Az Est, 1922. július (13. évfolyam, 146-171. szám)
1922-07-04 / 148. szám
Kedd, 1922. július 4. mmmmmmam ! tartsam csak magamat, hiszen nincsen pénzem és amikor megyekgyüvök, használjam csak fel. A továbbiakban elmondja, hogy revolver volt nála. Schnitz ezredes-ügyész: Tehát Héjjas főhadnagytól kapta a parancsot, hogy használja fel ezeket a maga céljaira. Több Héjjas van. Melyik Héjjas volt ? Danics: Héjjas Auréltól. Az ügyész kérdésére azután kijelenti, hogy nem tud, visszaemlékezni, mit honnan vittek el. Azt tudja, hogy a kocsin nagyon sok holmi volt. ja Schmitz ügyész. Schmiffhével maga bement a különszobába és ott elvett tőle 10.000 koronát, a férje aranyóráját, aranyláncát és azt mondotta az egyik társának : No itt van Pista, legyen neked is jó dolgod. Danics: Nem emlékszem. ilyen szándékkal még sohasem voltam. Cziáky védő: Zbona is, maga is a Héjjas-különítményben szolgáltak. Melyikük volt a feljebbvaló ?. Danics : Egyszer egyikünk, máskor a másikunk, a szerint, melyikünk kapta a parancsot. Ennél az esetnél Zbona volt. Én igen csak Francia Kissel voltam mindig, csak ennél az esetnél szakadtam el tőle és jöttem Zbonához. Ebben az esetben nem volt benne a Francia Kiss. Mi parancsot kaptunk, és azt hajtottuk végre. Grohman védő: Amikor Ráth hadnagy úrnak maga jelentette ezeket a dolgokat, említést tett az értékekről is ! Danics: Igen, itt Pesten, amikor raporton voltam, megmondtam neki és a hadnagy úr, azt mondotta, szolgáltassam be a különítmény parancsnokságához, de közben lefoglalták a dolgokat. A tárgyalásvezető és Dasiies© egymással Zbona kijelenti, hogy nem adott Danics: Igenis, átadta nekem Zbona az aranyórát, a láncot, a jegygyűrűt, meg a pénzt. Zbona: Nem adtam semmit. — A szembesítés eredménytelen — mondja Győrffy tárgyalásvezető. A bíróság ezután negyedórás szünetet rendel el. • Szünet után Juhász István vádiót! Elhallgatása következett. Elmondotta, hogy november közepe táján Zbona István, Cs. Tóth és Danics a korcsmában hozzájöttek és felszántották őt, mint pótcsendőrt, hogy csatlakozzék hozzájuk, három zsidót kell letartóztatni és kivégezni. A Moró-féle korcsmában körülbelül másfél óra hosszat tartózkodtunk és öt liter bort ihattunk. A tárgyalásvezető: Előbbi vallomása nem egyezik meg azzal a mostani kijelentésével, hogy öt liter bort fogyasztottak el. Ittasok voltak ? Juhász: Italosak voltunk. A tárgyalásvezető: Az eredeti vallomásában azt mondotta, hogy józanok voltak. Mi történt azután? Juhász: Bementünk Izsákra Pánczélék lakására és kikisértük őt a SÍOCSÍT. A tárgyalásvezető: Részletesen mondja el az esetet. Juhász: Nem emlékszem, hogyan történt. A tárgyalásvezető: A fejszét kitől kapta, a cselédleánytól ! Juhász: Nem emlékszem. Pánczélt kivittük és kocsira tettük. A tárgyalásvezető: Mit vittek ki azonkívül ? Juhász: Nincs róla tudomásom, hogy valamit összeszedtünk és elvittünk volna. A tárgyalásvezető: _ Előbbi vallomásában igenis beismerte, hogy ruhákat vittek el. Juhász: Igen, emlékszem, ruhákat vittünk el azért, hogy a nagy hidegben a zsidókat betakarjuk, mert panaszkodtak, hogy hideg van. Hogy mennyi ruha volt, azt nem tudom. A kocsin a zsidókat azután megmotoztuk, hogy nincs-e valami náluk. Az egyiknek a zsebében erszényt találtunk, amit el is vettem. Hogy melyik volt az a zsidó, arra nem emlékszem. ■ A tárgyalásvezető: Zbonától kapott valami dolgot, vagy pénzt ? Juhász (hosszabb gondolkodás után): Háromezer koronát kaptam. A tárgyalásvezető: Ismét eltérés van a régi és a mostani vallomása között Mi történt azután? Juhász : Azután útközben csatlakozott hozzánk a két Tóth-gyerek és velük a tolvajosi erdőbe mentünk és azután föl lettek akasztva. Az akasztásban részt nem vettem, én csak a gödröt ástam. A tárgyalásvezető: Mi történt azután ? Juhász: Beleraktuk a gödörbe őket és elföldeltük. A tárgyalásvezető: Milyen mély volt a