Az Est, 1923. január (14. évfolyam, 1-24. szám)

1923-01-31 / 24. szám

, mn . 7 . Budapp 1923 * Szerda­­* január 31. asasssBsssxsBsaaz Előfizetési árak: Tg? hátlapra • • • 400.— ZZdrom hátixipra WOO.~ ^ K a S fii tét St a át. •fenti &rtafe kétszerese Egyes szám ár a 20 korona Ausztriában IOOO o. K Politikai napilap toa FŐSZERKESZTŐ: MiKkóS JiNDOR Sxerkst&ztővégQ . VII. kerület, Erzsébet hétrét V* lf£ ad 6 h teáit a t: VII*, Erzsébet kör út IS—20,s*♦ Plok*kiadóiitd­ozata,k: V*, Vilmos c&ás&ur út #.4« sas dm és EV*, Váci u­cca 12* Szerkesztőség Bécsben» !■¡» Kohlmarkt 7*» Mankóját önelte á, rokkant katona , angol királyra. •M, de a mankó, hát Istennek, nem sújthatott le, őfelsége kocsija tovarobo­­gott, rendőrök markolták meg a rokkantat, aki vinnyogva sír­-rítt szánom-bánomot, fittül akarta közszeretetben álló uiát és királyát bántani, csak éppen a munkanélküliségről szeretett volna vele beszélni, mert hát neki sincsen mun­kája... Ez Londonban történt. Ott emelkedett a magasba a mankó, ahol az állapotok még leginkább emlékeztetnek a ro­­ssiálarcú »régi jóidőkre«. Az angol rokkant hazáját nem csonkították meg, nem vették k­ erdejét, bányáját, folyóját, vasútj­át, gyermekei közül élns- fiúkat idegen uralom alá nem vetettek. Más ország hadserege földjét nem tapos­ta s nem kel­lett tűrnie, hogy idegen forma­ruhák esztendőkön keresztül mindennapi életének forgata­gába elvegyüljenek, statiszti­kája nem mutat fel nagyobb gyermekhalandóságot, a tüdő­vész áldozatai benne nem sza­porodnak, polgárosodását az elvadulás fenevadjai nem tépáz­zák. A legyőzött országok szen­vedését, lazát, izgalmat, testi és lelki nyomorúságát csak a tehetséges újságírók színes le­írásából ismeri. Korbácsok su­hintását nem hallotta, össze­­szorított fogak csikorgása fülét nem sérti. Mégis,­­ sem a tenger vize, Sem a hatalmas pénzkazetták, sem az évszázadokon keresztül felépített vastag kulturális és gazdasági fal meg, nem akadá­lyozhatta Európa kínját, hogy a vizen át ne ússzon, a brit partokra fel ne kússzon és az ott a rokkant katona mankóját meg ne rázza. Hiábavaló volt a splendid isolation, Európa egy­séges egésznek bizonyult, ha belevágtak a jobb karjába, a pal nem mondhatta, semmi kö- köm hozzá. Az angol király fel­kent személye ellen megemelt mankó a nyomorúságban ver­gődő emberiség­­kétségbeesett­ gesztusa volt. Akinek tisztük, nézzenek rá, riadjanak meg, szánjanak magukba és tanul­ják meg, hogy azt a nagy-nagy bűnt, amely alatt nyögünk és pusztulunk,­ csak a szeretet és az összefogás emelheti le ró­lunk. Lausanneban ma át­­dják a törököknek a Békeszerződés tervezetét Három-négy hétre elnapolták a konferenciát Izmed személyesen viszi Mapordba a tervezetet A török álláspont szerint a szerződés elfogadhatatlan Lausanne, január 5. (Ab,. Est ferdes tudósitójától) Itta már bizonyos, hogy­­a béke­­konferenciát■ -csütörtökön, de leg­­később -pénteken elnapolják, még pedig válóéíműleg nárolc-négy hétre. & BékeszavzSd.és terva­­sete a lerjapovó&B t°ászte* tefiig M van étéig ózva és a konferencia irodája eljuttat­ta minden­­egyes delegációhoz, csak a törököknek nem nyújtották még át hivatalosn, aminek meg­­­van a m­‘'nyomós oka. '­­ A szerződés tervezete sok fon­tos kérdésben, így f is reg a BtxpitulAcióB ter­vén jelentékeny engedmé­ny *Szet tesz Tönökovsztítiá­nak. A szövetségesek elismerik a tö­rök igazságszolgáltató* illetékes­­ségét még külföldi állampolgárok fölött is­, úgy polgári, mint bün­tető ügyekben, csak azt kötik, ki, hogy idegen állampolgárok a rá­juk mért fogházbüntetést hazá­jukban tölthessék ki. Ez tehát a ■ kapitulációk ■megszüntetéséi jelen­ti s nagy vívmánya Izmed basá­nak. A törökök mégis kijelentik, hogy szám­ítva nézve­­elketet­­tenség ezt a Béstess bevec­­elést aláteszi. Az egyes delegációk már átvizs­gálták a békeszerződés szövegét s ahoz minden tekintetben hozzájá­rultak. A szövetségesek az utolsó szót most Angolától várják. , Az cross delegáció magatartásával, amely bizonyosan visszautasító lesz, édeskeveset törődnek. A­ szer­ződés tervezetét tmm feesedleti, a Szutéín fsittett meg a konfeverácia emnsztk­­ség, ez törölte