Az Est, 1933. április (24. évfolyam, 74-97. szám)
1933-04-01 / 74. szám
Budapest, * Szombat * április /. Előfizetési ár: Egy hónapra ...» 3 pengő Egyes szám ára a fővárosban, a vidéken és a pályaudvarokon 10 fill. Telefont 431—so-tól Sl.lg, 404—IS, 404—19 Ara IO Politikai napilap FŐSZERKESZTŐ: MIKLÓS ANDOR Szerkesztőség: VII. ker., Rákóczi út 54. túladó hivatalt . VII., Erzsébet körút 18-20. Szerkesztőtég Béczben. I., Kohlmarkt 7. n Unalmas szó ez a közmunka szó, ugyebár. Unalmas szürke szó. Semmi szépsége, semmi dallama. Szavalóművész nem harsogja, költő nem keres rá rímet, a tavaszi fák közt sétáló szerelmes pár suttogása közt nem szerepel. És micsoda fénye támadt mára a közmunka unalmas lapos szavának, fényessége támadt és zengése, szikrák rajzanak szerte róla s melegség ömöl a levegőbe belőle. Mintha harangszó zendülne az emberek feje fölött; mintha ragyogó ívlámpa gyúlna a homályos estében; mintha mosolygó rózsás luftballont eresztett volna föl egy kéz az utca népe előtt s ibolyát ejtett volna a fáradt lábak elé, a kietlen útra ... édes jó Istenem, de régen is hallottunk ilyen gyönyörű magyar igét, mint a közmunkát, sőt közmunkákat, amelyeknek azonnali megindítását jelentette tegnap a kereskedelmi miniszter Az Est tudósítója útján az ország közönségének. Napok múlva elkezdődik az útépítés keresztül-kasul a magyar vidékeken, meghatározott időn belül vasból való valóság lesz a Boráros téri híd tervéből s kint az országban is új hidat kap a Duna meg a Tisza, jön a tatarozási hitelről szóló rendelet és kezdődhet végre a leromlott pestbudai háztömegek kipallérozása; minderre a régen álmodott közmunkára a kellő milliók biztosítva vannak. Ezt vártuk, ez kellett ide; ennek volt itt a legfőbb ideje: terv és tervezgetés helyébe az elhatározásnak, ígéret helyébe a cselekedetnek. A jövő helyébe a holnapi napnak, a tétova remény helyébe a biztos, hiteles szónak. Egy porció tett köszönt végre ránk. Az a bízó lélekzet, amely feltör a munkára vágyó tízezrek melléből, széjjel árad az egész nemzet levegőjébe, örömöt, hitet, jóreménységet lop a lelkekbe, akár a tavasz. Óh, még ezektől a közmunkáktól meszsze van az ország jó sora, az öszszeroskadó társadalom talpraállása. De máris mennyivel kevesebb lesz a dunába ugrás meg az elzüllés; és mennyi kedves csengőszólást jelentenek a közmunkák a falusi szatócsbolt ajtaján; mennyivel több vevő megy kofához, henteshez, rőföshöz, cipőboltba, mindenüvé. Élet kerekedik, a kedve, az ereje iramot parancsol, tovább, tovább! Csupa remény vagyunk: útépítés kezdődik itt a jövőbe, hídverés az egészség, a boldogság partja felé. Véres éjszaka két halottal a vecsési postán —Az Est tudósit■ diói — Mám Tirradó éjszak elszánt banditák behatoltak a vsv., si postahivatalba, hogy feltörjék a pénzszekrényt és, amikor az arrl haladó csendőrjárőr megzavarta őket munkájukban, lövöldözni kezdtek az éjszaka sötétjében. Két halottja van a postarablásnak: az egyik rabló és egyik üldözőjük maradt holtan a posta A másik rabló izgalmas hajsza után elmenekült és most az egész főváros rendőrsége keresi mindenfelé. Éjszaka fél kettőkor megszólalt a telefon a budapesti főkapitányság központi ügyeletén. A vecsési csemdőrörsről jelentkezett Holló Lajos csendőrtiszthelyettes és az átélt események hatása alatt izgatottan tett jelentést az ügyeletvezető rendőrtisztnek a vakmerő postarablásról. revolvert rántott és rálőtt a csendömre - -. •. i . re A golyó szerencsére nem talált, ha mielőtt a csendőr fegyverét használhatta volna, a postarabló futásnak eredt és néhány pillanat alatt elnyelte az éjszaka sötétsége. Ezután drámai gyorsasággal követték egymást az események. Térjék csendőr átlátva a veszedelmes helyzetet, bezörgetett a postahivatal szomszédságában levő gyógyszertárba és ,segítségül hívta,, vites Bodnár gyógyszerészt. • Gy. : T A gyógyszerésznél éppen vendégek voltak, akik készséggel siettek a csendőrök, segítségére. Kovács István gyógyszerész és Kiss Kálmán tisztviselő mingyárt felkerekedett és megindult a csendőrrel. A gyógyszerésznél nem vett semmiféle fegyver, csak egy vivókard függött a falon és Kiss Kálmán egyéb hijján ezt vette magához, hogy az esetleg ellenszegülő rablóval vagy rablókkal szemben használhassa, hivatalban. Drámai éjfél Jelentette a csendőrtiszthelyettes, hogy éjféltájban a vecsési csendőrörs egyik járőre, Virág Péter és Terjék Balázs csendőrök éjszakai körútjukat végezve, elhaladtak a vecsési postahivatal előtt. Már elhagyták az épületet, amikor az egyik csendőr zajt hallott a postahivatal helyiségéből. Visszafordultak és Virág csendőr a posta ajtajához lépett. Ekkor észrevette, hogy az ajtó nyitva van. Terjék Balázs kint maradt az pocán a hivatal kapuja előtt, Virág Péter pedig vigyázott, hogy zajt ne üssön, belépett az udvarba. Ebben a pillanatban . .. Jé felcsapódott a postahivatal utcára néző ablaka és kiugrott rajta egy férfi. Amikor a menekülő rabló észrevette az ablaktól néhány lépésnyire kézben tartott fegyverrel álló csendőrt* „A KISS KÁLMÁN, akit a postarabló agyonlőtt A rabló agyonlövi Kiss Kálmánt, a csendőr a banditát Bementek a postahivatalba. Elől haladt kinyújtott karral, a kezében tartott vívókarddal Kiss Kálmán. Abban a pillanatban, ahogy a tisztviselő belépett a helyiségbe, gyors egymásutánban , három revolverlövés dördült a sötét szobában és az elől álló Kiss Kálmán jajkiáltás nélkül, összeesett. • A lövések találtak, Kiss Kálmán nyomban meghalt. — Add meg magad! — kiáltotta Virág Péter csendőr a revolveres bandita felé. Felszólítása azonban válasz nélkül maradt, ellenben a rabló a sötétség leple alatt ki akart szökni a postahivatalból. Amikor ezt Virág csendőr észrevette, elsütötte fegyverét és leterítette a menekülő rablót. A csendőrök felgyújtották a viszányt, majd azonnal átkutatták a rabló zsebeit, hogy megállapíthassák személyazonosságát. Töb iratot találtak nála, amelyből kiderült, hogy az agyonlőtt rablót Máté Istvánnak hívják, vasesztergályos volt és Rákospalotán a Bethlen ucca 151. számú házban lakott. Több levelet találtak Máté zsebében, amelyeknek címzettje Schwitk Sándor volt, aki Újpesten a Viola utca 14. számú házban lakik. A nemi v