Az Est, 1921. május (12. évfolyam, 94-116. szám)

1921-05-04 / 96. szám

4. oldal. sában nem­ tudok emlékezni. Arra emlékszem, hogy a­mikor körül­­néztünk, ott feküdt Tisza a földön. Azt mondotta: végem van, ennek igt kellett lenni. Azután még eny­­nyit mn­ondott halkan. ..a fejem“, majd némán feküdt a földön. Én először nem láttam sebet, a fejét megtapogattam, ott sem volt seb. Csak a­mikor felbontottam a ruhá­ját, e­kkor láttam a golyó nyomát. Ekkor már alig élt. Az ajka gyön­gén mozgott, a nevemet, mondta, úgy látszik, akartj valamit. Fölé hajoltam, ekkon még ennyit mon­dott : Köszönöm, a viszontlátásra. Többet ezután nem szólt. A cselédek ezután összefutottak, orvosért küldöttem őket, gondol­tam, hogy nagybátyám talán még él. A nőcselédek először a künn álló tömés miatt nem tudtak or­vosért menni, pár­ perc múlva mégis elment­ valaki és hamarosan visszajött azzal, hogy jön már az orvos. Éli addig­­párnát­ tettem a nagybátyám feje alá, de láttam, hogy már­ meghalt. .A feje erősen vérzett. Pár perc múlva ott volt ez örvös és konstatálta, hogy nagy­bátyám már meghalt. Az én hor­zsolásomat bekötözte, azután el­ment. & sgif S8!dósság után Körülbelül félórával a tett után megszólalt a telefon, Sándor János telefonált, hogy beérkezett a város­ba. Én pár szóval megmondtam neki, hogy mi történt. Később Rad­­va­­szky Béla érdeklődöt­t,­mondta, hogy Sándor Jánostól hallotta a hírt­ és hossy rögtön ki fog jönni. Estefelé újságírók jötte/ér, a rend­őrség emb­erei. Egy főhadnagy — mint­ Rád­uliszky m­idta — szin­tén ott járt, a kodnyaminisztérium megbízási hől, azt akvarta megnézni, hogy való­ban és készen meghalt-e Tisza? Cs­ak az ágiéból nézett be a halottassztgjába/be nem ment, ez­zel is beérni-"Később künn ismét lövések hallatszottak, de be már nem jött senki. Az inas később mondta, hogy a gyilkosok közül kettő visszajön, vigyázzak én is. Többet a dologról nem tudok. "Az elnök: Méltóságod hány sé­rülést szenvedett ? Almásy Denise: Az orvosok azt mondják, hogy kettőt, én azt hit­tem, hogy csak egy sebem van. Az elnök: Ezek külön lövésektől származnak ? — Almásy Denise : Néhány lövés dördült egyszerre, azután még külön lövések. Leg­alább öt-hat lövés volt. — Az el­nök: Mikor konstatálták, hogy a parketten is egy golyóhorzsolás van ? — Almásy Denise : Ezt Rad­­vánszky Béla vette észre, három nappal a gyilkosság után. — Az elnök: Az ajtó felől is történt lö­vés ? — Almásy Denise : Tatán, a mikor már a­ földön feküdtünk. Még a­mikor feküdt, akkor is rá­­lőttek.­­ Az elnök: A középső katona mi­lyen­ messze állott a kegyelmes úr­tól! —­ Almásy Denise: Közvetle­nül közel. — Az elnök: A hely­szín­en megállapították, hogy mindössze féllépésnyire volt. Eny­­nyi lehetett? — Almásy Denise: Igen, a baloldali valamivel m­esz­­szebb állott a jobboldali szintén egészen mellette. Az elnök: Határozottan emlék­szik méltóságod, hogy a szőke ka­tonával állott szemben ? — Almásy Denise : Igen. — Az elnök: Ez a kérdés a hadbíróságon is felme­rült, mert olyanforma adat merült fel, hogy fordítva, volt a dolog. — Almásy Denise : Ki valt zárva. — Az elnök: Méltóságod sebei meny­nyi idő alatt gyógyultak ? -- Al­másy Denise : Rövid idő alatt, de nyolc napnál tovább tartott a gyó­gyulás.