Az Est, 1930. szeptember (21. évfolyam, 199-221. szám)

1930-09-03 / 199. szám

Budapest, 1930 * SzBfdCL * szeptember S. * /9P. szám, Előfizetési ár: Sgy Hina­pra .... Z P3*gt Egyes szám ára mfSvárosban, a vidéken és a pályaudvarokon lófik­. VetettTM J. 433—SO­tii 36. tg, J. 464—13, J. 434—19 Politikai napilap m­e FŐSZERKESZTŐ: MIKLÓS ANDOR ZeerkeMMtSsigi VII. ker., Rákóczi út 34. Kiedihlpatah Olt., Erzsébet körút 13*20 Jmerkel út 3*ig Biesbem­­., Kohlmarkt 7. Sokra megyünk. Ugyan sokra megyünk, ha a teg­napi vérnyomokon eljutunk a fe­lelősséghez és egyszerre nem lesz nagyobb és aktuálisabb problé­mánk, mint ez a felelősség! Ettől visszakapja az élet azt a halottat, ettől majd visszakapjuk valami szerencsés megtalálótól minden el­rabolt illúziónkat! Most már játszhatunk az elhajigált lehető­ségekkel, hogy a) mi lett volna, ha mégis engedélyezik azt a nép­gyűlést és b) mi lett volna, ha mégse rendeznek tüntető sétát a betiltás után. Az ilyen nagy dis­­utákat­ az jellemzi, hogy min­­ent elmérgesítenek és nem olda­nak meg semmit, új bonyodal­makat hoznak —­ a régiek kikü­szöbölése helyett. Már­pedig itt igazán sok megoldani való kérdés is van, legfőkép a munka kérdése s az egész gazdasági helyzet fel­javításáé. Nem ezt akartuk, nem így akartuk! — ezt halljuk ma ezer variációban, a támadás és el­lentámadás hangjaitól a defenzíva hangjaiig. Van szerencsénk szíves tudomásra hozni, hogy a magyar közönségnek tökéletesen mindegy, hogy ki mit akart: azzal szemben, ami történt, rég századrangú kér­dés az, amit akartak. Az intenció, mint mondják, nem szavaz — az esemény az, ami beszél. S a teg­napi események és elég hangosan beszéltek, ha ugyan nem ordítoz­tak a fülünkbe, hogy levonjunk belőlük minden tanulságot. Ha va­laki felidéz egy helyzetet, az aztán legyen ura is a helyzetnek és ne legyen rabszolgája; a politikus számára nem­ lehet előre nem látott eset, mert egy hajítófát sem ér a politikus egész tudománya, ha az nem az előrelátást jelenti. Hol volt az előrelátás­ azokban, akik nem számoltak azzal, hogy a szer­vezett munkásság soraiba a cső­cselék is befurakodhatik .­ De hol volt az előrelátás — a tegnapi esettől egész függetlenül is — az egész gazdasági politikában, amely még ma is adósunk a magángaz­daság szanálásával!^ Hagyjuk most a szavakon való nyargalást — ugyan kit érdekel, hogy ezt a derbyt ki nyeri meg! És hagyjuk a számokkal való dobálózást­ is. Egész fölösleges vita, hogy hány ezer ember volt ott a sétán. Min­ket nem a tüntetés mennyiségtana érdekel — a munka mennyiség­­tana fontos a nemzet számára. Ezt kell megoldani s a megoldás itt ép úgy néni: a rendőr, mint ahogy a megoldás sürgetésének fóruma: nem az utca. Ma délelőtt is tüntetett egy csoport fiatalember A Hunyadi téri tüntetők megtámadták a rendőröket Huszonegy előállítás történt A tegnapi események hiteles és pontos története —­­Az Est tudósítójától — Csendben és szépen kezdődött a munkások szeptember elsejei akciója és sajnálatos utcai harcokban fejező­dött be. A fővárosnak egy tekintélyes területe, a Nagykörú­ttól a Város­ligetig terjedő rész, déli 12 órától dél­után 3 óráig uccai hangos tüntetések, verekedések, kődobálások és rombo­lások színhelye volt és a renitenske­­dők ellen a rendőrség és a segítségül érkezett csendőrség előbb kardot, az­tán lőfegyvert használt. A város tele volt rémhírekkel és túlzott híresztelésekkel. A tüntetés és széjjeloszlatás forró pillanataiban a