Az Est, 1934. december (25. évfolyam, 271-294. szám)
1934-12-01 / 271. szám
Szombat 1934. december 1. Az ügyészség megszüntette az eljárást Moór Artúr ellen Szilvinyi altábornagyné és Huszár Elemér feljelentése ügyében — Az Est tudósítójától — Hetekkel ezelőtt nagy feltűnést keltett az a bűnvádi feljelentés, amelyet a rendőrségen adtak be, a legkülönbözőbb bűncselekményekkel gyanúsítván meg egy előkelő, közismert fővárosi ügyvédet, Moór Artúrt. Többen jelentették fel, így özvegy gróf Karácsonyi Jenőné, Huszár Elemér országgyűlési képviselő és Szilvinyi Géza altábornagy özvegye. Heteken keresztül folyt a legszélesebb nyomozás az ügyészségen is, a rendőrségen is. Moór Artúrt napokon keresztül hallgatták ki. Azokat a tanukat is kihallgatták, akiket egyrészt Moór Artúr, másrészt a feljelentők jelentettek be s egész sereg szakértőt. A vallomások alig vitték előre az ügyet. Egy részük azt vallotta, hogy Moór Artúr tartozik egy nagy összeggel Szilvinyinének, másik részük azt bizonygatta, hogy az altábornagyné tartozik több mint ötezer pengővel az ügyvédnek. Az iratok végül is átkerültek az ügyészségre, ahol Villányi Ferenc ügyészségi alelnök áttanulmányozta valamennyit, referált Baróthy Pál főügyésznek, a budapesti ügyészség elnökének. A főügyészség a referens ügyésszel egyetértőleg úgy döntött, hogy a két legfontosabb feljelentés, Huszár Elemér és Szilvinyi Gézáné feljelentése ügyében megszünteti az eljárást Moór Artur ellen. Karácsonyiné feljelentését Karácsonyiné többi ügyéhez csatolja és ezekkel együtt bírálja el. Az ügyészségen erről a feltűnést keltő döntésről ma délben a következő hivatalos közlést tették Az Est előtt: — A budapesti ügyészség a lefolytatott nyomozás adatai alapján özv. Szilvinyi Gézáné szül. Mauthner Markhof Gertrud által hűtlen kezelés, sikkasztás, csalás, köz- és magánokirathamisítás bűntettei címén, valamint barátosi Huszár Elemér által hűtlen kezelés bűntette címén, Moór Artúr budapesti ügyvéd ellen folyamatba tett eljárást megszüntette. Hiteles helyről szerzett értesülésünk szerint az ügyészség ezt a megszüntető végzést a következőkkel indokolta meg: — Az ügyészség megállapította, hogy dr. Moór Artur özv. Szilvinyi Gézáné vagyonjogi ügyeit olyan teljhatalmú meghatalmazás alapján intézte, amelyet Szilvinyiné közjegyző előtt adott Moórnak. Szilvinyiné évek hosszú, során át különböző összegeket adott át az ügyvédnek, azzal a megbízással, hogy azokat az ügyvéd gyümölcsözően helyezze ki. Később Szilvinyiné a megbízást visszavonta és 1933 május 18-án végelszámolást csinált az ügyvéddel. Két hónappal később Szilvinyiné ezt az elszámolást egy levélben helyesnek ismerte el és Moór részére a felmentvényt megadta. Később az altábornagyné az elszámolás ellen többrendbeli kifogást emelt és az ügyvéddel szemben számos követelést támasztott. Moór Artur ezeket a kifogásokat és a követelések fennállásának jogosságát nem ismerte el és azt állította, hogy nemcsak hogy kielégítette teljesen Szilvinyinét az elszámolás során, de még neki volna követelése tőle. — Szilvinyi Gézáné — hangzik tovább az ügyészség döntésének indokolása — a dr. Moór Artúrral szemben támasztott követelését összegszerűleg nem tudta szabatosan megjelölni és állításainak igazolására kellő bizonyítékokat nem tudott produkálni. Az ügyészség könyvszakértőket hallgatott meg, akik azonban a benyújtott elszámolásokra vonatkozólag teljesen ellentétes véleményt terjesztettek elő. Mindezeknél fogva az ügyészség úgy találta, hogy a további