Az Est, 1925. július (16. évfolyam, 144-170. szám)

1925-07-01 / 144. szám

Szerda, 1925. Július 1. távnét azért is, hogy 1935 január 7-én két briliáns gyűrűt, egy ezüst tula órát, egy láncot és egy bőrtárcát összesen 14 millió koro­na­ értékben Kodelka Ferenctől, illetve ö­rökösétől férjével együtt eltulajdonított.­­ Léderer Sándort azért vá­dolja a vádirat, mert bár előzőleg nem egyezett meg Léderer Gusz­távval és Léderer Gusztáváéval, a tett végrehajtása után az anyagi haszonban való részesedés céljából műveleteikben közreműködött, az előbb említett hetven millió koro­nából hatvanöt millió koronát el­rejtett, öt millió koronát pedig saját céljaira költségek címén megártott­— Ez a vádirat tartalma. — fe­jezi be a felolvasást Denk tanács­elnök, majd így folytatja: — Először Léderer Gusztávnál, azután Léderer Sándort hallgatom ki. Léderer Gusztávné kihallgatása alatt Léderer Sándor nem lehet je­len a teremben, kérem tehát, hogy menjen ki, foglaljon helyet az elő­szobában, ahonnan azonban enge­­delmem nélkül nem távozhat. Léderer Gusztávné kihallgatása Léderer Sándor katonás meg­hajlással kimegy a teremből. Az ajtó nagyot koppanva csapódik le mögötte és a teremben halálos csend lesz. A halálos csendben hal­latszik az elnök halk hangja, amint Léderer Gusztávékhoz for­dul : — Megértette a vádat ? Léderer Gusztávné kijelenti, hogy tolmácsolják neki a vádat, mert annak egyes részleteit nem egészen értette meg. Dr. Gráber Károly tolmács át­veszi a rózsaszínű vádiratot és a kezében tartott vastag ceruzával hadonászva, szó szerint kezdi tol­mácsolni azt. Amikor a mély csendben a tolmács érces hangja ezt a szót ejti ki : — Anstifterin, Lédererné energikusan megrázza a­ fejét és a tanácselnökre néz, aki azonban nem szakítja félbe a tol­mács előadását. A tolmács teljes részletességgel ismerteti a vádiratot, miközben Léderer Gusztávné feszült figye­lemmel hallgatja. Megkezdődik Lédererné kihallga­tása. Az asszony két éve a vádlot­tak padján marad, Lédererné pedig odaáll közvetlenül a magas bírói emelvény elé. — Bűnösnek nem érzem magam — válaszolja az elnök kérdésére. — Nem vagyok bűnös, legfel­jebb annyiban, hogy megaka­dályozhattam volna a bűncse­lekményt, de nem akadályoztam meg. Németül beszél Lédererné. Jobb­ján ott van a hites törvényszéki német tolmács, dr. Gráber Károly. — A külföldi villájáról én nem tudok semmit se. Erről egyáltalán nem volt szó. A dollárbeváltásról sem. Ezt Kodelka mondta nekünk, de nem mi neki. Alig érteni a hangját, szavát. Elfogódott Lédererné, aki ma nem az a fölényes asszony, ahogyan férje katonai tárgyalásán bemu­tatkozott. Lédererné vallomása előtt helyet foglal már Apáthy ezredes had­bíró mellett a Léderer-ügy katonai ügyésze, dr. Krantz Dezső őrnagy hadbíró. Azilagilmi üzletek és a fa ötvenmillió Megijedve, láthatólag megrémül­ve beszél tovább az asszony a het­ven millióról, amelyet átadott neki Kodelka.­­ — Igen, átadta nekünk, — mond­ja, — én nekem adta ide der Herr Kodelka. (Mindig urazza Kodel­kát.) De én visszaadtam neki. Nem kellett a pénz, volt nekem pénzem. Tisztességes embernek ismertem Kodelkát és mivel ilyennek ismer­tem, hát üzletet akartam vele köt­ni. Az ő ajánlatára. Együtt tőzs­déztünk. Papírokat vásárolt ne­kem, mindenfajta papirost. Lédererné elfogódottsága las­­san-lassan kezd felengedni, mikor a Kodelkával folytat­ott állítóla­gos tőzsdeüzletekről beszél. Nagy részletességgel mondja el, hogy 1923-ban már papírokat vásárol­tak. Szerencsésen ment a tőzsdé­zés. _ A jótálló papírokat el akarta adni, de Kodelka egyre mondotta, hogy csak várjunk, várjunk az eladással. Elmondta, hogy tőzsdé­zés közben egyszer elutazott Rei­­chenauba. Mikor visszajött, Ko­delka tudatta­ vele, hogy újabb papírokat vásárolt. Kosztpénzüzleteik is voltak. És tartott-tartott a tőzsdejáték 1924 karácsonyáig, amikor Kodelka ér­tesítette, hogy most már el szeret­ne számolni, 1924 karácsonyakor el is számoltak a tőzsdeüz­letekkel. KoeSülfca pdwareiai hunma — Három héttel karácsony előtt — folytatja vallomását Lédererné — nagymosás volt nálunk. A nehéz munkát egyedül én végeztem. Ek­kor látogatóba jött hozzánk Ko­delka. Az uram nem volt odahaza, Gyöngyösön volt, úgy kezdte Ko­delka, hogy én úrinő, nagyságos asszony létemre, hogyan végezhe­tek ilyen durva