Az Est, 1934. november (25. évfolyam, 247-270. szám)
1934-11-03 / 247. szám
Budapest, 1936. * Szofílbolt * november 3. XXV. évfolyam * 247. szám. Előfizetési ár: Egy hónapra.........3 pengi Politikai napilap Főszerkesztő: Miklós Andor Szerkesztőség és kiadóhivatal* VII. kerRákóczi út 54. Jegypénztár, hirdetési-, előfizetési-, utazási- és könyvosztályi VII. Erzsébet körút 18*20. Szerkesztőség Bécsbem Kohlmarkt 7. 1 7A MA IS KERESD AZ EST SZÁZPENGŐSEIT Egyes számára a fővárosban, a vidéken is a pályaudvarokon lol ill. Tetatém 4SS—SO,ISI ST-ig, 484—IS. 464—19 1910—1933 A fogyasztó, aki mindig csak veszít, a türelmét is elveszítette végre. Pedig ebből volt a legtöbb neki, szegény fogyasztónak, a türelemből. Ez az összeroskadva tűrő, szenvedő fogyasztó fölemelte a fejét. Megmozdult ez a földre lépett, összekötözött szerencsétlen fogyasztó. Megmozdult először Kispesten egy nagygyűlésen, amely társadalmi akciót sürget a pékkartel és az öszszes többi kartelek túlkapásai ellen. És folytatódott ez a megmozdulás itt Magypesten a kereszténypárt értekezletén. Amely kereszténypárt emberei neon mint keresztények és nem mint párttagok, hanem mint fogyasztók mondották ki, hogy csatlakoznak a szocialisták beadványához, amivel a kartelek ügyében rendkívüli közgyűlésre hivatják össze a Főváros képviselőit. Tova ragadt ez a fogyasztók megmozdulása a Frontharcosokra, a Tesz-re, a Kereskedők Egyesületére. Budapest főváros képviselőinek érezniük kell azt az erőt, ami ennyi megmozdulásban feszül, az erőnek cselekedetté kell válnia. Cselekedniök kell Budapest felelős urainak becsülettel, tekintéllyel, hatalommal. Rája kell törniök a kartelre, mely elfelejtette hogy" a termelés, elosztás és fogyasztás szabályozásáért és nem önmagáért hivatott életre. Fogyasztót, termelőt zsákmányol és pusztít, a hal mohóságával, amelyről megírta Shakespeare, hogy a tenger mérhetetlen vizéből felrrugja a fejét mikor esik az eső, hogy az esőcseppet is bekaphassa. A kartel mérőrúdnak jött, és lett belőle szöges ostor. Barométer kellene hogy legyen, ahelyett pusztító szélvész és sorvasztó szárazság a kartel, a kartel. A visszaélések gátjának kellene lennie, és lett a megtestesült és meglelketlenült visszaélés. A mindennapi kenyerünket és zsömlénket, a mindennapi tejünket és vajunkat, a szegények hústalan konyhájára járó krumplit meg zöldséget, meg az Isten hidege ellen való tűzifánkat kaparintotta szőrös karjai közé a kartel szörnyetege. Itt a tizenkettedik óra elintézni őt. Mert ha a dicső példára ez a vérig keserített lakosság megalakítja a kartelek karteljét, a leghatalmasabbat: a fogyasztók karteljét, rakásra hull rögtön kenyérkartel, tejkartel, krumpli- meg tüzifakartel meg mind a többi, amit az Isten rossz kedvében teremtett. "• " . ....... ! * Beszélgetés Scheiballal, a megvádolt bajnokzsokéval Wmw iMWUWmWMUMWWWHWWWHWMIHWWMWWIWMiWWWWWWIWmWHWWWMMIHimMl Heghalt öltözőjében házifőpróba után Szerémy Zoltán a Vígszínházban . — Az Est tudósítóidtól — Az igazi nagy magyar színészek fájdalmasan ritkuló sorában pótolhatatlan rés nyílott: a halál szerdán délután váratlanul szíven ütötte Szerémy Zoltánt, szépséget, bölcsességet és vidámságot osztó életének hetvenharmadik esztendejében. Az