Az Est, 1923. június (14. évfolyam, 122-145. szám)

1923-06-10 / 129. szám

Vasárnap, 1923. június 10. 717.&SJ* 3. oldal Melnár-Téth borzalmas re§©ji^értsek is»st«re4iffiis részletei, a jegyízSkinp K»e fogtál« vallomásokból & p@6rs2éipsé«r­rfafefe fetn&ésfiy&orcsiaiteat» s?kan­ály$®fia snsg Molnár-TéSSi Jtzssfet — 'Az Est tudósitóidtól — Még nincs egészen 11 óra. A sö­tét olyan vak és néma, hogy még azoknak az idegei is meg­emen­nek, akik hivatalból erős idegűek, rendőrök, csendőrök, detektívek, újságírók. És fú­i a szél. Nem is szél , az, orkán. Bizottság jár kint­­a rákosszentmihályi villában. Éj­szaka, abban az­­ időben tartani helyszíni szemlét, amikor a gyil­kosságok történtek. A gyilkos nincs itt. Némán és sötéten, ijesztő csendben ott áll előttünk a négyasclakos kis villa, a kísértetek villája, ahogy Rá­­kosszentmaihályon aznap este elkeresztelték, amikor elfölde­­letlenül a rendőrkézzel előku­­tatott két holttest ott feküdt a nyílt udvaron, a boncolóasztalnak­­kinevezett, ■szé­les, piszkos, magasra támasztott deszkala­pokon. Most nyitják a­ kaput. Vak sö­tétben, kísérteties hangulatban ál­lunk egy darabig a kertben. — Oh, most már egész, jó! — mondja mellettem egy nagybaju­szos rendőr. — Csakhogy meggyúj­­tották a villanyt. Az ember leg­alább nem gondol babonás buta­ságokra. Tényleg meggyujtották a vil­lanyt az üres, építéstől piszkos, szemetes előszobában. Most lát­ni itt előttem­ a sírt, a letaposott vi­rágokkal. — Igen, ez itt egy szoba, ahol mind a négy gyilkosság történt. Ablakai hátra­­nyílnak az udvar­­­ra. Innen tényleg alig hallatszik a lövés, ha zárt az ablak és ajtó. A legközelebbi szomszéd ide jó száz lépés. Ez a fürdőszoba, ahol a ha­lott Lachmanné feküdt hónapokig. Itt a kádban, feküdt a nyerek is. Dehogy kérem. Ne lássanak réme­ket az urak. Az nem vérfolt, csak piszok. Hányszor kimosták ezt már azóta? Igen. Itt állt a dívány, ahol Lachmannét megfojtották , ahol Molnár-Tóth aludt néhány éjszakát. Ott a másik két szoba ahol Kanozsayék laktak nyugod­tan. Már vége is a szemlének. Mind, mind úgy sietünk, hogy kinn le­gyünk az utcán. Molnár­-Tó­fik „könyvtára"­ És másnap új vizit. Új látogatás egy másik lakásban Molnár-Tófii­nál a­ Kőris uccában. Két szoba. Rendes polgári bútorok. Házkuta­tás. Ez a polc a könyvtár. Érdekes milyen könyveket olvashatott­­ az e Molnár-Tóth. Borzasztó. Az első könyv ami a kezelő­be akad : »A tel va­jkirály.* Második kötet: »Borzalmuk éjszakái.« Harmadik: »A chi­cagói hiéna.« Negyedik: »Fan­tomas a betörőfejedelem.« Mindegyikben élt rendes, jó, is­kolázott írással: Molnár-Tóth Jó­zsef tulajdona.1. Mind az övé ez a sok rémregény. A felesége mond­­­ja: -- Sokszor még evés közben is regényt olvasott. Tecsik tudni olyan detektívregényt. Olyan bor­, zászlókat... A vallomása, amely teljes részle­tességében még eddig nem került a nyilvánosság elé, több borzalmas leleményességről és számító aljas­ságról, váratlan fordulatról szá­mol be, mint az összes füzetes re­gények. Én ebből a borzalmas vallomás­ból beszélem el azokat a részlete­ket, amelyek eddig még nem kerül­tek a nyilvánosság elé. M,es?