Az Est, 1934. december (25. évfolyam, 271-294. szám)

1934-12-01 / 271. szám

Szombat 1934. december 1. Az ügyészség megszüntette az eljárást Moór Artúr ellen Szilvinyi altábornagyné és Huszár Elemér feljelentése ügyében — Az Est tudósítójától — Hetekkel ezelőtt nagy feltűnést keltett az a bűnvádi feljelentés, ame­lyet a rendőrségen adtak be, a legkü­­lönbözőbb bűncselekményekkel gya­núsítván meg egy előkelő, közismert fővárosi ügyvédet, Moór Artúrt. Töb­ben jelentették fel, így özvegy gróf Karácsonyi Jenőné, Huszár Elemér országgyűlési képviselő és Szilvinyi Géza altábornagy özvegye. Heteken keresztül folyt a legszéle­sebb nyomozás az ügyészségen is, a rendőrségen is. Moór Artúrt napokon keresztül hallgatták ki. Azokat a ta­nukat is kihallgatták, akiket­­ egy­részt Moór Artúr, másrészt a feljelen­tők jelentettek be s egész sereg szak­értőt. A vallomások alig vitték előre az ügyet. Egy részük azt vallotta, hogy Moór Artúr tartozik egy nagy összeggel Szilvinyinének, másik részük azt bi­zonygatta, hogy az altábornagyné tar­tozik több mint ötezer pengővel az ügyvédnek. Az iratok végül is átke­rültek az ügyészségre, ahol Villányi Ferenc ügyészségi alelnök áttanulmá­nyozta valamennyit, referált Baróthy Pál főügyésznek, a budapesti ügyész­ség elnökének. A főügyészség a refe­rens ügyésszel egyetértőleg úgy dön­tött, hogy a két legfontosabb feljelen­tés, Huszár Elemér és Szilvinyi Gé­­záné feljelentése ügyében megszünteti az eljárást Moór Artur ellen. Karácsonyiné fel­jelentését Karácsonyiné többi ügyé­hez csatolja és ezekkel együtt bírálja el. Az ügyészségen erről a feltűnést keltő döntésről ma délben a követ­kező hivatalos közlést tették Az Est előtt: — A budapesti ügyészség a lefolytatott nyomozás adatai alapján özv. Szilvinyi Gézáné szül. Mauthner Markhof Gertrud által hűtlen kezelés, sikkasztás, csalás, köz- és magánokirathamisítás bűntettei címén, valamint barátosi Huszár Elemér által hűtlen kezelés bűntette címén, Moór Artúr budapesti ügyvéd ellen folyamatba tett eljárást­ megszüntette. Hiteles helyről szerzett értesülésünk szerint az ügyészség ezt a megszün­tető végzést a következőkkel indo­kolta meg: — Az ügyészség megállapította, hogy dr. Moór Artur özv. Szilvinyi Gézáné va­gyonjogi ügyeit olyan teljhatalmú meghatalmazás alapján intézte, amelyet Szilvinyiné köz­jegyző előtt adott Moórnak. Szilvinyiné évek hosszú, során át különböző összege­ket adott át az ügyvédnek, azzal a meg­bízással, hogy azokat az ügyvéd gyümöl­csözően helyezze ki. Később Szilvinyiné a megbízást visszavonta és 1933 május 18-án végelszámolást csinált az ügyvéddel. Két hónappal később Szil­vinyiné ezt az elszámolást egy levélben helyesnek ismerte el és Moór részére a fel­mentvényt megadta. Később az altábor­nagyné az elszámolás ellen többrendbeli kifogást emelt és az ügyvéddel szemben számos követelést támasztott. Moór Artur ezeket a kifogásokat és a követelések fenn­állásának jogosságát nem ismerte el és azt állította, hogy nemcsak hogy kielégítette teljesen Szilvinyinét az elszámolás során, de még neki volna követelése tőle. — Szilvinyi Gézáné — hangzik tovább az ügyészség döntésének indokolása — a dr. Moór Artúrral szemben támasztott kö­vetelését összegszerűleg nem tudta szabatosan megjelölni és állításainak igazolására kellő bizonyí­tékokat nem tudott produkálni. Az ügyész­ség könyvszakértőket hallgatott meg, akik azonban a benyújtott elszámolások­ra vonatkozólag teljesen ellentétes véle­ményt terjesztettek elő. Mindezeknél fog­va az ügyészség úgy találta, hogy a to­vábbi eljárástól bizonyítékok hiányában eredmény nem várható s a felek között felmerült vitás kérdések bővebb felderí­tése és elbírálása polgári eljárás keretébe tartozik.