— Az elnök átadja Almásy Denise-nek a Vasárnapi Újság­nak egy a kommunizmus alatt megje­lent számát, a­melynek címlapján Pogány József fényképe van és megkérdi, hogy felismeri-e a fény­képben a harmadik katonát. Almásy Denise: Az alakját kel­lene látnom. Ha szembesítenék, esetleg felismerném, így nem tud­nám Tisza nem alkayS rsnestGEtSüsti Az elnök: A kegyelmes úr biz­tos volt abban, hogy elpusztítják? — Almásy Denise: Igen. Holtbiz­tosra vette, tudta, hogy ő az egyet­len akadály. Tudta, hogy az ő éle­tére éhesek. "Az elnök: Az, okot is tudta ? — Almásy Denise : Nem precizírozta, de meg lehet érteni. Nagybátyám már évek óta névtelen leveleket kapott, barát­iai is figyelmeztették, hogy állandóan életére törnek, d­e ő mindezekre nem adott semmit. Aznap azután már érezte. — Az elnök: Nem tudták volna módját ejteni annak, hogy/megmentsék ? — Almásy Denise/Nem, v ncfflf'.akartyik az ember és Az fi­tök :j/Sen­ gondoltak arra, hogy/mégir kellene gondoskodni védem?.érw? — Almásy Denise: Nem te­mett. Különben is a csend­őrök künn voltak, de azok... Ezután as. elnök kérdésére el­mondja a­ grófnő, hogy aznap a szomszédságban lakó Balázs Béla főispán ebéd után egy levelet do­bott, át a­ kertbe a következő tar­talommal. ..Kegyelmes uram! Biztos forrásból értesülök, f­og,­ életed ellen via délután, vagy este, vagy az éjszaka folyamán táma­dást intéznék.­ Kérlek ■ megtenni a szükséges intézkedéseket.” A mi­kor — folytatja a grófnő a nagybátyám a levelet megkapta, átolvasta, nyugodtan összehajtotta és a következőket mondotta :­­• A szükséges intézkedéseket megteszik ott és az égre mutatott. Én akkor azt mondtam neki: men­jünk át Balázshoz. Azt mondta, nem írja, hogy átmenjek, különben is én senki házában nem bujkálok. * Az elnök: Ismeri Balázs Bélát? Honnan tudta ő, hogy veszély fe­nyeget ? Almásy Denise: Nem ismertem. Úgy hallottam, hogy a soff­őr se hal­lotta künn a tömegben, a termi. . "Az elnök : Hallott-e méltóságod arról, hogy a vidékre is mentek hí­rek arról, hogy a kegyelmes urat meggyilkolták? — Almásy Denise: Délután fél három-három óra tájt a geszti uradalom titkára­­telefon­­jelentést kapott Nagyváradról, hogy Budapestről telefonozták­ a hírt, hogy megölték gróf Tisza Ist­vánt és engem is. Két verzió volt, először az, hogy mindketten megsebesültünk, másodszor, hogy ő meghalt és én megsebesültem. Ebből is látszik, hogy a­ki ott volt a déli órákban, az referált. Az elnök: Egy nagyobb vidéki vá­rosban a délutáni lapban már meg­jelent csabai jelentés nyomán, hogy gróf Tiszát meggyilkolták. Ezt is ezzel hozza összefüggésbe méltóságod? Almásy: Előre el volt kérem határozva­ az egész doltul, szent meggyőződésem­ jrr. "Az elnök: Nem beszélt a déli órákban a fünnjáró Geertner valami takarékkönyvekről.s— Almásy gróf­nő : Nem. A­agybátyám­ nem mondta, pedig ő­ mindent megmondott. Gaertner Kyucska hadbírót kereste, hogy lelőjje. Az elnök: Azok, a­kik ő vele jöt­tek, az ő hívására távoztak? — Almásy grófnő: Igen, intett nekik, hogy gyerünk. Az elnök: A kegyelmes úr nem említette, hogyan mikor Gaertner el­távozott, nem is kikémlelni jött, de meggyilkolni, őt és csak imponáló fellépése riasztotta el tettétől? —­­Almásy grófnő: Nem mondta. — Az elnök: A telefon mi­kor szűnt meg ? — Almásy grófnő: Már reg­geltől kezd­ve nem volt. Egész nap nem volt. De a gyilkosság után egy negyedórával már csengett, Radvánszky báró töb­beket felhívott akadálytalanul. Este­felé minket is felhívtak, állandóan csengett a telefon, már működött. —­­Az elnök: Jártak aznap villamosok ? — Almásy grófnő: Én reggel,a­mikor kimentem a villából, láttam egy pár fellobogózott, katonával teli villamost a körúton.