Az Est, 1930. június (21. évfolyam, 123-145. szám)
1930-06-01 / 123. szám
íróidat is nálad volt. Hol a táskát — Nincs táskám. Kovácsáé és férje az ajtóban állnak már. Ajkuk remeg, nem tudják kimondani, ami fojtogatja torkukat. És Kovács János mozdulatlanul, dermedten áll a konyha közepén, míg a szekrények tetejét átkutatom. Mondd meg, hol a pénz? Hirtelenül hasít a csendbe a detek- tív szava: — Mond meg rögtön, hogy hova dugtad a pénzt? • — Én, — feleli sápadtan tori mosollyal, vállát vonogatva Kovács — nem tettem sehova. Milyen pénzt? Most élesebben: — Mondd meg, hol a pénz! Mondják meg azonnal, hogy mit dugott el a fiú! Kovácsné: Jancsi, hát miért nem mondod meg, ha eldugtál valamit. Tudod, hogy valami cekkert láttak nálad. Bar dó ez: Van padlásuk? Erre a kérdésre csak döbbent csend volt a válasz. •— Van-e padlásuk, az kérdezem? — Van — feleli Kovácsné. Kovács megtörik és vall Mi sem jutunk szóhoz az izgalomtól. Kovács János egész testében kiegyenesedik ,szemei üvegesen merednek a falra. — Jani, — szólalok meg — jobb lesz, ha megmondod. Úgyis hiába minden. Bardócz: Ugy-e a padlásra vitted a csomagot? Kovácsból most kiszalad a sóhaj. — Igen. — És mi van benne? — A pénz. — Az egész? — Az egész. Ekkor már az udvaron vagyunk és a házmesterné lámpásával indulunk a padlásra. Előre megyek és rávilágítok a szűk csigalépcsőn Kovács arcára. Most már megkönnyebbült. Élénken mondja. — Ott a pénz, a revolver is. — Hogy csináltad? — kérdem. — He n c up. (Így mondta!) Mosolyog a Jancsi fiú, aki most már úgy vezet, irányít és valósággal örömmel közeledik a padlásajtó felé, mintha ő volna a detektív. — A Saller uccában elváltunk, azóta nem láttam Jóskát-Hiába minden kérdezősködés, faggatás, Czinóber Józsefnek nyoma veszett. A rendőrautó visszatér a főkapitányságra, ahonnan közben táviratok, rádiógramok, telefonüzenetek serege futott szét a szélrózsa minden irányába Kovács elfogatásáról és Czinóber körözéséről. A hajnali órákban a központi ügyelet várta, hogy azokat a detektíveket, akiket Czinóber megfigyelésére küldtek ki, jelentést tegyenek. De múlt az idő és nem érkezett jelentés. Kovács János vallomása Négy óra tájban elül az izgalom és a mosolygós arcú, bátran viselkedő Kovács János megkezdi vallomását. A központi ügyelet egyik szobájában hallgatja ki Eckedy fogalmazó és szlovák rendőrkapitány. Vaskó tanácsos, az ügyelet vezetője, a szenzációs fordulatról értesülve állandóan kapja a jelentéseket. A rendőrség előtt Kovács János úgy, ahogy volt, mindent elmondott. És vallomásából derült ki, hogy mennyire kézenfekvő volt Czinóberrel való szövetsége. Kovács Jani és Czinóber gyermekkorük óta elválaszthatatlan barátok. Fábián jól emlékezett, amikor a kereskedelmi iskolába betörtek, már merész rablási tervek érlelődtek a két fiú nyugtalan agyában. Egy héttel ezelőtt Czinóber lelkendezve újságolta, hogy végre itt az alkalom a régi terveket valóra váltani. A bank III. emeleti helyiségében egy öreg pénztáros borítékozza a 161.010 pengőt, ő segít neki, a világ legegyszerűbb dolga kihasználni az alkalmat és kirabolni a bankot. A Haller utcában beszélték meg néhány nappal ezelőtt Czinóber és Kovács, hogy pénteken reggel az egyik mellékhelyiségben bújik el a banditajelölt Jani és közben Jóska leadja a pontos értesítéseket. Így is történt, minden főpróba, előkészület nélkül. Czinóber megmondta Kovácsnak, hogy merre kell bejönnie és merre menekülnie, hogy a szoba M egnyílt ’’ MW MH—CTWMMH—M—M—— JIMi/lilIn! I Ilii I............