Az Est, 1925. július (16. évfolyam, 144-170. szám)
1925-07-01 / 144. szám
Szerda, 1925. Július 1. távnét azért is, hogy 1935 január 7-én két briliáns gyűrűt, egy ezüst tula órát, egy láncot és egy bőrtárcát összesen 14 millió korona értékben Kodelka Ferenctől, illetve örökösétől férjével együtt eltulajdonított. Léderer Sándort azért vádolja a vádirat, mert bár előzőleg nem egyezett meg Léderer Gusztávval és Léderer Gusztáváéval, a tett végrehajtása után az anyagi haszonban való részesedés céljából műveleteikben közreműködött, az előbb említett hetven millió koronából hatvanöt millió koronát elrejtett, öt millió koronát pedig saját céljaira költségek címén megártott— Ez a vádirat tartalma. — fejezi be a felolvasást Denk tanácselnök, majd így folytatja: — Először Léderer Gusztávnál, azután Léderer Sándort hallgatom ki. Léderer Gusztávné kihallgatása alatt Léderer Sándor nem lehet jelen a teremben, kérem tehát, hogy menjen ki, foglaljon helyet az előszobában, ahonnan azonban engedelmem nélkül nem távozhat. Léderer Gusztávné kihallgatása Léderer Sándor katonás meghajlással kimegy a teremből. Az ajtó nagyot koppanva csapódik le mögötte és a teremben halálos csend lesz. A halálos csendben hallatszik az elnök halk hangja, amint Léderer Gusztávékhoz fordul : — Megértette a vádat ? Léderer Gusztávné kijelenti, hogy tolmácsolják neki a vádat, mert annak egyes részleteit nem egészen értette meg. Dr. Gráber Károly tolmács átveszi a rózsaszínű vádiratot és a kezében tartott vastag ceruzával hadonászva, szó szerint kezdi tolmácsolni azt. Amikor a mély csendben a tolmács érces hangja ezt a szót ejti ki : — Anstifterin, Lédererné energikusan megrázza a fejét és a tanácselnökre néz, aki azonban nem szakítja félbe a tolmács előadását. A tolmács teljes részletességgel ismerteti a vádiratot, miközben Léderer Gusztávné feszült figyelemmel hallgatja. Megkezdődik Lédererné kihallgatása. Az asszony két éve a vádlottak padján marad, Lédererné pedig odaáll közvetlenül a magas bírói emelvény elé. — Bűnösnek nem érzem magam — válaszolja az elnök kérdésére. — Nem vagyok bűnös, legfeljebb annyiban, hogy megakadályozhattam volna a bűncselekményt, de nem akadályoztam meg. Németül beszél Lédererné. Jobbján ott van a hites törvényszéki német tolmács, dr. Gráber Károly. — A külföldi villájáról én nem tudok semmit se. Erről egyáltalán nem volt szó. A dollárbeváltásról sem. Ezt Kodelka mondta nekünk, de nem mi neki. Alig érteni a hangját, szavát. Elfogódott Lédererné, aki ma nem az a fölényes asszony, ahogyan férje katonai tárgyalásán bemutatkozott. Lédererné vallomása előtt helyet foglal már Apáthy ezredes hadbíró mellett a Léderer-ügy katonai ügyésze, dr. Krantz Dezső őrnagy hadbíró. Azilagilmi üzletek és a fa ötvenmillió Megijedve, láthatólag megrémülve beszél tovább az asszony a hetven millióról, amelyet átadott neki Kodelka. — Igen, átadta nekünk, — mondja, — én nekem adta ide der Herr Kodelka. (Mindig urazza Kodelkát.) De én visszaadtam neki. Nem kellett a pénz, volt nekem pénzem. Tisztességes embernek ismertem Kodelkát és mivel ilyennek ismertem, hát üzletet akartam vele kötni. Az ő ajánlatára. Együtt tőzsdéztünk. Papírokat vásárolt nekem, mindenfajta papirost. Lédererné elfogódottsága lassan-lassan kezd felengedni, mikor a Kodelkával folytatott állítólagos tőzsdeüzletekről beszél. Nagy részletességgel mondja el, hogy 1923-ban már papírokat vásároltak. Szerencsésen ment a tőzsdézés. _ A jótálló papírokat el akarta adni, de Kodelka egyre mondotta, hogy csak várjunk, várjunk az eladással. Elmondta, hogy tőzsdézés közben egyszer elutazott Reichenauba. Mikor visszajött, Kodelka tudatta vele, hogy újabb papírokat vásárolt. Kosztpénzüzleteik is voltak. És tartott-tartott a tőzsdejáték 1924 karácsonyáig, amikor Kodelka értesítette, hogy most már el szeretne számolni, 1924 karácsonyakor el is számoltak a tőzsdeüzletekkel. KoeSülfca pdwareiai hunma — Három héttel karácsony előtt — folytatja vallomását Lédererné — nagymosás volt nálunk. A nehéz munkát egyedül én végeztem. Ekkor látogatóba jött hozzánk Kodelka. Az uram nem volt odahaza, Gyöngyösön volt, úgy kezdte Kodelka, hogy én úrinő, nagyságos asszony létemre, hogyan végezhetek ilyen durva