Az Est, 1928. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1928-01-28 / 23. szám

4. oldal. 9 rokmál tartunk, nem mulaszthatom el, hogy mest ne említsem, hogy a bécsi Operaház legszebb négy hangja magyar művész ajkáról csendül fel ma. Igazán örömmel és megelégedéssel mondhatom, hogy ez az én művem és boldog vagyok, valahányszor a színpadon látom és hallom Németh Máriát és Anday Piroskát, Schenker Angerer asszonyt, aki szintén budapesti magyar énekesnő és Pataki Kálmánt, aki ma a legelsők között van a tenoristák sorában és rövid, idő alatt hihetetlenül népszerű lett Bécsben. — Nem mondhatom. — tette hozzá nevetve Schalk. — hogy ezzel az étvágyam csökkent volna, mert valahányszor itt vagyok Budapesten, mindig akad egy-két énekes. Tibit felfedezek és nagyon szeretnék magammal vinni Bécsbe. Tegnap a Tannhäuser előadás alkalmával ismét nagyon megbántam, hogy Székely Mihályt, akit a legkitűnőbb nagyjövőjű basszistának tartok, az ősszel Radnay igazgató kérésére kiengedtem a szerződésből. Kénytelen voltam azonban budapesti kollégám kérésének engedni. Megint kérdést intéztünk Schalk Ferenchez: És mi a véleménye igazgató úrnak Kiepurnről? Schalk így felel: — Örülök, hogy őt is megemlíthetem, mert, a budatzi sajtóban - mint erről értesülöm _— igen ellentmondó és az én véleményemet egyáltalában nem fedő bírálatok jelentek, meg ezzel a fiatal tenoristával kapcsolatban. Megjegyeznem, hogy téves a budapesti sajtónak az az értesülése, mintha Jan Kievura a bécsi állami operaháznak tagja volna. A fiatal énekes csak esetről-esetre, vendégszerepel a Staatsoperban, ahol nagyon szívesen látjuk őt vendégül. Állandó szerződtetéssel meg se kínálhatjuk, mert olyan igényei vannak és olyan fellépődíjakat követel, amelyeket a bécsi operaház nem tudna megadni. Tulajdonképpen tavaly a Turandot bemutatója alkalmával tűnt fel, amikor Németh Máriával együtt lépett fel és azóta minden fellépése szenzációszámba megy. Nem mondom, hogy a legnagyobb tenorista ma, de szent meggyőződésem, hogy Jan Kiepura a jövő legnagyobb tenorja és meg fogják látni, hogy ez a megállapításom be is fog teljesedni. Schalk Ferenc az órájára nézett és mentegetőzve mondotta: — Sajnos, nem beszélhetek tovább, sietnem kell az Operaházba próbára. Azzal már vette kabátját és velünk együtt lesietett a szálloda előtt várakozó autóba, hogy megkezdje délelőtti munkáját. Araitzeitan megtiszkíttatta tárgyalótermét a kétes elemektől Detektívek gyors és eredményes razziát rendeztek rakozni a főtárgyalásra. Itt folytatták le a szigorú igazoltatást. Azokat, akik igazolni tudták magukat, természetesen elengedték a detektívek, de mindegyik után küldtek erélyes figyelmeztetést: — Most már azután ne lássuk magát itt többet, mert akkor nagy baj lesz! — Hohó, barátom, — csapott rá az egyik detektív egy rég ismert munkanélküli bűnözőre. — Hát itt vagyunk ? Na, gyerünk csak a rendőrségre, majd utána nézünk, mit dolgozott legutóbb ? Egy fiatalembre azzal igazolta magát, hogy a Phöbus alkalmazottja. — Elhiszem, barátom, — mondta a detektív — hogy maga a Phöbisnál van alkalmazva. Dehát akkor mit keres itt délelőtt! Jöjjön csak a rendőrségre, majd onnan telefonálunk, a Phibushoz és majd megmondjuk, hogy az alkalmazott úr idejár délelőttönként. ,Egy ismert tárgyaláslátogató sírva fakad. Ezt zokogta: — Az édesapámnál dolgozom, szabó vagyok. Most nincs szezonunk, azért vagyok itt. — Úgy látszik, most itt van maguknak a szezonjuk, — jegyezte meg a detektív, — ezért van itt. Gyerünk csak a rendőrségre. És karonfogta a siránkozó fiatalembert. Húsz hallgató nem tudta magát kellőképpen igazolni. Ezt a húsz férfit a detektívek közrefogták és a folyosón, az egybegyűltek nagy örömére, átkísérték őket a rendőrségre, ahol alaposan utánanéznek valamennyiük priuszának, végigrazziázták