Egressy Gáborok sorsához hasonló kegyet nyert jutalmul: ha nem is a színpadon, a játék hevében érte a halál parittyája, nem sokkal azután, hogy elhangzott ajkáról az utolsó szerep utolsó szava, pillanatok alatt szállott el a lelke, néhány lépésre a deszkáktól, amelyek számára nemcsak a világot, hanem egész, életét jelentették. A Vígszínház színpadi öltözőjében sóhajtott utolsót; utolsó lehellete öltözőasztalának tükrét homályosította el, amely előtt sokszáz új lelket kendőzött arcára. Ebből a tükörből nézett rá harminchárom éven át nagyszerű alakításának légiója: a végeláthatatlan sorban az »Ocskay brigadéros« palóca, a »Liliom« Kicsúrja, a »Taifun" japánja, A testőr« kritikusa, a »Tatárjárás« Vén Bencéje, »A hattyú« komornyikja,az»Antónia«főpincére, a »Cseresznyéskert« inasa, a»A dada« vén parasztja, a »Györgyike« nagypapája, A piros bugyelláris« káplárja, a Déryné ifjasszony« színigazgatója és öreg Nagy István után legutóbb »A tanítónő« plébánosa. És még mennyivonult el előtte ebben a tükörben tegnapelőttig, amikor »Az ismeretlen lány« tengernagya nézett vele szembe, utolsónak a sima lapról. Ki tudná mind felsorolni! ... És mind ő volt: Szerémy Zoltán! Nem állott az első sorban, mégis a legelsők között volt; epizodista volt, mégis szuverén, ha úr, ha szolga álarcát öltötte magára. Akár parancsolt, akár engedelmeskedett, akár vigasztalt, akár csengett, akár ríkatott, akár kacagtatott: az élet, az igazság és a vigasz jött vele. És a jóság, nemesség és magyarság, amit kivitt magával a színházból az emberek közé is. Mert úr volt tetőtől talpig, nemcsak külső megjelenésének előkelőségében, de szívében és lelkében is. Újsága ésmagyarsága volt művészetének sok forrása közül a két legbőségesebb. Az utolsó szerep, az utolsó próba Az elhúnyt nagy művész öt évvel ezelőtt visszavonult a Vígszínház színpadától és csöndes magányából, amelyet a legutóbbi években alagi villájában töltött, egy nagy ünneplés sorra szólította vissza a színpadra ez év júniusában. Pályatársai dúsműsorú est keretében búcsúztatták és itt a közönség fergeteges ovációjától kísérve olyan frissen, szinte újjászületve lépett fel Herczeg FerencKarolinájának aranyos öreg prelátusában, hogy a Vígszínház az idén meghívta, játssza el »A tanítónő«-ben, Bródy Sándor felújított életképében az agg plébános szerepét. Boldogan vállalta el a feladatot, nagy sikert aratott ebben az új szerepében és még kedden este is zúgó taps kisérte ki a jóságos »főúr« alakját a színpadról. Ez a siker és hogy e siker melegében új erőre kapott, adta az ötletet, hogy felkínáltak neki Molnár Ferenc új drámájában, »Az ismeretlen lábyc’-ban egy kis, de fontos szerepet, egy nyugalmazott tengernagy szerepét. Nagy örömmel vállalta el ezt is és valóságos »kabinetalakítást« csinált belőle. Esi« sűrűn fellépett A tanítónői-ben, délelőttönként pedig pontosan, akárcsak ifjú korában, megjelent az új Molnár dráma próbáján és részt vett a szerdai házi főpróbán is, ahol az újdonságot már előadásszerűen, díszletek között és »öltözködéssel« játszották végig. Szerémy közismert gondosságával maszkírozta magát és öltözött fel a színpad közvetlen közelében lévő öltözőjében, amelyet Góth Sándor osztott meg vele. Már már