Az Est, 1921. május (12. évfolyam, 94-116. szám)
1921-05-04 / 96. szám
4. oldal. sában nem tudok emlékezni. Arra emlékszem, hogy amikor körülnéztünk, ott feküdt Tisza a földön. Azt mondotta: végem van, ennek igt kellett lenni. Azután még enynyit mnondott halkan. ..a fejem“, majd némán feküdt a földön. Én először nem láttam sebet, a fejét megtapogattam, ott sem volt seb. Csak amikor felbontottam a ruháját, ekkor láttam a golyó nyomát. Ekkor már alig élt. Az ajka gyöngén mozgott, a nevemet, mondta, úgy látszik, akartj valamit. Fölé hajoltam, ekkon még ennyit mondott : Köszönöm, a viszontlátásra. Többet ezután nem szólt. A cselédek ezután összefutottak, orvosért küldöttem őket, gondoltam, hogy nagybátyám talán még él. A nőcselédek először a künn álló tömés miatt nem tudtak orvosért menni, pár perc múlva mégis elment valaki és hamarosan visszajött azzal, hogy jön már az orvos. Éli addigpárnát tettem a nagybátyám feje alá, de láttam, hogy már meghalt. .A feje erősen vérzett. Pár perc múlva ott volt ez örvös és konstatálta, hogy nagybátyám már meghalt. Az én horzsolásomat bekötözte, azután elment. & sgif S8!dósság után Körülbelül félórával a tett után megszólalt a telefon, Sándor János telefonált, hogy beérkezett a városba. Én pár szóval megmondtam neki, hogy mi történt. Később Radvaszky Béla érdeklődött,mondta, hogy Sándor Jánostól hallotta a hírt és hossy rögtön ki fog jönni. Estefelé újságírók jötte/ér, a rendőrség emberei. Egy főhadnagy — mint Ráduliszky midta — szintén ott járt, a kodnyaminisztérium megbízási hől, azt akvarta megnézni, hogy valóban és készen meghalt-e Tisza? Csak az ágiéból nézett be a halottassztgjába/be nem ment, ezzel is beérni-"Később künn ismét lövések hallatszottak, de be már nem jött senki. Az inas később mondta, hogy a gyilkosok közül kettő visszajön, vigyázzak én is. Többet a dologról nem tudok. "Az elnök: Méltóságod hány sérülést szenvedett ? Almásy Denise: Az orvosok azt mondják, hogy kettőt, én azt hittem, hogy csak egy sebem van. Az elnök: Ezek külön lövésektől származnak ? — Almásy Denise : Néhány lövés dördült egyszerre, azután még külön lövések. Legalább öt-hat lövés volt. — Az elnök: Mikor konstatálták, hogy a parketten is egy golyóhorzsolás van ? — Almásy Denise : Ezt Radvánszky Béla vette észre, három nappal a gyilkosság után. — Az elnök: Az ajtó felől is történt lövés ? — Almásy Denise : Tatán, a mikor már a földön feküdtünk. Még amikor feküdt, akkor is rálőttek. Az elnök: A középső katona milyen messze állott a kegyelmes úrtól! — Almásy Denise: Közvetlenül közel. — Az elnök: A helyszínen megállapították, hogy mindössze féllépésnyire volt. Enynyi lehetett? — Almásy Denise: Igen, a baloldali valamivel meszszebb állott a jobboldali szintén egészen mellette. Az elnök: Határozottan emlékszik méltóságod, hogy a szőke katonával állott szemben ? — Almásy Denise : Igen. — Az elnök: Ez a kérdés a hadbíróságon is felmerült, mert olyanforma adat merült fel, hogy fordítva, volt a dolog. — Almásy Denise : Ki valt zárva. — Az elnök: Méltóságod sebei menynyi idő alatt gyógyultak ? -- Almásy Denise : Rövid idő alatt, de nyolc napnál tovább tartott a gyógyulás.