Az Est, 1935. december (26. évfolyam, 274-297. szám)
1935-12-01 / 274. szám
Ara IQ naer Budapest, 1935 * Vasárnap * december /.XXVI. évfolyam * 274% szám. Előfizetést árt (6 hónapra . - 3 érig* Politikai napilap —tmerkesztésétét kiadó hivatott üli. ker., Rákóczi út 14. Jegypénztár, hirdetési*, estilsméti., utazási* ét könyvosztályt üli., Erzsébet körút 13*20. Szerkesztőség Bácskán» Kohlmarkt 7. Egyes számára a fővárosban, a vidéken is a pályaudvarokon 70 fill. T Platt ni tss—tottl ST'tZi te*—is, tét—19 FŐSZERKESZTŐ: MIKLÓS ANDOR 1910—1935 Komoly felhők vonulnak a világ fölött, nehéz viharokat cipelve batyujukban,. Izgatott aggodalommal lesik az emberek a sötét karavánt. Elvonulnak-e a félelmes vándorok s szétoszlanak-e, vagy dörögve, üvöltve ránk lövöldözik-e villámaikat ! Félelmes pillanatai a világ történetének. Bátorság és nyugalom, biztatjuk magunkat, akiknek az a hivatásunk, hogy figyeljük és feljegyezzük a napok történetét s józan magyarázatokat keressünk az őrült események megértésére. Az újságírónak az a hivatása, hogy az egész világért fájjon a feje, mert ő nagyon jól tudja, hogy ha a halsors Afrika tyúkszemére hág, akkor a soroksári milimári is felszisszen a fájdalomtól. Nincs esemény olyan távol, hogy ne érintené mindnyájunk bőrét. Ebben a házban, amelyben mi dolgozunk, ezt hallottuk mindig gazdánktól és mesterünktől, Miklós Andortól. Most, amikor halálának második évfordulóján gyújtunk mécsest, különös erővel elevenednek meg emlékezetünkben Miklós Andor jóslatai. Úgy nézte ő az európai eseményeket, mint egy mesterjátékos a sakktáblát, már a parti elején látta azt a lépést, amellyel egyik játékos majd mattot ad a másiknak. Miklós Andornak az volt az alapgondolata, hogy a rossz békék sora tönkreteszi Európa gazdasági életét és a sok igazságtalanság és a nagy nyomorúság végül is kétségbeesett lépésekre kényszeríti a megnyomorított országokat. Ebben a műhelyben, amelyet ő alapított s amelynek levegőjét örökre megtermékenyíti szellemi és erkölcsi örökségének rádiumkincse, ebben a műhelyben mindenki emlékszik a józan, okos indokolásra, amelylyel Miklós Andor megtámasztotta jóslatát. Határtalanul bíztunk benne és hittünk neki, percig sem kételkedtünk hát, hogy minden úgy fog történni, ahogy ő előre jelezte. Nem rémüldözünk tehát, mert hiszünk a jövendölés folytatásában is, hogy minden baj, bonyodalom azért jön, azért halmozódik és fokozódik, hogy felrázza a világ agyát és lelkiismeretét s a végveszedelem villámcsapása előtt egy perccel, egy milliméterrel észretérítse az emberiséget. Italásának második évfordulóján az ő örökéletű okosságának és eleven erkölcsének fájáról letörtük ezt az ágat és haló poraira tettük. DONTŐ NAP Rómában Párizsban Londonban Róma, november 30 (Az Est római szerkesztőségének telefonjelentése) Valóban nem túlzás az az állítás, hogy a világ ügyelme e pillanatban ide irányul. Ma kell összeülnie a minisztertanácsnak, hogy meghallgassa a Duce világraszóló eseményt jelentő nyilatkoatát. E nyilatkozatban foglal állást Mussolini az újabb fejleményekkel szemben. Félreismerhetetlen az a törekvés római hivatalos helyeken, hogy lehetőleg enyhítsék a néhány nap óta lábrakapott pesszimizmust és mindenekelőtt megnyugtassák az olasz katonai intézkedések által megdöbbentett Franciaországot. Erre magyarázható a külügyminisztérium részéről a sajtó számára .Ma délelőtt kiadott közlés, amely úgy szól, hogy a két nappal ezelőtt elrendelt olasz csapateljárások nem irányulnak a francia határ felé és azok egyáltalán nem nagyméretűek. Az olasz kormány a petróleumkiviteli tilalom elrendelését Olaszország ellen barátságtalan cselekedetnek tekinti, de nem ellenséges aktusnak — így nyilatkoztak Az Est római tudósítója előtt ma délben az olasz külügyminisztériumban. Hozzáfűzték, hogy nem igaz, mintha Ceru 11 párizsi olasz nagykövet Laval miniszterelnöknek kormánya nevében értésére adta volna, hogy Olaszország a petróleumtilalmat háborús oknak tartaná. A francia kamara tegnapi bizalmi szavazatát olasz kormánykörökben megelégedéssel fogadták, mert ettől Laval miniszterelnök pozíciójának lényeges megszilárdulását remélik. Egyben azt is, hogy Franciaország sikerrel fog szembeszegődhetni azzal az angol politikával, amely Olaszországot gazdaságilag teljesen el akarná szigetelni. Hogy milyen nagy az olaszok elkeseredése Anglia irányában és milyen erős az a vágy, hogy Olaszország szövetségeseket találjon Anglia túlhatalma ellen és ezzel megtörje a Népszövetség védőszárnyai alatt alakult szövetségi rendszert, az élénken kiderül egy cikkből, amely »Franciaország nem lesz áruló« címen ma jelent meg az »Acione Coloniale« hasábjain. Ez a folyóirat az olasz gyarmatügyi minisztérium szócsöve, Mussolini pedig ezt a minisztériumot is vezeti. Azzal érvel ez a cikk, hogy az angol kormány által kívánt francia—német —angol blokk helyett olasz—francia—német blokkot kell alakítani, mert csak egy ilyen államszövetség segítségével lehet biztosítani a Földközi-tenger szabadságát és azt ismét latin tengerré tenni, az európai és afrikai francia és olasz partokat Anglia túlkapásai ellen megvédelmezni, és kényszeríteni Angliát, hogy hazai flottáját távolítsa el a Földközi-tengerről, ahol jelenléte sérti a partmenti államok nemzeti becsületét. Csak ilyen államszövetség volna képes Nyugat-Európában felszabadulást hozni a túltengő angol uralom alól, keleten elhárítani az orosz kommunista veszedelmet, valójában egységes kontinentális Európát teremteni és Németországot visszavezetni Afrikába, hogy mint kiegyenlítő hatalom betölthesse megillető szerepét. Ez a visszatérés természetesen csak azoknak az országoknak rovására mehetne, amelyek minden egyes bonyodalom esetén mindig csak arra gondoltak, hogy maguknak újabb gyarmatokat szerezzenek. Mikor Németország kezet nyújtott Franciaország felé, ez a gesztus nem ijesztette meg Rómát, mert a tényleges megbékülés és megegyezés Németország és Franciaország között csak kedvez Olaszországnak. Anglia természetesen minden lehető és lehetetlen módon arra fog törekedni, hogy ezt a megegyezést meghiúsítsa és ha ez sikerülne neki, akkor Európa ismét elszalasztott egy alkalmat, amikor hosszú idő.