eljárástól bizonyítékok hiányában eredmény nem várható s a felek között felmerült vitás kérdések bővebb felderítése és elbírálása polgári eljárás keretébe tartozik. De megszüntette az ügyészség Szilvinyi Gézáné által Moór Artúr ellen köz- és magánokirathamisítások bűntettei címén indított eljárást is, bűncselekmény fenn nem forgása miatt. Az ügyészség ugyanis megállapított, hogy az a közjegyzői okiratba foglalt meghatalmazás, amelyet Szilvinyi Gézáné közjegyző előtt Moór ügyvédnek adott és amelyben Szilvinyiné megbízta Moór Artúrt, hogy bármily jogügyletében eljárjon, hogy pénzt vagy valamilyen, ellenértéket számára átvegyen, hogy minden ügyében a legjobb belátása szerint járjon el és mindent megtegyen, amit ügyeiben szükségesnek és célszerűnek tart, sőt amelyben jogot adott Moór Artúrnak arra is, hogy a meghatalmazást megbízottja javára kiterjesztő értelemben magyarázhassa, ez a közjegyzői okiratba foglalt meghatalmazás teljesen hiteles és szabályszerű, ennek hitelességéhez és szabályszerűségéhez még a gyanúnak árnya sem fér. A döntés indokolásában még a következőket mondja az ügyészség: — Egy ingatlanra vonatkozó jelzálogbekebelezéssel kapcsolatban az ügyészség megállapította, hogy a Szilvinyiné javára történt bekebelezés teljesen szabályszerű volt. A magánokirathamisításokra vonatkozólag Szilvinyiné, amikor őt kihallgatták, a kifogásolt okiratokat még megjelölni sem tudta, azt azonban elismerte, hogy az okiratokon lévő aláírása valódi. ő csupán azt panaszolta, hogy ezeket az okiratokat neki német anyanyelvén nem magyarázták meg. Az ügyészség álláspontja szerint, ha ez igaz is volna, akkor is csupán polgári perre vonatkozó érvénytelenségi kérdés lehet. Az ügyészség a Huszár Elemér országgyűlési képviselő által indított eljárást is megszüntette és ezt a megszüntetést ezzel indokolta meg. A Huszár Elemér által panaszolt hűtlen kezelés bűntettének érdemi vizsgálatába az ügyészség nem bocsátkozott, mert megállapította, hogy ezeknek a bűncselekményeknek állítólagos elkövetése — a feljelentések szerint is — az 1927. év folyamán és az azt megelőző időkben történt. Miután pedig az elévülést félbeszakító bírói intézkedés nélkül több mint öt esztendő telt el, a bekövetkezett elévülés minden további bűnvádi eljárást kizár. Az ügyészség végzését most kézbesítik ki az érdekelteknek. Értesülésünk szerint ezzel a végzéssel egyelőre még nem zárul le az ügy. A feljelentők tovább próbálják keresni a maguk igazát, viszont Moór Artúr most már az ügyészségi végzés birtokában erélyesebben próbál majd fellépni a feljelentők ellen. A harcban tehát további fejlemények várhatók. 3. oldal A marseillei polgármester súlyos vádja a francia nemzetbiztonsági hivatal ellen Párizs, november 30 Sabiani, a »Bouche du Rhone« megye képviselője, marseillei helyettes polgármester tegnap Párizsban az Ambassadeurs előadótermében előadást tartott, amelyben a marseillei merénylettel kapcsolatos felelősség kérdésével foglalkozott. Tényekre és okmányokra támaszkodva bebizonyította, hogy a felelősség elsősorban a francia hatóságok egy részét terheli. Ha a francia nemzetbiztonsági hivatal — mondotta az előadó — közvetlenül együttműködött volna a merénylőkkel, a dolgok akkor sem történhettek volna másképpen. Rámutatott továbbá a belügyminisztérium teljes kötelességmulasztására és sajnálkozott afelett, hogy volt idő, amikor Marseille városát vádolták meg, holott a biztonsági intézkedések megszervezésénél a marseillei városi tanácsot teljesen mellőzték. Végül