Az Est, 1921. november (12. évfolyam, 244-269. szám)

1921-11-04 / 247. szám

Péntek, 1921. november 4. s kijelen­tették, hogy­ néhány felvi­lágosítást akarnak tőle kérni. Mi-­­kor ő azt mondta, hogy rendelke­zésükre áll, azt felelték, hogy majd '■ holnap. ■ ■ Friedrich: Mint a kommün­­ alatt! Rassay Károly: Giessweint be­zárták és csak másnap délelőtt tizenest­ 1­ órakor vitték a fogalmazó elé. (Nagy zaj a bal- és szélsőbal­­oldalon. Felkiáltások: Hallatlan!­­ Felháborító !) Huszár Elemér: Alkotmá­nyos or­­szág.! Dinich Vidtor: Giessweinnak is monitorra kellett volna mennie! Rassay­ Károly: Másnap délelőtt tizenegy órakor megkérdezték tőle, hogy mit csinált a legutóbbi hóna­­pokban Csehországban. Mikor erre , azt felelte, hogy gyomorbaját ke­zeltette, az iránt tudakozódtak, hogy kikkel érintkezett ott. Mi­után erre is megadta a szükséges felvilágosítást, tanácskozásra vo­nultak vissza és egy óra múlva ki­jelentették, hogy szabadlábra he­lyezik. Rupert Rezső: Szegény, szent öreg ember! Rassay: Mikor a cenzúrát úgy kezelik, hogy minden ellenzéki hangot elnémítanak, mikor hivat­kozhatott­ képviselőtársakra, kik éjjel-nappal csak detektívek ellen­őrzése mellett mozoghatnak... Friedrich: Úgy van! Mibe ke­rül ez az államnak! Három hat detektív és hét autó van állandóan működésben! (Nagy zaj.) Rassay Károly­. Egy bizonyos, az, hogy a mentelmi sérelmek e bejelentéseivel szomorú képet örö­kítünk meg ezekből az időkből a kötelességéről megfeledkezett kor­mány működéséről. Gaál Gaszton elnök jelenti, hogy átteszi a mentelmi bejelentéseket a mentelmi bizottsághoz, majd je­lenti, hogy a közjogi bizottság jelentéséig az ülést felfüggeszti. A szünet alatt a képviselők ki­­tódultak a folyosóra. A kisgazda­­pártiak is nagyon elismerőleg nyilatkoztak Rassay Károly men­telmi bejelentéséről és hangoztat­ták, hogy a mentelmi jogot tiszte­letben kell tartani. Kevéssel ké­sőbb a kisgazdapárt tagjai az el­nöki szobában bizalmas meg­beszélésre gyűltek össze. A kisgazdapárti megbeszélésen megállapodtak abban is, hogy a­mennyiben a hom­ányülésen a pár­tok részéről egyáltalán történnek felszólalások, akkor a kisgazda­­párt államtóvónőt Hencz Károly fogja kifejteni. A legitimisták kivonulnak hol­nap a szavazás előtt Ugyancsak a szünet alatt gróf Apponyi Albert több keresztény­párti, disszidens és ellenzéki kép­viselővel, köztük Friedrich István­nal, Ugrón Gáborral, Szilágyi La­jossal és báró Szterényi Józseffel az alelnöki szobába vonult vissza, a­hol megbeszélik azt a deklará­ciót, melyet tenni fognak. A deklarációt gróf Apponyi Al­bert szövegezi és ő terjeszti a Ház elé. Háromn­egyedegy óra tájban ért véget Apponyiék értekezlete. Az értekezleten mint már jeleztük — megállapodtak a résztvevők egy közös deklarációban, melyet gróf Apponyi Albert fog a holnapi ülésen előterjeszteni. Apponyi az előterjesztés előtt nagyobb beszédet mond, melyben megindokolja állásfoglalását. Ap­ponyi után Schlachta Margit szó­lal fel és az ő felszólalása után a legitimisták kivonulnak az ülés­teremből, ezáltal a nemzet létét is fenyegető veszély elhárítására és az elhatá­rozás szabadságának biztosítására az adott viszonyok között lehetsé­ges minden egyéb békés eszközt sikertelenül megkísérelt, arra ha­tározta el magát, hogy a külálla­­mok követelésének eleget téve, a nemzetgyűlés elé a jelen törvény­­javaslatot terjeszti be. A törvényjavaslat oly módon, tesz eleget a külhatalmak említett követelésének, hogy egyrészt első paragrafusában kifejezetten ki­mondja, hogy IV. Károly király uralkodói jogai megszűntek, más­részt második paragrafusában ha­tályon kívüli helyezi az 1723. évi I.