gödör ? Juhász: Vagy másfélméteres. Elmondja azután, hogy semmiféle osztozkodás nem történt közöttük, ilyen osztozkodásról nem tud. A tárgyalásvezető: Ismét eltérés van előbbi és mostani vallomása között, akkor azt mondotta, hogy igenis osztozkodtak. A tárgyalásvezető minden kérdésére tagadó választ ad. Tárgyalásvezető: Miért tagadja, amit eddig bűnbánólag bevallott? Vádlott: Én azokat nem vallottam. Tárgyalásvezető: Hogyan kerültek akkor be a maga által aláírt jegyzőkönyvekbe? A vádlott nem ad feleletet. Tárgyalásvezető: Mindent harapófogóval kell magukból kiszednem. Beszéljenek úgy, ahogy eddig beszéltek. A két karikagyűrűt magánál találták meg. Azt is bevallotta eddig. Mivel mindent tagad, nekem további kérdésem nincs is. Schmitt ezredes ügyész kezdi kérdezni most. Ügyész: úgy Sajnálták tehát maguk azokat a szegény sértetteket, hogy ne fázzanak, mivel vékony ruhában voltak, jó pár vég vásznat is felraktak a kocsira, hogy betakarhassák őket azzal. Emlékszik-e a végekre ? Azt vallja, hogy nem vitték azokat magukkal, hanem azok szépen csendesen felültek maguktól a kocsira. Szépen, szelíden, mint a kezes bárányok mentek magukkal, pedig maga tudja, hogy Pánczél Zoltán erős ember volt, nem igyekezett volna az magát kiszabadítani a maguk karmaiból ? Ugye, még külön kényelmes helyet is csináltak neki a kocsin ? Amikor a belügyi nyomozóosztálytól kinn jártak és nyomoztak maguk ellen, maga szépen töredelmesen bevallotta, hogy Danics azt mondotta magának, mondja be a nyomozó uraknak, hogy ő beszolgáltatta a pénzt és az összes értékeket Héjjas Aurél főhadnagy úrnak. Mennyi pénzt találtak magánál ? Legalább erre az egy kérdésre feleljen. Vádlott: 3920 koronát. A védők kezdik ezután sorban kérdezni a vádlottat. De az ő kérdéseikre sem ad feleletet. Tárgyalásvezető: Olyan ártatlan arcot vág itt, mintha semmit sem csinált volna. Majd fog maga még csodálkozni, ha jönnek a szembesítések és az iratok ismertetése. Felesleges a további kérdezés, hiszen még a védő uraknak sem akar emlékezni. A tárgyalásvezető ezután szembesíti a vádlottat Danics Mihályival. Szemébe mondja Danicsnak, hogy igenis ő neki Danics azt mondta, mondja a nyomozóknak, hogy az összes értékeket átadta Héjjas Aurél főhadnagynak. Danics: Nem emlékszem. Ki van zárva. Majd éppen ő vele tárgyaltam volna én ilyen dolgokról. Ezzel befejezték kihallgatását. A bíróság ezután 3. oldal tt. T©fh Elhallgatását kezdi meg. Csabai Tóth Gyula pótcsendőr előadja, hogy parancsot kapott arra, hogy két kincstári lovat fogjon be és Zbona Jánossal és társaival Orgoványra hajtson. Orgoványon Tóthék tanyáján rövid ideig tartózkodtak, onnan korcsmába mentek, ahol Danics és társai két óra hosszat voltak. A tárgyalásvezető kérdéseire elmondta, hogy Zbona és társai elég ittasak voltak, de mégsem tökrészegek. A korcsmából elmenet Juhász hajtott Izsákra. Az első házaknál megállották, Zbona társaival leszállott és nemsokára kihozott egy embert, aki össze volt kötve. Innen tovább mentek, ahonnan szintén egy megkötözött embert hoztak ki. Hogy valami holmit is hoztak ki a házból, arra nem emlékszik. A harmadik háznál lövést hallott, azonban nem látott senkit kiugrani az ablakon, és elesni. Innen a három embert Tóthék tanyájára vitték, ahol a két Tóth testvér csatlakozott hozzájuk. Ezek szerszámokat hoztak magukkal és velük együtt kihajtottak egy közeli erdőbe. Itt Zbona és társai végeztek a három zsidóval. Kijelenti, hogy ő az akasztásban nem vett részt. A tárgyalásvezető elébe tárja, hogy társai szerint ő is részt vett. A vádlott tagadja ezt, és elmondja ezután, hogy a rablott tárgyakból semmit sem kapott. Teljesen ártatlannak érzi magát, mert ő csak kocsis volt. Orgoványra érve először a Tóth-tanyára mentek, azt azonban nem tudja, hogy Tóthékkal ki beszélt, ő a lovaknál volt és semmit sem hallott. Az egyik védő kérdésére elmondta, hogy