éteteg­eta vezetősénesz. Azzal tisztában van mindenki, hogy Izmod basa vissza fogja uta­sítani ezt a szerződést, a kulisszák mögött pedig élénken tárgyalnak arról, hogy mi lesz ennek a követ­kezménye. Ha a szövetségesek arra határozták el magukat, hogy né­­hány heti haladékot adnak Török­országnak a­ végleges válaszra, azért tették, hogy ismétl basának ideje legyen Angolában a naciona­lista érzelmeket leszerelni és­ meg­nyugtatni. Erről tájékozva vannak a törökök és már eleve azt mond­ják, hogy az angovai nagy n&nexef­gi’iffé*­ nem ftigfrs Bele* egyezését adni egy ilyen szens&dlés, aidlviisiS/iaz. Jól tudják a sző­vet égések, hogy ez a bizonytalan állapot csak ser­kenteni fogja Görögországot a to­vábbi fegyverkezésre és Törökor­szág a készülődéssel, lépést fog tar­tani, jobb megoldást azonban sen­ki sem tudott. Ismétl basa a török delegáció többi tagjával -valószínűleg pén­teken utazik, el Lámáiméból s ugyanaznap hagyja el­ a békekon­ferencia színhelyét lord Curzon is. A békeszerződés, tervezete, amely bevezetésében arról rendelkezik, hogy a sévresi szerződés hatálya­­megszűnik s annak lic­tjében a la­ p­­sannei szerződés lép, öt fejezetet tartalmaz 160 cikkel , azonkívül­i függelékkel. A bizottsági tárgyalá­sok határozatai az egész anyagot felölelték, tehát nincs benne semmi meglepetés, de a törökök mégis si­ettek kijelenteni, hogy sohasem ■mondtak le Egyiptomról és Cip­rusról és sohasem beszéltek arról, hogy a­­­Aegei tengeri szigetek a Törökországnak megmaradó Im­­bross és Tenedosz szigetek kivéte­lével felosztásra kerülnek Olaszor­szág és Görögország között. Azon­ban nem kapaszkodnak ebbe a ki­fogásba, hanem kimondják kere­ken, hogy­­ez rájuk nézve aláren­delt jelentőségű, maga az egész szerződés­ elfogadhatatlan. Hírnőt Bkaitant sm­tzbav­stott, hogy Moísut horti-éamtoxását az népszövet­­ség döntse el, azt itt ősz is ősi jogon török tarto­mánynak vallják s éppen így Ka­­ragacs birtokához is görcsösen ra­gaszkodnak. A békeszerződés ter­vezete szerint Adrianopo­sz pá­lyaudvara abba­­a zónába esnek, amelyet a szövetségesek a. Marica mindkét partján 60 kilométeres terjedelemben akarnak megjelölni és amelyet minden katonai jelle­gétől meg kellene fosztani. Ez is olyan­­‘pont, amelyet a törökök nem fogadnak el. A pénzügyi rendelkezéseket tart­­almazó­­ fejezet egyik legfonto­sabb intézkedése, hogy Tur­ngtovszéig töld­tétetele fejében 13 millió fontot tartozik fizetni , 5Vo -kamattal és 30*/® amortizáció­val, 37 évre felosztva. A törlesztés első esedékessége 190 március el­seje volna. A törökök ebbe sem mennek bele, bár a szövetségesek nehéz szívvel törölték a hadikár­pótlásokat, de természetesen nem­csak Törökország­, hanem a görö­gök hadikárpótlási kötelezettségét is. ■­­ A bizottsági tárgyalások során a török katonai szakértők hozzájá­rultak, hogy Konstantinápoly helyőrsége ne legyen több 12.000 főnyi katonaságnál, most pedig a török delegáció kijelenti, hogy ez túlságosan kevés és nem engedik kezüket megkötni. .. Poincaré szerint Franciaország nem törődik a német ellenállással Lesxerellen­ Brsnk­u­g »épr-követség?' akciáját a Ru­hr«problém­a mesvitatására — Hughes amerikai államtitkár élesen etilét! a nuhr»megiséltAsl Pariss, január 30 ■ (Az Est rendes tudósítójának ■ tolsféljelentése Berlinen át) Poincaré miniszterelnök — mint­ minden hétfőn — tegnap délután is sorjában fogadta az angol, az amerikai, majd az olasz hírlapíró­kat, hogy fáj okosz­tas­a őket a hely­­zetről. Tudósítójuk hitelesen érte­sült, hogy a miniszterelnök szórók szóra ezt mondta a külföldi lapok munkatársainak: Franciaország addig marad a fruhr-területen, amíg kell, egy perccel sem tovább. Az ellen*­állás és » nehézségek nem fog­ják Franciaországot elhatáro­zásától eltéríteni. Szóba került a svéd miniszter­­elnök szerepe is. Poincaré elmond­ta, hogy­­ Branting a Ruhr-metzszállást és a jóvátétel! kérd­st a. n黫 szövetség tanácsa «le akarta vinni * erről közvetlenül megérkezése után őt is, Vivianit is értesítette. Viviani azután rávette Brjan­tin­­got, hogy álljon eltérőétől. A lausannei békekonferencia es­­ketosvgyir»] . »agyon pesszaniszn­- O

Next