Az Est, 1930. június (21. évfolyam, 123-145. szám)

1930-06-01 / 123. szám

Jó beszédet Sokat Hallottunk már,’ ahoz, Hogy valaki jó beszédet mondjon, töké­letesen elég, ha.«* jó szónok, még csak jó politikusnak se kell len­nie, nemhogy közgazdásznak, ,vagy államférfinak. De a tegnapi pap kitűnő francia szónoka első­rendű közgazdász is, politikus is fél államférfi is s ha Loucheur azt mondja, hogy­ »az élet új tavaszá­hoz érkeztünk s ez a tavasz meg fogja hozni áldásait a magyar nép Szamára is«, ez nem egyszerűen a retorika májusi virágzása, nem az udvariasság poézise, de szinte azt mondhatnánk, hogy: közgazdasági program és reálpolitika, áttert ha Louc­eur az m új élet tavaszáról beszél és arról, hogy a tavasz meghozza áldásait a ma­gyar nép számára is, akkor ez a tavasz nemcsak hal és virágillat, hanem ez a tavasz: rentábilisabb termelés, több piac, több munka, nagyobb jólét, pezsgőbb vállalko­zás. Sok nagy bukását láttuk már a politikai meteorológiának és idő­­jóslásnak­; hányszor jósolták már a tavaszt, amely egy fél ember­öltő óta kiszakadt az életünkből. De ezt a jóslást elhisszük, nem­csak mert elhinni jobb, hanem azért is, mert alapja: a számtan. S mert aki mondja, Loucheur, nem kézből jósol és nem jelekből, hanem tényekből és nem is a jó­kedvű és biztató tényekből, hanem a szenvedéseknek és kríziseknek tényeiből, amelyeknek­ végre is fel kell nyitni egyszer­­ a világ sze­mét... Azt mondja Loucheur, hogy nemcsak mi szenvedünk, de minden nép. Mi szinte életművé­szei vagyunk a szenvedésnek s a szenvedések és konzekvenciák minden summája Trianonban is, azóta is a mi nyakunkba szakadt. Mi nemcsak a háború következmé­nyeit szenvedjük meg, mi meg­szenvedjük az erőszakos és igaz­ságtalan béke következményeit" is. Benne vagyunk a szenvedésnek ama testvériségében, amelyről Loucheur oly szépen szólt, de ki­­semmizve és kifogatva történelmi jogainkból. Páneurópai Bájtunk igazán nem múlik! Bájtunk soha­sem múlt, ami közelebb hozza a népeket De azt hisszük, messze van még az út odáig, de közelebb hozhatja minden, ami közelebb hozza — az igazságot és igaz békét és közelebb hozhatja minden, ami eltávolítja — a szenvedést és kö­zelebb hozhatja az az igazi nagy tavasz, amelyről Loucheur szólt s »amely meghozza áldásait a ma­­gyar nép számára is­ .3 Jtpa IO Budapest, 1Q30 * ActSt­ffl Ctp­a funnís­­. . évfolyam * 125«szánt» VHjttHf...* Politikai napilap — FŐSZERKESZTŐ: MIKLÓS ANDOR SzarkesBtőMigt Vll. Arar„ Rákóczi út 54. Kladéhiantal, Vll., Erzsébet körút 18-20% Szarkasutőstg Bitiben, l.. Kohlmarkt 7. Előfizetési árt 7z» hónapra . ... 3 pengi Egyes szám ára a fővárosban, a vidéken és a pályaudvarokon 10 fill. T»Ufóm J. 431—SO-tSl­ss.ig, J. 464—IS, J. 464—19 Kovács János a Leszámítoló Bank álarcos Mi banditája uam­m­i­mmm ! Az Est riporterének bejelentése alapján fogta el a rendőrség Czinóber volt a bűntársa A 160.000 pengő megkerült a­z Az Est tudósítójától­­Pénteken délelőtt féltizenegyet ütött az óra, mikor valóságos rémregény vette kezdetét a Belváros előkelő banképületében a Leszámítoló Bank palotájában Féltizenegy után néhány perccel egy harmadik emeleti orvosi szobában álarcos, revolveres bandita rohanta meg a bank egyik öreg pénz­tárnokát és fiatal segítőtársát és né­hány szempillantás leforgása alatt elrabolta a bank tisztviselőinek jú­niusi fizetését, a pénztár­teremből fel­hozott 161.000 pengőt. ■*­**■•**• ’ A rablás áldozatai egy barna iroda­­szekrénybe zárva dörömböltek, meg­szólalt a riadócsengő, ijedt kiáltások­kal volt teli az embertömegtől nyüzs­gő bankfolyosók útvesztője, eszeve­szett kapkodás, lótás-futás támadt, közben egy nyurga fiatalember a 161.030 pengőt átdobta egy vaskeríté­sen és a pénz után ugorva, végigszá­­guldott a folyosón, lefutott a népte­­len lépcsőházon át a­­Mária­­Valéria utcába, az öreg bankpénztárosnak segítő Czinóber József gyakornokkal szemben. Előállították a főkapitányságra, faggatták, keresztkérdések pergőtüzet al­á vették, hogy mondja el, miért ép­pen akkor ment ki a szobából, mikor a rablótámadó belépett. Magyarázza meg, hogy honnan tudhatta a revolve­­res bandita, a pénz beborítékozásának helyét, hogyan tudta szinte percnyi pontossággal a legmegdöbbentőbb helyzetismerettel végrehajtani a vak-*­merő bűntényt.' 4 Czinóber 'Józsefet hiába faggat­ták,­­ hiába árasztották el a kérdések sere-4 gegel, a gyakornok panaszos hangon­ erősítgette, hogy ő is csak áldozat­­a is csak halálos félelmében engedel­meskedett a marcona rablótámadó­i­nak. És a főkapitányság bűnügyi osztá­lya pénteken délután hat órakor el itt engedte Czinóber Józsefet bizonyíté­­­ok hiány­ában..i . Az első gyanús nyomok Valóságos pánik­ támadt a texasi modorban lejátszódott vakmerő rab­lótámadás nyomán. Rendőrtisztviselők, detektívek se­rege kezdett munkához, semmi nyom, csak néhány jelenték­telen szemtanú került elő. Ahányan voltak, annyiféleképpen írták le a tettest­ az egyik öregnek, a másik fia­talnak, jelentkezett egy sofőr, aki a pályaudvarra vitte az aktatáskás banditát és csak annyit tudott róla, hogy Hatvanba akart utazni, meg hogy vérzett a­ keze és a fizetségül adott papírpénz véres volt. A világváros kőrengetege elnyelte a tettest: egyetlen egy szál maradt a rendőrség kezében; a gyanú, mely Cscyre erősbödött

Next