Az Est, 1921. május (12. évfolyam, 94-116. szám)

1921-05-08 / 99. szám

Vasárnap, 1921. május 1. 3. oldal A német kormányválság csak az ultimátum elintézésével együtt oldható meg Az entente pénzügyi feltételei elfogadhatók, a lefegyverzést elfogadhatatlan Merlin, mijfhs 7 (Az Est r rendes tudósítójától) A kormm­ányválság megúsdtása eddi­­gelé egyetlen egy lépéssel sem jutott előbbre. A pammenti Afféb céget al­kotó pártoknál mege­t­őleg meg kell állapodniok a­z mndour legfelsőbb kon­ferencia határisatára nézve és csak azután egyezhetnek meg valamely kormányzati program alapján. Teg­nap délután és késő éjszaka tárgyal­ták a pártvezérek a jóvátételi bizott­ság jegyzőkönyvét és a következő felfogás alakult ki erről, valamint a londoni ultimátumról: A birodalmi gyűlés többségi párt­jainak az a véleménye, hogy a pénz­ügyi követeléseket tárgyilagosan kell fontolóra venni, mert ha azokat egybe­vetik az előbbi német javaslat ponto­­zataival, a legfelsőbb tanács határoza­tának pénzügyi része elfogadható tár­­­­gyalási alapul. Nem így az a rész, a­­­mely a békeszerződés hat­ározmányait­­túllépi, nevezetesen azok a pontok, a­melyek a lefegyverezést sürgetik. A keleti erődök leszerelésének követe­lése nem állhat meg, mert a Versailles- szerződés is megengedi, hogy ezek­­­ben az erődökben meghatározott szá­mú ágyuk legyenek és a felső-szilé­ziai véres események is igazolták,­­hogy Németország nem szolgáltathatja ki magát ellenségeinek teljesen fegyver­telenül. Általános lett az a felfogás, hogy a német birodalom a meghozott le­­fegyverezési törvénynyel eleget tett kötelezettségeinek s ezen a törvényen nem mehet túl, mert például Bajor­ország ellen nem is léphet fel kénysze­rítő módon, hogy fegyverezze le polgárőrségeit, nincs is hozzá ha­talma. A helyzet tehát az, hogy a politikai pártok az ultimátum pénzügyi ré­szét tárgyalás alá veszik. Ma délben ismét összeülnek a frakciók vezérei és délután a koalíciós pártoknak együttes tanácskozásuk lesz, hogy véglegesen döntsenek. Ezen az ülésen fog elválni, lehhet-e olyan egységes programot találni, a­melynek alapján új koanány alakulhat. UI. Vitte az angol alsóházban a londoni határozatoscnót­ ­­J Bécs, május 7 (Magyar Távirati Iroda) A Neue Freie Presse jelenti Lon­donból : Lloyd George az alsóházban kijelentette, hogy a jóvátételi bizott­ság ideiglenes becslése szerint Német­ország eddig teljesített fizetései kö­vetkezőképpen számolhatók el: A tel­jes érték 8 milliárd aranymárkát tesz ki, ebből le­ kell vonni 2280 millió aranymárkát élelmiszerszállítások és nyersanyagok fejében és körülbelül 1 milliárd­ot fordítottak a megszálló hadsereg és a szövetségközi bizottságok fentartására. Az árm­zállltmányokat a jóvátételi bizottság ez év március 31-ig 2840 millió aranymárkára becsüli. Lloyd George beszéde további folyamán vá­zolta azokat a határozatokat, melyek szerint Németországnak a jóvátételt fizetnie kell. Bejelentette, hogy az első részletet, ötven millió font sterlinget huszonöt napon belül kell megfizetni. Fizetésképpen elfogadható szén, festék­­áru és nyersanyag az újjáépítés céljaira. A 25%-os kiviteli vám kérdésében Lloyd George megjegyezte, hogy Né­metország évenként csak 15,­ millió font sterlinget fizethet, mert az évi kivi­tele mindössze 1 milliárdot tesz ki. Az adók beszedésére külön bizottság fog Berlinben felügyelni. Lloyd George beszéde után Lord Robert