Az Est, 1921. június (12. évfolyam, 117-141. szám)
1921-06-25 / 138. szám
2. oldal, Szombat, 1921. június 25. ) Bélyeggyűjtők versenye JF — As Est Uijositójától — ! A bélyeggydecsületek központiSzövetsége Budapesten versenytrendezett a bélyeggyűjtők számára, amelynek céljára a főváros a Felső-erdősoron lévő polgári leányiskola helyiségeit engedte át.Hasonló versenyt még sehol nem ■rendeztek eddig. A verseny célja az, hogy az ifjúságban fölkeltse az érdeklődést a bélyeggyűjtés iránt. Ugyanis a bélyeggyűjtésnek tanító és ismeretifejlesztő hatása van a fiatalságra. A mellett hogy takarékosságra és az értékek összegyűjtésére ösztönöz, felkelti az érdeklődést a külföld iránt. A fiatal gyermek szinte játszva szerzi meg a földrajzi ismereteket, szórakozásképpen tanulja meg a külföldi államok történetét, átalakulását, felébreszti a gazdasági élet és kereskedelem iránti hajlandóságot és megtanulja a külföldi pénzekkel való számolást. A felsőerdősori polgári iskola nagy rajztermében több bizottság működik, amely előtt sorjában megjelennek a bélyeggyűjtők, bemutatják a hatalmas könyveket, amelyek furcsábbnál-furcsább, tarkábbnál-tarkább bélyegekkel vannak teleragasztva. A bizottság alaposan elbírál minden gyűjteményt, észrevételeivel, útbaigazításaival tanácsokat ad a gyűjtőknek. Minden egyes versenyző kap ■valami ajándékot, valami bélyegritkaságot. Meglepő, hogy egészen fiatal diákok milyen tájékozottságról tesznek bizonyságot. Például egy fiatal, harmadéves gimnazista a valutális átszámításokban olyan produkciókat mutatott be, hogy becsületére válnék akármelyik valutaspekulánsnak is. Egyik diák olyan gyűjteményt mutatott be, hogy az a szakértők véleménye szerint 20.000 koronánál is többet ér. A verseny rendezősége most arra buzdítja a jelentkező fiatalokat, hogy kezdjenek levelezést külföldi diáktársaikkal bélyeggyűjtés céljából. Németországban például már évtizedekkel ezelőtt ezt a módot is felhasználták arra, hogy a külfölddel gazdasági kapcsolatokat teremtsenek. Az ilyen fiatalkori ismeretség megmarad és idővel igen hasznos kereskedelmi összeköttetés alapja lehet. Ha leszavazzák az ingatlanváltságot, — vissza kell fizetni az ingóváltságot Fenyő Miksa a gyáriparosok álláspontjáról — !Az Est tudósítóidtól ! Az a törekvés, hogy az ingetlanítváltság tárgyalása elhalasztj kissek,a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetsége körében is nagy fogalmat keltett. Dr. Fenyő Miklki, a Szövetség ügyvezető igazgatója e kérdésben a következőképpen nyilátkozott: j — Mi az ingatlanváltság kérdedsébe nem óhajtunk befolyni, ahhoz azonban ragaszkodunk, a mit az 1921: XV. t.-c. 30. §-a a részvénytársaságok váltságával kapcsolatban kötelezően kimond, hogy »a jelen fejezet értelmében lerótt vagyonváltságot vissza kell téríteni, ha az ingatlanok vagyonváltságát az egyenlő teherviselés elvének megfelelő arányos mértékben megállapító külön törvény 1921 szeptember végéig életbe nem lép«. Ebből a jussunkból egy betűt sem engedhetünk , hova is vezetne, ha szentesített törvények rendelkezéseivel ilyen játékot lehetne űzni, mint amelyet egyik nagy parlamenti párt javasol. Ami pedig az egyenlő teherviselés elvét illeti, Héjj Imre képviselő úrnak Az Est tegnapi számában közölt kijelentését, hogy »az ingó vagyon váltságánál zsonglőrködés ment végbe, mert ez a vagyon csak hét százalékot fizet«, a leghatározottabban vissza kell utasítanunk. Lehetetlen, hogy ez a kijelentés az I. vagyonváltság-törvény elolvasásán alapuljon. Mert abból nyilvánvaló, hogy aki a tppé,hét százalék részvényét természetben adja át, az kétségtelenül egész vagyonának tizenöt százalékát szolgáltatta be, mert hiszen a részvény a vagyon tizenöt százalékáról szóló elismervény. Aki pedig készpénzben fizet, az még ennél is magasabb százalékot ró le. Mert a decemberi 20-iki kurzusokat egy a fantáziáját a szélsőségekbe feszített spekuláció hozta létre, úgy hogy amikor a kurzusok kétharmadára rótta az