Az Est, 1930. június (21. évfolyam, 123-145. szám)
1930-06-01 / 123. szám
Jó beszédet Sokat Hallottunk már,’ ahoz, Hogy valaki jó beszédet mondjon, tökéletesen elég, ha.«* jó szónok, még csak jó politikusnak se kell lennie, nemhogy közgazdásznak, ,vagy államférfinak. De a tegnapi pap kitűnő francia szónoka elsőrendű közgazdász is, politikus is fél államférfi is s ha Loucheur azt mondja, hogy »az élet új tavaszához érkeztünk s ez a tavasz meg fogja hozni áldásait a magyar nép Szamára is«, ez nem egyszerűen a retorika májusi virágzása, nem az udvariasság poézise, de szinte azt mondhatnánk, hogy: közgazdasági program és reálpolitika, áttert ha Louceur az m új élet tavaszáról beszél és arról, hogy a tavasz meghozza áldásait a magyar nép számára is, akkor ez a tavasz nemcsak hal és virágillat, hanem ez a tavasz: rentábilisabb termelés, több piac, több munka, nagyobb jólét, pezsgőbb vállalkozás. Sok nagy bukását láttuk már a politikai meteorológiának és időjóslásnak; hányszor jósolták már a tavaszt, amely egy fél emberöltő óta kiszakadt az életünkből. De ezt a jóslást elhisszük, nemcsak mert elhinni jobb, hanem azért is, mert alapja: a számtan. S mert aki mondja, Loucheur, nem kézből jósol és nem jelekből, hanem tényekből és nem is a jókedvű és biztató tényekből, hanem a szenvedéseknek és kríziseknek tényeiből, amelyeknek végre is fel kell nyitni egyszer a világ szemét... Azt mondja Loucheur, hogy nemcsak mi szenvedünk, de minden nép. Mi szinte életművészei vagyunk a szenvedésnek s a szenvedések és konzekvenciák minden summája Trianonban is, azóta is a mi nyakunkba szakadt. Mi nemcsak a háború következményeit szenvedjük meg, mi megszenvedjük az erőszakos és igazságtalan béke következményeit" is. Benne vagyunk a szenvedésnek ama testvériségében, amelyről Loucheur oly szépen szólt, de kisemmizve és kifogatva történelmi jogainkból. Páneurópai Bájtunk igazán nem múlik! Bájtunk sohasem múlt, ami közelebb hozza a népeket De azt hisszük, messze van még az út odáig, de közelebb hozhatja minden, ami közelebb hozza — az igazságot és igaz békét és közelebb hozhatja minden, ami eltávolítja — a szenvedést és közelebb hozhatja az az igazi nagy tavasz, amelyről Loucheur szólt s »amely meghozza áldásait a magyar nép számára is .3 Jtpa IO Budapest, 1Q30 * ActStffl Ctpa funnís. . évfolyam * 125«szánt» VHjttHf...* Politikai napilap — FŐSZERKESZTŐ: MIKLÓS ANDOR SzarkesBtőMigt Vll. Arar„ Rákóczi út 54. Kladéhiantal, Vll., Erzsébet körút 18-20% Szarkasutőstg Bitiben, l.. Kohlmarkt 7. Előfizetési árt 7z» hónapra . ... 3 pengi Egyes szám ára a fővárosban, a vidéken és a pályaudvarokon 10 fill. T»Ufóm J. 431—SO-tSlss.ig, J. 464—IS, J. 464—19 Kovács János a Leszámítoló Bank álarcos Mi banditája uammimmm ! Az Est riporterének bejelentése alapján fogta el a rendőrség Czinóber volt a bűntársa A 160.000 pengő megkerült az Az Est tudósítójátólPénteken délelőtt féltizenegyet ütött az óra, mikor valóságos rémregény vette kezdetét a Belváros előkelő banképületében a Leszámítoló Bank palotájában Féltizenegy után néhány perccel egy harmadik emeleti orvosi szobában álarcos, revolveres bandita rohanta meg a bank egyik öreg pénztárnokát és fiatal segítőtársát és néhány szempillantás leforgása alatt elrabolta a bank tisztviselőinek júniusi fizetését, a pénztárteremből felhozott 161.000 pengőt. ■***■•**• ’ A rablás áldozatai egy barna irodaszekrénybe zárva dörömböltek, megszólalt a riadócsengő, ijedt kiáltásokkal volt teli az embertömegtől nyüzsgő bankfolyosók útvesztője, eszeveszett kapkodás, lótás-futás támadt, közben egy nyurga fiatalember a 161.030 pengőt átdobta egy vaskerítésen és a pénz után ugorva, végigszáguldott a folyosón, lefutott a néptelen lépcsőházon át aMáriaValéria utcába, az öreg bankpénztárosnak segítő Czinóber József gyakornokkal szemben. Előállították a főkapitányságra, faggatták, keresztkérdések pergőtüzet alá vették, hogy mondja el, miért éppen akkor ment ki a szobából, mikor a rablótámadó belépett. Magyarázza meg, hogy honnan tudhatta a revolveres bandita, a pénz beborítékozásának helyét, hogyan tudta szinte percnyi pontossággal a legmegdöbbentőbb helyzetismerettel végrehajtani a vak-*merő bűntényt.' 4 Czinóber 'Józsefet hiába faggatták, hiába árasztották el a kérdések sere-4 gegel, a gyakornok panaszos hangon erősítgette, hogy ő is csak áldozata is csak halálos félelmében engedelmeskedett a marcona rablótámadóinak. És a főkapitányság bűnügyi osztálya pénteken délután hat órakor el itt engedte Czinóber Józsefet bizonyítéok hiányában..i . Az első gyanús nyomok Valóságos pánik támadt a texasi modorban lejátszódott vakmerő rablótámadás nyomán. Rendőrtisztviselők, detektívek serege kezdett munkához, semmi nyom, csak néhány jelentéktelen szemtanú került elő. Ahányan voltak, annyiféleképpen írták le a tettest az egyik öregnek, a másik fiatalnak, jelentkezett egy sofőr, aki a pályaudvarra vitte az aktatáskás banditát és csak annyit tudott róla, hogy Hatvanba akart utazni, meg hogy vérzett a keze és a fizetségül adott papírpénz véres volt. A világváros kőrengetege elnyelte a tettest: egyetlen egy szál maradt a rendőrség kezében; a gyanú, mely Cscyre erősbödött