Az Est, 1922. január (13. évfolyam, 1-25. szám)
1922-01-14 / 11. szám
B&AW.WX Előfizetési árakt egy hónapra — 60.— korona Negyedévre .... no.—korona félivre ........ 840.— korona Igéen évre.........660.— korona KOI IS Idé n a fenti érák hétszereim Egyes számára 3 korona Ausztriában 30 osztrá KPolitikai napilap FELELŐS SZERKESZTŐ: MIKLÓS JáNDOR Jzerkeszt Sségi Olló kerület* Bresébe Oköratt* Kiadóhivatalt 01., Brasébe Oköratt Stave* Fióke kiadóhivatalai0., Vilmos császárját 14. stdet és IV., Vácie utca 12. Wiens to Kohlmarkt 7. Raymond Poincaré hírlapíró és a francia köztársaság volt elnöke a mai napon talán már Briand örökébe lépett. »Hát jöjjön utánam más...« — csattant fel keserűen Briand a szenátus ülésén — és a Havastávirat hírét, amely azt jelenti, hogy a köztársaság elnöke Poincarét bízta meg kormányalakítással, a rémület hanghullámai viszik szét a földkerekség minden zugába. »Vigyázó szemetek Párisra vessétek« — mondjuk a régi magyar költővel. Ami most Párisban történik, az szinte minden egyes ember ügye, hisz valamennyien az egész világ kínjait éljük és valamennyien közel vagyunk, halálosan közel az egész világhoz ! Sokan vannak ma, komoly emberek is, akik azt hiszik, hogy Poincaré könnyed, tüzes, elegáns szavaiból csiholódott ki a világraszóló tűzvész első szikrája. Erről természetesen szó sincs, mélyebb, sokkal mélyebb történelmi erők küzdelme varázsolta hadszíntérré a civilizáció világát; az azonban bizonyos, hogy ő benne a sovén, engesztelhetetlen francia nacionalizmus testesül meg és mikor újból tettekkel tényező lesz, alakja nyugtalanítóan dobja árnyékát egész Európára. Briand megy és Poincaré jön, s ha valóban így lesz, ez sokkal, sokkal többet jelent, mint ma gondolnánk. Európa a cannesi konferencia kezdeti eredményeinek hírére máris fellélegzett ; már-már úgy látszott, hogy a német reparációknak az a rendszere, amely rabszolgaságra ítéli Közép-Európát, enyhül és visszaadatik a világnak a fejlődés, nyugalom és béke lehetősége. Briand a kamara szavazatával ment tárgyalni , és most hátbatámadta a szenátus. Mennyiben volt része ebben Poincaré taktikai művészetének és az ambíciók kulissza mögötti csatájának, nem tudjuk. De azt tudjuk, hogy ha a szenátus legutóbbi határozatai éreztetik hatásukat Franciaország új kormányában, akkor Briandnal együtt Európa közeli újjáépítésének reménye is eltávozik. A kockarázás órái ezek, népek nyugalma van kockán ! És miközben a döntés érik, csöndesen nyitogatja ketrecét az agg tigris, Clemenceau... Még csak ez kellett fcnt Rassay Károly nagy beszéde a meddő nemzetgyűlésről és a királykérdésről A nemzetgyűlés mai ülése —Az Est tudósítójától — Gaál Gaszton elnök pontban tíz órakor nyitotta meg a nemzetgyűlés mai ülését. A teremben a megráskor csupán Rassay Károly, Kerekes Mihály és Sréter István képviselő van jelen. Kerekes Mihály a tanácskozóképesség megállapítását kéri. Miután a tanácskozásképtelenség nyilvánvaló, az elnök az ülést öt percre felfüggeszti. Körülbelül negyedórás szünet után Gaál Gaszton elnök újból megnyitja az ülést, de most már nagyobbszámú képviselő jelenlétében. Folytatják az indemnitási vitát, A Az első szónok Rassay Károly. Rassay Károly. Hegedűs György képviselő úr tegnap olyan hangot pendített meg, amely e teremben sem kapott visszhangra. A képviselő úr egy Don Quijote, aki nem veszi észre, hogy az idők változtak, még mindig egyre hajigálja dárdáit, holott mögötte csak egy Sancho Panza áll: Budavári László. (Derültség.) Gaál Gaszton elnök : Kéri a szónokot, hogy ne aposztrofálja ilyen módon képviselőtársait. Rassay Károly : Távol állott tő■ sem a sértés minden szándéka. Engedje meg a tisztelt nemzetgyűlés, hogy az objektív kritika terén maradjak és vázoljam, mik azok a feladatok, amelyeket a nemzetgyűlésnek el kellett volna végeznie és mik azok, amelyeket tényleg elvégezett és mi okozza azt, hogy hézag van a kettő között. Rá kell mutatnom azonban ennél arra, hogy immár csak négy hétig áll ez a nemzetgyűlés. A kormány és a nemzetgyűlés munkáját tehát annak a gondolatnak kell áthatnia, hogy már csak néhány hét van hátra a nemzetgyűlés életéből. Felkiáltások minden oldalról: Úgy van ! ügy van ! Rassay Károly : Örülök, hogy ez a megállapítás helyeslést vált ki a Háznak minden részében. Csodálkoznom kell azonban, hogy nem hangzott el semmiféle nyilatkozat a kormány részéről, sőt a miniszterelnök urat helyettesítő Vass József kultuszminiszter úr azt kérte az ellenzéktől, h amint ezt egy félhivatalos nyilatkozatban olvashatjuk , hogy szavazzuk meg hat hónapra az indemnitást és akkor a tiszai választásoktól számítja a kormány a nemzetgyűlés tartalmát és ilyen módon a nemzetgyűlés egészen júniusig együtt maradhat. Őszintén megvallva, jellemző tünetet látok ebben. Mert vagy igaz, hogy