I. váltságtörvény a terhet, akkor máris túlbecsülte a vállalatok akkori értékét. Azóta aztán az történt, hogy az iparvállalatoknál a decemberi kurzusok 45—50%-kal, számos vállalatnál hatvan százalékkal zuhantak, ami azt jelenti, hogy ezeknél a váltság a 20% fölé emelkedett. Japán hajlandó a tengeri fegyverkezést korlátozni London, június 24 Báró Hayashi japánnagyköveta Reuter-iroda képviselje előtt kijelentette, hogy egészen bizonyosra vehető, hogy kormánya Nagybritanniával, Franciaországgal és az Egyesült Államokkal a nyílujók építésének kérdésében tárgyalni és oly megállapodást létesíteni hajlandó, amely a fegyverkezések jó óriási terheit megkönnyíti. A Kisentente Ausztria és Bulgária ellen is irányul bécs, június 2. (Magyar Távirati Iroda) . A Narodni Listy Belgrádijj kelt cikke kijelenti, hogy a s entente Jugoszlávia _ érdedben , nemcsak Magyarovszág^^Tiane ni ! 'Ausztria és Bulgária ellen is irányul. A szerb kormány lezáratta a demarkációs vonalat Kakubecskererc, június 24 . (Budapesti Tudósító) .Ar szerb kormány elrendelte a demarkációs vonál lezárását, úgy hogy a román Hijúság lakosai a Szerbiához csatolt földjeikre nem mehetnek ki. Vígszínház Minden este fél 8 órakor Korápy Emmy, Kir»dUy9 Vifrfa Jifanzi, Tan+ty, l&fvsSry, Májért*, Erincs fellépUvel »71 kis g Magyar könyvek Bécsben Kaphatók és postán megrendelhetők 27 EST könyvkereskedésében I.» Kohl markt 7. ■ I—■! 11. ■ ■ I ■ 1......... Lukachich tábornok és Bartha volt hadügyminiszter vallomása a Tisza-pörben . Vallomás Hilttner besssg® szerepéről — Az Est tudósítójából — A Tisza-pör mai főtárgyalását féltíz óra tájban nyitotta meg dr. Gadó István elnök. Az első tanú dr. Cserép József egyetemi tanár volt, aki jelentéktelen körülményekről vallott. Utána ( jf 5 JF báró Lukachichot?,a agyornagyot hallgatták ki tirrfuként, aki a forradalom kitörésekor Budapest városparancsnoka volt. Az elnök kérdéseire kijelenti, hogy a Tisza-gyilkosságról közvetln tudomása nincs. Az elnök: Tudja-e a tanú úr, hogy ön ellen is gyilkos merényletet terveztek a forradalom idején ? — Lukachich: A forradalom előtti napokban tömegesen kaptam, névtelen fenyegető leveleket. A forradalom előtti négy napon semmiféle értesítést sem kaptam arról, hogy ilyen merényletet terveznének. — Az elnök: Mondja el a tanú úr, milyen körülmények között került a tanú úr október 31-én az Astoriába és hogyan szabadult ki onnan ! Lukachich: A forradalom kitörése után a Militärkommando helyiségeiben maradtam. Délután Hunke altábornagy egy Károlyi Mihály aláírásával ellátott kinevezéssel jött fel, mire átadtam a parancsnokságot. Fél négy óra tájban el akartam menni a lakásomra, de Hanke altábornagy, majd Csernyák százados is, aki szintén megjelent ott, azt tanácsolta, hogy ne tegyem, mert családomat hozom ezzel veszedelembe. A Militärkommandónál nem maradhattam, tehát elfogadtam azt a tanácsot, hogy menjek a nemzeti tanácshoz és helyezzem magamét annak védelme alá. Fénnégy óra tájban autóba szálltam és az Astoriába mentem. Ott felvittek egy IV. emeleti szobába, ahol már több tisztet találtam. Az ajtó előtt fegyveres őr állt. Akik így körülöttem forgolódtak, azokat nem ismertem, csak később tudtam meg a nevüket : Jánosi Andor, Szántó Béla ,Molnár Kálmán, később pedig Friedrich István volt. Öt óra tájban bejött János Andor és azt mondta, hogy telefonon azt a megbízást, kapta, kérdezze meg, hajlandó volnék-e a Militärkommandó vezetését átvenni? Azt válaszoltam, hogy igen. Erre Jánosi elment és rövid idő utalva, azzal jött vissza, hogy ki vagyok nevezve. Lementem vele az első emeletre. Ott több úrral találkoztunk, ezek közül az egyik volt Friedrich István és akkor mondták meg, hogy nem lehet kimenni a szállodából, mert a tömeg fel van dühödve ellenem és halálomat követeli. Friedrich arra kért, menjek ki a szálloda balkonjára és tartsak rövid beszédet az új elvek szerint, mert erre tömeg le fog csendesedni. Én ezt megtagadtam. Erre azt indítványozta, menjek