Az Est, 1935. szeptember (26. évfolyam, 198-222. szám)

1935-09-01 / 198. szám

Sw Ara IO 1935 * Vasárnap * szeptember /. XX­II. évfolyam Budapest. /92. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatals VII. ker., Rákóczi út 54. Jegypénztár, hirdetési•. előfize­­tési*. utazási• és könyvosztály VII., Erzsébet körút II.20. Szerkesztőség Bécsben • /., Kohlmarkt 7. Előfizetési árt IW» »in­apra . 3 peng* Egyes szám ára a fővárosban, a vidéken és a pályaudvarokon lofilU Telefin, *ss—so-tii si-ig, •64—lé. «64—19 Politikai napilap Főszerkesztő : Miklós Andor 1910—1933 Hullik már a falevél és a virágszirom, múlik már, múlik már a nyár. Itt van a­­ gyümölcsszagú puttonyos szeptem­ber, amikor a rablott gyümölcslé­től részegen dülöngnek a darazsak. Jön az örök évszak, elnyűhetetlen költészetével, édes és könnyű szo­morúságával, hogy elhalmozza pá­ratlan szépségeivel a természet arcát. Vége a vakációnak és a nya­ralásnak. Lám milyen hamar el­jött az aranybalna szeptember, hogy vele felvonuljanak a titokza­tos X-es hónapok. Rejtelmes és fé­lelmes sor: IX, X, XI, XII. Mint­ha páncélba lennének öltözve, le­eresztett sisakrostéllyal, a vasnak és acélnak zörgésével masíroznak, amíg a XII.-nek XII. órájában kimúlik majd ez az év is. De most még messze vagyunk ettől. Kezdő­dik a nagy őszi munka az ország egész területén. Lassan megérik minden, amit a hegyes föld adott s amire a természet érdemesített bennünket. Leszedjük, fölszedjük, kiszedjük mindazt, amire ember­nek, állatnak szüksége lesz a kö­vetkező évszakokban. És aztán, hogy egyre inkább ezüstre válik a nap aranyszíne, mindjobban be­szorulunk a szobába. Kívánjuk, hogy minden magyar házba, min­den szobába jusson meleg és vilá­gosság. Testnek, léleknek­­ egy­aránt. Jusson könyv és minden iskolás holmi a gyerekeknek. Ne rontsa a szülők hangulatát és a gyermekek tanulókedvét semmi zavaró esemény. Gázoljanak át va­lahogy a nagy nehézségeken. Ne gondoljanak mindig arra, hogy drága a tandíj, hogy drága a könyv és drága minden tanszer; hogy drága a ruha és a cipő, meg a meleg kabát, amit őszre be kell szerezni; hogy félelmes a nume­rusa klauzusz s ne gondoljanak a kis Wlassies-fiú esetére se, aki mindig színjeles volt, mégse jutha­tott be az egyetemre; ne gondolja­nak azokra az új törvényekre, amelyek most az ügyvédeket tart­ják izgalomban, holnap meg hol­napután pedig a többi foglalkozá­sok munkásait nyugtalanítják majd. Ne emésszék magukat a ke­reskedő, az iparos és a földmívelő szülők avval a sok bajjal, amit egy szegény, feldarabolt ország polgárainak el kell viselniük. A mi sorsunk egyelőre nem könnyű, de amikor szeptemberben nekilódu­lunk az új munkáknak, amelyek már mind a jövőnek és a jövő esz­tendőnek szólnak, rázzuk le ma­gunkról jogos fájdalmainkat, lás­sunk az őszi szántásnak emberül! LELEPLEZTÉK a negus n­agy üzletét Országa kincseit bérbeadta egy angol-amerikai társaságnak London, augusztus 31 (Az­ Est külön tudósítójától) A ma reggeli londoni sajtó világraszóló szenzációja a komoly és tekintélyes Daily Telegrap­h-nak az a