Az Est, 1935. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1935-01-01 / 1. szám

-äus­.&k By K Mra 10 "Budapest, 1933 * Kedd * január / XXVI. évfolyam * /. szám. Politikai napilap ••• Szerkesztőség és kiadóhivatal: VII. ker., Rákóczi út 54. Jegypénztár, hirdetési*, elő/ime* tési•, utazási- és könyvosztály­­ VII., Erzsébet körút II.20. Előfizetési ár: Egy hónapra.............3 pengő Egyes szám­ára a fővárosban, a vidéken és a pályaudvarokon 10 fill. Telet in: 4SS—SO.HI SJ.ig, 464—18, 464—19 FŐSZERKESZTŐ: MIKLÓS ANDOR 1910—1933 Szerkesztőség Bécsben:­­., Kohlmarkt 7. Feltűnő hang és mondjuk meg mingyárt, hogy figyelemreméltó hang szállt szét Az Est vasárnapi számának első oldaláról, Koler Milos budapesti csehszlovák követ, nyilatkozatából. De hogy is ne lett volna feltűnő hang cseh részről a béke hangja, a közeledés és a kiengesztelődés hangja, a gyűlöletnek, az eltávolo­dásnak és az elzárkózásnak tényei után! »Meg kell, hogy mondjuk végre-valahára, őszintén, úgy, ahogy a dolgokat látjuk.« Ez a hang bizonyára a béke hangja és a béke hangja sohasem volt vissz­hangtalan a morva­s világban. "Vannak kérdések,­­ "iája a figy­e­lemreméltó nyila­tban a k­ö­vet úr, amelyeket azonnal meg le­het oldani és vannak kérdések, amelyek megoldásához idő kell. Idő — de ne csak a jövő időt néz­zük, hanem, múlt időt is. Mert az idő múlik és nekünk nagyon is nem mindegy, hogy mi történik az idő múlásában. Az idő mindig hadviselő fél és az idő sok mindent elpusztíthat. Mi láttuk az em­­últ időben, mint pusztították az utódállamok magyarságát, kul­túrájában és egzisztenciájában. Nem olyan egyszerű dolog »ki­kapcsolni bizonyos időre« bizo­nyos kérdéseket, mert hisz hiába akarjuk majd a kikapcsolás után megoldani, ha a kikapcsolás közti időben ellenünk oldja meg a kis­­antant brutalitása. Mi nem kap­csolhatjuk ki az utódállamok ma­gyarságának sorsát, létbiztonsá­gát egy pillanatra sem. Gazda­sági együttműködés? Kulturális együttműködés? Hogyne! de hi­szen rajtunk ez sohasem múlt!­De hogyan lehet gazdasági együttmű­ködés — a gazdasági tönkretétel szellemével! s hogyan lehet kultu­rális együttműködés a szellem ha­tárzárával! a betű és a gondolat, szabad költözködési jogának taga­dásával! az ottani magyar szellem megfojtásával! Mi figyelemreméltónak tartjuk ezt a békehangot — de, tudjuk, hogy ez nem az első békehang. Már előfordult a múltban, hogy a trianoni határon átnyúlt a béke­jobb, de amire meg akarhattuk volna fogni, egyszerre köddé vált. Eltűnt. Félreértés lett belőle. Cá­folat, örvendenénk, ha most nem így volna. És akkor a Kohz-féle nyilatkozat nemcsak jó hang volt, hanem jó cselekedetnek is bizo­nyulna. Minden tárgyalás előfel­tétele: a magyarság éles felt­ételei-­ nek biztosítása. Más nem is lehet! * Gyilkos bankrablás a Szabadság téren Revolverharcban agyonlőtték a pénztárost és egy him­lősfiút Négyen súlyosan megsebr­ők­itek — Az Est tudósítójától — Ma délelőtt hallatlanul vakmerően végrehaj­tott fegyveres rablótámadás történt a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank Szabadság tér 16. szám alatt levő fiókjában. A revolveres rablótá­madásnak két halottja és három súlyos sebe­­sültje van. A Szabadság tér és a Vécsey utca sarkán levő bank­fiók immár harmad­szor szerepel a rendőri krónikában. Kétszer kíséreltek meg betörést ben­ne, egyszer pedig, mint emlékezetes, a később statáriális úton kivég­zett Ondi Sándor és társai pró­bálták kirabolni. Mivel már többszörös kísérlet tör­tént a bankfiók kifosztására, a Ke­reskedelmi Bank igazgatósága a fiók személyzetének kiválogatásában te­kintettel volt arra, hogy csupa bátor, lélekjelenlétét meg­őrző ember dolgozzék a szabadság­téri fiókban. — Senki se moccanjon mert lö­vünk! kiáltották a revolveres rablók. Úgy látszik, számítottak a­z, hogy a délelőtti n­agy forgalomban párat­lanul, vakmerő felléptük következté­ben mindenkinek a földbe gyökere­zik a lába, mindenkinek elakad a hangja. Erre számíthattak, mert nem­ riad­tak vissza tervük kivitelétől, noha a bank hatalmas terme népes volt. Csakugyan az első pillanatban senki sem mozdult, de a következő pillanatban már kitört a pánik és hanyatthomlok kezdenek mene­külni a teremben tartózkodók. Va­laki kinyitotta a Szabadság térre nyíló egyik nagy kirakat ablakát, amelyen át a bank egyik vezető tiszt­viselője, Braun Imre kiugrott, hogy a közeli rendőrőrszemet értesítse. Ebben a pillanatban eldördült a pénztárfülkéhez köze­lebb álló rabló kezében a revolver. Gyors egymásutánban négy-öt csatta- Két revolveres rabló Ma délelőtt 10 órakor, amikor meg­lehetősen sűrű forgalom volt a bank­fiókban, négyen-öten is tartózkodtak a pénzárfülke előtt, egyszerre csak hirtelen feltépték a Vécsey utcai be­járat ajtaját. Három fiatal suhanó, jelent meg az ajtóban. Mindháromnak a ke­zében revolver volt. Határozott léptekkel a pénztárfülké­hez mentek. Jójárt­i Géza, a bank 50 éves pénztárosa éppen ebben a pilla­natban nyújtott át 1000 pengőt vitéz. Szalay Miklósnak, az Országos Gyer­mekvédő Liga főkönyvelőjének, aki minden hónap utolsó napján meg­jelenik a bankfiókban, s a Liga fo­lyószámlájára pénzt vesz fel. -T914

Next