Az Est, 1935. február (26. évfolyam, 27-49. szám)

1935-02-28 / 49. szám

Csütörtök, 1935. február 28. Beszélgetés a velszi herceg magyar rokonával, az utolsó Rhédey leánnyal — *Az Est tudósítójától — Harmadik napja már, hogy felejt­hetetlen vendégünk, a velszi herceg elutazott Budapestről, de még min­dig róla beszélnek. A pesti legenda finom pókhálós zalaival már körül­szövögeti az álomherceg utánozha­tatlan egyszerű, kedves alakját. So­kan láttták, de még többen szerették volna látni. A város dédelgette, ki­tárta előtte szívét, mintha csak érezte volna: nem idegen nekünk a Prince Charming. Dehogy is idegen! Vérségi kapcso­lat fűzi hozzánk. Anyai ágon dédanyja magyar volt: Rhédey Claudia grófnő, Sándor Württemberg­ herceg tündér­­szép felesége, így talán nem is vélet­len, hogy a velszi herceg, akinek ereiben magyar vér is folyik, annyi­ra megszerette a magyar nótát, hogy hajnalig mulatott cigányzene mellett. Ki ez a gyönyörű magyar gróf­kisasszony, Mary királyné nagyany­ja, akinek révén a velszi herceg egy kicsit magyar isi Erről és az ezer­éves Rhédey család regényes életéről beszélgettünk az utolsó Rhédey lánnyal, kisrhédei Rhédey Gabriellával. Bör­­tsök Samunak, Erdély egyik legne­vesebb festőjének, a nagybányai fes­tőiskola volt tanárának özvegyével, aki — mint a család leszármazási táblázatából kitűnik — negyedik unokatestvére Mary királynénak. Budán, a csendesen épülő XI. kerü­letben lakik két gyerem­kével a hat­vanéves nagyasszony. Egyszerű, mo­solygós arcú asszony az utolsó Rhé­­dey-lány, akivel az ősrégi Rhédey­­család egyenes ágon ki fog halni. A grófi ág már 1897-ben kihalt, gróf Rhédey Gáborral, aki kereszt­apja volt Rhédey Gabriellának. A Rhédey-család nemesi férfiága 1926- ban halt ki, ekkor hunyt el Rhédey István, akit a leszármazási táblázat X. Istvánnak nevezett. Két angol herceg levele Régi, elsárgult pecsétes iratok, le­származási táblák, könyvek, fényké­pek hevernek előttünk: egy ezeréves magyar család élete írásban és képben. De beszéljünk először a jelenről: tudja-e a velszi herceg, hogy Ma­gyarországon vérségi rokonai élnek? Csupa meleg fény Rhéden Gab­riella szeme: — Persze, hogy tudja a lelkem... Kérjem, Börtsök Samu, 1931-ben halt meg; akkor a gyászjelentést kiküldtük a velszi hercegnek is. Néhány nap múlva választ kap­tunk tőle, amelyben őszinte és mély ■részvétét fejezte ki férjem elhúnyta alkalmából. A levél gépírásos volt, a herceg sajétt kezűleg írta alá. Itt van a boríték, a velszi herceg címerével, de bizony a levelet valahonnan a lá­dánk mélyéről kellene már előkeres­ni. Ezer és ezer családi okmány, ereklye kiütött őrizzük a velszi herceg levelét is. — Van egy másik nagyon érdekes levelünk is. Ezt Sándor cambridgei herceg, Mary királyné édes testvére — aki így nekem szintén rokonom —­­sajátkezűleg írta. Itt van. Négy oldalas angol levél. Az ele­jén azt írja Mary királyné férfitest­vére az utolsó Rhédey-lányn­ak, szo­morúan értesült leveléből férje halá­láról, rokoni szívvel kívánja, hogy mi­hamarabb találjon vigasztalást. A le­vél így fejeződik be: »Remélem, hogy Magyarország jövőjének felvirágozásával az önök családjának naggyáfejlődése szin­tén be fog következni. Sándor, cambridgei herceg.