munkát. Rettene­tes, hogy olyan férjem van, aki ezt nekem megengedi. Az volt a vála­szom Kodelkának, hogy szívesen dolgozom a férjemért, különben is dolgozni nem szégyen. — Aztán megint feljött hozzám Kodelka egy szombati napon és egy csomag húst hozott. Én kikér­tem ezt magamnak és figyelmeztet­tem Kodelkát, hogy ne hozzon ne­­kem húst, semmiféle ajándékot nem fogadok el tőle. Kodelka ked­veskedve válaszolta, hogy enged­jem meg, hogy átadhassa a csoma­got, mert hiszen, akit ő szeret, an­nak mindig ajándékot szokott hozni. — Egy alkalommal. — folytatja Lédererné —• Kodelka megint azzal állt elidént, hogy milyen életem is vann nekem, milyen az asszonyi sorsom, az­­Uram nem Tö­rődik velem, állandóan vidéken tartózkodik, ha predig idehaza van, a sport az első neki, nem pedig a felesége. — Én nagyon szeretem az ura­mat, — válaszoltam Kodelkának, — különben is jobb, ha sportol, mint ha kocsmázna és lumpolna. És ezután beszélt mindenféléről össze-vissza előttem Ivodelka. — Figyelmeztettem, hogy ne beszéljen ilyeneket, mert ha az uram ezt megtudja, akkor le­lövi, mert ő olyan ember. — Pár nap múlva haza is érke­zett az uram Gyöngyösről, de nem említettem neki ezeket a dolgokat, mert nem akartam Gusztit ezek­kel molesztálni. Egy este megint eljött Kodelka, — élénken geszti­kulál Lédererné beszéd közben — igen sokat beszélt akkor is min­denféléről. Közben az üzletekről is beszéltünk. A férjem nem volt otthon akkor sem. Én úgy tizen­egy óra körül felszólítottam, hogy most már távozzon lakásomról, mert egyedül vagyok idehaza. Megelőzőleg szintén ilyen későig maradt nálam, akkor is felszólí­tottam, de nem akart elmenni. — Mindenféléről beszélt akkor is és é­ifélután kettőig nálam maradt. Igen sokszor .jött, fel hozzám, de én sokszor nem is akartam beengedni az ajtón. Volt idő, amikor másfél óra hosszat kopogott,­­ dörömbölt az ajtónkon. Én egy ismerős kisasszonyt kére­lem meg, hogy legyen nálam, aldud­jon nálam, hogy valahogy szaba­dulni tudjak Kodelkától. 3. oldal Kodelka házassági ajánlatot tesz és pénzt ad Lézeremének . Mikor látta Kodelka, hogy én egyedül vagyok, este azt az ajánlatot tette, hogy váljak el az uramtól. Én nem akartam erre fe­lelni, de addig beszélt, amíg végre kénytelen voltam neki kitérő vá­laszt adni. Egy alkalommal azt mondottam az uramnak, hogy Ko­delka említette nekem, hogy jó dolgom lenne, ha hozzá mennék fe­leségül, nagyon jól megélhetnék. Erre férjem vállat vont. — Azt­ mondta más alkalommal ismét Kodelka, hogy én nem va­gyok olyan asszony, mint a többi, mire én azt feleltem , hogy de ti olyan, mint a többi férfi és én ezért nem menyték hozzá feleségül. Ko­delka azt válaszolta, hogy ő nem olyan, mint a többi férfi, én nem ismerem őt és ezért nem mondha­tok róla véleményt. Ettől a perctől fogva Kodelka több ízben adott nekem kisebb­­nagyobb összegeket. Ebben a pillanatban , a szakértő széke felborul és nagy robajjal esik le az emel­vényről. A közönség felfigyel, a börtönör felugrik, hogy a széket felvegye. Mindenki ojranézett, ahol a szék lezuhant, csak Lédererné maradt nyugodtan, meg sem fordult és folytatta tovább vallomását.­­ Azután Kodelka arról kezdett beszélni, hogy olyan üzletfelei vannak, akiknél rettenetes pénze­ket lehetne keresni. Most is van például­­ egy olyan embere, aki fajlovakat akar vásárolni. Kap­­csolódjunk be az üzletbe mi is, — mondotta Kodelka — kereshet­nénk. • — Erre én azt feleltem, hogy nem tudok üzletbe belekapcsolód­ni, mert nincs pénzem. Ő ajánlatot tett, hogy adna nagyobb összeget, mire azt vá­laszoltam, hogy a pénzt csak akkor fogadom el, ha ő a ná­lunk lévő értékpapírokat fede­zetül elfogadja. — Ekkoriban az uram elutazott. Tizennégy nap múlva hazajött és ekkor Kodelka említette neki, hogy lépjen vele üzleti viszonyba és pedig úgy, hogy ajánlja őt a Pálfy-laktanyába hússzállítás végett. — Az uram rám nézett, — folyt­­atta Lédererné, — mire én olymó­don válaszoltam az uramnak, hogy csináljon már valamit ezzel a Ko­delkával, hogy hagyjon végre bé­kében. Én ugyanis azt hittem, hogy Kodelka udvarlása csak azt célozza, hogy összeköttetéseink révén a ka­tonaságnál valami szállítási üzletet nyerhessen. Kodelka akkor elment, az uram szintén eltávozott. Másnap találkoztak nálunk. Ekkor említ Lédererné a mai tárgyaláson

Next