Az Est, 1922. július (13. évfolyam, 146-171. szám)

1922-07-04 / 148. szám

Kedd, 1922. július 4. m­mmmmmam ! tartsam csak magamat, hiszen nin­csen pénzem és amikor megyek­­gyüvök, használjam csak fel. A to­vábbiakban elmondja, hogy revolver volt nála. Schnitz ezredes-ügyész: Tehát Héjjas főhadnagytól kapta a paran­csot, hogy használja fel ezeket a maga céljaira. Több Héjjas van. Melyik Héjjas volt ? Danics: Héjjas Auréltól. Az ügyész kérdésére azután kijelenti, hogy nem tud, visszaemlékezni, mit honnan vit­tek el. Azt tudja, hogy a kocsin na­gyon sok holmi volt. ja Schmitz ügyész. Schmi­ffhével maga bement a különszobába és ott elvett tőle 10.000 koronát, a férje aranyóráját, aranyláncát és azt mon­dotta az egyik társának : No itt van Pista, legyen neked is jó dolgod. Danics: Nem emlékszem. ilyen szándékkal még sohasem voltam. Cziáky védő: Zbona is, maga is a Héjjas-különítményben szol­gáltak. Melyikük volt a feljebbvaló ?. Danics : Egyszer egyikünk, más­kor a másikunk, a szerint, melyi­künk kapta a parancsot. Ennél az esetnél Zbona volt. Én igen csak Francia Kissel voltam mindig, csak ennél az esetnél szakadtam el tőle és jöttem Zbonához. Ebben az esetben nem volt benne a Francia Kiss. Mi parancsot kaptunk, és azt haj­tottuk végre. Grohman védő: A­mikor Ráth hadnagy úrnak maga jelentette ezeket a dolgokat, említést tett az értékekről is ! Danics: Igen, itt Pesten, a­mi­kor raporton voltam, megmondtam neki és a hadnagy úr, azt mondotta, szolgáltassam be a különítmény parancsnokságához, de közben lefoglalták a dolgokat. A tárgyalásvezető és Dasiies©­ egymással Zbona kijelenti, hogy nem adott Danics: Igenis, átadta nekem Zbona az aranyórát, a láncot, a jegygyűrűt, meg a pénzt. Zbona: Nem adtam semmit. — A szembesítés eredménytelen — mondja Győrffy tárgyalásve­zető. A bíróság ezután negyedórás szünetet rendel el. • Szünet után Juhász István vádiót! Elhallgatása következett. Elmondotta, hogy no­vember közepe táján Zbona István, Cs. Tóth és Danics a korcsmában hozzájöttek és felszántották őt, mint pótcsendőrt, hogy csatlakoz­zék hozzájuk, három zsidót kell letartóztatni és kivégezni. A Moró-féle korcsmában körülbe­lül másfél óra hosszat tartózkod­tunk és öt liter bort ihattunk. A tárgyalásvezető: Előbbi val­lomása nem egyezik meg azzal a mostani kijelentésével, hogy öt li­ter bort fogyasztottak el. Ittasok voltak ? Juhász: Italosak voltunk. A tárgyalásvezető: Az eredeti vallomásában azt mondotta, hogy józanok voltak. Mi történt azután? Juhász: Bementünk Izsákra Pán­­czélék lakására és kikisértük őt a SÍOCSÍT. A tárgyalásvezető: Részletesen m­ondja el az esetet. Juhász: Nem emlékszem, hogyan történt.­­ A tárgyalásvezető: A fejszét ki­től kapta, a cselédleánytól ! Juhász: Nem emlékszem. Pán­­czélt kivittük és kocsira tettük. A tárgyalásvezető: Mit vittek ki azonkívül ? Juhász: Nincs róla tudomásom, hogy valamit összeszedtünk és el­­vittünk volna. A tárgyalásvezető: _ Előbbi val­lomásában igenis beismerte, hogy ruhákat vittek el. Juhász: Igen, emlékszem, ruhákat vittünk el azért, hogy a nagy hidegben a zsidókat be­takarjuk, mert panaszkodtak, hogy hideg van. Hogy mennyi ruha volt, azt nem tudom. A kocsin a zsidókat azután megmotoztuk, hogy nincs-e valami náluk. Az egyiknek a zsebében er­szényt találtunk, a­mit el is vet­tem. Hogy melyik volt az a zsidó, arra nem emlékszem. ■ A tárgyalásvezető: Zbonától ka­pott valami dolgot, vagy pénzt ? Juhász (hosszabb gondolkodás után): Háromezer koronát kap­tam. A tárgyalásvezető: Ismét elté­rés van a régi és a­ mostani vallo­mása között Mi történt azután? Juhász : Azután útközben csatla­kozott hozzánk a két Tóth-gyerek és velük a tolvajosi erdőbe men­tünk és azután föl lettek akasztva. Az akasztásban részt nem vettem, én csak a gödröt ástam­. A tárgyalásvezető: Mi történt azután ? Juhász: Beleraktuk a gödörbe őket és elföldeltük. A tárgyalásvezető: Milyen mély volt a gödör ? Juhász: Vagy másfélméteres. El­mondja azután, hogy semmiféle osztozkodás nem történt közöttük, ilyen osztozkodásról nem tud. A tárgyalás­vezető: Ismét eltérés van előbbi és mostani vallomása között, akkor azt mondotta, hogy igenis osztozkodtak. A tárgyalásvezető minden kér­désére tagadó választ ad. Tárgyalásvezető: Miért tagadja, a­mit eddig bűnbánólag bevallott? Vádlott: Én azokat nem vallot­tam. Tárgyalásvezető: Hogyan kerül­tek akkor be a maga által aláírt jegyzőkönyvekbe? A vádlott nem ad feleletet. Tárgyalásvezető: Mindent hara­pófogóval kell magukból kiszed­nem. Beszéljenek úgy, a­hogy eddig beszéltek. A két karikagyűrűt magánál találták meg. Azt is bevallotta eddig. Mivel min­dent tagad, nekem további kérdé­sem nincs is. Schmitt ezredes ügyész kezdi kérdezni most. Ügyész: úgy Sajnálták tehát maguk azokat a szegény sértette­ket, hogy ne fázzanak, mivel vé­kony ruhában voltak, jó pár vég vásznat is felraktak a kocsira, hogy betakarhassák őket azzal. Emlék­szik-e a végekre ? Azt vallja, hogy nem vitték azokat magukkal, ha­nem azok szépen csendesen felül­tek maguktól a kocsira. Szépen, szelíden, mint a kezes bárányok mentek magukkal, pedig maga tud­ja, hogy Pánczél Zoltán erős ember volt, nem igyekezett volna az ma­gát kiszabadítani a maguk karmai­ból ? Ugye, még külön kényelmes helyet is csináltak neki a kocsin ? A­mikor a belügyi nyomozóosz­tálytól kinn jártak és nyomoztak magu­k ellen, maga szépen töredel­mesen bevallotta, hogy Danics azt mondotta magának, mondja be a nyomozó uraknak, hogy ő beszol­gáltatta a pénzt és az összes érté­­­keket Héjjas Aurél főhadnagy úr­nak. Mennyi pénzt találtak magá­nál ? Legalább erre az egy kérdés­re feleljen. Vádlott: 3920 koronát. A védők kezdik ezután sorban kérdezni a vádlottat. De az ő kér­déseikre sem ad feleletet. Tárgyalásvezető: Olyan ártat­lan arcot vág itt, mintha semmit sem csinált volna. Majd fog maga még csodálkozni, ha jönnek a szem­besítések és az iratok ismertetése. Felesleges a további kérdezés, hi­szen még a védő uraknak sem akar emlékezni. A tárgyalásvezető ezután szembesíti a vádlottat Danics Mihályival. Szemébe mondja Danicsnak, hogy igenis ő neki Danics azt mondta, mondja a nyomozóknak, hogy az összes értékeket átadta Héjjas Aurél főhadnagynak. Danics: Nem emlékszem. Ki van zárva. Majd éppen ő vele tárgyal­tam volna én ilyen dolgokról. Ezzel befejezték kihallgatását. A bíróság ezután 3. oldal tt. T©fh Elhallgatását kezdi meg. Csabai Tóth Gyula pótcsendőr előadja, hogy parancsot kapott ar­ra, hogy két kincstári lovat fogjon be és Zbona Jánossal és társaival Orgoványra hajtson. Orgoványon Tóthék tanyáján rövid ideig tar­tózkodtak, onnan korcsmába men­tek, a­hol Danics és társai két óra hosszat voltak. A tárgyalásvezető kérdéseire el­mondta, hogy Zbona és társai elég ittasak voltak, de mégsem tökrészegek. A korcsmából elmenet Juhász haj­tott Izsákra. Az első házaknál meg­állották, Zbona társaival leszállott és nemsokára kihozott egy embert, a­ki össze volt kötve. Innen tovább mentek, a­honnan szintén egy megkötözött embert hoztak ki. Hogy valami holmit is hoztak ki­ a házból, ar­ra nem emlékszik. A harmadik háznál lövést hal­lott, azonban nem látott senkit ki­­ugrani az ablakon, és elesni. Innen a három embert Tóthék tanyájára vitték, a­hol a­ két Tóth testvér csat­lakozott hozzájuk. Ezek szerszámokat hoztak ma­gukkal és velük együtt kihajtot­tak egy közeli erdőbe. Itt Zbona és társai végeztek a három zsidóval. Kijelenti, hogy ő az akasztásban nem vett részt. A tárgyalásvezető elébe tárja, hogy társai szerint ő is részt vett. A vádlott tagadja ezt, és elmond­ja ezután, hogy a rablott tárgyak­ból semmit sem kapott. Teljesen ártatlannak érzi magát, mert ő csak kocsis volt. Orgo­ványra érve először a Tóth-tanyá­­ra mentek, azt azonban nem tudja, hogy Tóthékkal ki beszélt, ő a lo­vaknál volt és semmit­ sem hallott. Az egyik védő kérdésére elmond­ta, hogy a­mikor