Az Est, 1923. június (14. évfolyam, 122-145. szám)
1923-06-10 / 129. szám
Vasárnap, 1923. június 10. 717.&SJ* 3. oldal Melnár-Téth borzalmas re§©ji^értsek is»st«re4iffiis részletei, a jegyízSkinp K»e fogtál« vallomásokból & p@6rs2éipsé«rrfafefe fetn&ésfiy&orcsiaiteat» s?kanály$®fia snsg Molnár-TéSSi Jtzssfet — 'Az Est tudósitóidtól — Még nincs egészen 11 óra. A sötét olyan vak és néma, hogy még azoknak az idegei is megemennek, akik hivatalból erős idegűek, rendőrök, csendőrök, detektívek, újságírók. És fúi a szél. Nem is szél , az, orkán. Bizottság jár kinta rákosszentmihályi villában. Éjszaka, abban az időben tartani helyszíni szemlét, amikor a gyilkosságok történtek. A gyilkos nincs itt. Némán és sötéten, ijesztő csendben ott áll előttünk a négyasclakos kis villa, a kísértetek villája, ahogy Rákosszentmaihályon aznap este elkeresztelték, amikor elföldeletlenül a rendőrkézzel előkutatott két holttest ott feküdt a nyílt udvaron, a boncolóasztalnakkinevezett, ■széles, piszkos, magasra támasztott deszkalapokon. Most nyitják a kaput. Vak sötétben, kísérteties hangulatban állunk egy darabig a kertben. — Oh, most már egész, jó! — mondja mellettem egy nagybajuszos rendőr. — Csakhogy meggyújtották a villanyt. Az ember legalább nem gondol babonás butaságokra. Tényleg meggyujtották a villanyt az üres, építéstől piszkos, szemetes előszobában. Most látni itt előttem a sírt, a letaposott virágokkal. — Igen, ez itt egy szoba, ahol mind a négy gyilkosság történt. Ablakai hátranyílnak az udvarra. Innen tényleg alig hallatszik a lövés, ha zárt az ablak és ajtó. A legközelebbi szomszéd ide jó száz lépés. Ez a fürdőszoba, ahol a halott Lachmanné feküdt hónapokig. Itt a kádban, feküdt a nyerek is. Dehogy kérem. Ne lássanak rémeket az urak. Az nem vérfolt, csak piszok. Hányszor kimosták ezt már azóta? Igen. Itt állt a dívány, ahol Lachmannét megfojtották , ahol Molnár-Tóth aludt néhány éjszakát. Ott a másik két szoba ahol Kanozsayék laktak nyugodtan. Már vége is a szemlének. Mind, mind úgy sietünk, hogy kinn legyünk az utcán. Molnár-Tófik „könyvtára" És másnap új vizit. Új látogatás egy másik lakásban Molnár-Tófiinál a Kőris uccában. Két szoba. Rendes polgári bútorok. Házkutatás. Ez a polc a könyvtár. Érdekes milyen könyveket olvashatott az e Molnár-Tóth. Borzasztó. Az első könyv ami a kezelőbe akad : »A tel vajkirály.* Második kötet: »Borzalmuk éjszakái.« Harmadik: »A chicagói hiéna.« Negyedik: »Fantomas a betörőfejedelem.« Mindegyikben élt rendes, jó, iskolázott írással: Molnár-Tóth József tulajdona.1. Mind az övé ez a sok rémregény. A felesége mondja: -- Sokszor még evés közben is regényt olvasott. Tecsik tudni olyan detektívregényt. Olyan bor, zászlókat... A vallomása, amely teljes részletességében még eddig nem került a nyilvánosság elé, több borzalmas leleményességről és számító aljasságról, váratlan fordulatról számol be, mint az összes füzetes regények. Én ebből a borzalmas vallomásból beszélem el azokat a részleteket, amelyek eddig még nem kerültek a nyilvánosság elé. M,es?-£s!ke:5S61 e csali«* „^jatCis-aljáteád — A családról, amit elmondok — mondja Molnár-Tóth, Czövekh kerületi főkapitánynak — magától Kövesnétől tudom. Megláttam. Ott kezdem, hogy 1922 januárjában egy család, Lackmann András, a felesége, Köves Lőrincné a leányuk és Köves Gyula, a 15 éves unoka megérkezik Amerikából. Én akkor még nem ismertem őket, de tudom, hogy nagyon viharos,hányatott az egész család múltja. Az öreg Lachmann iszik. Mindig részeg. Már csak rumot iszik. Egyedül ez esik neki jól és örökké reszket, hogy az öreg asszony meg a lánya elherdálják a vagyont és nem marad neki italra. A vagyon sok, körülbelül 5—6 ezer dollár, amit magukkal hoznak. — Hogy úgy mondjam: nem ■nagyon csinos asszony ez a Köve Sítő. Kihúzott, gömbölyű, elvirágzott és túlviharzott asszony. Rengeteg vihart látott, rengeteget élt és rengeteget szeretett volna megélni. Ha beszélt, hangosan beszélt a dollárjairól, többet is mondott,mint