Cecil hangsúlyozta, hogy igazi és tartós békének legfőbb feltétele a népszövetség tekintélyének megerő­sítése. Anglia nagy súlyt helyez Franciaország barátságára, de sokan félnek attól, hogy a franciák olyan intézkedésekre ragadtathatnák ma­gukat, melyeket Nagybritannia nem helyeselhet. A szónok reméli, hogy Németor­szág elfogadja a szövetségesek fel­____-tt-»*­tételeit, hogy ezáltal elkerülhesse a kényszerítő rendszabályok alkalma­zását. Az ülés további folyamán Asquith kijelentette, hogy a ma ismertetett javaslatokat jobbaknak találja, mint az eddigieket. Hangsúlyozta, hogy Európa és az egész világ gazdasági helyzetét csak azzal a feltétellel le­het újra helyreállítani, ha vissza­térünk a szerződések rendszerére. T­alaj­víz-veszedelem fenyegeti Budapestet A földalatti villamosnál és sok gépházban emelkedik a talajviz „ i ! — Az­ Est tudósítójától — A földalatti villamos vonalán az utóbbi időben egye erősebben je­lentkezik fa talajvíz. Különösen a vonal Bjtsza-alflki szakaszán érez­hető ez­ a hm a talajviz kisebb mennyiségbez/addig is mutatkozott, úgy hogy ijjfe egy szivattyúnak állan­dóan kellett dolgoznia. Az utóbbi időben azonban a talajviz olyan nagy hogy még egy nagy pumpát kellett beállítani a kiszivattyúzására. De a viz még így is korhasztja a talpfákat és lazítja a síneket. Kérdést intéztünk a villamos vezető­séghez, a­hol azt a felvilágosítást kaptuk, hogy a talaj­víz erős jelentkezéséről csakugyan érkeztek be­jelentések, de ma még nem tudnak nyilatkozni, mert csak a jövő héten kezdik el a pálya részle­tes megvizsgálását. Felkerestük ezután a Földtani In­tézetet, a­hol munkatársunknak Pálffy Móric dr. a talajvíz emelkedé­séről a következőket mondta : — A talajvíz az utóbbi időben egész Budapest területén érősen emelkedik. A vizsgálat folyik, de még nem ju­tottunk pozitív eredményre, a ve­szedelmes jelenség okát még nem tudtuk megállapítani. Az emelkedés két-három éve kezdődött és ma már elérte a mélyebb alapozású pincéket, így például a Király Színház gép­házában és a Hungária­ körúton több gyár gépházában mutatkozik a talaj­víz, úgy hogy ott állandóan dolgozni kell a szivattyúknak. Most gyűjtjük az adatokat, hogy Budapestnek me­lyik része alatt van talajvíz. Eddigi megállapításaink azt­ mutatják, hogy különösen a Nagy Körút mentén je­lentkezik és arra, a­merre Dunaág volt. A Bajza­ utca vidékén is ilyen Dunaág vonult el.­­ A szakemberek körében külön­böző magyarázatok merültek föl. Egy részük azt hiszi, hogy a talaj­víz emelkedését az okozza, hogy a gyárak az utóbbi időben keveset dol­goztak. A gyárak kútjai ugyanis rengeteget vontak el a talajvízből és ez a víz most mind a föld alatt marad. Másik magyarázata az, hogy még most is a két-három év előtti esős periódus hatását érezzük, a­melynek következtében akkor a Ba­laton mellett is nagy talajvíz emel­­kedés volt.­­ Régente valószínűleg szintén volt talajvíz, de ezt nem észlelték, legfeljebb azt vették észre, hogy egyes kutakban emelkedik a víz, ennek azonban nem tulajdonítottál­ nagy jelentőséget. Most az alapozás, a pincék épitése mélyebb s ezért ve­szedelmes a talajviz. A jövőben az építkezést ehhez kell majd igazítani. MJWVJWVVW­VWWVVAWVW EREDETI MÜNCHENGRÄTZI CIPŐK békeminőségbe­n leszállított áron ismét kaphatók: Budapest, IV., Kossuth Lajos­ utca 15. Sztanykovszkij és Gaertnert felismerte a Roheim-villa házveze­tőnője és a