*1 MÁRKUS IMRE AISÓ-MAROIlSZHiEIl éttermei, há¥éhaza es felírója Mindennap délután, minden vasárl és ünnepnap délelőtt a magyar hír államrendőrség teljes zenekara Szöllösy ferenc karnagy személyes vezénylete mellett hangversenyez Minden este magyari Imre muzsikál Kis- és nagy adag-rendszer. Olcsó polgári árak ban szekrény áll, ebbe őt is és Petrikesi is becsukhatja. Pénteken reggel kilenc órakor már a mellékhelyiségben szorongott Kovács János, zsebében a csőre töltött Frommer-* pisztollyal (melyet a zavarral mégis elzárt) és várta barátját. Czinóber csakhamar jelentkezett. Féltízkor beszólt, hogy Várj még. Többször látogatta meg barátját, míg végre alkalmasnak találta a pillanatot a rablás végrehajtására és féltizenegykor beszólt Czinóber, hogy most már jöhet. Kovács előre* ment, kinyitotta az előszoba ajtaját. Mellette lépett be Czinóber, Kovács orrára kötötte a kék kendőt, szemére húzta kalapját előrántotta a revolvert és a következő pillanatban Czinóber már mint áldozat, felemelt kezekkel hátrált be a szobába, ahol Petrik már számolta a pénzt. — Kezeket fel! — kiáltotta Kovács, majd közelebb lépett Petrikhez, aki felugrott és egy pillanatra mintha a revolver felé kapott volna, mintha ki akarta volna ütni a támadó kezéből. De azután felemelt kezekkel engedelmeskedett a 21 éves támadónak, aki még csak el sem tudta volna sütni az elzárt fegyvert, sőt talán egy erélyesebb kiáltásra ki is ejtette volna kezéből. — Berakni a pénzt. — hangzott ezután a kék álarcos Kovács János erélyes kiáltása és az előzékeny Czinóber máris dobálta be a kékhasú bankókat barátja irattáskájába. Kovács rákiáltott Petrikre, dobja be a tekercseket is, mire Petrik azt felelte : — Ugyan, ezzel már ne vesződjünk! Petriket a szekrénybe szorította ezután Kovács, majd felrántotta az ablakot és úgy menekült el, ahogy azt a mosónők látták. Lerohant a József térre, beugrott egy taxiba és azért mondta a nyugati pályaudvart, mert a többi sofőr is hallotta, amint a címet megadja. Csak a Bazilikánál irányította a taxit a keletihez és előre kieszelt tervek szerint érdeklődött a hatvani vonat indulása felől. A keleti előtt átszállt egy másik taxiba, egy darabig vitette magát aztán kiszállt és elment bevásárolni, majd elment Fábiánhoz, akinek állítólag 50 pengőt adott a revolverért, hazafelé pedig a Ferenc József rakparton dobta el a kék zsebkendőt. Savanyú arccal vette tudomásul a rövid dicsőségű bankrabló, hogy vissza kell adnia a szép új ruhát és a többi új holmit, ami azért a legfájdalmasabb, mert a régi cipőjét tegvwwvvvwvwvvwvvwvvvw A sírok ápolása úgy a régi kerepesi úti, mint az új izraelita központi temetőben április havában már megkezdődött. Mindazok, kik még eddig az ápolás iránt nem intézkedtek, forduljanak haladéktalanul a Pesti Chevra Kadisa, VI., Landon utca 3. sz. alatti hivatalához, hol a befizetések i. e. 82-ig eszközölhetők. Az ápolási díj postán is beküldhető Boldogult édes, jó Anyánknak $írkos@ia¥cifá$a június 1-én, vasárnap d. u. 1,1 órakor fog megtörténni a rákoskeresztúri új izr. temetőben, melyre ezúttal hívjuk meg rokonainkat és jóbarátainkat. Junhof testvérek 9. szakasz, 