguszta főhercegnő, ott magyar hu­szár voltam. Azután a Nemzetiben : Titok, Maribeth, Medea, Nora és a Bor előadásain, az Operában Csongor és Tü­ndé­ben szerepeltem. A Magyar­ban az Utolsó csók-b­an Törzs bácsi­val és Márkus Emilia nénivel játszot­tam, ez volt eddig a legnagyobb és leg­kedvesebb szerepem. — Szeretsz játszani ! — Nagyon. De előbb a leckét tanu­lom, csak azután jön a színház. — A filmen ezekben játszottam : Szent Péter esernyője, Sülyedő hajó, Farkas, Mesék az írógépről, Fekete szivárvány. Majd sorra kerülnek Eriska kedvenc emléktárgyai, mindegyikhez a sikerek útján jutott. Egy berámázott okmány , a menekült székely testvérek lelkes kö­szönő sorai, egy amatőrkép: Pedrow kapitány, az amerikai gyermeksegítő­­akció vezetője, nagy gyermeksereg kö­zepén ül, térdén a kis Csendőr Etus­­kával. A kapitány néhány meleg sorát ta­láljuk az Etuska pirosszattyán emlék­könyvében is : Kis barátnőmnek, így kezdi. Az emlékkönybe írtak Blaha Lujza, Beregi Oszkár és sokan mások. — Most utoljára a Mámor­ban sze­repelt a Belvárosi Színházban, — mondja a nagymama — háromszáz ko­ronát kapott esténként, Bárdos igaz­gató nagyon szereti. Ez alatt Etuska elővette legújabb fényképét és szép gömbölyű betűkkel ráírja , emlékül Csendőr Etuska 1921. És átnyújtja. Már a búcsú közben hirtelen a szoba közepére áll és rutinnal, lendü­lettel mondja el a Palkó telefonál­t és egy erdélyi irredenta verset. — Mondd Etuska, a színpadon ki vagy te festve ! — kérdezzük végül. Hamiskásan nevet, úgy mondja: — Dehogy. Csak megdörzsölöm az ar­com és már piros vagyok ! Szmrecsányi Anna. A Tisza-tárgyaláson ma felolvasták Hüttner jegyzőkönyvi vallomásait A Tisza?gyüm­öggy kilencedik napja — Az» Est tudósítójától — Zajisolásig megtjrt ma reggel is az esküdtszék tárgyalóterme hall­gatósággal, a­mily feszült érdek­lődéssel /várta,/ mit fog felelni Hüttner/Sándor a védők, különö­sen­ pedig vádlott társai kérdésére. A hallgatóságot meglehetős csaló­dás értei meg: az elnök a tárgyalás megnyitása után elrendelte a Hütt­ner eddingi­ vallomásairól felvett jegyzőkönyvek felolvasását. Mivel körülbelü ötven ilyen jegyzőköny­vet olvasnak fel, valószínű, hogy ez a tárgyalás jórészét igénybe veszi. Dr. Gadó István elnök kilenc óra után néhány perccel nyitotta meg a tárgyalást, majd bejelentette, hogy a törvény értelmében az íté­letet csak olyan adatokra lehet alapítani, a­melyek a főtárgyalá­son felmerültek s mivel fontos, hogy Hüttner a főtárgyalást meg­előzően hogyan vallott, egyes kér­désekre kénytelen főbb vallomásait lényegükben elébe tárni. Az elnök: Mielőtt a jegyző­könyvek ismertetését megkezde­ném, megkérdezem Hüttnert, ed­digi vallomását fenntartja-e­­! Hüttner: Igen. Az elnök: Nincs semmi módosí­tani valója? Büttner: Nincs. Ezután az elnök megkezdi a jegy­zőkönyvek ismertetését. Több jegyzőkönyv felolvasása után az elnök arra az ellentétre hívta, fel Hüttner figyel­mét, hogy a defekt­í­vjelentésbe­n a Tis­za-ügy szereplőivel való megismerkedést a Károlyi-pártkörbe tette. Az elnök: Téves ez a detektív­­j­elentés ! Hüttner (hangosait): Hogy ezek miképpen kerültek a jelentésbe, nem tudom. Én azt nem láttam, nem írtam alá és nem felelek érte. Azonban úgy emlékszem, hogy már a­­detektívek is szóbahozták a Batthyány-féle szalont, a­hol né­hány emberrel ismeretséget kö­töttem. Az elnök ezután az október­­20. 29-iki eseményekkel foglalkozó jegyzőkönyvet ismertet, és szembe­állítja a­ különböző ellenmondá­­sokat. Büttner hallgat, csak néha szó­lal meg . Úgy történt, a­hogy­ én a­ tárgyaláson elmondtam. Csak apró rendőri kihallgatáson a könyvekről vonatké­­­zdést az önök, mire enti­ tévedésekről van szó teszi hozzá. A­mikor azonban a detektivjelen­­tésről van szó, mindig határozot­tan kijelenti: — Azért nem felelek. Azt nem én diktáltam. Az elnök: Igaz-e, hogy a­mikor ön Horváth-Sanovicsnak a Tisza­­gyilkosságról beszélt, Horváth azt mondotta, hogy ő már Kéritől tud a dologról. Büttner: Mire­­válaszoljak ! Az elnök: Magára a lényegre. Büttner : Nem Egészen így tör­tént, de