kertész leánya A Tisza-kűnpör huszadik napja - Az Est tudósítójától -Negyedtiz­edakor nyitja meg Gadó István­­nek a Tisza-szünpör főtárgyalásának huszad­ik napját. Elsőnek­­Mermák Radonét, Ro­­heimék társsalkodónőját hallgatják ki. Az eln­ök megkérdi, hogy mit tud gróf Tisza István meggyilko­lásáról I­­­fseeprszk a Tisza-villa előtt . Reggel 9 órakor a villa előtt nagy népcsődület volt. Csőcselék mindenfelé. A kapu előtt többen megálltak és kiabáltak illetlen sza­vakat a kegyelmes úrra. Később ez a lárma lecsendesedett. A cső­cselék is elvonult. Azután civilek, katonák jöttek, ezek is kiabáltak, éljeneztek, de ezek a kegyelmes úrra már semmit sem mondtak. Én féltizenegy is tizenegy óra közt a kapukulcsot magamhoz vettem.­ Tizenegy óra tájban, a­mint ki­nézek, látom, hogy a kapu előtt egy pár katona és egy civilruhás ember áll. Megkértem a szakácsné férjét, hogy tűzzön a gomblyuká­ba egy fehér rózsát, menjen a ka­puhoz és kérdezze meg, mit akar­nak. Ő fel is tűzte a rózsát, de mielőtt a kapuhoz ért volna, a kaput a katonák már benyomták. Három-négy fegyveres ember jött egy civil esőköpönyeges vezetésé­vel. + ' *i partner látogatása Én a hátsó légsp­ort felszaladtam és szóltam Roheim Gézának, menjen le és szóljon Tisza kegyelmes urnak. Háromszor csengettünk Tiszáék elő­szobáján, de Tiszáéktól nem jött ki senki. Én megkérdeztem az esőköpe­­nyegest, hogy kit jelentsünk be, mire azt felelte : A nemzeti tanács­tól jövünk. Ezután odaszólt a kato­náknak, csak jertek, csak jertek. Megnyílt az ajtó, bejelentettem őket, a kegyelmes úr azt felelte, bocsássam be őket. A hallban a kandalló mellett állot­tak fel a katonák. A civil rögtön be­szélni kezdett, hogy őt nem akarták beengedni, 5 imádója a kegyelmes urnak, ő ennyi és ennyi ideig a harctéren volt. Végül kijelentette, hogy négyszemközt szeretne beszélni a kegyelmes úrral. A kegyelmes asszony nem akarta ezt megengedni, de a kegyelmes ur »Eh, mit !« kije­lentéssel a nagy szalonba ment a civillel. Almásy Denise grófnő oda­ment a katonákhoz és azt mondotta: »Talán csak nem bántják a kegyel­mes urat?« Hogy azok mit feleltek, nem hallottam. A civil néhány percig beszélgetett bent a kegyelmes urral. A­mikor kijött, azt mondotta a grófnénak és a kegyelmes asszonynak : u­gy­e nem kellett félni ! Nem nézek én úgy ki, mint egy gyilkos. A kegyelmes asszony kezet adott neki, ez kezet csókolt. »Gyerünk!« szólott a kato­náknak. Azután nem történt semmi. Közben jött az öcsém, a­ki azt mon­dotta, olyan hírek vannak a város­ban, hogy nekem jó lenne bemenni a villából a városba és szóltak a ke­gyelmes urnák is. Én azt mondot­tam, nem akarok kellemetlenkedni, kijönnek a rokonai, értesül ő min­denről. A gyilkosság Fél öt körül egyszerre csak teher­autót hallottunk a villa előtt. Szent Isten, mit akarnak, mondtam. Az autó tovább ment. Lementünk^»* szobalánynyal. Sok nácclót látsz a kapunál, egyszerre csak azt láttuk, hogy benyomták a kaput. Dömötöri nyitotta ki az előszoba ajtaját a benyomulóknak. Hallot­tam, a­mikor mondták: »Menjetek le, fegyverezzétek le a csendőröket. A muníciót elvenni.