« Szomorkásra változik a nagyasz­­szony mosolygós arca. — Sajnos, a kívánság másik része már nem teljesedhet be, hiszen egye­nes ágon én vagyok az utolsó Rhédey. Magyaros üdvözlő irat — Felkeresték most a velszi herce­­­get? — kérdezzük. —­ Dehogy zavartam volna! Volt neki úgyis elég­ dolga, programja. Meg azt se akartam, hogy ebben a mai világban az emberek megszólja­nak, hogy kérkedni akarok a rokon­sággal. Isten ments! De olvastuk a tudósítások minden sorát, amelyek a herceg budapesti tartózkodásáról szóltak. Annyit beszéltünk itthon, hogy milyen jól mulat a kedv** her­ceg, mennyire tetszik neki a magyar nóta. Mondtuk is egymásnak, hogy a vér mégse válik vízzé... Közbeszól Rhédey Gabriellának el­ső házasságából származó leánya, Szalay Lidia tanárnő: — Mi azt is kiszámítottuk, hogy a velszi herceg egy nyolcadrész­ben magyar. — A herceg nem is tudta meg, hogy Budapesten élnek a rokonai? •— Addig beszélt, nekem a lányom meg a fiam, míg elhatároztam, hogy mégiscsak életjelt adok magamról. Gyerekeimmel angol nyel­ven üdvözlő iratot küldtem a velszi hercegnek. Laci fiam, aki boldogult férjemtől örökölte a rajzolótehetsé­get, készítette el az üdvözlő írást. -r- Milyen volt az? —- Diplomaszerű nagy ív, magya­ros motívumokkal, szívből kiinduló virággal, rajta a­ velszi herceg és a Rhédey-család címere. — Mi volt a szövege? Már olvassa is a nagyasszony: »Királyi Fenség! Engedje meg, hogy mint a kisrhédei Rhédey csa­ládnak utolsó sarja, akinek vére Fen­séged ereiben is folyik szépséges ős­anyja, Rhédey Claudia grófnő révén, — meleg istenhozzádot mondjak Ki­rályi Fenségednek és kérjem: fogad­ja szeretetébe Magyarországot, azt az országot, amely ősanyja vére révén édesanyai szeretettel fogadja királyi Fenségedet.« — Mikor adták át az üdvözlőiratot? — Fiam és leányom egy barátnőjé­vel vasárnap délelőtt 11 órakor vitte a­ Dunapalotába. Azért csak vasár­nap, szinte az utolsó pillanatban, mert még ezzel sem akartuk zavarni a herceget... Marenchich Ottó, a Dunapalota vezérigazgatója fogadta őket, és az üdvözlőiratot azonnal fel­vitte a herceg lakosztályába. Pár perc múlva lejött a vezérigazgató úr és ezt mondotta a gyerekeknek: — Ő Királyi Fensége személyesen vette át az üdvözlőiratot, azt mondotta, hogy magával viszi és Londonból küldi meg válaszát. Várjuk is nagy szere­tettel és éppen úgy meg fogjuk őriz­ni, mint első levelét. — Bizonyára olvasta a nagyasz­­szony, hogy a velszi herceg úgy nyi­latkozott: másodszor is meglátogatja Magyarországot. — Persze, hogy olvastam és ha a herceg megint Budapestre jön, akkor elküldöm neki a Rhédeyek csa­ládi poharát, amely­ generációról generációm szállt és most az én birtokomban van. Már hozza is a családi ereklyét; körülbelül 211 centiméter magas po­hár, finom metszett üvegből, bele-­ vésve; Nina, egy Rhédey-lány neve. — Ha ezt a poharat a velszi herceg elfogadja, akkor nekem már nem is marad más, csak a családi pecsétnyo­mó és a túlim­étos láda, meg az ezer­éves­­mull emléke... ­ Izgalmas jelenetek a marseillei vádlottak kihallgatásán A magyar