hír­adása, amely arról számol be, hogy a legnagyobb keletafrikai feszültség idején a négus óriási és rendk­ív­ül értéke­s abesszin terül­e­t­e­k ki­h­a­s­z­n­á­l­á­s­á­nak kizárólagos jogát egy angol-ame­rikai érdekeltségnek engedte át, ugyanakkor pedig a diplomáciai vitákban nagy szerepet játszó Csan­a-t­ó vízi erőinek értékesítése is angol c­so­port kezébe kerül. Húszmillió fontr­yi tőke­v­­ vonul így be Abesszíniába. Ez a híradás, ha hitelességét más oldalról is megerősítik, az utóbbi hetek sok eseményére ad magyarázatot. Feltűnő beállításban közli a Daily Telegraph ma reggeli száma A­d­d i­s­z A b e b­á­b­a kikül­dött tudósítójának azt a jelentését, hogy Halié Szelasszié császár szerződést írt alá Rickettel, az Africa Company képviselőjével. A szerződés értelmében ez a vállalat ettől pedig Kéja határáig terjed. Hallatlanul gazdag petróleum réte­gek vannak Russa és Digigga környékén, amelyeket nemrégiben Olaszország megbízásá­ból Neshbit hírneves geo­lógus kutatott át, kizárólagos jogot nyer 75 évre, hogy Abesszínia területének több mint a felében egyedül aknáz­hassa ki a petróleumfor­­rásokat és más termé­szeti kincseket. Az a terület, amelyet a társaság ki­aknázhat és amelyen úgyszólván ki­zárólagos gazdasági jogokat gyako­rol. északon Eritreától a Havash fo­­lyóig és onnan addig a pontig terjed, ahol az Addisz Abebából Csibutiba ve­zető vasútvonal átkel a folyón, onnan egyenes vonalban a Rudolf tóig, aki tudvalévően egy repülőszerencsét­lenség alkalmával életét vesztette. Ezekről az olajterületekről a tervek szerint hatalmas csővezetéke­ket fognak építeni, amelyek 500 kilométer hosszúságban egészen an­gol Szomália határáig fog­nak terjedni. Az afrikai társaság, amely a tervek szerint D­i­g­i­g­y­á­­ban óriási petróleumfinomí­tó telepeket fog létesíteni, t­í­z­m­ill­i­ó f­o­n­t sterling alaptőkével dolgozik A számítások — írja a Daily Te­legraph tudósítója — azt mutatták, hogy Abesszínia a szerződés révén négy-öt év alatt három­szor annyi jövedelemhez jut, mint amennyi most az or­szág egész bevétele, körül­belül 3 millió font sterlinghez. Hóna­pok óta tartottak a tárgyalások a szerződés megkötése körül, amelyeket Addisz Abebában az afrikai társaság nevében R­i­c­k­e­tt vezetett, akit méltán neveztek el »a­z a­n­g­o­l-a­m­e­­rikai nagytőke L­aw­r­e­n­c­e-­­ének, mert minden nagyarányú pénz­ügyi műveletben, amelyekben leg­utóbb az angol-amerikai tőke befek­tetést keresett, ő játszotta a ve­zető szerepet. A legutolsó pilla­natig olyan szigorú titokban folytat­ták a tárgyalásokat, hogy a készülő megállapodásról­­. a néguson és Ricketten kívül Abesszíniában csak hárman tudtak, akiknek titoktartásában feltétlenül meg lehetett bízni. R­­­c­k­e­tt tegnap, mikor Hsibuti­­ban kiszállott vasúti különkocsijából, ezt mondta az angol hírlapírónak: — Akár háború lesz, akár béke, mi haladunk a ma­gunk útján. Egyidejűleg tárgyalások f­oly­nak Abesszíniában egy társaság létesíté­séről, amely kizárólagos jogot akar nyerni a Csana tó vízi erőinek hasznosítására. Itt angol, egyiptomi és szu-

Next