ami van. Szeretett hencegni és mindenkivel — férfivel — kikezdett. Én nem mondom azt, hogy velem is kikezdett. Nem mondom. Mert én »kezdtem, ki tulajdonkég vele. — Én ekkor már jó egy éve jártam a zugtőzsdére. Nem'' akartam dolgozni. Tőzsdén akartam keresni és egy kis pénzzel nekifogtam a keresésnek, de lestem már hónapok óta, hogy valakit találjak, akinek a" pénzével dolgozhatok. — Ekkor láttam meg ott, dollárokká, feltűnni a kövér, tetszeni akaró uszonyt és kész volt a tervem : összeismerkedek ezzel az assszonnyal, udvarolni fogok neki és majd a pénzével én játszom. Az ismerkedés nem ment nehezen. Két nap múlva már ott tartottunk, hogy az asszonnyal arról kezdtünk beszélni, hogy egy szobát veszünk ki itt a börze környékén, ahol délutánonként együtt fé,hetünk .ifiért hozzájuk, ki Rákosszentmihályra nem mehetünk. Az anyja, az apja, meg a fia ott laknak. — Kerestünk szobát. Nem találtunk. Szállodába mentünk. A célt elértem, tetszettem az asszonynak,, csak még azt nem tudtam, hogyan jussak a pénzéhez. Ekkor kezdett, beszélni az apjáról, hogy folyton, veszekszik, hogy iszik, egész őrült a pénzért és kihallgattam egy beszélgetését egy Reich mann nevűi orvosnövendékkel : _—■' Nézze doktorka, — mondta Köcsné Reich manoak — nekem valami olyan gyorsan ölő méreg kellene, amivel ha elpusztul is valaki, semmiféle boncolás nem tudja megállapítani a mérgezést. — Reichmann ■ néni akar szerezni mérget, meséli tovább Molnár-Tóth — de én a villamoson azt mondom Keresnének: Mérget akar? Szerzek én magának — Én vállalkoztam. Először arra gondoltam, hogy pénzt keresek ■ a méreg szerzésén, aztán az ötlött eszembe, hogyha a méreggel tényleg elteszik láb alól az öreget, akkor kezembe kerül az asszony, azt zsarolhatok ki tőle, amit akarok, úgy szerezhetem meg a dollárjait ahogy akarom, kizsarolhatom a villát és a feljelentéssel fenyegetőzve küldözhetem vissza Amerikába. — Ez volt az az időpont, — mondja szószerinti vallomásában Molnár-Tóth — amikor elérkezettnek láttam az időt, hogy a Kövesné vagyonából a magam vagyonát megalapozzam. *1922 április 2 — Április másodikén megszereztem a mérget, de odaadtam a revolveremet is Kövesnének azzal, hogyha a méreg nem hat, durrantsa fejbe az öreget. Az majd halni fog. És május első napjaiban az öreg Lachmann eltűnt a föld színéről. Ekkor már a kezemben volt a gyilkossággal az asszony, de kezembe került az öreg Lachmanné is. — Most már mehettem tovább zavartalanul a vagyon után. Igaz, kit ártottja lettem az asszonynak. Ruhákat csináltatott nekem, cipőket, fehérneműt vett s viszonyunk olyan intim lett, annyira összelőttünk, hogy megkezdhettem a vagyon tulajdonképpeni megszerzését. Bár boldogan és megelégedetten éltem a feleségemmel és semmi szándékom nem volt a feleségemtől elválni, azt mondtam 1922 júliusában Kövesnének : Nézd, feleségül veszlek. Adjuk el a házat, adjunk el minden ingóságot és menjünk Romániába.Minél gyorsabban, mert egyszer itt baj lesz és nem tudsz kibújni az öreg meggyilkolásának a vádja alól. — Az asszony megijedt. Boldogan beleegyezett, hogy feleségül, veszem, eladjuk a házat, minden ingóságot és menekülünk Romániába, ahol üzletet vesz és új életet kezd. Csak az útlevélre meg vízumra volt szükség. — Higgyék el urak — mondja idegesen Molnár-Tóth — csak az az útlevél- és vízumügy ne lett volna, nem történt volna a háromszoros gyilkosság, mert én nem gyilkossággal, hanem utazás közben akartam valami csellel vagy ravaszsággal a készpénzzé tett vagyont megszerezni. — Egy pillanatig se gondoltam arra, hogy legyilkoljam az aszszonyt meg a családját. Minek. Én azt akartam, hogy készpénz legyen minden vagyon. Legyünk úton és majd útközben szedem el a pénzt, hiszen a törvényhez van se mer ellenem jelentést tenni Kövesné- ha »ellógnék« a pénzével. Már megszereztem a magyar útlevelet a Kövesné számára, csak a vízum»maivolt baj. Felbomlik a szerelem — váratlanul megjelenik régi negyarló —A román követségen — meséli Molnár-Tóth — nem akartak vizumot