amikor visszatértek az akasztás után Tóthék tanyájára, nem látta, hogy Zlona rosszul lett és hányt. Azt sem látta, hogyan történt az osztozkodás a rablott tárgyakon. A tárgyalás további folyamáról és „Magyarország“ közöl részletes tudósítást. A földadót aranyparitásra emelik A munkások ellátását mégis a munkaadókra bizzák A szegedi főispánra bizták a csongrádi főispánságot — ‘Az Est tudósítójától — Az imdemnitás vitája csendesen indult. A képviselők csak mérsékelt számban vettek részt a ma délelőtti ülésen. Az érdeklődés aziránt, hogy Friedrich viszonya hogyan alakul Andrássyékkal, láthatólag megcsappant. Ennek ellenére a folyosón fentartják azt, hogy Friedrich foglalkozik azzal a gondolattal, hogy amennyiben kibékülés jöhetne létre a kormánnyal, ilyen eshetőséggel szemben nem foglalna el olyan merev álláspontot, mint Andrássy Gyula, vagy Rakovszky István. Maga Friedrich ma is tagadta munkatársunk előtt azt, hogy a kormánnyal közvetlenül vagy közvetve tárgyalásokban állana, ez azonban, mint mondják, nem zárja ki azt, hogy csakugyan vannak ilyen kísérletek. Érdekes, hogy ezek a hírek a kisgazdáknál keltettek nyugtalanságot és mint velünk közük, több kisgazda képviselő megkérésére nagyatádi Szabó István megkérdezte gróf Bethlen István miniszterelnököt, csakugyan folytat-e tárgyalást a legitimistákkal. Bethlen állítólag azt állította, hogy ő semmiféle tárgyalásban nem vesz részt. Ilyen tárgyalásokról nem tud és nem is hajlandó a mostani kormányzás parlamenti alapjait megváltoztatni. Eszerint kijelentette Bethlen még azt is, hogy amenyiben a másik oldalról közeledés történnék, azt természetesen szívesen fogadja. A kisgazdák a várható termésrendelettel is foglalkoztak a folyosón, annak részleteiről, azonban közelebbi értesüléseik nincsenek. Annyit tudnak, hogy az ipari munkásságot ki fogják venni az ellátatlanok sorából és annak ellátását a munkaadókra fogják hárítani, továbbá megszüntetik az ötszázalékos őrlési adót és azt a tíz százalékos békebeli vámmal fogják helyettesíteni. Olyan hírek is vannak a kisgazdák között forgalomban, hogy a földadót a pénzügyminiszter aranyparitásra akarja emelni, ezek a hírek azonban ellenőrizhetetlenek. Mint értesülünk, a szombati minisztertanács elhatározta, hogy a csongrádi főispáni teendők ellátását Aigner szegedi főispánra bízza, minthogy az eddigi csongrádi főispánt, Szabó Sándort megválasztották képviselőnek, wwwwvvw/wvzwwwvw Antibolsevista forradalom * Turtzesztánban London, július 3 (A M. T. I. szikratálvirata) Helsingforsi jelentések szerint Turkesztánban antibolsevista forradalom ütött ki. Bokhara és Szamarkand a forradalmárok kezébe került. A turkesztáni szovjet kormány elnökét kivégezték. Kertész Ferenc és neje született Váradi Gizella mint szülők, Katóka mint kistestére, valamint a gyászoló rokonság mélyen sujtva jelentik, hogy forrón szeretett, drága kisleányuk ZSUZSIKA 12 és fél éves korában folyó hó 2-án rövid, de súlyos szenvedés után angyali lelkét ki- lehelte. Drága tetemet folyó hó 4-én, kedden, d. u. V.5 órakor a rákoskeresztúri izr. temető halottasházából adjuk át az anyaföldnek. Drága gyermek, aludj csendesen, a gyászos emlék él szivünkben. ■ Fájdalomtól megtört szive! tudatjuk, s imádott édesatyánk Gzigler József hosszú, kínos szenvedés után f. hó 2-án jobblétre szenderült. JiPísaJaJ°vtu,nkh, .f.^6 1,64-én, kedden, délután fél 5 órakor kísérjük a rákoskeresztúri izr. temető halottasházából utolsó útjára. Czigler Erzsi és férje Donner Ferenc. Magyar Pál és felesége Mende Erzsi, Czigler Emma és férje Székely Mihály, Czigler Flóra és férje Szilágyi Aladár. Czigler Irma és vőlegénye Hermann Ödön gyermekei, vejei és menye. özv. Weisz Jakabné és Czigler Bernát testvérei. I 2°r.n8.r és Hörsi- Szilágyi Pisti és Székely Magdi unokái és az egész gyászoló család. I Részvétlátogatások mellőzését kérjük.