kormány genfi válasziratának becsatolását követelték Marseille, február 27 Damp de Saint Paul vizsgálóbíró irodájában tegnap délután a mar­­seillei merénylet ügyében a kihallga­tások fél három órától fél hat óráig tovább folytak. A délután folyamán Desbons Ügyvéd Simonovicshoz, a belgrádi közbiztonsági hivatal­ veze­tőjéhez intézett több kérdést. A védő mindenekelőtt tudni akarta, hogy mi a lényege az u­sztasa-szerve­­zetnek, amelyet a jugoszláv királyné ügy­védei terrorista szervezetnek tüntet­nek fel. A vádlottak védőik útján tiltakoztak ez ellen az állítás ellen. A vádlottak szerint az Usztasa nemzeti szervezet, amely a néptömegek sza­badságeszméjét fejezi ki. A szervezet semmiesetre sem tekinthető ki­mondottan terrorista jellegűnek. Desbons rámutatott arra, hogy a vád szerint Ante Pavelics Szófiában egyezményt kötött a macedón terro­ristákkal. Ezzel az állítással szemben Ante Pavelics az egyeményt nem terroristákkal, hanem macedón nemzeti szervezetekkel kötötte meg. Desbons ügyvéd felkér­te Simonovi­­csot, hogy nyilatkozzék arról a sze­repről, amelyet ő maga játszott Sán­dor király franciaországi utazásának előkészítésében. Simokovics­ erre azzal válaszolt, hogy ő az előkészítés ideje alatt Bécs­­ben tartózkodott és ott részt vett egy nemzetközi rend­őri értekezleten. Van-e hivatalos jugoszláv terrorizmus ? A kihallgatás során Desbons ügy­véd és Simonovics között heves jele­net játszódott le. Desbons a következő kérdést tette fel a rendőrfőnöknek: — Vájjon Jugoszláviában hivatalos keretek között nem áll-e fenn egy ter­rorista szervezet, amelynek hivatalos szabályzata van, Simonovics erélyesen tiltakozott e feltevés ellen. Desbons ügyvéd végül felhívta a vizsgálóbíró figyelmét, a jugoszláv kormánynak a Népszövetséghez iitéz H­OLNAP c­sü­t­örtökön színházi dál a Royalban Felvilágosítás Royal-szálló báli iroda (45-4-90) tett panasziratom, amelyet az ügy­­darabokhoz csatoltak. •—­ Mivel ezt a panaszt az ügy­dara­bok­hoz mellékelték, — mondotta Desbons — kérem, hogy csatolják egy­úttal a ügydarabokhoz a magyar kormánynak a jugoszláv panasziratra 1934 december 10-én és 1935 január 16-án adott két válaszát. • Ki volt a szőke nő? A tudósítás szerint a tegnapi kihall­gatásokból kitűnik, hogy a vádlottak — előző kijelentéseiket módosítva — igyekeznek bebizonyítani, hogy a merénylettervről nem volt elő­zetes tudomásuk és nem állottak összeköttetésben Ante Paveliccsel. Az özvegy jugoszláv királyné ügy­védjei továbbra is nagy súlyt vetnek arra, hogy . ............ ■­­ • megállapítsák a titokzatos szőke ng és útitársa személyazonosságát. Valószínűnek tartják, hogy az útitárs Ante Pavelics­­­ , Paul­ Bou­­our tegnap este Párizsba utazott. Desbons ügyvéd egyelőre Marsei 11 -ben marad és áttanulmá­nyozza az ügyben megtartott vizsgá­latra vonatkozó terjedelmes ügydara­bokat, majd pedig visszatér­ Párizsba és szükség esetén írásban fogja meg­tenni a védelem érdekében szükséges­nek mutatkozó lépéseket. Fedák Sári legnagyobb alakítása, most Marcelle Chantal játssza a főszerepét . A helyes megfej­tők mind ott lesznek a F­ÓRUM pénteki premierjén! 11. oldal.

Next