­­ De megszüntette az ügyészség Szilvi­nyi Gézáné által Moór Artúr ellen köz- és magánokirathamisítások bűntettei címén indított eljárást is, bűncselekmény fenn nem forgása miatt. Az ügyészség ugyanis megállapí­tott, hogy az a közjegyzői okiratba foglalt meghatalmazás, amelyet Szilvinyi Gézáné közjegyző előtt Moór ügyvédnek adott és amelyben Szilvinyiné megbízta Moór Ar­túrt, hogy bármily jogügyletében eljár­jon, hogy pénzt vagy valamilyen, ellen­értéket számára átvegyen, hogy minden ügyében a legjobb belátása szerint járjon el és mindent megtegyen, amit ügyeiben szükségesnek és célszerűnek tart, sőt amelyben jogot adott Moór Artúrnak arra is, hogy a meghatalmazást megbízottja ja­vára kiterjesztő értelemben magyarázhassa, ez a közjegyzői okiratba foglalt meghatalmazás teljesen hiteles és szabályszerű, ennek hitelességéhez és­ sza­bályszerűségéhez még a gyanúnak árnya sem fér. A döntés indokolásában még a kö­vetkezőket mondja az ügyészség: — Egy ingatlanra vonatkozó jelzálog­bekebelezéssel kapcsolatban az ügyészség megállapította, hogy a Szilvinyiné javá­ra történt bekebelezés teljesen szabály­szerű volt. A magánokirathamisításokra vonatkozólag Szilvinyiné, amikor őt ki­hallgatták, a kifogásolt okiratokat még megjelölni sem tudta, azt azonban elis­merte, hogy az okiratokon lévő aláírása valódi. ő csupán azt panaszolta, hogy ezeket az okiratokat neki német anyanyelvén nem magyarázták meg. Az ügyészség állás­pontja szerint, ha ez igaz is volna, akkor is csupán polgári perre vonatkozó érvény­telenségi kérdés lehet. Az ügyészség a Huszár Elemér or­szággyűlési képviselő által indított el­járást is megszüntette és ezt a meg­szüntetést ezzel indokolta meg.­­ A Huszár Elemér által panaszolt hűt­len kezelés bűntettének érdemi vizsgála­tába az ügyészség nem bocsátkozott, mert megállapította, hogy ezeknek a bűncse­lekményeknek állítólagos elkövetése — a feljelentések szerint is — az 1927. év fo­lyamán és az azt megelőző időkben tör­tént. Miután pedig az elévülést félbesza­kító bírói intézkedés nélkül több mint öt esztendő telt el, a bekövetkezett elévülés minden további bűnvádi eljárást kizár. Az ügyészség végzését most kézbe­sítik ki az érdekelteknek. Értesülé­sünk szerint ezzel a végzéssel egy­előre még nem zárul le az ügy. A feljelentők tovább próbálják keresni a maguk igazát, viszont Moór Artúr most már az ügyészségi végzés birto­kában erélyesebben próbál majd fel­lépni a feljelentők ellen. A harcban tehát további fejlemények várhatók. 3. oldal A marseillei polgár­mester súlyos vádja a francia nemzetbiztonsági hivatal ellen Párizs, november 30 Sabiani, a »Bouche du Rhone« megye képviselője, marseillei helyettes polgár­mester tegnap Párizsban az Ambassa­deurs előadótermében előadást tar­tott, amelyben a marseillei merény­lettel kapcsolatos felelősség kérdésé­vel foglalkozott. Tényekre és okmá­nyokra támaszkodva bebizonyította, hogy a felelősség elsősorban a francia hatóságok egy részét terheli. Ha a francia nem­zetbiztonsági hivatal — mondotta az előadó — közvetlenül együttműkö­dött volna a merénylőkkel, a dolgok akkor sem történhettek volna más­képpen. Rámutatott továbbá a belügyminisztérium teljes köte­lességmulasztására és sajnálkozott afelett, hogy volt idő, amikor Marseille városát vádolták meg, holott a biztonsági intézkedések megszervezésénél a marseillei városi tanácsot teljesen mellőzték. Végül