munkát. Rettenetes, hogy olyan férjem van, aki ezt nekem megengedi. Az volt a válaszom Kodelkának, hogy szívesen dolgozom a férjemért, különben is dolgozni nem szégyen. — Aztán megint feljött hozzám Kodelka egy szombati napon és egy csomag húst hozott. Én kikértem ezt magamnak és figyelmeztettem Kodelkát, hogy ne hozzon nekem húst, semmiféle ajándékot nem fogadok el tőle. Kodelka kedveskedve válaszolta, hogy engedjem meg, hogy átadhassa a csomagot, mert hiszen, akit ő szeret, annak mindig ajándékot szokott hozni. — Egy alkalommal. — folytatja Lédererné —• Kodelka megint azzal állt elidént, hogy milyen életem is vann nekem, milyen az asszonyi sorsom, azUram nem Törődik velem, állandóan vidéken tartózkodik, ha predig idehaza van, a sport az első neki, nem pedig a felesége. — Én nagyon szeretem az uramat, — válaszoltam Kodelkának, — különben is jobb, ha sportol, mint ha kocsmázna és lumpolna. És ezután beszélt mindenféléről össze-vissza előttem Ivodelka. — Figyelmeztettem, hogy ne beszéljen ilyeneket, mert ha az uram ezt megtudja, akkor lelövi, mert ő olyan ember. — Pár nap múlva haza is érkezett az uram Gyöngyösről, de nem említettem neki ezeket a dolgokat, mert nem akartam Gusztit ezekkel molesztálni. Egy este megint eljött Kodelka, — élénken gesztikulál Lédererné beszéd közben — igen sokat beszélt akkor is mindenféléről. Közben az üzletekről is beszéltünk. A férjem nem volt otthon akkor sem. Én úgy tizenegy óra körül felszólítottam, hogy most már távozzon lakásomról, mert egyedül vagyok idehaza. Megelőzőleg szintén ilyen későig maradt nálam, akkor is felszólítottam, de nem akart elmenni. — Mindenféléről beszélt akkor is és éifélután kettőig nálam maradt. Igen sokszor .jött, fel hozzám, de én sokszor nem is akartam beengedni az ajtón. Volt idő, amikor másfél óra hosszat kopogott, dörömbölt az ajtónkon. Én egy ismerős kisasszonyt kérelem meg, hogy legyen nálam, aldudjon nálam, hogy valahogy szabadulni tudjak Kodelkától. 3. oldal Kodelka házassági ajánlatot tesz és pénzt ad Lézeremének . Mikor látta Kodelka, hogy én egyedül vagyok, este azt az ajánlatot tette, hogy váljak el az uramtól. Én nem akartam erre felelni, de addig beszélt, amíg végre kénytelen voltam neki kitérő választ adni. Egy alkalommal azt mondottam az uramnak, hogy Kodelka említette nekem, hogy jó dolgom lenne, ha hozzá mennék feleségül, nagyon jól megélhetnék. Erre férjem vállat vont. — Azt mondta más alkalommal ismét Kodelka, hogy én nem vagyok olyan asszony, mint a többi, mire én azt feleltem , hogy de ti olyan, mint a többi férfi és én ezért nem menyték hozzá feleségül. Kodelka azt válaszolta, hogy ő nem olyan, mint a többi férfi, én nem ismerem őt és ezért nem mondhatok róla véleményt. Ettől a perctől fogva Kodelka több ízben adott nekem kisebbnagyobb összegeket. Ebben a pillanatban , a szakértő széke felborul és nagy robajjal esik le az emelvényről. A közönség felfigyel, a börtönör felugrik, hogy a széket felvegye. Mindenki ojranézett, ahol a szék lezuhant, csak Lédererné maradt nyugodtan, meg sem fordult és folytatta tovább vallomását. Azután Kodelka arról kezdett beszélni, hogy olyan üzletfelei vannak, akiknél rettenetes pénzeket lehetne keresni. Most is van például egy olyan embere, aki fajlovakat akar vásárolni. Kapcsolódjunk be az üzletbe mi is, — mondotta Kodelka — kereshetnénk. • — Erre én azt feleltem, hogy nem tudok üzletbe belekapcsolódni, mert nincs pénzem. Ő ajánlatot tett, hogy adna nagyobb összeget, mire azt válaszoltam, hogy a pénzt csak akkor fogadom el, ha ő a nálunk lévő értékpapírokat fedezetül elfogadja. — Ekkoriban az uram elutazott. Tizennégy nap múlva hazajött és ekkor Kodelka említette neki, hogy lépjen vele üzleti viszonyba és pedig úgy, hogy ajánlja őt a Pálfy-laktanyába hússzállítás végett. — Az uram rám nézett, — folytatta Lédererné, — mire én olymódon válaszoltam az uramnak, hogy csináljon már valamit ezzel a Kodelkával, hogy hagyjon végre békében. Én ugyanis azt hittem, hogy Kodelka udvarlása csak azt célozza, hogy összeköttetéseink révén a katonaságnál valami szállítási üzletet nyerhessen. Kodelka akkor elment, az uram szintén eltávozott. Másnap találkoztak nálunk. Ekkor említ Lédererné a mai tárgyaláson