a tárgyalótermet és igazoltattak mindenkit. Míg az igazolás véget nem ért, senkit, még az ügyvédeket sem engedték ki a tárgyalóterem előszobájába. Azokat, akik megfelelően nem tudták magukat igazolni, ki- szorították az előszobába, majd beterelték abba a helyiségbe, ahol a letartóztatott rabok szoktak rákZAAAAAftAWVWWWV^WWV _ Az Est tudósítóját ft — — Kérem a rendőrséget, hogy sürgősen küldjenek ki detektív árakat a törvényszékre, dr. Krauxell Miklós táblabíró úr tárgyalótermébe és tisztítsák meg a termet a rendkívül gyanús elemektől! — telefonáltak ma délelőtt tíz órakor a törvényszék épületéből a rendőrségre. Negyedóra múlva Nagy Dénes detektívfőfelügyelő vezetésével nyolc detektív vonult be a törvényszékre. Ivetten elálltak Krayzell elnök tárgyalótermének előszobájába vezető ajtót, a többiek beléptek a tárgyalóterembe. Krayzell elnök azonnal felfüggesztette a tárgyalást és a detektívek megkezdték a tisztító munkát. Régen hangzanak el panaszok a tárgyalásokat vezető tanácselnökök részéről, hogy a nyilvánosság jogát kihasználva Budapest legkétesebb elemei lepik el a tárgyalótermeket, szorongásig megtöltik a padsorokat és oda járnak a törvényszékre tanulni. Különösen Krayzell tanácselnök tárgyalótermét töltik meg ezek a kétes elemek, mert itt igen gyakran súlyos bűneseteket tárgyalnak. A tanácselnök természetesen nem tilthatja meg senkinek, hogy a terembe belépjen, a nyilvánosságot korlátozni nem akarja és miután személy szerint nem ismeri a hallgatóságot, az altiszt mindenkit beenged, a terembe, amíg csak az zsúfolásig meg nem telik. Ma azután detektívek Milyen idő várható? - A Meteorológiai Intézet jelentése -Ma délben Budapesten —2 fok Celsius volt a hőmérséklet. Jóslat: Nyugat felől csapadékos idő várható némi hőemelkedéssel. Szombat, 1928. január 28. A Prónay-tisztek és Prónay rágalmazási perében mindenki hozzájárult a teljes bizonyításhoz — Az Est tudósítójától — Kis asztalkát állít fel az altiszt aTöreky-teremben a bírói emelvény elé. .Prónay Pál leül a vádlottak padjára és kiteregeti, maga elé aktáit. Prónay Pált sajtó útján elkövetett rágalmazással és becsületsértéssel vádolja a tisztek egész tömege. Bánó Kálmán alezredes, Ranzenberger Jenő, Ranzenberger Viktor, Molnár főhadnagy, Tassy főhadnagy, Zirtués főhadnagy," Stass főhadnagy és más tisztek inkriminálják azt a cikket, amelyet Prónay Pál a Magyarság egyik számában írt és amelyben Lederer Gusztáv gazságai után kipattant dolgokkal foglalkozik. — Jogos magánérdekből és közérdekből írtam a cikket — kezdte ma védekezését a bíróság előtt Prónay Pál. — Attól a perctől fogva, amikor zászlóaljamtól elvettek, nem felelhetek semmiért, mégis a zászlóaljban történt bármilyen botrány kipattanása esetén ezt a botrányt rögtön velem hozták kapcsolatba. Amikor a Lederer-bűnügy kipattant, egy-két lap ökölnyi betűkkel írta, hogy Lederer Gusztáv Prónay-tiszt volt, sőt amikor a parlamentben szóba került az ügy, a honvédelmi miniszter is kijelentette, hogy Léderer Gusztávot a szegedi vadászzászlóalj parancsnoka aktiváltatta. Márpedig a parancsnok én voltam akkor. Ezzel szemben tény az, hogy Léderer Gusztávot 1924-ben aktiválták, én pedig már 1921-ben elkerültem a zászlóalj éléről. Az aktiválás Ranzenberger őrnagynak köszönhető, aki, Léderer Gusztáv gyilkost sziklaszilárd jelleműnek és tántoríthatatlan nemes embernek minősítette. De más Ranzenbergerhez hasonló mentalitású tiszt is jó véleménnyel volt Léderer felől. Prónay vádjai és sérelmei Előadja ezután Prónay közismert sérelmeit. Arról beszél, hogy Schmitz hadbíró ezredes a zászlóalj néhány fosztogató tisztje ellen beadott feljelentését antedatálta, hogy elévülés címén megszüntethesse az eljárást, hogy Győrffy őrnagyhadbíró operettszerűen folytatta le a főtárgyalást, hogy Győrffy őrnagyhadbíró