Az Est, 1935. február (26. évfolyam, 27-49. szám)
1935-02-01 / 27. szám
Budapest, 1035 * Péntek * február I. Előfizetési ár: Egy hónapra ..... 3 pengő Egyes szám ára a fővárosban, a vidéken és a pályaudvarokon lófil. Telefónt 455—SO*től 57*ig, 464—IS, 464—19 Ara 110 fillér Politikai napilap ••• FŐSZERKESZTŐ: MIKLÓS JÁNBOR 1910—1935 Szerkesztőség és kiadóhivatal» VII. ker., Rákóczi út 54. Jegypénztár, hirdetési•, előfizetési•, utazási• és könyvosztály * VII., Erzsébet körút 18.20. Szerkesztőség Bécsben » Kohlmarkt 7. A doktor úr kapott ajándékba egy törvényjavaslatot. Amelynek lehetnek erényei és vannak hibái és amelyben főként azt csodáljuk, hogy meg akarja nehezíteni a pálya gyakorlását, amely a javaslat indokolása szerint túlzsúfolt. Igazán? Magyarországon talán olyan sok az orvos? Tessék csak elolvasni — és kínzóbb és tanulságosabb olvasmányt hirtelen nem is tudunk — a csökmői arzénpört. Ebből talán az derül ki, hogy a magyar falu teli van tudással és diplomásokkal? Vagy pedig... Másik oldala a kérdésnek: úgy fogjuk állásokhoz juttatni az ifjúságot, hogy megnehezítjük az orvosi pályán való elhelyezkedést? Igenis több orvost! Mert aki leszállítja az orvosok létszámát, tulajdonképpen fölemeli a betegek létszámát. Minden egyes orvossal kevesebb: majális a betegségeknek, szüret a bacillusoknak. Igenis, orvosokat és orvoslást, mégpedig nemcsak ezen a mai agyonszocializált, agyonoibázott alapon, hanem kicsit a gyógyítás művészetének békebeli szabad szellemében. Utat a szabad tudásnak és utat a gyógyulás felé. Ne csak a betegség választhassa meg szabadon a beteget, hanem a beteg is az orvost. Aki különben szintén beteg. Már úgy értjük... Gazdaságilag beteg ma ez az egész pálya és bizony nem könnyít rajta az új törvényjavaslat azzal, hogy közadó módjára akarja a kamarai tagdíjakat behajtani, azokat megkésedelmi adózza, azt az orvost pedig, aki két éven át fizetni nem tud, egyszerűen kizárja a kamarából. De ez a kis kigolyózás... Ez csak éppen hogy kenyerétől fosztja meg az orvost, félreállítja, kisujjal letolja a pályáról. Miért? A doktor úr talán nem akar fizetni! Nem kérem. A doktor úr akar, de nem tud. Ezért mindjárt kizárni! Nem olyan aranyidőket élünk ma, hogy nemfizetésért kenyérvesztes legyen a legkisebb rendbírság. Adósok börtönének ez az új, huszadik századbeli formája. Bezárás helyett ki-, zárás. Ha van pálya, amely kíméletet érdemel, az az orvosi. Mert a magyar orvost szeretni kell és nem büntetni. A pályát pedig nem megnehezíteni. Az orvos vizsgázzon le egyetemi professzorok, de ne pénzügyi hatóságok előtt. Magyarországon sokallják az orvost? Érdekes, mi a betegeket sokallják. Ami pedig a doktorkalapot illeti- Le a kalappal a dokor úr előtt. De ne az ő fejéről húzzák le a doktorkalapot. 27. szám Óriási fontosságú diplomáciai esemény: LONDON ÉS PÁRIZS MEGEGYEZETT ' : mm n* Witk. , ■ - .......... ■ ■■ -* -\; Vita ’n i1. - '.) London, január 31 A kormány az éjszakai órákban az alsóházban minisztertanácsot tartott, amely a francia miniszterek londoni látogatásának előkészítésével foglalkozott. A Times szerint a párizsi angol nagykövet és a francia külügyminisztérium között folyt megbeszélések tegnap délelőtt formulatervezetet eredményeztek, amely a két kormány megegyező nézetét fejezi ki a fegyverkezés kérdésében. A formula főbb vonásai a következők: Anglia teljes mértékben magáévá teszi a Rómában aláírt francia-olasz jegyzőkönyvben foglalt nyilatkozatot, amely megengedhetetlennek minősíti Németország egyoldalú felfegyverkezési tevékenységét. A felek megerősítik az 1912 december 15-i öthatalmi nyilatkozatban foglalt egyenlőségi elv gyakorlati megvalósításának szükségét. • A javasolt megoldás abban áll, hogy a békeszerződés ötödik (leszerelési) fejezetének bizonyos szakaszait közös nyilatkozattal hatálytalanítsák, feltéve, hogy Genfben általános egyezmény jön létre, amely majd a végrehajtási biztosítékokat is magában foglalja. Szó van arról is, hogy a fennálló regionális egyezményeket általános európai egyezménybe kebelezzék be. Németországnak vissza kell térnie Genfbe, hogy szerződéses korlátozásaitól megszabaduljon. Az Est párizsi tudóssájártak telefonjelentése a megegyezésről Párizs .hu . (Az Est párizsi szerkesztőségénél a telefonjelentése) De hiszen ez valóságos és formális békerevízió! — mondottam tegrard a külügyminisztérium egyik magasztása, hivatalnokának, akivé: Flandin és Laval londoni útjának programjáról beszélgettem. A hivatalnok vállat vont és olyan filozófusarcot vágott, amelyet a frociák akkor szoktak felvenni, h ha valami kellemetlen dolgot kell bevallaniok, olyat, amit már nem tudnak elhárítani. — Igen, — mondotta—csakugyan formális békerevízió, amely a valóságban már megtörtént. Ez az egyetlen kijelentés igen hosszú töprengést helyettesít a francia külpolitika fejlődéséről. Ez a politika csak addig makacs, amíg kilátás van a sikerre. De ha az események átcsapnak a francia diplomácia feje fölött, minden felesleges sopánkodás nélkül igyekszik azonnal alkalmazkodni az új helyzethez, olyan formulát keresve, amely bebizonyítja, hogy nem történt semmi és ami történt, az jól történt — a francia diplomácia szájaíze szerint. A hetek óta előkészített londoni tanácskozást is ilyen szellemben tárgyalta a francia sajtó. Ide-oda ingadozott az őszinteség és az önmegnyugtató szépítgetés között. Rajongott azért, hogy micsoda jó hangulatban folyik most a megbeszélés a franciák és az angolok között. Elmondotta, hogy vannak ugyan szinte áthidalhatatlan nehézségek, de sietett hozzátenni, hogy a mostani tárgyalás amúgy sem végleges. Egyszerű eszmecsere csali, s ezzel igyekezett elébe vágni a várható sikertelenségnek, ha a francia és angol álláspont nem tálálna egymásra. De komolyabb hangok is hallatszanak. Pertinax, a nagyvonalakban kitűnő ítéletű külpolitikai szekértő már napokkal ezelőtt megmondotta: ne-