Az Est, 1921. szeptember (12. évfolyam, 193-217. szám)

1921-09-15 / 204. szám

Budapest, 1921 * Csütörtök* szeptember Előfizetési árak: Egy hónapra M 1O.— korona Negyedévre 90.— korona Félévre MO.— korona Égés* évrs....M... 366.— korona Külföldön a fenti árak kétszerese Egyes szám ára 3 korona Politikai napilap FELELŐS SZERKESZTŐ: MIKLÓS JUNIOR ÉVI XII. évfolyam * 204. számi Szerkesztőség: III. kerület, Erzsébetékor at 14 1 Kiadó hivatalt DII., Erzsébetek tíz ut&SUiutSk Fiók’kiad. 6 hivatalok* V., Vilmos császárját 14. «»M és ID., Dácie utca II. Wien: I., Kohlmarkt 7. Bármily szomorú, mégis örülni kell neki,^hogy kifakadta szállitási igaazolványok botránya. Egyfagy titokra Idszint evvel ■tfflágosság. .Senki sem értette meg, hogyan ilehet, hogy az álszott magyar földön Szükséget vissünk, hogy egy ilyen bőven termő földön lilyen elviselhetetlen drágák legyenek Jemelyn földnek termékei. Miasty aztán megtudtuk, hogy hiába dolgozott a paraszt, hiába termett a föld, mert élelmes, kapzsi emberek mindentkülföldre szállítottak. Nem törődtek a lakosság sorsával, az ország becsületével, a közélet tisztaságával, ők csak keresni akartak soron, szenvedésen, mások nyomorán keresztül, csak keresni akartak és kerestek. Hogy egyesek meggazdagodjanak, azért szegényedett az ország, hogy egyesek jól éljenek, azért nélkülöztek a nagy tömegek. A betegség oka tehát megvan. Erre az okra most kímélet nélkül le kell csapni, ezt végképp meg kell szüntetni, mert ez egy olyan rothadási sgóc, amely egész nemzeti életünket fenyegeti elgennyesedéssel. Azokkal, akik ezt okozták, le kell számolni a nemzetgyűlésnek. Nem lehet a vádat visszafordítani s a vádlottak nem menekülhetnek azzal, hogy mosdón nekiesnek vádlóik múltjának s hasonló bűnök holttesteit akarják exhumálni. A vádat váddal eltüntetni nem lehet. Nem kérünk tehát a viszontvádakból, hanem ahhoz ragaszkodunk, hogy ezt a bűnt derítsék fel utolsó porcikájáig s elkövetőit az utolsó emberig. Senki egérutat ne kapjon, akinek része van abban, hogy Magyarországon ma ilyen őrült drágaság és ilyen szenvedéssel teljes szükség van, viselje a felelősségnek teljes reá eső súlyát. Pártok és személyek harcán messze túl nő ez az ügy, ennek az üléit, Istentől oly súlyosan meglátogatott, beteg országnak a létéről van már szó. Arról, hogy nem versenyezhetünk ellenségeinkkel a rombolásban, arról, hogy a mai nemzedék ne játssza el örökre Magyarország föltámasztásának lehetőségét. Nem panamabotrány ez, nem pártok, vagy kormányok válsága, hanem az országot fentartó, éltető nemzeti becsület történelmi válsága. Rakovszky István nyilatkozata a kijárási ügyek botrányhalmazáról Nem lehet személyi ,a visszaélj — Az Est tudósítójdtál — . A kiviteli engélyek ügye, amely különböző súlyost szövődményeivel hovatovábbr az egész politikai élet válságát kavarja fel, mint emlékezetes, Rakovszky Istvánnak egy nyilatkozatával indult meg. Rakovszky István, aki hosszú politikai pályáján mindig a legelső vonalban volt a közélet megtisztításáért vívott küzdelmekben, most is a korrupció ellen küzd. Az Est munkatársa ma beszélgetést folytatott a nemzetgyűlés volt elnökével; legelsőbben azt kérdeztük, hogy milyen szempontok vezették őt az akció megindításában. ? — A nemzetgyűlés tárgyalásait, — mondta Rakovszky — sajnos, kezdettől fogva elmérgesítették a kiviteli engedélyek körül tapasztalt visszaélések. Ilyen volt többek közt a széna-, meg a lókiviteli ügy, amelyek formailag tisztázódtak, valójában azonban soha sem állapíttatott meg, hogy kit terhel a felelősség azokért a károkért, amelyek az államot érték. — Amíg én az elnöki székben ültem, kötelességemhez híven, távol tartottam magam mindenféle akciótól, nekem pártatlanul kellett a tárgyalásokat vezetni és nem volt szabad, hogy akár pro, akár contra állást foglaljak a dolgokhoz. De amint az elnöki székben kötelességem leglelkiismeretesebb teljesítésére törekedtem mindenha, épp úgy abban a percben, mikor a képviselői padok közt foglaltam el helyemet, arra törekedtem, hogy teljes akciószabadságomat visszanyerve, azzal éljek és kötelességemet teljesítsem.