-£s!ke:5S61 e csali«* „^jatCis-aljáteád — A családról, amit elmondok — mondja Molnár-Tóth, Czövekh ke­rületi főkapitánynak — magától Kövesnétől tudom. Meg­láttam. Ott kezdem, hogy 1922 januárjában egy család, Lackmann András, a fele­sége, Köves Lőrincné a leányuk és Köves Gyula, a 15 éves unoka meg­érkezik Amerikából. Én akkor még nem ismertem őket, de tudom, hogy nagyon viharos,­hányatott az egész család múltja. Az öreg Lachmann iszik. Mindig részeg. Már csak rumot iszik. Egyedül ez esik neki jól és örökké resz­ket, hogy az öreg asszony meg a lánya elherdálják a vagyont és nem marad neki italra. A vagyon sok, körülbelül 5—6 ezer dollár, amit magukkal hoz­nak. — Hogy úgy mondjam: nem ■nagyon csinos asszony ez a Kö­ve Sítő. Kihúzott, gömbölyű, elvi­rág­zott és túlviharzott asszony. Rengeteg vihart látott, rengeteget élt­ és rengeteget szeretett volna meg­élni. Ha beszélt, hangosan be­szélt a dollárjairól, többet is mon­dott,­­mint ami van. Szeretett hen­cegni és mindenkivel — férfivel — kikezdett. Én nem mondom azt, hogy velem is­ kikezdett. Nem mon­dom. Mert én »kezdtem, ki tulaj­­don­kég vele. — Én ekkor már jó egy éve jár­tam a zugtőzsdére. Nem'' akartam dolgozni. Tőzsdén akartam­­ keres­ni és egy kis pénzzel nekifogtam a keresésnek, de lestem már hónapok óta, hogy valakit találjak, akinek a" pénzével dolgozhatok. — Ekkor láttam meg ott, dollá­rokká,­ feltűnni a kövér, tetszeni akaró uszonyt­ és kész volt a ter­vem : összeismerkedek ezzel az ass­­szonnyal, udvarolni fogok neki és majd a pénzével én játszom. Az is­merkedés nem ment nehezen. Két nap­ múlva már ott tartottunk, hogy az asszonnyal arról kezdtünk beszélni, hogy egy szobát ve­szünk ki itt a börze környékén, ahol délutánonként együtt fé­,­hetünk .ifiért hozzájuk, ki Rá­­­kosszentmihályra n­em mehe­tünk. Az anyja, az apja, meg a fia ott laknak. — Kerestünk szobát. Nem talál­tunk. Szállodába mentünk. A célt elértem, tetszettem­ az asszonynak,, csak még azt nem tudtam, hogyan jussak a pénzéhez. Ekkor kezdett, beszélni az apjáról, hogy folyton, veszekszik, hogy iszik, egész őrült a pénzért és kihallgattam egy be­szélgetését egy Reich mann nevűi orvosnövendékkel : _—■' Nézze doktorka, — mondta Kö­csné Reich ma­noak — nekem valami olyan gyorsan ölő méreg kellene, amivel ha elpusztul is va­laki, semmiféle boncolás nem tudja megállapítani a mérgezést. — Reich­mann ■ néni­ akar szerez­ni mérget,­­ meséli tovább Mol­nár-Tóth — de én a villamoson azt mondom Keresnének: Mérget akar? Szerzek én magának — Én vállalkoztam. Először arra gondoltam, hogy pénzt keresek ■ a méreg szerzésén, aztán az ötlött eszembe, hogyha a méreggel tényleg el­teszik láb alól az öreget, akkor kezembe kerül az asszony, azt zsarolhatok ki tőle, amit aka­rok, úgy szerezhetem meg a dollárjait ahogy akarom, kizsa­rolhatom a villát és a feljelen­téssel fenyegetőzve küldözhe­­tem vissza Amerikába. — Ez volt az az időpont, — mondja szószerinti vallomásában Molnár-Tóth — amikor elérkezett­nek