19. sor, 48. sír Lóránt Ernő és felesége sz. Bugatti Stafy, valamint Sav. Adler Nándorné sz. Lichtenstein Géza megtört szívvel jelentik, hogy szeretett édesatyja, a legjobb após, illetőleg fivér Lichtenstein Miksa életének 68-ik évében hosszú és kínos szenvedés után e hó 29-én elhunyt. Halt tetemeit 1930 június 1-én, vasárnap d. e. 11 órakor a rákoskeresztúri szr. temető halottasházából kísérjük utolsó útjára. Emlékét örökké áldani fogjuk. Budapest, 1930 május 30. Előkerül a pénz! Előkerül a revolver! A "koromsötét padláson megtaláljuk ajtót, Kovács János lemutat a küszöbre: — Alatta van. A percek alatt lepergett események hatása alatt még mindig hitetlenül rántjuk el a küszöböt, mely alatt csak fekete űrt találunk. _ Nem ott, beljebb tessék. Benyúlunk a küszöb alá, valami nehéz tárgy kerül elő, a barna irattáska. .. . A detektív remegő ujjal felpattantják a zárat. A petróleumlámpa fényénél ezresek, százasok, ötvenesek, ezüstpénzek ámulnak szemeinkbe. Kovács János maga keresi ki az ezresek közé dugott Frommerpisztolyt. S azzal már megyünk is le a lépcsőn, jobbról, balról közrefogva a tettest, Bardócz felügyelő jobbkezében féltve cipeli a megtalált kincset. „Czinóber volt a társam!“ — Jancsi — kérdezem, — most már minden tisztán áll. Ugye, Czinóber volt atársad? — Dehogy volt, egyedül csináltam. — Ne tagadd, minek szépíted az ő szerepét, ő volt a társad. Jobb, ha megmondod, hisz már úgyis kiderült. A másik oldalon a detektív indítja meg az ostromot, jobbról balról kapja a kérdéseket Kovács János, míg végre gyerekesen kiált fel, mire a kapuba érünk: — Hát igen, ő volt a társam. — Hogy csináltátok? _ — Hát egyszerűen. Ő megmondta, hogy ott lesz a pénz. Párbeszéd Kovács Jánossal Néhány lépés a szomszéd házig, ahol a szabadon bocsátott Czinóber lakik. Felzörgetjük a házmestert, Bardócz felszalad Czinóberék lakására s én közben szorongatom a bankrabló jobb karját, hogy kereket ne oldjon. Nem szököm én meg kérem — tessék nyugodtan elengedni. — Hát miért csináltad_ ezt Jancsi. Mit akartál kezdeni a pénzzel? — Hát nyaralni. __ Megosztoztatok volna Czinóberrel? — Ő kapta volna felét. — De most már hiába minden, levetheted a szép ruhát meg a finom nyakkendőt. — Majd csak kikerülök egyszer és akkor már ügyesebb leszek. — Csakugyan te ültél az autótaxiban? — Hát persze hogy én. — El is akartál utazni? — Dehogy is akartam, az csak azért kellett, hogy ne fogjanak gyanút. — Czinóberrel találkoztál mióta szabadon engedték? —■ Nem találkoztunk. A detektív visszaérkezik, Czinóberék ajtaján lakat van, senki sincs otthon. Berobogunk a főkapitányságra, ahol senki sem akar hinni szemeinek. Közben Kovács elmondja, hogy Czinóber biztosan nagynénjénél van anyjával együtt. Czinóber eltünt. Most elrobogunk a címre. Kapás ■ucca 50. szám alá, itt lakik Bátor József bírósági végrehajtó. Ide már CLIO LIMONÁDÉ TABLETTA a keCCímű üditSUad Misáén fűszer- és cukorkaüzletben kapható több detektív jött, riadtan fogadják őket, a Jóska fiú nincs itt. Most viszsza a Remete utcába. Újra keressük Czinóbert, de még mindig nem tért haza. A házbeliek elmondják, hogy leányismerősével, Korponai Annával és húgával ment el sétálni este Czinóber. Felkeltjük Korponaiékat. Korponai Annus feltűnően szép, szabályosarcú *1Q éves leány, ijedten feleli? Vasárnap, 1930. junius 1i