és II. törvénycikkben foglalt pragmatica sanctiót és minden egyéb jogszabályt, a­melyen ala­pult a Habsburg-ház trónörökösö­dési joga a magyar trónon­. Ezeknek következéseképpen egy­úttal kimondja azt is, hogy a ki­rályválasztás joga a nemzetre visszaszállt. De szükségesnek mu­tatkozott arról is gondoskodni, hogy az uralkodóház trón­örökösö­dési jogának megszűnéséhez mes­er­szemenő következtetéseket ne le­hessen fűzni Magyarország ál­lamformája tekintetében. Ezért, a törvényjavaslat azt is megállapít­ja, hogy­ a nemzet a királyság ősi államformáját változatlanul lett­­tartja. Ezzel egyúttal a nemzetgyűlés, a­mely az 1920. évi­­ törvénycikk második paragrafusa értelmében­ mint a magyar állami szuverenitás törvényes képviselete az államha­talom gyakorlásának további mód­ját is jogosult rendezni, az állami­forma, kérdését a jövőre nézve is végérvényesen eldönti, a­midőn hí­ven a magyar nemzet érzelmeihez és hagyományaihoz, továbbra is a királyság ősi intézménye mellett foglal állást. Budapest, 1921. évi november hói 3-ik napján­. Gróf Bethlen István s. k. magyar királyi miniszterelnök,* * 1 fi^nri^^ny iUUM JiL­.fT­ tTgRrir.it IV. Károly és a *avas’­Ji trónfosztási javadat a közjogi bizottságban ^SSSSSiSJto^^ Unifm mvaskzta ,. _....................... _ i — 'Az Est tudósítójától — A kormány ma terjesztette be a nemzetgyűlésen azt a törvényja­vaslatot, a­mely a detronizációt tartalmazza. Ennek a javaslatnak és a hozzáfűzött miniszteri indo­kolásnak a teljes szövege a követ­kező : Törvényjavaslat IV. Károly őfelsége uralkodói jo­gainak és a■ Hobs­burg-ház trónörö­­kösödésének i meg szü­ntérő­l. A §. IV. Károli király uralkodói jogai meg­szűnt­ec. X 2. §. Az 1723. api I. emil. törvény­cikkben foglalt Pragmatica Sanc­­tio és minden egyéb jogszabály, a mely az Ausztrián Ház (Domus Austriaca) trónörökösödési jogát megállapította vagy szabályozta, hatályát vesztette s ezzel a király­­választás előjoga a nemzetre vissza­szállít. 3. §. A nemzet a királyság ősi államformáját változatlanul fen­­tartja, de a királyi szék betöltését későbbi időre halasztja és utasítja a minisztériumot, hogy ez iránt arra alkalmas időben javaslatot tegyen. 1. §. Ez a tör­vény kihirdetésének napján lép életbe. Budapest, 1921. évi november hó 3-án. Bethlen István s. k. magyar­ királyi miniszterelnök. IV. Károly csemege umikodói jo­gainak és a [ijfibsbu­r]-ház trón­örök­ös­öd­ésé­nekonegszml­és­éről szóló törvény a vasmihoz.A sokat fizenkedett magyar nemzetre ujabbi­n­egpróbáltatások ideje követke­etü­tt. A közelmúlt eseményeivel kapcsolatban a ma­gyar állammal szemben azt a kö­vetelést támasztották, hogy koro­nás királyát trónjától és uralko­dóházát trónörökösödési jogától fossza meg. A magyar állam még sohasem állott olyan nehéz elha­tározás előtt, mint ezekben a sorsdöntő napokban. Idegen hatalmak a békeszerző­désben biztosított függetlensége el­lenére beleavatkoznak belső ügyei­be. Olyan intézkedést követelnek tőle, a­melyre magát soha sem kö­telezte, s a­melynek teljesítését a trianoni békeszerződés sem rótta rá és a­mely alkotmányának alap­elveivel sem egyeztethető össze. E követelés elutasítása esetére pedig az országot fegyveres támadással fenyegetik. A kormány nem vállalhatja a­­ felelősséget azért, hogy a világhá­ború és a forradalmak pusztítása után meggyengült nemzetet újabb és a haza fenmaradását is veszé­lyeztethető háború elé állítsa, mert az ország megerősödését és felvi­rágoztatását csak békés viszonyok között, kifejlődő munkás élettel re­­■ mérik. Ennélfogva az ország válsá­­­gos helyzetével, miután a békét és Háromnegyed 12 órakor összeült a nemzetgyűlés közjogi bizottsága, hogy a detronizáló törvényjavas­latot tárgyalja. Elsőnek gróf Ap­ponyi Albert szólalt fel, a­ki rá­mutatott arra, hogy a javaslat in­dokainál fogva a külügyi bizott­sághoz tartozik és nem a közjogi bizottsághoz és kívánta, hogy azt a külügyi bizottság tárgyalja. Ap­ponyi álláspontját a bizottság nem tette magáévá, mire gróf Apponyi Albert távozott a bizottság üléséről. Az ülésen érdeklődést keltett Rupert Rezső törvényjavaslat tervezete, a nyply első részzben azt kívánja,hn­ogy ill­tassék törvénybe aaz 1849. jáli debre­ceni függell­enségi­ nyilatkozat. A javaslati­áz el végében Rupert rámutat arra,hogy a Habsburgok mindig magyarellenes