lényegileg igen. Az elnök (Lengyelhez fordulva Igaz-e, hogy öt­ Sztanykovszkij­al együtt tanulmányozta a hangula­tot, mint Hütttner a jegyzőkönyv­ben állítja és Katonákat tobbfjtott. Lengyel: Mi vele voltaim Csak az utcát figyeltem, Sztanystovszki volt a tobor Ezután a felvett jegy­zótag tesz Hüttner kijt — Akkor ifi igenn tjt órán át szü­net nélkül lemallgtptak és azután vették fel ezt a­ jegyzőkönyvet. Va­csorát sem kaptam, hogyha tévedé­sek vannak benne, ez erre vezet­hető vissza. Ilyen körülmények kö­zött akkor még nem tudtam átgon­dolni a dolgokat. Ezután ismét több jegyzőköny­vet olvasnak fel, majd az elnök Lengyelhez fordulva kérdi : — Igaz-e, a­mit Hüttner a jegy­zőkönyvben állít, hogy a­ rendőrsé­get ön igyekezett megnyerni a nemzeti tanácsnak. Lengyel: Én csak arra vállalkoz­tam, hogy a lánchídi tüntetés után ráveszem a rendőröket, hogy még egy hasonló esetben ne lőj­jenek a közönségre. Az elnök: Szóval a rendőrségnek a nemzeti tanácshoz való csatlako­zása az ön működésének köszön­hető ? Lengyel: Nem hinném, mert ezt a mozgalmat a rendőrtisztviselők kez­deményezték, én pedig főleg a rendőr- l­egénységgel érintkeztem. Most ismét több kérdést intézett a jegyzőkönyvek kapcsán az elnök Ru­ttnerhoz, a­ki mindegyikre így válaszolt: •­­ Úgy van, a­hogy én a tárgya­láson elmondottam. Egyes tévedé­sekre csak­ később jöttem rá, a­mikor Szombat, 1921. április 23. a tanúvallomásokat már szembe­helyezték velem. A lánchídi eseményeket összefog­laló vallomását úgy igyekszik meg­magyarázni Hüttner, hogy Kovácsi vizsgálóbíró a mellékkörülményekről­ csak azt vette fel a jegyzőkönyvbe,­ a­mit a Tisza-gyilkossággal kapcso­latban fontosnak tartott.­­ — Én különben — mondja Hütt­­ ner — a felolvasott vallomásaimtól nem hagyom magam befolyásolni, én csak azt mondom el, a­mire em­lékszem. Negyed tizenkettőig folytatták a jegyzőkönyvek felolvasását, a­mikor az elnök tíz perc szünetet rendelt el i Cári ékszerek egy , zalamegyei kocsisnál A hadifogságból óriási értékű ék­szereket hozott a volt hadifogoly! — Az Es­t tudósítójától. — Nemrégiben érkezett haza Orosz­országból 'ffernovácz­­yre bónok­l szentgyörg­yi kocsisisa lány, a­kit éveken átr volt fogságban Kelet-­ Szibériát éri. Schniper nagykani­zsai ékszerésznélApriási értékű ék-­ szert kifúrt mejp ételre. Az éksze-­ rész imflandárnak mutatkozott at vételre­: a do­­rot azonban bejelen-­ tette a had­őrségnél, mire a rend-r­őrség a gyanús ékszereket lefog­lalta Ternovácznál. Ezek közt volt­ egy aranyóra, elől brilliáns kövek­kel kirakva, III. szám, cirill be­tűkkel pedig egy A betű. Az óra hátán brilliánsból az orosz biroda­lom címere látható. A másik ék-­­szer egy cigarettatárca masszív,­ tűzvörös kővel bevonva, a­melyen belül brilliánsból szintén a biro­dalom címere díszeleg. A harmadik­ ékszer értékes karikagyűrű. Az ék­szerész szerint valamennyi a cári­ kincsek közül való és az órán lát-­ ható A betű valószínű III. Sándor cár monogramja. A legényt vallatóra fogták, mire a keresztkérdések alatt elmondot­ta, hogy Oroszországban az orosz vörös hadseregbe került. Kara-­ Kurgán városa mellett a vörösök megverték a fehér csapatokat­­­, ezek trénjüket hátrahagyva elme­nekültek. A vörös katonák neki­estek a zsákmányul esett trénko­­csiknak és azokat kifosztották.­ Ezeken a kocsikon szállították a cári család drágaságait és ezekből vett magához néhány darabot­­ is. Ternovácz tagadta, hogy egye­bet is szerzett, mint a három le­foglalt ékszert, de a lakásán meg­tartott nyomozás során találtak­ még nála egy vert aranyból ké­szült­ gárdatiszti szolgálati övét és egy arany karkötőt. a Ti­sza-bönügy tárgyalásáról teljes és részletes tudósítást csak MAGYARORSZÁG közöl AZ EST tudósításának mindig: közvetetten folytatása a MAGYARORSZÁG tudósítása a s Világos szilón pianínóval, 6 bőrszék eladó „ .... . . _ Petőfi­ utca 4. sz.,I.2. ¥£S%UM§€ vagontájejekben FEHÉR 3W1»®S®T£53883S®T! Ajánlatok „Kereskedelmi rt.“ jeligére jrj Siklay fürdetőirodába, VI. kerület,­ Vilmos császár-ut 33. sz. keretnek, il

Next