is Sabiani szerint a felelősséget teljes mértékben Sarraut, az akkori belügyminiszter és hivatalnokai viselik. Róma teljes erővel támogatja Magyarországot Párizs, november 30 A lapok ismertetik az olasz sajtónak a jugoszláv emlékirattal szemben tanúsított magatartását, különösen pedig a félhivatalos Giornale d'Italia megjegyzéseit. Kénytelen-kelletlen megállapítják, hogy Róma teljesen Magyarország mellett foglal állást. Az olasz kormány — írja a Matin római tudósítója — most már az ügy lényegére nézve is Magyarországot támogatja, holott eddig csupán a görgős eljárás kimondására vonatkozó magyar kérést helyeselte. Villani magyar követ állandóan érintkezésben áll Mussolinival és élénk tevékenységet fejt ki. Mindamellett Rómában az az általános meggyőződés, hogy az ügynek nem lesznek súlyos következményei. Anélkül, hogy említést tennének róla, Rómában nagyra értékelik azt a tényt, hogy Jugoszlávia nem keverte bele az ügybe Olaszországot a Pavelicsnek adott vendégjog miatt. Az a benyomás alakult ki, hogy Belgrád nyitva hagyta a kaput a nagyhatalmak által egyetemesen óhajtott megoldás, a terrorizmus ellen irányuló egyetemes nemzetközi szervezkedés számára. Csonkított okmányokkal dolgozott Jugoszlávia Róma, november 30 Az olasz sajtó továbbra is nagy érdeklődéssel és határozottan gúnyos hangon foglalkozik a jugoszláv emlékirat történetével. A Messagero vezércikkében négy megállapítást tesz. Megállapítja, hogy Jugoszlávia egyáltalában nem bizonyította azt, hogy Sándor király és Barthou meggyilkolását Magyarországon tervezték volna■ Ezt Jugoszlávia egyszerűen csak állította az emlékiratban és a bizonyítást meg sem kísérelte. Ugyancsak nem kísérli meg a bizonyítást Jugoszlávia Magyarországnak azzal az állításával szemben, hogy a jankapusztai tábort Magyarország saját kezdeményezésére oszlatta fel a tavasszal. Harmadszor megállapítja a lap, hogy a jugoszláv kormány feltűnően megcsonkítva terjesztette elő az április 26-i magyar jegyzékét, amellyel így azt akarja bizonyítani, hogy a budapesti kormány előre tudta a horvát terroristák terveit. A megcsonkított okmányok használata nagyon régi, de nem mindig bevált dolog — állapítja meg a Messagero. Pedig a jugoszláv diplomácia nagyon vállalkozó szellemű. Végül tehát meg lehet állapítani, — írja a negyedik pontban a Messagero — hogy Magyarország nem tett mást, mint megadta a jugoszláv menekülteknek azt a menedékjogot, amelyet — Jugoszláviát beleértve — minden európai állam meg szokott adni. Ezek a megállapítások nem is anynyira a genfi magyar megbízott kijelentéseiből tűnnek ki, mint inkább nyilvánvalóak a felületes olvasó előtt is, aki azt a fáradságot veszi magának, hogy belepillantson a jugoszláv emlékirat »bizonyítási anyagába«. Az angol nagygyakorlatok tanulsága London, november 30 (Az Est külön tudósítójától) A novemberi tengerészeti és légi gyakorlatokról most adta ki jelentését a brit admiralitás. A tengerészeti vezérkar a manőverekből azt a következtetést vonta le, hogy a támadó tengeri haderő, amelynek Tershellingben volt a bázisa, elpusztult, még mielőtt a Csatornán átkelt volna, de másrészt elérte célját, mert az éjjeli támadással megakadályozta a brit flottát és a légi haderőt, hogy eljusson az ellenséges támaszpontig. Lord Rothermere sajtója azzal a megjegyzéssel kíséri az admiralitás jelentését, hogy a legutóbbi manőverek imét azt a meggyőződést érlelték meg, hogy Angliának olyan erős légiflottát kell teremtenie, amelyhez fogható nincs a világon. M TI