— Az elnök átadja Almásy Denise-nek a Vasárnapi Újságnak egy a kommunizmus alatt megjelent számát, amelynek címlapján Pogány József fényképe van és megkérdi, hogy felismeri-e a fényképben a harmadik katonát. Almásy Denise: Az alakját kellene látnom. Ha szembesítenék, esetleg felismerném, így nem tudnám Tisza nem alkayS rsnestGEtSüsti Az elnök: A kegyelmes úr biztos volt abban, hogy elpusztítják? — Almásy Denise: Igen. Holtbiztosra vette, tudta, hogy ő az egyetlen akadály. Tudta, hogy az ő életére éhesek. "Az elnök: Az, okot is tudta ? — Almásy Denise : Nem precizírozta, de meg lehet érteni. Nagybátyám már évek óta névtelen leveleket kapott, barátiai is figyelmeztették, hogy állandóan életére törnek, de ő mindezekre nem adott semmit. Aznap azután már érezte. — Az elnök: Nem tudták volna módját ejteni annak, hogy/megmentsék ? — Almásy Denise/Nem, v ncfflf'.akartyik az ember és Az fitök :j/Sen gondoltak arra, hogy/mégir kellene gondoskodni védem?.érw? — Almásy Denise: Nem temett. Különben is a csendőrök künn voltak, de azok... Ezután as. elnök kérdésére elmondja a grófnő, hogy aznap a szomszédságban lakó Balázs Béla főispán ebéd után egy levelet dobott, át a kertbe a következő tartalommal. ..Kegyelmes uram! Biztos forrásból értesülök, fog, életed ellen via délután, vagy este, vagy az éjszaka folyamán támadást intéznék. Kérlek ■ megtenni a szükséges intézkedéseket.” A mikor — folytatja a grófnő a nagybátyám a levelet megkapta, átolvasta, nyugodtan összehajtotta és a következőket mondotta :• A szükséges intézkedéseket megteszik ott és az égre mutatott. Én akkor azt mondtam neki: menjünk át Balázshoz. Azt mondta, nem írja, hogy átmenjek, különben is én senki házában nem bujkálok. * Az elnök: Ismeri Balázs Bélát? Honnan tudta ő, hogy veszély fenyeget ? Almásy Denise: Nem ismertem. Úgy hallottam, hogy a soffőr se hallotta künn a tömegben, a termi. . "Az elnök : Hallott-e méltóságod arról, hogy a vidékre is mentek hírek arról, hogy a kegyelmes urat meggyilkolták? — Almásy Denise: Délután fél három-három óra tájt a geszti uradalom titkáratelefonjelentést kapott Nagyváradról, hogy Budapestről telefonozták a hírt, hogy megölték gróf Tisza Istvánt és engem is. Két verzió volt, először az, hogy mindketten megsebesültünk, másodszor, hogy ő meghalt és én megsebesültem. Ebből is látszik, hogy aki ott volt a déli órákban, az referált. Az elnök: Egy nagyobb vidéki városban a délutáni lapban már megjelent csabai jelentés nyomán, hogy gróf Tiszát meggyilkolták. Ezt is ezzel hozza összefüggésbe méltóságod? Almásy: Előre el volt kérem határozva az egész doltul, szent meggyőződésem jrr. "Az elnök: Nem beszélt a déli órákban a fünnjáró Geertner valami takarékkönyvekről.s— Almásy grófnő : Nem. Aagybátyám nem mondta, pedig ő mindent megmondott. Gaertner Kyucska hadbírót kereste, hogy lelőjje. Az elnök: Azok, akik ő vele jöttek, az ő hívására távoztak? — Almásy grófnő: Igen, intett nekik, hogy gyerünk. Az elnök: A kegyelmes úr nem említette, hogyan mikor Gaertner eltávozott, nem is kikémlelni jött, de meggyilkolni, őt és csak imponáló fellépése riasztotta el tettétől? —Almásy grófnő: Nem mondta. — Az elnök: A telefon mikor szűnt meg ? — Almásy grófnő: Már reggeltől kezdve nem volt. Egész nap nem volt. De a gyilkosság után egy negyedórával már csengett, Radvánszky báró többeket felhívott akadálytalanul. Estefelé minket is