láttam az időt, hogy a Kö­vesné vagyonából a magam va­gyonát megalapozzam. *1922 április 2 — Április másodikén megsze­reztem a mérget, de odaadtam a revolveremet is Kövesnének az­zal, hogyha a méreg nem hat, durrantsa fejbe az öreget. Az majd halni fog. És május első napjai­ban az öreg Lachmann eltűnt a föld színéről. Ekkor már a kezemben volt a gyilkossággal az asszony, de kezembe került az öreg Lach­­manné is. — Most már mehettem tovább za­vartalanul a vagyon után. Igaz, ki­­t ártott­ja lettem az asszonynak. Ru­hákat csináltatott nekem, cipőket, fehérneműt vett s viszonyunk olyan intim lett, annyira összelőttünk, hogy megkezdhettem a vagyon tu­lajdonképpeni megszerzését. Bár boldogan és megelégedetten éltem­ a feleségemmel és semmi szándé­kom nem volt a feleségemtől el­válni, azt mondtam 1922 júliusában Kövesnének : Nézd, feleségül veszlek. Adjuk el a házat, adjunk el minden ingóságot és menjünk Romá­niába.­­Minél gyorsabban, mert egyszer itt baj lesz és nem tudsz kibújni az öreg meggyilkolásának a vádja alól. — Az asszony megijedt. Boldo­gan beleegyezett, hogy feleségül, veszem, eladjuk a házat, minden ingóságot és menekülünk Romá­niába, ahol üzletet vesz és új éle­tet kezd. Csak az útlevélre meg vízumra volt szükség. — Higgyék el urak — mondja idegesen Molnár-Tóth — csak az az útlevél- és vízumügy ne lett volna, nem történt volna a háromszoros gyilkosság, mert én nem gyilkossággal, hanem utazás közben akartam valami csellel vagy ravaszság­gal a készpénzzé tett vagyont megszerezni. — Egy pillanatig se gondoltam arra, hogy legyilkoljam az asz­­szonyt meg a családját. Minek. Én azt akartam, hogy készpénz legyen minden vagyon. Legyünk úton és majd útközben szedem el a pénzt, hiszen a törvényhez van se mer ellenem jelentést tenni Kövesné- ha »ellógnék« a pénzével. Már meg­szereztem a magyar útlevelet a Kövesné számára, csak a vízum­»­mai­­volt baj. Felbomlik a szerelem — váratlanul megjelenik régi negyarló —A román követségen — meséli Molnár-Tóth — nem akartak vizu­mot adni Kövesnének. Kerülő úton akartunk a vízumhoz jutni és ezért összeköttetést keresni fel­­i­­ent Kövesné egy délelőtt a rend­őrséghez. Ez augusztus közepén volt, éppen akkor, amikor a­ ro­mán koronázás miatt nem adtak senkinek i rom­án vitámat. Itt­ a rendőrségen -- mit tesz a véletlen­­- egész váratlanul ül:szem­látt­o-­ik Kövesné egy férfi­vel, az ezelőtt tíz évvel udvarolt n­eki. 1912 óta nem látták egymást. Nem is tudott többé egyik sem a másikról. Itt­­az első pillanatban ahogy találkoztak, ismét váratla­nul kitört a szerelem, még jobban akkor, amikor a férfi megtudta, milyen hatalmas a vagyon, a Kö­vesné vagyona­ ' — És én csak két­­ nap múlva tudtam meg, hogy baj van. Hogy Kövesné már nem­ akar mozdulni. Rájöttem, hogy összekerült a régi­­udvarlójával. Nem a szerelem -­­a fenének kellett a szerelem, ev ■pénz miatt egész odáig voltam. Megtudtam, hogy együtt van Kö­vesné nap-nap után régi udvarlá­sával, engem kerül. Nem tartja be a randevút. Felelősségre vonom. Nem is tagadja. Sőt nékem ront