hatóságot is rémhírekkel keresték fel és innen van az, hogy sokhelyütt el­terjedtek ezek az alaptalan túlzások és komoly oldalakon is hitelt találtak. Maga a rendőrség 24 órával a leját­szódott események után megállapítja, hogy a tüntetések alatt olyan tömegesen kapta a közön­­ség köréből is a téves és kiszíne­zett bejelentéseket, hogy nem volt ideje azokat ellenőrizni, hanem amint valami bejelentést kézhez­­vett, segítséget küldött. Csak most történik meg a tegnapi esemény higgadt összeállítása, rendőr is szerepel. 74 rendőrök sérü­lése sem súlyos. Elterjedtek olyan hírek is, hogy­ villamosokat és autóbuszokat fordítot­tak fel a tüntetők. Szerencsére ez is rémhírnek bizonyult. A Beszkártól a következő felvilágo­sítást kaptuk: — Egyetlen villamoskocsit sem for­dítottak fel, csupán beverték a villa­­mosok ablakait. Összesen 69 villamos­­ablakot zúztak be, a villamos utasai közül azonban szerencsére egyetlen ember sem sérült meg. A tüntetések­ből kifolyóan ezenfelül csak annyi baj történt, hogy egyes relációkban a villamosforgalom néhány percig szünetelt A leghosszabb üzemzavar a 46-os vonalán volt, amikor a­­ rönd­­nél oszlatták szét a tömeget, itt­­ is azonban csak 6 percig tartott a szü­net. Az 1 . Autóbuszüzem részéről a következőket mondották: — Az elterjedt hírekkel szemben komolyabb rongálás nem érte­l az autóbuszparkot. Egy kocsit se fordí­tottak fel, mindössze 6—8 ablakot vertek be. Sem az alkalmazottak, sem az utasok között sebesülés nem tör­tént. , Komolyabb rombolások déli 12 óra után kezdődtek és két óráig tartottak. Először a Városligetben a Weingru­­ber-féle kávéház teraszán kezdtek törni-zúzni. Itt néhány kávéházi asz­tal márványlapját emelték fel és a földre dobták s a márványlapokat darabokra törték. Ezekkel a törmelé­kekkel dobálóztak. A Weingunberral szemben levő Buchwald-sz^'' ’ t is felkapták és azokkal is verekedtek. A* Az izgalmas nap pontos mérlege Különféle hírek terjedtek el, hogy több halottja van a munkásság szep­tember 1-ei mozgalmának. Hitelesen megállapították, hogy ezek alaptalan túlzások, egy halottja van a tüntetésnek, Darnyik János 28 éves állványozó. A ligeti rombolások után elrendelt­­ lő­fegyverhasználat során sebesült meg, haslövés érte s a helyszínen meghalt. A zsebében volt a munkakönyve, ami­ből személyazonosságát állapították meg és egy szakadozott pénztárca, benne 4 fillérrel. Galgahévizről jött Budapestre munkáért, 1929 november 16-án dolgozott utoljára és legutolsó munkahelyén egy évig állott alkalma­zásban. A sebesültekről is túlzott jelentése­ket adtak ki. A rendőrség 300 sebe­sültről beszél. Ez a szám szerencsére nem bizonyult megbízhatónak.­ Estig elkészültek a teljes kimutatással s eszerint 78 olyan sebesülés történt, amely­­nél a mentőket igénybe vették. Valószínű, hogy voltak sebesültek, akik nem fordultak a mentőkhöz, ezeknek a sérülése azonban olyan könnyű természetű volt, hogy orvosi segítséget nem is igényeltek. A tün­tetésben résztvevő munkások legtöb­ben a társadalombiztosító orvosokhoz fordulhattak. Az intézet központi igazgatásában azonban nem tudnak arról, hogy a társadalombiztosító or­vosokat a tüntetésből kifolyó sebe­sülések miatt felkeresték volna. A 78 sebesült közül 31-et vittek a mentők kórházakba. A legtöbbet a Rókus-kórházba­­ itták, de többet még tegnap elbocsátottak, mert állapotuk nem igényel kórházi ápolást. Csak­ néhány súlyosabb sebesült van. A sebesültlistán hét

Next