« Szaladtunk a szobaleánynyal a hátsó lépcsőn, mire odamentünk, már nem lát­tunk semmit. Visszaszaladtunk a hátsó lépcső irányában, akkor már láttuk, hogy mennek a csendőrök. Mondtam a szobaleánynak, nézd, mindenütt katonák vannak a kert­ben. Fölszaladtam a galériára,, ugyanarra a helyre, a­hol előbb­ állottam. A katonák akkor már­ bent voltak a hallban. A közvetlen tettesek közül nem tudnék senkit­ sem fölismerni, de az a katona, a­­ki az ajtónál állott, felnézett hoz­­zám, annak az arca megmaradt­ emlékezetemben. Az elnök : Milyen volt az alakja? — Sovány arcú volt, megismertem,­­ tehát fölösleges leirni. — Csak írja­ le. Bajusza volt ? — Borotválva volt. Ekkor jött a kegyelmes úr,­ mellette kétoldalt a kegyelmes asz-­­szony és Almásy Denise grófnő. A 11 kegyelmes úr kérdezte a katoná-o­kat, hogy mit akartok? Azt felelő sj­­ék, eljöttek megmondani a kegyel-­­mest urnak, hogy ütött a végórája.-, Miért fiam ? — kérdezte a kegyel­mes ur. Azt mondták, hogy ő a há­­ ború oka, ők is sokat szenvedtek.. Az egyik azt mondta, hogy a fele-­­­sége rossz útra tért és hasonlókat.­­ A kegyelmes úr azt mondta, hogy­­ nem én vagyok a háború oka. Azt­ mondták, de igen ő. Az elnök: Durva kifejezést nem használtak? — Nem. Csak az, a­ki azt mondta, hogy a felesége rossz útra tért, azt más formában mon­dotta. Egyéb durvaságra nem em­­­lékszem. Azt mondták a kegyel-­ mes urnak, hogy tegye le a fegy-í vert. Azt felelte, ha maguk le-­ teszik a fegyvert, én is leteszem.’ A katonák erre leeresztették pus­káikat, a­mire a kegyelmes úr le-* tette a revolvert a tükör párká-­­nyára. A katonák erre megint fel­emelték a fegyvert és a kegyelmes asszonynak azt mondták, tessék félreállni. Erre azt felelte a ke­gyelmes asszony: nem és Almásy. Denise grófnő is azt mondta, hogy­ nem. Ekkor nem láttam semmit mozgást, hanem eldördültek a lö­vések. Láttam, hogy a kegyelmes­ ur tántorog az ebédlő ajtaja felé s közben azt mondta: »Ennek igy kellett történnie, meghalok.« Mi-s­kor a kegyelmes úr az ajtó felé tántorgott, az egyik katona azt­ mondta, nem jöttünk ide félmun­kát végezni és újabb lövés dördült kegyelmes ur összeesett. Láttam meg, a­mint a kegyelmes ur ruháját levetették és bekötöz­­ték a sebeit. Egyebet előadni nem tudok. — Az elnök. Egész határo­zottan emlékszik, hogy az esőkö­pönyeges intett a három-négy szu­­ronyos katonának, hogy jöjjenek — Az esőköpönyeges azt mon­dotta, csak gyertek, csak gyertek. Így mondta kétszer. — Van olyan vallomás is, hogy csak ketten men­tek be a hallba. •— Én határozottan emlékszem erre. Az elnök: ön jelentette be az esők­öpenyegést a kegyelmes ur­nak ? Nem Dömötöri ! — Én. Lát­tam, hogy az idegen nagyon ide­ges és furcsán viselkedik, össze­vissza beszél. — Az elnök: Nincs tudomása arról, hogy később még egy csoport ember jött, a­ki azt mondotta, hogy a nemzeti tanács megbízásából jár ott ? — Cser­­mák­né: Ez nem is lehetséges. A kapu kulcs nálam volt, oda senki sem mehetett be. — Az elnök: f­ontolja meg jól, hogy mit mond, ezzel ellenkező vallomások van­nak. Dömötöri azt állítja, hogy egy autó jött civilekkel és Bo­­heim­ Géza jelentette be őket a ke­­lllmes urnál. Lehetséges, hogy ez valóban megtörtént és csak ön nem tud róla ? Csermákné: Nem, ez lehetetlen. A kulcs nálam volt. — Délután hány katona jött? — Én hármo­m­­negyet láttam, de nem láthattam tökéletesen. — A hármat, a ki elől állott, nem tudja leírni ? — Az, a ki a középsőtől baloldalt állott, magas termetű ember volt. A má­sik kettő alacsonyabb. — Mind a három­ beszélt a kegyelmes úrral ? — A jobboldalon álló magas kato­na beszélt. — A mikor a kegyelmes úr összeesett, nem lőttek rá még­­ egyszer. — Nem láttam. — Nyfl-

Next