adni Kövesnének. Kerülő úton akartunk a vízumhoz jutni és ezért összeköttetést keresni felient Kövesné egy délelőtt a rendőrséghez. Ez augusztus közepén volt, éppen akkor, amikor a román koronázás miatt nem adtak senkinek i román vitámat. Itt a rendőrségen -- mit tesz a véletlen- egész váratlanul ül:szemlátto-ik Kövesné egy férfivel, az ezelőtt tíz évvel udvarolt neki. 1912 óta nem látták egymást. Nem is tudott többé egyik sem a másikról. Ittaz első pillanatban ahogy találkoztak, ismét váratlanul kitört a szerelem, még jobban akkor, amikor a férfi megtudta, milyen hatalmas a vagyon, a Kövesné vagyona ' — És én csak két nap múlva tudtam meg, hogy baj van. Hogy Kövesné már nem akar mozdulni. Rájöttem, hogy összekerült a régiudvarlójával. Nem a szerelem -a fenének kellett a szerelem, ev ■pénz miatt egész odáig voltam. Megtudtam, hogy együtt van Kövesné nap-nap után régi udvarlásával, engem kerül. Nem tartja be a randevút. Felelősségre vonom. Nem is tagadja. Sőt nékem ront és valósággal kidob : — Fel is út,Te is út! Odamehetsz ahová akarsz. Én nem mozdulok. Itt maradok és közösen vele egy nagy burgonya üzletet nyitok. Ott fog ömleni a pénz és végül" nemcsak pénzem lesz, de igazán boldog is leszek. Balép a vajjényese egy ftj regény Is®* — Most már egyedül nem tudok győzni az asszonyon. Most már segítőtárs kell. De ki ? Ki elég megbízható '." Megvan! A sógorom, Ditrói Puskás Albert. Azelőtt nyomozó volt, nekem megbízható, bátor emberem, engem sohse árulna el. őt avatom be és vele dolgozom. November elsején délután, amikor a kőrisuccási lakásban nincs otthon. Molnárné, feljön látogatóba Ditrói Puskás. Néhány jelentéktelen mondat után rátér a tárgyra Molnár-Tóth. — Nézd'Bérezi — mondja Molnár Ditrói Puskásnak, — egy neked valónagyszerű dologba avatnálak bele, ha nem járna el a szád és lm, akarnál pénzt keresni.— Lássuk ! A pénz mindennél fontosabb. Most sincs egy vasam se. — Ditrói Puskás másnap délután már megjelent a Szent János ucca 54. szám alatti házban. Egy igazolványt mutatott fel, hogy ő detektív és maga elé állította az aszszonyt. — Lachmann Andrást keresem. Amerikából körözik. Hol van? Az asszony hazudni kezd. Beszél, udvarul a detektívnek, de ez nem tágít. Már esteledik. Az asszony nem akar vallani, ekkor, az áldetektív rákiált az asszonyra : — Jöjjön utánam, majd én megmutatom, hova utazott el Lacin Rami András. Kivezeti a fészerbe és ráordít: — Ide ! Ide a földbe utazott. Maga a gyilkosa, bestia ! Kövesné összerogy és ráborul a földre : — Itt van!Itt fekszik! — zúgok— Itt van! Itt fekszik! — zokogja kétségbeesetten. — De ezt maguknak csak egy ember árulhatta el. Molnár-Tóth József! Akit kirúgtam, akire kilöktem, akihez nem akartam feleségül menni. Hát tudja meg — kiáltott most már magánkívül az_ asszony és felugrott Lachmann szépen elegyengetett sírjáról. — Igen, itt fekszik. De nem én gyilkoltam meg, hanem. Molnár-Tóth. Én beadtam neki a mérget, de állat csak elaludt. Ott volt a szobában Molnár-Tóth és nálam volt a revolver, amit Aolnár adott, hogy végezzek vele. Én nem tudtam rálőni amikor aludt és erre Molnár elvette tőlem a revolvert. Kétszer fejbedur rántotta és velem, meg az anyámmal, együtt: ő ásta a sírt és temette, mészbe ide a föld alá. —_ Ha nekem meg kell dögleni, dögöljön velem együtt az a gazember is, öl is fogja el. Molnár-Tóth ott vár az eredményre Szentmihályon egy kocsmában. Lélekszakadva jön Ditrói Puskás: — Rémes, amiket ez az asszony mesél. Téged átkoz és azt mondja, te gyilkoltad meg Lachmannt. Két lövéssel, a szobában te végeztél vele. Molnár-Tóth halálsápadt.. Úgy?! — mondja. — Ng majd beszélek vele. Egyedül megy. Az asszony átkokkal, szitkozódva fogadja. Da Molnár-Tóth egesre csak ezt hajtogatja : — Nézd, te őrült. Menj. Menekülj. Add el a házat, vagy a ház nélkül is, de menekülj, mert elvisznek. Lecsuknak. Felkötnek. — Nem! — mondja az asszony. — Nem megyek. Nem futok. Itt maradok. És te is velem jössz a börtönbe. Molnár-Tóth kétségbeesve látja.