visszatértek az akasztás után Tóthék tanyájára, nem látta, hogy Zlona rosszul lett és hányt. Azt sem­ látta, hogyan történt az osztozkodás a rablott tárgyakon. A tárgyalás további folyamáról és „M­agyar­or­szá­g“ közöl rész­letes tudósítást. A földadót arany­­paritásra emelik­ ­A munkások ellátását mégis a munkaadókra bizzák A szegedi főispánra bizták a csongrádi főispánságot — ‘Az Est tudósítójától — Az imdemnitás vitája csendesen indult. A képviselők csak mérsékelt számban vettek részt a ma délelőtti ülésen. Az érdeklődés aziránt, hogy Friedrich viszonya hogyan ala­kul Andrássyékkal, láthatólag meg­csappant. Ennek ellenére a folyo­són fentartják azt, hogy Friedrich foglalkozik azzal a gondolattal, hogy a­mennyiben kibékülés jöhetne létre a kormánnyal, ilyen eshetőséggel szemben nem foglalna el olyan mere­v álláspontot, mint Andrássy Gyula, vagy Rako­vszky István. Maga Fried­rich ma is tagadta munkatársunk előtt azt, hogy a kormánnyal köz­vetlenül vagy közvetve tárgyalá­sokban­ állana, ez azonban, mint mondják, nem zárja ki azt, hogy csakugyan vannak ilyen kísérle­tek. Érdekes, hogy ezek a hírek a kisgazdáknál keltettek nyugtalan­ságot és mint velünk közük, több kis­gazda képviselő megkérésére nagy­atádi Szabó István megkérdezte gróf Bethlen István miniszterelnököt, csakugyan folytat-e tárgyalást a legitimistákkal. Bethlen állítólag azt állította, hogy ő semmiféle tárgya­lásban nem vesz részt. Ilyen tárgyalásokról nem tud és nem­ is hajlandó a mostani kor­mányzás parlamenti alapjait megváltoztatni. Eszerint kijelentette Bethlen még azt is, hogy a­menyiben a másik oldalról közeledés történnék, azt ter­mészetesen szívesen fogadja. A kisgazdák a várható termés­rendelettel is foglalkoztak a folyo­són, annak részleteiről, azonban közelebbi értesüléseik nincsenek. Annyit tudnak, hogy az ipari munkásságot ki fog­ják venni az ellátatlanok so­rából és annak ellátását a munkaadók­ra fogják hárítani, továbbá meg­szüntetik az ötszázalékos őrlési adót és azt a tíz százalékos béke­beli vámmal fogják helyettesíteni. Olyan hírek is vannak a kisgazdák között forgalomban, hogy a föld­adót a pénzügyminiszter aranypa­ritásra akarja emelni, ezek a hírek azonban ellenőrizhetetlenek. Mint értesülünk, a szombati mi­nisztertanács elhatározta, hogy a csongrádi főispáni teendők ellátá­sát Aigner szegedi főispánra bíz­za, minthogy az eddigi csongrádi főispánt, Szabó Sándort megválasz­tották képviselőnek, wwwwvv­w/wvzwwwvw Antibolsevista forradalom * Turtzesztánban London, július 3 (A M. T. I. szikratálvirata) Helsingforsi jelentések szerint Turkesztánban antibolsevista for­radalom ütött ki. Bokhara és Sza­markand a forradalmárok kezébe került. A turkesztáni szovjet kor­mány elnökét kivégezték. Kertész Ferenc és neje született Váradi Gizella mint szülők, Katóka mint kistestére, valamint a gyászoló rokonság mélyen sujtva je­lentik, hogy forrón szeretett, drága kisleányuk ZSUZSIKA 1­2 és fél éves korában folyó hó 2-án rövid,­­ de súlyos szenvedés után angyali lelkét ki-­­ lehelte. Drága tetemet folyó hó 4-én, kedden, d. u. V.5 órakor a rákoskeresztúri izr. temető­­ halottasházából adjuk át az anyaföldnek. Drága gyermek, aludj csendesen, a gyászos emlék él szivünkben. ■ Fájdalomtól megtört szive! tudatjuk, s imádott édesatyánk Gzigler József hosszú, kínos szenvedés után f. hó 2-án jobb­­l­étre szenderü­lt. JiPísaJaJ°vtu,nkh­, .f.^6 1,6­4-én, kedden, délután fél 5 órakor kísérjük a rákoskeresztúri izr. temető halottasházából utolsó útjára. Czigler Erzsi és férje Donner Ferenc. Magyar Pál és felesége Mende Erzsi, Czig­­ler Emma és férje Székely Mihály, Czig­­ler Flóra és férje Szilágyi Aladár. Czig­ler Irma és vőlegénye Hermann Ödön gyer­­mekei, vejei és menye. özv. Weisz Jakabné és Czigler Bernát testvérei. I 2°r.n8.r és Hörsi- Szilágyi Pisti és Székely Magdi unokái és az egész gyászoló család. I Részvétlátogatások mellőzését kérjük.

Next