felhívtak, állandóan csengett a telefon, már működött. —Az elnök: Jártak aznap villamosok ? — Almásy grófnő: Én reggel,amikor kimentem a villából, láttam egy pár fellobogózott, katonával teli villamost a körúton. A csendőrök lefegyverzées Az elnök: Van-e tudomása arról, hogy a csendőrök lefegyverezése hogy történt ? Almásy: Rövid pár perc tatt az egész. Az inas jelenti, hogy a katonák megérkeztek, halálra keresik nagybátyáinál. Mi, alig hogy kinyílott az ajtó, már láttuk, hogy csendőrök sorakoznak. . Nem kellett azoknak se erőszak, se rábeszélés, hiszen fizikai idő sem volt erre. Ők a joghalatinyebb kiséri st el sem téték az ellenállásra, már délelőtt sera, amikor Gaertner kijött a katonákkal. Az elnök: Az inas jelentette, hogy jönnek és azt is mondotta, hogy ketten-hárman lementek a csendőrökhöz. — Almásy grófnő: Igen, ketten-hárman. — Az elnök: Tehát nem lehetséges, hogy mások végeztél a lefegyverzésit Almásy grófnő: Négyen bejöttek, de én többeket láttam még e háttérben. Ezek végezték a lefegyverzést. — Az elnök: Méltóságod észrevette, hogy Utasok voltak a gyilkosok vagy alkoholszagot érzett rajtuk? — Almásy grófnő: Nem, nem, pedig egészen közvetlen közel állottam hozzájuk. Az elnök. Megmarad ismerett, hogy mírtd a faárai gyilkosa az eke 11c tikius ? Almás grófnő jó. Igen. Az elnök: Agendé visszaemlékszik mólóságáa, hogy az előszoba és a hajasilala előtt is állott egy? — Almásy grófnő: Igen, de én arra alig vetettem tekintetet, csak az alakja áll még mindig előttem. — Az elnök : A kegyelmes úr órája is megsérült? — Almásy grófnő: Darabokra tört. — Az elnök: A szemüveg rajta maradt a kegyelmes úron, a mikor eldőlt? — Almásy grófnő: Rajta, én vettem le. Sztanyicovszká és Oo&6 Az elnök : Mi az oka annak, hogy amikor 1919 október 22-én először szembesítették Sztanykovszki vacakkor méltóságod Kovács vizsgálóbíró előtt úgy nyilatkozott, hogy a középütt és jobbszélről álló arcra már nem emlékszik, de Sztanykovszkihoz hasonlít az, aki a délelőtt folyamán ott járt? — Almásy grófnő : Nem a fővezérhez, hanem egy másikhoz. — Az elnök: Mi az oka annak, hogy a mikor ez alkalommal Dobóval szembesítették, némi hasonlatosságot talált azzal, a ki az első sorban a középen állok, a bajusz színében is? Almásy grófnő: A mikor Gyulán először megmutatták nekem a fényképét, kértem, hogy az illetik, olyan bajuszt hordjon és olyan.. uniformisban legyen, amiker majdr szembesítenek vele Budapesten. Ezt tudomásul vették, de éppen az ellenkezőt tették. Ugyanis Dobót körszakállal és civilben hozták elém. Akkor ezt be is jelentettem az ügyészségnek. A második szembesítésnél már szakáll nélkül és uniformisban volt, ekkor hasonlatosságot na* jobbnak találtajj. Minél anvább néztem,*annál frappánsabi lett a hasonlatosság. Ez beszéli a legtöbzbet, ez vitte a szót. Az e iwiwkr1919 október 30-án ujból szembesítették Sztanykovszki*', val s akkor a következőképpen nyilatkozott : „Hasonlatosságot találok benne ahhoz, aki civilben, esőköpenyben járt itt délelőtt.'' Eb- ből arra következtetünk, hogy amíg Gaertnert nem látta, addig Sztanykovszkit ismerte fel. — Almásy grófnő: Úgy rémlett és úgy rémlik, hogy vagy délelőtt vagy délután láttam ezt az embert. — Az elnök : Szembesítették 1915 november 11-én Guertnerrel és akkor, mindjárt kétségtelenül