a tárgyalás előtt a megvádolt tisztekkel vacsorázott és akkor beszélte meg velük a tárgyalást, hogy milyen körülmények között vették el tőle a zászlóaljat, hogy hogyan fosztogatott néhány tiszt, hogyan hamisítottak, antedatáltak, eltüntettek aktákat és hogy mi történt általában Nyugat-Magyarországon. Elmondja az egész úgynevezett Prónay konpendiumot, amiről már annyi sajtóper és rágalmazási per tárgyalása során Az Est is többször beszámolt. — Ranzenberger őrnagyra vonatkozóan azt állítja ön cikkében —, szólt az elnök — hogy Ranzenberger állításai valótlanok és hogy a liszteket ön ellen uszította.— Igaz ez?- Hogy Ranzenberger valótlan-: másokat állít, felleli Prónay, azt periratokkal fogom igazolni. Ranzenberger propagandaszerűen hajszát indított ellenem tisztjei között és amikor ezért a tiszteket felelősségre, vontam, mindent letagadtak. .. Azt is írta cikkében, hogy az hajsza, amit Ranzenberger ön ellen indított a háta mögött, nem politikai okokból, hanem önös érdekből történt? A kassza kiürítése — Amikor a zászlóalj éléről eltávoztam, parancsnokot közvetlenül nem neveztek ki, hiszen én csak ideiglenesen távoztam. De nyomban felborult a helyzet. Azalatt a rövid idő alatt, amíg távol voltam a zászlóaljtól, történt a kassza kifosztása és a különkassza kiürítése. Amikor megtudtam ezt a dolgot, azonnal egy ötös bizottság kiküldését kértem, amelynek tagjai voltak többek között Sávoly tábornok és Zadravetz püspök, akik engem, miután nem voltam a zászlóaljnál, amikor a botrányok történtek, természetesen szalváltak. A zászlóaljat többet nem kaptam vissza. — Kinek a részéről indult meg a hajsza ön ellen — kérdi tovább az elnök. _— Ranzenberger vezetése alatt tisztjeim kis része folytatta ellenem a hajszát — feleli Prónay Mit akarnak bizonyítani? Prónay kihallgatása után védője, dr.Darvay János állott fel és a valódiság bizonyítására vonatkozólag terjeszt elő indítványt. A cikk minden egyes sorát igazolni akarja okiratokkal, jegyzőkönyvekkel, bírói ítéletekkel ,aktákkal, tanukkal. Minden vádat igazolni akar, amit Prónay emelt, a sértett tisztek ellen. Darvayi ezután áttér bizonyára indítványának további részeire: Ranzenberger Viktor őrnagy és Győrffy hadbíró-ezredes szerepére. Ennél a pontnál Avedik elnök megjegyzi: _— Tehát ön hivatali bűnpártolást akar bizonyítani? — Igen — válaszolja Darvay. A bizonyítási indítvány előterjesztése után az elnök felhívja a sértetteket, " ’’ mitz ezredest és Inczédy századost, hogy hozzájárulnak-e a bizonyításhoz ? Mindketten hozzájárulnak a bizonyításhoz. Schmvitz ezredes szót akar emelni a különböző katonai hatóságok meggyanúsítása ellen. Kijelenti, hogy vissza kell utasítania azokat a vádakat, hogy az ügyekben eljáró hadbírók audiencián lettek volna felsőbb hatóságoknál a követendő eljárás ügyében. Az elnök megnyugtatta a sértettként szereplő ezredest, hogy mint elnök vigyáz arra, hogy a hatóságokat meg ne sértsék. Ezután Ranzenberger őrnagy jogi képviselője szintén hozzájárul a valóság bizonyításához, ellenbizonyítékokat terjeszt be és többek között Bethlen István miniszterelnök kihallgatását kéri arra a körülményre vonatkozólag, hogy Ranzenberger Viktor nem önérdekből ment Nyugat-Magyarországra, hanem felsőbb utasításra. Felföldi ügyészségi alelnök a vád képviselője teljes mértékben hozzájárult a valóság bizonyításához, de Bethlen István miniszterelnök kihallgatását ellenzi. A bíróság ezután ismertet két hadbírósági átiratot, amelyek szerint bizonyos hadbírósági aktákat magasabb állami érdekből nem származtathatnak át a polgári hatóságokhoz. Bécsi értéltőzsde tsécs, január 27 Osztrák Hitel 64, Államvasút 275, Délivasút 12.9, Rima 139.75, Sajgó 93.25, Osztrák Hoffherr 9.8, Magyar Hoffherr 19.31, Déli elsőbbségi 88, Krupp 14.15, Alpesi 43. Irányzat kedvetlen.