vele együtt az erkélyre, majd ő fog beszélni. Én ezt is megtagadtam, mert egész múltammal ellenkezett volna, ha én a tömeghez csak egy szót is szóltam volna. Amikor visszamentem a TV. emeleti szobába, oda nagy üvöltést hallottam, majd beszédeket, azután a nevemet hallottam, majd újra üvöltést és azt, hogy a halált követelte a tömeg a fejemre. Hat óra tájban bejött hozzám Szántó és Molnár és azt mondták, hogy a magyar utcai kapun fogunk távozni. Reám adtak egy gumiköpenyt és egy civilkalapot és így eltávoztunk az épületből. Ki kell jelentenem azt, hogy ez a két úr kifogástalanul és udvariasan viselkedett. Szántó lakására mentünk, ott aludtam s ott mindenben kiszolgáltak és értesítették a feleségemet is a történtekről. Ál elnök: Mikor a tanú úr a szállodában tartózkodott, mennyi időt tölthetett az első emeleten? —‘ Lukachich: Talán negyedórát. Körülbelül öt órától negyed hatig voltam lent az első emeleten. — Az ok: Ez alatt nem észlelt-e valami olyan körülményt, amelyből arra lehetett következtetni, hogy ott gyüléseznek azok, a kik Tiszát meggyilkolták. Nem látott-e nyolc katonát, akik szintén a hátsó kijárat felé tartottak? — Lukachich: Nem. — Az elnök: Látta-e Fényes Lászlót? — Lukachich: Nem. — Az elnök: Hallotta-e, ha nem is közvetlenül, hogy Fényes izgató, lázító tartalmú beszédet mondott? Lukachich: Erről hallottam. 27-én éjjel jelentették nekem, hogy az egyik Gizella-téri ház erkélyéről forradalmi beszédet mondott. Érintkezésbe léptem Váry főügyészszel és Fényes letartóztatását követeltem. Váry főügyész csatlakozott a követeléshez, az igazságügy miniszter azonban ezt megtagadta. A jelentések szerint Fényes olyan beszédet tartott hogy a király ferblit játszik és a korona a vize — Az elnök: Nem rektifikálták később ezt a jelentést oly irányban, hogy ezt a beszédet nem ő, hanem Búza Barna tartotta? Lukachich: Nekem Fényest mondtak. Tudom, hogy Búza Barna is beszélt. Én mindkettőnek a letartóztatását követeltem. — Az elnök: Ez előzetes intézkedés lett volna a forradalom megelőzésére. Arra talán nem is volt mód, hogy a jelentés helyességéről meggyőződjék ? — Lukachich: A Korpskommandó vezérkari főnökének volt egy fizetett kéme, az tette ezt a jelentést. Az elnök: Volt-e szó ezenkívül arról is ebben a beszédben, hogy vérét kell venni elnyomóinknak, vagy hogy valakit meg kell ölni? — Lukachich: Nem emlékszem. Az összbenyomás az volt, hogy ezeket az embereket azonnal le kell tartóztatni. — Az elnök: Tud-e arról tanú úr, hogy Friedrich is tartott volna ilyen tartalmú beszédet? — Lukachich: Én az ő nevét nem is hallottam, csak 1919 szeptemberében mondta Friedrich: »Nem ismersz kegyelmes uram? Én voltam az, aki rá akartalak bírni, hogy az erkélyről beszélj.« Ekkor tudtam csak meg, hogy ez volt Friedrich. Az elnök: Említették-e Kéri nevét? — Lukachich: Nem. — Az elnök: Van-e tudomása tanú arnak arról, hogy civilek vagy katonák hajtották végre a gyilkosságot ? — Lukachich: Nincs. — Az elnök: Az Astoria hátsó kapuja nyitva volt, mikor eltávoztak vagy előbb ki kellett nyitni ! — Lukachich : Katonák álltak ottan a kapun belül, néhány önkéntes. A kapu zárva volt, akkor futtottak a kulcsért, néhány percig várni kellett. Kása százados intézkedett, hogy a kaput kinyissák. Künn az utcán kevés ember volt, alig valaki, a Magyar utcán végig mentem, autót nem láttam. Az elnök: Van-e tudomása arról, hogy a galileisták ellen volt-e valami eljárás ekkor? — Lukachich: Volt. A részleteit ennek nem ismerem, csak tudom, hogy forradalmi törekvések voltak. — Az elnök :A Csernyák-féle katonatanácsról mikor szerzett tudomást? — Lukachich: Talán 29-én délután. — Az elnök: Itt egy olyan vallomás hangzott el, hogy a katonatanács tagjai ellen elfogatóparancsot bocsátottak ki, de a végrehajtás olyan ügyetlenül történt, hogy nem sikerült őket kézrekeríteni. Megfelel ez a valóságnak? Lukachich: Én kiadtam az utasítást a városparancsnokság útján, hogy a katonatanács tagjait.