politikát folytattak. Ez alól azonban kivé­tel IV. Károly király és ezért in­dítványozza a többi között, mond­ják ki azt is, hogy IV. Károly uralkodásának emlékét ünnepé­lyesen törvénybe iktatják. Ezzel azonban a továbbiakban nem elégszik meg Rupert, hogy vissza­állítjuk a nemzet szabad királyvá­­­lasztó jogát, hanem kimondatni akarja, hogy: »azért is, mert a Habsburg és Habsburg-Lotharin­­giai-ház a belőle származó ural­kodóknak a nemzetet leigázó ön­kénye és visszaélései, de eskü­sze­­géseik­ és sokszor véres zsarnoksá­guk miatt is a magyar trónra ré­gen érdemtelenné vált: arra is kötelez bennünket, a szuverén ma­gyar törvényhozást, hogy a trón­jától megfosztott királynak, IV. Károlynak, minden ivadékát és az egész Habsburg-Lotharingiai ház­nak minden ivadékát is a magyar, tróntól és az arra való váromá­nyost, illetve örökösödési jogaitól, melyek, ha törvényes formán ala­pulnak is, valójában mégis csak egy leigázott nemzet tehetetlensé­géből, szolgaságából fakadnak, örökre megfosszuk. Ezért az egész Habsburg-Lotha­ringiai házat, minden élő és szü­letendő tagját és bármily késő le­származott is, akár lemenő, akár oldalágon, minden trónöröklési igényeitől ezennel örökre, ünnepé­lyesen megfosztjuk.­ A Rupert-féle törvényjavaslat további része amnesztiát kíván biz­tosítani mindazoknak a magyar polgároknak, a­kik IV. Károly királyi trónra való visszahelyezése és uralkodásának visszaállítása ér­dekében a fennálló alkotmány elle­nére 1921 október 25-éig bármily politikai természetű cselekményt, ideértve a­ polgárháború felidézését és vívását is, követtek el és ellenük minden eljárás beszüntetendő. Azt kíván­ja még Rupert, hogy a köznyugalom érdekében rendeljük el, hogy a kétszáz holdnál nagyobb mezők és ötszáz holdnál nagyobb erdőgazdaságok kétszáz, illetve öt­száz holdat meghaladó részén ter­­mett életszükségleti cikkek, illetve üzemszerűen termelt tűzifa és a nagykereskedői és nagyipari rak­­tárak megfelelő közszükségleti készletei, valamint a kőszénbá­­nyákban termelt szén megfelelő hányada, közellátásra, a termelési vágyó beszerzési költségek megtérí­tése ellenében azonnal igénybe vé­tessék és a haza ama polgárainak­­ rendelkezésére bocsáttassák, a­kik hibáikon kívül a legkisebb mérté­kű ellátást is nélkülözni kénytele­nek. Rupert javaslata szerint el kell rendelni azt is, hogy büntetlensé­get kell biztosítani az alkotmá­nyosság helyreállítását megelőző időben elkövetett tisztán politikai természetű és emberélet, testi ép­ség, személyes szabadság és va­­gy­on ellen nem irányuló cselek­ményekre. Ezekért üldözni tovább egyetlen magyar állampolgárt sem szabad. Meg kell szüntetni a személyes szabadság minden kor­látozását, az internálást és vissza kell helyezni mindazokat a tisztvi­selőket és alkalmazottakat, a­ki­ket politikai okokból bocsátottak el. Teljes bűnbocsánatot kell hir­detni azoknak a magyar állam­polgároknál­ is, a­kik üldöztetéstől félve, külföldön élnek, kivéve azo­kat, a­kik emberélet, testi épség és személyes szabadság ellen kö­vettek el bűncselekményeket. Vé­gül kimondja ez a törvényjavas­­lat-tervezet, hogy az ország to­vább is királyság marad, ez azon­ban nem zárja ki, hogy az alkot­mányforma megváltoztatására al­kotmányos küzdelem folytattat­­hassék. A közjogi­ bizottság ülésén Koszó István elnökölt. A javaslat előadó­ja Bubinek István volt. Gróf Ap­ponyi Albertnak említett rövid felszólalása után Dömötör Mihály, Bubinek István és Kovács J. Ist­ván beszéltek eddig. Dömötör és Kovács főképpen azt hangoztatták, hogy az indokolásból ki kell hagyni a kényszerhelyzetre való hivatkozást, mert a kisgazda­­pártnak elvi álláspontja érvénye­sül a detronizálásban és minden külső kény­szer nélkül is e felé a cél felé törekedett. Mivel a másik pártról is többen fognak felszólal­ni, kétséges, hogy az indokolásból az említett hivatkozást kihagy­ják-e. Nincs kizárva, hogy ebben az esetben a kisgazdapárt határo­zati javaslatot fog benyújtani. Indokolás­u 3 oldal.

Next