­ ­ A csendőrök lefegyverzées Az elnök: Van-e tudomása arról, hogy a csendőrök lefegyverezése hogy történt ? A­lmásy: Rövid pár perc tatt az egész. Az inas jelen­ti, hogy a katonák meg­érkezte­k, halálra keresik nagybátyáinál. Mi, alig hogy kinyílott az ajtó, már láttuk, hogy csendőrök sorakoznak. . Nem kellett azoknak se erőszak, se rábeszélés, hiszen fizikai idő sem volt erre. Ők a joghala­­­tinyebb k­iséri st el sem tété­­k az ellenállásra, már délelőtt sera, a­mi­ko­r Gaertner kijött a katonák­kal. Az elnök: Az inas jelentette, hogy jönnek és azt is mondotta, hogy ketten-hárman lementek a csendőrökhöz. — Almásy grófnő: Igen, ketten-hárman. — Az elnök: Tehát nem lehetséges, hogy má­sok végeztél­ a lefegyverzésit Almásy grófnő: Négyen bejöttek, de én többeket láttam még e hát­térben. Ezek végezték a lefegy­verzést. — Az elnök: Méltóságod észrevette, hogy Utasok voltak a gyilkosok vagy alkoholszagot ér­zett rajtuk? — Almásy gr­óf­nő: Nem, nem, pedig egészen közvet­len közel állottam­ hozzájuk. Az elnök. Megmarad ismerett, hogy mírtd a faárai gyil­kosa az eke 11c tikius ? Almás­ gróf­nő jó. Igen. Az elnök: Agen­dé visszaemlék­szik mólóságáa, hogy az előszoba és a hajasil­ala előtt is állott egy? — Almásy grófnő: Igen, de én arra alig vetettem tekintetet, csak az alakja áll még mindig előttem. — Az elnök : A kegyelmes úr órája is megsérült? — Almásy grófnő: Darabokra tört. — Az elnök: A szemüveg rajta maradt a kegyel­mes úron, a mikor eldőlt? — Al­másy grófnő: Rajta, én vettem le. Sz­tanyicovszk­á és Oo&6 Az elnök : Mi az oka annak, hogy a­mikor 1919 október 22-én először szembesítették Sztanykovszki vac­akkor méltóságod Kovács vizsgá­lóbíró előtt úgy nyilatkozott, hogy a középütt és jobbszélről álló arcra már nem emlékszik, de Sztany­­kovszkihoz hasonlít az, a­ki a dél­előtt folyamán ott járt? — Almásy grófnő : Nem a fővezérhez, hanem egy másikhoz. — Az elnök: Mi az oka annak, hogy a mikor ez alk­a­lommal Dobóval szembesítették, némi hasonlatosságot talált azzal, a ki az első sorban a középen­ ál­­­lok, a bajusz színében is? Almásy grófnő: A mikor Gyulán először megmutatták nekem a fényképét, kértem, hogy az illetik, olyan bajuszt hordjon és olyan.. uniformisban legyen, a­miker majdr szembesítenek vele Budapesten.­ Ezt tudomásul vették, de éppen az ellenkezőt tették. Ugyanis Dobót­ körszakállal és civilben hozták elém. Akkor ezt be is jelentettem az ügyészségnek. A második szem­besítésnél már szakáll nélkül és uniformisban volt, ekkor hasonlatosságot na* jobbnak találtajj. Minél anvább néztem,*annál frap­­pánsabi­ lett a hasonlatosság. Ez beszéli a legtöbzbet, ez vitte a szót. Az e­ iwiwk­r1919 október 30-án uj­­ból szembesítették Sztanykovszki*', val s akkor a következőképpen nyi­latkozott : „Hasonlatossá­got talá­lok benne ahhoz, a­ki civilben, eső­­köpenyben járt itt délelőtt.'' Eb-­ ből arra következtetünk, hogy a­­míg Gaertnert nem látta, addig Sztanykovszkit ismerte fel. — Al­másy grófnő: Úgy rémlett és úgy rémlik, hogy vagy délelőtt vagy délután láttam ezt az embert. — Az elnök : Szembesítették 1915 novem­ber 11-én Guertnerrel és akkor, mindjárt kétségtelenül