— Felháborított engem az, hogy akkor, amikor egyes városok még ma sem kapták meg augusztusi lisztkvótájukat; akkor, amikor az újságok hírei szerint rövid idő alatt három bíró halt éhen ; akkor, amikor a tisztviselők nyomorognak és a hozzám érkezett leveleikben is oly szomorúan ecsetelik tűrhetetlen helyzetüket, hogy akkor a kormány derűre-borura kiviteli engedélyeket ad igen kétes elemeknek és ezzel a középosztálynak és munkásságnak amúgy is kétségbeejtő helyzetében még fokozza a drágaságot. 1. El voltam készülve arca, hogy ijszának tüntetni féltell üldözését, itt különféle kijárók működtek, de hogy a dolog ily szédületes arányokat ölt és — okkal, vagy ok nélkül — belekeveredik oly képviselők neve, akik a fórumon a leghangosabbak, ezt nem hittem volna. — Az én szerepem az egész ügyben nem volt egyéb, mint hogy egy hozzám forduló újságíró előtt megtettem azt az ismert kijelentésemet, amelylyel a szenvedő és nyomorgó köztisztviselők és a nép alsóbb rétegeinek bajaira fel akartam hívni a kormány figyelmét. Munkatársunk megkérdezte, miképp ítéli meg Rubihek Gyulának Az Est-ben közölt ama nyilatkozatát, hogy ő Nagyatádi Szabó István helyében levonná a konzekvenciákat? — Erre nem felelek, — válaszolta Rakovszky — mert nem akarom magam kitenni annak, hogy akkor, amikor ily nagy visszaélésről van szó, Mayer János államtitkár úr ismét azt mondhassa, hogy személyi kérdéseket kevernek bele az ügybe. Mert mostanában ahányszor egy nagy visszaélésről van szó, — hozta legyen bárki is szóba — bizonyos körök kétféleképp szoktak mindig védekezni. Az egyik az, hogy azt mondják, hogy hiszen csak személyes hajszáról van szó. A másik az, hogy az egész csak legitimista akció. — Ezekre pedig a válaszom az, hogy miért nem leplezik le a visszaéléseket, ha legitimisták követik el ? Legyenek meggyőződve, hogy én abban az esetben épp oly élesen lépnék fel a visszaéléseket elkövető legitimista ellen, mint bárkimás ellen. Mert én a politikában is, épp úgy mint a magánéletben, nem, hitvallás és politikai állásfoglalás szerint ítélem meg az embereket, hanem a szerint, hogy tisztességes emberek-e vagy sem! A kisgazdapárt ma este tárgyalja a kijárások ügyét —Az Est tudósítójától — Politikai életünket a kiviteli engedélyek ügye fekszi meg nyomasztó súlylyal. A leleplezések első döbbenetében azt hangoztatták, hogy csupán egy bűnügygyel állunk szemben, amelynek nincsenek politikai vonatkozásai, ezt az álláspontot azonban ma már fel kell adni, mert az ügy olyan politikai lavinává dagadt, melynek útja és hatása kiszámíthatatlan. E pillanatban úgy állunk, hogy a legmesszebbmenő politikai konzekvenciákkal is számolni kell és bár higgadt elemek működésben vannak a végből, hogy közéletünknek ezt a viharfokát minél kisebb rázkódtatással kerüljük meg, nem lehetetlen, hogy a felújult pártküzdelmekben már egy igen gyökeres politikai változás veti előre árnyékát. Súlyos ellentétek Ma már kétségtelen, hogy Nagyatádi Szabó István minisztersége alatt nagyfokú visszaélések történtek a földmivelésügyi minisztériumban, de az iránt sincs senkinek kétsége, hogy ezektől a miniszternek ,közismerten , puritán személye távol állott. Ebből kifolyólag Nagyatádi Szabó hívei azon az állásponton vannak, hogy Nagyatádi éppen most nem hagyhatja el helyét, mert ez ártana egyéni presztízsének és annak az irányzatnak is, amelyet képvisel. Ugyanekkor azonban a pártnak egy jelentékeny része, az élén Rubinek Gyulával azt hangoztatja, hogy Nagyatádi Szabónak meg kell adni a személyének kijáró, minden tiszteletet és elégtételt, azonban a miniszteri felelősség alól őt mentesíteni nem lehet és a párt íj tovább nem exponálhatja ma ."íj gát abban az irányban, hogy íj Nagyatádi a helyén maradjon. Ezen az oldalon főképpen a közéleti tisztaság mindenekfelett való érdekeinek a jelszavával dolgoznak , s azt mondják, hogy számukra nincs párt vagy politikai szempont, melynek kedvéért megengedhetnék azt, hogy a nagyszabású botrányügynek összes konzekvenciái ne érvényesüljenek. Ugyanekkor azonban kétségtelen, hogy erősen közrejátszik az a tény is, hogy Rubinek Gyula már teljesen magáévá tette és egységes pártá gond.