is Sabiani szerint a felelősséget teljes mértékben Sarraut, az akkori bel­ügyminiszter és hivatalnokai viselik. Róma teljes erővel támogatja Magyarországot Párizs, november 30 A lapok ismertetik az olasz sajtó­nak a jugoszláv emlékirattal szemben tanúsított magatartását, különösen pedig a félhivatalos Giornale d'Italia megjegyzéseit. Kénytelen-kelletlen megállapítják, hogy Róma teljesen Magyarország mel­lett foglal állást. Az olasz kormány — írja a Matin ró­mai tudósítója — most már az ügy lényegére nézve is Magyarországot támogatja, holott eddig csupán a gör­gős eljárás kimondására vonatkozó magyar kérést helyeselte. Villani magyar követ állandóan érintkezésben áll Mussolinival és élénk tevékenységet fejt ki. Mind­amellett Rómában az az általános meggyőződés, hogy az ügynek nem lesznek súlyos következményei. Anél­kül, hogy említést tennének róla, Ró­mában nagyra értékelik azt a tényt, hogy Jugoszlávia nem keverte bele az ügybe Olaszországot a Pavelicsnek adott vendégjog miatt. Az a benyomás alakult ki, hogy Bel­­grád nyitva hagyta a kaput a nagy­hatalmak által egyetemesen óhajtott megoldás, a terrorizmus ellen irá­nyuló egyetemes nemzetközi szervez­kedés számára. Csonkított okmányokkal dolgozott Jugoszlávia Róma, november 30 Az olasz sajtó továbbra is nagy ér­deklődéssel és határozottan gúnyos hangon foglalkozik a jugoszláv em­lékirat történetével. A Messagero vezércikkében négy megállapítást tesz. Megállapítja, hogy Jugoszlávia egyáltalában nem bizo­nyította azt, hogy Sándor király és Barthou meggyilkolását Magyaror­szágon tervezték volna■ Ezt Jugoszlá­via egyszerűen csak állította az em­lékiratban és a bizonyítást meg sem kísérelte. Ugyancsak nem kísérli meg a bizo­nyítást Jugoszlávia Magyarország­nak azzal az állításával szemben, hogy a jankapusztai tábort Magyaror­szág saját kezdeményezésére osz­latta fel a tavasszal. Harmadszor megállapítja a lap, hogy a jugoszláv kormány feltűnően megcsonkítva terjesztette elő az áp­rilis 26-i magyar jegyzékét, amellyel így azt akarja bizonyítani, hogy a budapesti kormány előre tudta a hor­­vát terroristák terveit. A megcsonkított okmányok hasz­nálata nagyon régi, de nem mindig bevált dolog — álla­pítja meg a Messagero. Pedig a jugo­szláv diplomácia nagyon vállalkozó szellemű. Végül tehát meg lehet állapítani, — írja a negyedik pontban a Messagero — hogy Magyarország nem tett mást, mint megadta a jugoszláv menekül­teknek azt a menedékjogot, amelyet — Jugoszláviát beleértve — minden európai állam meg szokott adni. Ezek a megállapítások nem is any­­nyira a genfi magyar megbízott ki­jelentéseiből tűnnek ki, mint inkább nyilvánvalóak a felületes olvasó előtt is, aki azt a fáradságot veszi magá­nak, hogy belepillantson a jugoszláv emlékirat »bizonyítási anyagába«. Az angol nagygyakorlatok tanulsága London, november 30 (Az Est külön tudósítójától) A novemberi tengerészeti és légi gyakorlatokról most adta ki jelenté­sét a brit admiralitás. A tengerészeti vezérkar a manőve­rekből azt a következtetést vonta le, hogy a támadó tengeri haderő, amelynek Tershellingben volt a bá­zisa, elpusztult, még mielőtt a Csator­nán átkelt volna, de másrészt elérte célját, mert az éj­jeli támadással megakadályozta a brit flottát és a légi haderőt, hogy eljusson az ellenséges támaszpontig. Lord Rothermere sajtója azzal a megjegyzéssel kíséri az admiralitás jelentését, hogy a legutóbbi manőve­rek imét azt a meggyőződést érlel­ték meg, hogy Angliának olyan erős légiflottát kell teremtenie, amelyhez fogható nincs a világon. M TI

Next