felismerte. — Almásy grófnő:­ Alig hogy megjelent az ajtóban, mindjárt láttam, hogy ő az. Az elnök: A hadbirósági tárgya-­ láson szembesítették Sztanykovszki-­ val, a Roheim-villában is és akkori, azt mondotta, hogy az alakja meg­felel, hogy szilhuettje egyezik az­zal, a k­i az ajtóban állott. — Al­más­sy grófnő : Igen, igen■ — Az el-­ nők.: Méltóságod e nyilatkozaté-­i­njak súlyos hordereje van. Tényleg, megegyezik az alakja ! — Almásy grófnő: Teljesen. —­ Az elnök: Dobói minden kétséget­ kizáróan­ felismerte a főtéárgyaláson ? Hogy magyarázza ezt, mikor Dobó­­na­gyon rosszul nézett ki, rosszabbul, mint 1918 októberében ? -- Almásy­ grófnő : Nem tudom, de úgy volt, határozottan felismertem. Az elnök, Kéri Pállal, Ja szembe­sítve volt. Talál nála hasonlatosságot az ottlévők közül valakivel ? Almásy grófnő: Nem. Szerda, 1921. május 4. k Sgssitl&ssités a v&tiüottaScfeaS Az elnök: Gaertner Marcell eső­­köpenyben jelent meg. Meg tudná-e ismerni az esőköpenyt? — Almásy grófnő: Igen. Az elnök: (Gaertnerhez) Húzza fel a köpenyű A szolga a­­ bűn­jelek közül az egyik csomóból ki­veszi a zöldes-szürke esőköpenyt. Gaertner felhúzza és a grófnő elé áll. Almásy grófnő: Vagy ez az a kö­peny, vagy ehhez hasonló, de ilyen. — Gaertner: Ez az. — Almásy gróf­nő: A hangjára is teljesen emlékszem. Az elnök: Különösen jellegzetes arca is van. (Sztanykovszkihoz): Lépjen elő! ! Sztanykovszk a grófnő jobbol­dalához nagy és szembe fordul­t vele. ’Az elnök: Többször szembesítet­ték a méltóságodat Sztanykovszkival és akkor azt mondotta, hogy az alakja megfelel. — Szil­assy ügyész: Egy katonaruha és katonasapka áll a bíróság rendelkezésére, kér­ném, tessék Sztanykovszkit unifor­misba öltöztetni és úgy szembesíte­ni. — Almásy grófnő: Már láttam abban is, de az alakját így is telje­sen felismerem. — Az elnök: Ügyész úr ragaszkodik az Uniformishoz ? — Szlassy : Szeretném. — Az el­nök : Vigyék el Sztanykovszkit és öltöztessék fel. Az elnök: Vezessék be Hütt­ner Sándort. A rohansisakos őr behozza Hüttnert és a grófnő elé állítja. Almásy grófnő: Már szembesi­­­tették velem, a Roheim-villában és a katonai főtárgyaláson. —■ Az el­nök­­öt látta-e? — Almásy gróf­­nő: Nem tudom felismerni. Az elnök: Elrendelem Kéri Pál szembesítését. Almásy grófnőhöz : Tessék el­! képzelni őt katonaruhában.­­— Al­másy grófnő : Ott járhatott, de hal ott volt, a hátsó sorban lehetett,­ azoknak még a szilhuettjét sem lát-­ tam. — Az elnök: Vissza tud-e­ emlékezni arra, hogy Sztanykovszki­j egyszer feltekintett a­­gallérjára ?. — Almásy grófnő Nem emlék­szem, lehet. Ekkor belép jv-terembe Sztanykovszki Civiruhája­­ fölött katonakö­­penysTején már vaslefejü katonasapka. Zse­redi­arft kezekkel megáll Almásy Degisu^grófnő előtt. . . Ittfíiásy Denise: Az alakja meg­felel. Akkor derékszíj volt rajta. Az arcát nem tudom megismerni, de annak is vékony arca volt.­­-­ Az elnök: Bajusza is volt? — Almásy Denise: Nem tudom. — Az elnök: Méltóságod rövidlátó ? — Almásy Denise: Igen, három dioptriái szemüveget viselek. — Az elnök: Milyen messze lát vele ? — Almásy Denise: Példái Gaer Inert innen megismerem. — Az elnök: Elég nagy távolság. Itt a teremben meg­ismer-e még valakit? —­ Almásy Denise: (körülnéz) Megismerem Almásy ügyvéd urat, Szilassy ügyész urat is. Az elnök: Tessék hátrafordulni, a hallgatóság között nincs-e valaki"

Next