és valósággal kidob : — Fel is út,Te is út! Odamehetsz ahová akarsz. Én nem mozdulok. Itt maradok és közösen vele eg­y nagy burgonya üzletet nyitok. Ott fog ömleni a pénz és végül" nemcsak pénzem lesz, de igazán boldog is leszek. Balép a vajjényese egy ftj regény Is®* — Most már egyedül nem tudok győzni az asszonyon. Most már se­gítőtárs kell. De ki ? Ki elég meg­bízható '." Megvan! A sógorom, Ditrói Puskás Albert. Azelőtt nyo­mozó volt,­ nekem megbízható, bá­tor emberem, engem sohse árulna el. őt avatom be és vele dolgozom. November elsején délután, ami­kor a kőrisuccási lakásban nincs otthon. Molnár­né, feljön látogatóba Ditrói Puskás. Néhány jelentékte­len mondat után rátér a tárgyra Molnár-Tóth­. —­ Nézd'Bérezi — mondja Mol­nár Ditrói Puskásnak, — egy ne­ked való­­nagyszerű dologba avat­nálak bele, ha nem járna el a szád és lm, akarnál pénzt keresni.­­— Lássuk ! A pénz mindennél fontosabb. Most sincs egy vasam se. — Ditrói Puskás másnap délután már meg­jelent a Szent János ucca 54. szám alatti házban. Egy iga­zolványt mutatott fel, hogy ő de­tektív és maga elé állította az asz­­szonyt. — Lachmann Andrást keresem. Amerikából körözik. Hol van? Az asszony hazudni kezd. Beszél, udvarul a detektívnek, de ez nem tágít.­ Már esteledik. Az asszony nem akar vallani, ekkor, az­ álde­­tektív rákiált az asszonyra : — Jöjjön utánam, majd én meg­mutatom, hova utazott el Lacin Rami András. Kivezeti a fészerbe és ráordít: — Ide ! Ide a földbe utazott. Ma­ga a gyilkosa, bestia ! Kövesné összerogy és ráborul a földre : — Itt van!­Itt fekszik! — zúgok­— Itt van! Itt fekszik! — zokog­ja kétségbeesetten. — De ezt ma­guknak csak egy ember árulhatta el. Molnár-Tóth József! Akit ki­rúgtam, akire kilöktem, akihez nem akartam feleségül menni. Hát tudja meg — kiáltott most már magánkívül az_ asszony és felug­rott Lachmann szépen elegyenge­tett sírjáról. — Igen, itt fekszik. De nem én gyilkoltam meg, hanem. Molnár-Tóth. Én beadtam neki a mérget, de állat csak elaludt. Ott volt a szobában Molnár-Tóth és nálam volt a revolver, amit A­ol­­nár adott, hogy végezzek vele. Én­ nem tudtam rálőn­i amikor aludt és erre Molnár elvette tőlem a re­volvert. Kétszer fejbedur rántott­a és velem, meg az anyámmal, együtt: ő ásta a sírt és temette, m­észbe ide a föld alá. —_ Ha nekem meg kell dögleni, dögöljön velem együtt az a gazember is, öl is fogja el. Molnár-Tóth ott vár az ered­ményre Szentmihályon egy kocs­mában. Lélekszakadva jön Ditrói Puskás: — Rémes, amiket ez­ az asszony mesél. Téged átkoz és azt mondja, te gyilkoltad meg Lachmannt. Két lövéssel, a szobában te végeztél vele. Molnár-Tóth halálsápadt.. Úgy?! — mondja. — Ng majd beszélek vele. Egyedül megy. Az asszony át­kokkal, szitkozódva fogadja. Da Molnár-Tóth egesre csak ezt hajto­gatja : — Nézd, te őrült. Menj. Mene­külj. Add el a házat, vagy a ház nélkül is, de menekülj, mert el­visznek. Lecsuknak. Felkötnek. — Nem! — mondja az asszony. — Nem megyek. Nem futok. Itt maradok. És te is velem jössz a börtönbe. Molnár-Tóth kétségbeesve látja.

Next