a nemzetgyűlés betölti feladatát február 16-án, vagy nem, és akkor nem lehet megrövidíteni. Ezért a nemzetgyűlés elnökének komoly és férfias nyilatkozata az egyetlen garancia előttem. Arról azonban lehet beszélni, hogy a kormány részéről eddig nem hangzott el nyilatkozat a nemzetgyűlés tartamára vonatkozóan. Talán nem végzek céltalan munkát, ha rámutatok, hogy jogilétes és erkölcsileg teljesen tarthatatlan, hogy a nemzetgyűlés tartama meghosszabbíttassék. (Felkiáltások: Úgy van! Úgy van!) A nemzetgyűlés ideje összeülésétől számított két évre van megállapítva, vagy 1920. évi február 16-tól ez évi február 16-áig. Vigyázzanak azonban a képviselő urak arra, ha az 1920. évi I. törvénycikket módosítani akarják, mert ha ennek a törvénycikknek első szakaszát lehet módosítani, még inkább lehet a többit, ami azután beláthatatlan következményekkel járhat. 1920 február 16-tól egészen júniusig igen fontos törvényeket hozott ez a nemzetgyűlés, amelyek megmásíthatatlanok. A nemzetgyűlés két évre kapott mandátumot. Ezen a két éven át csak a maga lelkiismeretének volt felelős, a két év elteltével azonban oda kell állnia a nemzet színe elé, hogy az mondja meg a további ítéletet. A magyar parlamentarizmus történetében csak egyszer hosszabbította meg magát az országgyűlés, de akkor arra erkölcsi szempontból szükség volt, amit a dúló világháború idézett elő. Hogy az országra a világháború után olyan nagy bajok következtek, abban , nem kis része van annak, hogy tíz éves parlament vezette az ország ügyeit. (Helyeslés.) Ezek a jogi és erkölcsi okok azok, amelyek miatt visszautasítom azt a feltevést és szándékot, hogy a kormány akár csak titokban is azzal foglalkozzék, hogy a nemzetgyűlés időtartamát meghosszabbítsa. De mi oka is volna arra a kormánynak, hogy meghozza azokat a közjogi törvényeket, amelyek a nemzetgyűlés eddigi mulasztásait pótolják .Nem lehet komolyan beszélni arról, hogy a nemzetgyűlés fizikai léte néhány hét múlva meg ne szűnjék. Sajnos, csak fizikailag szűnik meg, mert a nemzetgyűlés tovább fog élni a maga eredménytelenségében a köztudatban, amit úgy hívnak, hogy történelem. Mi súlyos, nehéz időkben hivattunk ide a békés polgári foglalkozás mellől, a történelem ítél majd fölöttünk, hogyan végezzük el kötelességünket. Ezek után azzal a kérdéssel kívánok foglalkozni, mi lett volna a nemzetgyűlés feladata és kik a felelősek azért, hogy ezt a feladatát nem teljesítette. A nemzetgyűlésnek vissza kellett volna adnia a nemzetet önmagának. Valóságos új honalapítást kellett volna elvégeznie. Nem értek egyet azokkal, akik úgy állítják be a kérdést, hogy a nemzetgyűlésnek csupán az alkotmányjogi kérdések rendezése lett volna a feladata. A történelem tanulságai ezt a felfogást nem igazolják, ellenkezőleg azt mutatják, hogy a nemzetgyűlések mindig a forradalmak után ültek össze, a forradalmak pedig azért törtek ki, mert a megelőző időkben a nemzeti élet faktorai nem látták meg azokat az életviszonyokat, melyeket meg kellett volna látniuk. Ezeket kell meglátnia a nemzetgyűlésnek és ezeket kell szabályoznia. Ezért nem foglalkozhatik csupán alkotmányjogi törvények hozásával, hanem a szociális kérdésekkel is kell törődnie. Klasszikus példája ennek az 1870 évben összeült francia nemzetgyűlés. Szinte megdöbbentően hasonló események után kezdette meg munkáját és az állami élet minden terére vonatkozó ügyekkel foglalkozott öt éves fennállása alatt. A francia jogászoknak véleménye az, hogy egyetlen országgyűlés sem végzett olyan produktív munkát, mint az a nemzetgyűlés. Igaz hogy feltétlenül őrködött jogai felett, amit erről a nemzetgyűlésről nem lehet elmondani. A magyar nemzetgyűlésnek ugyanazt a szerepet kellett volna betöltenie és miután fennállása csak két évre volt tervezve, még fokozottabb mértékben kellett volna dolgoznia. Frühvarth Mátyás: Ki nem engedte? Rassay Károly: Majd rá fogok mutatni arra is, hogy a parlament gyengesége és ezen kívül álló tényezők nem engedték. Mikor két évvel ezelőtt összeült a nemzetgyűlés, itt mindenki így látta annak a feladatát. Huszár Károly akkori miniszterelnök megnyitó beszédében a nemzetgyűlés feladatának jelezte a béke megteremtését, az államforma meghatározását, az új alkotmányjogi, új választójogi törvények megalkotását, a közigazgatás reformját, a közélelmezési és termelési kérdések rendezését, anemzetiségi kérdés rendezését, a nemzeti hadsereg megszervezését, iparunk újjáteremtését. Mint legfontosabbat emelte ki a földbirtok reformját, az ipartörvény revízióját, munkásjóléti intézmények megteremtését, a kereskedelem újjáteremtését, új adópolitika felállítását, az államháztartás rendezését és mindezeken felül vezércsillagként a kereszténység intézményes biztosítását, az összes magyar keresztények egységes politikainát-