felismerte. — Almásy grófnő: Alig hogy megjelent az ajtóban, mindjárt láttam, hogy ő az. Az elnök: A hadbirósági tárgya- láson szembesítették Sztanykovszki- val, a Roheim-villában is és akkori, azt mondotta, hogy az alakja megfelel, hogy szilhuettje egyezik azzal, a ki az ajtóban állott. — Almássy grófnő : Igen, igen■ — Az el- nők.: Méltóságod e nyilatkozaté-injak súlyos hordereje van. Tényleg, megegyezik az alakja ! — Almásy grófnő: Teljesen. — Az elnök: Dobói minden kétséget kizáróan felismerte a főtéárgyaláson ? Hogy magyarázza ezt, mikor Dobónagyon rosszul nézett ki, rosszabbul, mint 1918 októberében ? -- Almásy grófnő : Nem tudom, de úgy volt, határozottan felismertem. Az elnök, Kéri Pállal, Ja szembesítve volt. Talál nála hasonlatosságot az ottlévők közül valakivel ? Almásy grófnő: Nem. Szerda, 1921. május 4. k Sgssitl&ssités a v&tiüottaScfeaS Az elnök: Gaertner Marcell esőköpenyben jelent meg. Meg tudná-e ismerni az esőköpenyt? — Almásy grófnő: Igen. Az elnök: (Gaertnerhez) Húzza fel a köpenyű A szolga a bűnjelek közül az egyik csomóból kiveszi a zöldes-szürke esőköpenyt. Gaertner felhúzza és a grófnő elé áll. Almásy grófnő: Vagy ez az a köpeny, vagy ehhez hasonló, de ilyen. — Gaertner: Ez az. — Almásy grófnő: A hangjára is teljesen emlékszem. Az elnök: Különösen jellegzetes arca is van. (Sztanykovszkihoz): Lépjen elő! ! Sztanykovszk a grófnő jobboldalához nagy és szembe fordult vele. ’Az elnök: Többször szembesítették a méltóságodat Sztanykovszkival és akkor azt mondotta, hogy az alakja megfelel. — Szilassy ügyész: Egy katonaruha és katonasapka áll a bíróság rendelkezésére, kérném, tessék Sztanykovszkit uniformisba öltöztetni és úgy szembesíteni. — Almásy grófnő: Már láttam abban is, de az alakját így is teljesen felismerem. — Az elnök: Ügyész úr ragaszkodik az Uniformishoz ? — Szlassy : Szeretném. — Az elnök : Vigyék el Sztanykovszkit és öltöztessék fel. Az elnök: Vezessék be Hüttner Sándort. A rohansisakos őr behozza Hüttnert és a grófnő elé állítja. Almásy grófnő: Már szembesitették velem, a Roheim-villában és a katonai főtárgyaláson. —■ Az elnököt látta-e? — Almásy grófnő: Nem tudom felismerni. Az elnök: Elrendelem Kéri Pál szembesítését. Almásy grófnőhöz : Tessék el! képzelni őt katonaruhában.— Almásy grófnő : Ott járhatott, de hal ott volt, a hátsó sorban lehetett, azoknak még a szilhuettjét sem lát- tam. — Az elnök: Vissza tud-e emlékezni arra, hogy Sztanykovszkij egyszer feltekintett agallérjára ?. — Almásy grófnő Nem emlékszem, lehet. Ekkor belép jv-terembe Sztanykovszki Civiruhája fölött katonaköpenysTején már vaslefejü katonasapka. Zserediarft kezekkel megáll Almásy Degisu^grófnő előtt. . . Ittfíiásy Denise: Az alakja megfelel. Akkor derékszíj volt rajta. Az arcát nem tudom megismerni, de annak is vékony arca volt.- Az elnök: Bajusza is volt? — Almásy Denise: Nem tudom. — Az elnök: Méltóságod rövidlátó ? — Almásy Denise: Igen, három dioptriái szemüveget viselek. — Az elnök: Milyen messze lát vele ? — Almásy Denise: Példái Gaer Inert innen megismerem. — Az elnök: Elég nagy távolság. Itt a teremben megismer-e még valakit? — Almásy Denise: (körülnéz) Megismerem Almásy ügyvéd urat, Szilassy ügyész urat is. Az elnök: Tessék hátrafordulni, a hallgatóság között nincs-e valaki"