Az Est, 1935. május (26. évfolyam, 98-123. szám)

1935-05-01 / 98. szám

Budapest, 1935 * Szerda * május /, Előfizetési ár: In hónapra.............3 pengi Egyes szám ára a fővárosban, a vidéken és a pályaudvarokon 101IU. T­etefon: 433—30.tői sj. lg. 4­­14—IS. 404—19 FŐSZERKESZTŐ: MIKLÓS JÁNDOR 191—1933 Szerkesztőség és kiadólteataté VII. ker., Rákóczi út 34. Jegypénztár, hirdetéti., elő­dire, téti., utazási■ és könyvosztályt Vll., Erzsébet körút II.20. Szerkesztőség Bécsben I­­., Kohlmarkt 7. Politikai napilap . Minden perc halál­ á­ra zidult fel Winston Churchill ezen az áprilisi estén az angol alsó­­házban, ahol szorongó szívű képvi­selők figyelmeztettek arra a fegy­verkezési lázra, ami a világot fel­kapta. Ugyanakkor a westminsteri érsek pápai hírnökséget hirdetett: a Szentatya lelke teljes hevével a békéért imádkozik a háború, nem­­zetközi versengés és rosszindulat által megmételyezett világ számá­ra. 1935-öt írunk. Tizenhét éve, hogy a világ letette a fegyvert, amelyben ötödfélévig élt és élt. Tizenhét éve. Ki hitte volna akkor, hogy tizenhét év után is reszketve kell imádkozni a békéért és egy olyan háború ellen, amely minden eddig volt háborúnál szörnyűbb tenne. A háborúk háborúja. A tö­mény háború. A halál új nagy világparádéja. A gáz premiereje. Tizenhét év és az emberek azóta okosabbak ugyan egyáltalán nem, de még rosszabbak annál inkább lettek. Tizenhét év és rémülten eszmélünk rá, hogy az igazságta­lanságok, amit 1918 nem itt felej­tett, hanem egyenesen megalko­tott, azóta sem múltak el. Sőt. Itt van ez a mi szegény kis országunk, amelynek apraját-nagyját ma kor­mányzói szó szólítja alkotmányos és törvényes munkába, itt van ez a mi Magyarországunk, amelynek trianoni határait kívülről a gyűlö­let cementje tartja egyben. És itt a többi sok igazságtalanság, köz­tük gazdaságiak is a búza tragé­diájától az európai pénztelenségig és munkanélküliség. Amik ellen tenni kell. De nem újabb gyűlölet szításával és újabb fegyverek ko­vácsolásával, nem füstölgő ké­­ményű hadiüzemekkel és nem újabb és újabb gáztartályokkal, hanem munkával, békével, szere­tettel és akkor minden perc nem halál, de minden év és évszázad élet lesz. Kiteljesült, lombba szö­kött, virágba borult élet, ahol a hadi vér jogába a munka verejtéke ült. Locarnókon és Stresákon át is nyújtsunk egymásnak kezet, tisz­tuljanak meg az elmék, és tisztul­janak ki a szívek. Építsük meg a békét és építsük ki az életet. Épít­sük le a gyűlöletet és bontsuk le az igazságtalanságokat. Tavaszi szívekben béke gerjed, májusi égen csillagokat keresünk és nem egy- és kétfedelű repülők árnyékát. Csillag- és nem bombahullást vá­runk. Békét idelent a földön és békét odafent a levegőben. Békét , a békét, amelyet még mindig könnyebb megmenteni, mint meg­­dönteni. A­ra Ió fittér Ünnepélyesen elmondta Horthy Miklós a reformkorszak nagy programját Díszes keretben nyitotta meg a kormányzó az új országgyűlést —­­Az Est tudósítójától­­ . Horthy Miklós kormányzó ma dél­ben a következő beszéddel nyitotta meg ünnepélyesen az új ország­gyűlést: — A nemzet ősi erényeibe vetett bizalommal és haza­fias örömmel üdvözlöm a országgyűlés tagjait. — Az országgyűlés tanácskozásai a nemzetközi helyzet igen mozgalmas és je­lentőségteljes időszaká­b­a­n kezdődnek meg. A békeszerződések által teremtett politikai és gazda­sági viszonyok nem hogy előrevitték volna az emberiséget az együtt­működés és a fejlődés útján, de még jobban szétválasztották.­­ Az egyoldalúan megállapított, erőszakkal kikényszerített békeszer­ződéseket nem lehet észszerűen békeszerződéseknek nevezni. A lelkek megnyugvása és békéje, a jó­lét nyugalma és a népek között a sze­retet uralma csak akkor következhet be, ha a nemzetek és különösen a nagyhatalmak végre elszánják magukat arra, hogy a megegyezéses béke útjára lépjenek. (Lelkes éljenzés és taps.) A közelmúlt világégés véres emlékeinek hatása alatt ki gondol­hatna ma új háborúra, ki akarna ma újabb mérhetet­len katasztrófákat felidéz­ni ? — Ám a béke fentartása, az igazi béke megvalósítása érdekében lehetővé kell tenni, hogy a népek egymást megbe­csül­ve, kölcsönös megér­tésben és szeretetben él­jenek egymás mellett, mint az igazságra alapított nemzetközi társadalomnak szabad és egyenjogú tag­jai.­­ A bizalmatlanság, nyugtalan­ság, a visszavonás okozta általános gazdasági és szociális válság még mindig, fennáll és, sajnos, még ma is lehetetlenné teszi hazánk számára, hogy minden erejé­­­vel a jövőt építő munkához fogjon. A társadalom, a nemzet és a kormány erőfeszítéseinek túlnyomó­részét állandóan az az igyekezet tartja lekötve, hogy a nemzet hajóját, a veszé­lyes szí­rt­eket kikerülve, a hullámok felett tudjuk tartani. * A magyar nemzet csorbi­tatlan ereje — Ez az igyekezetünk, hála a nem­zet sorsa felett őrködő gondviselés­nek és népünk ősi erényeinek, mind­­ezideig sikerrel járt és bár a nemzeti társadalomnak súlyos szenve­déseket kellett elviselnie, a világvál­ság magyarországi kihatásaival szem­ben a nemze­t mindezidáig

Next