Az Est, 1936. január (27. évfolyam, 1-25. szám)
1936-01-01 / 1. szám
Szerda, 1936 január 21 Négyezer abesszin halott London, december 31 Az Exchange Telegraph jelenti Aszmarából. Az utóbbi napokban vívott heves harcok során az abesszinek több mint négyezer halottat vesztettek. Ezzel szemben az olaszok vesztesége halottakban tizennégy tiszt, továbbá huszonkilenc fehér és háromszázharmincnyolc benszülött katona volt. Még kiád . »1935 és 1938 a döntések esztendeje lesz az európai népek életében.« Idestova egy évtizeddel ezelőtt mondotta ezt Mussolini. Akkor senki sem figyelt e szóra. De talán most eszükbe jut az embereknek, hogy a Duce ítélete helyes volt. (Mussolini egy évtizeddel ezelőtt rászámította, hogy az európai nemzetek között éledő feszültség mikor éri el a »robbanási pontot«. 1935-ben hadseregeket mozgósítottak s hatalmas flottákat vontak össze a tengereken. Fog-e ez folytatódni 1936-ban is? Szabadosabban szólva, levonják-e 1936- ban a mozgósítások és hadihajóösszevonások logikus következéseit? Mussolini az olasz minisztertanács éjjeli ülésén azt mondotta, hogy »nincs más hátra még, hogy könyörtelenül folytassuk a megkezdett kelet afrikai háborút■« .IS 7 . m megkezdődött a döntés. Befejeződik-e 1936 ban? S mit hoz majd e döntés Európa népeinek? Több boldogságot, több szabadságot, több kenyeret? Vagy pedig... az ember még ki se meri mondani, olyan szörnyű lehetőségeket rejt magában a döntés szó.) 2. Az ég szerelmére, mi közünk van nekünk ezekhez a dolgokhoz? — csapta össze kezét egy francia képviselő, amikor az éjszakai ülés során ismét szóbakenilt az sibessziniai ■uszály. (Nemcsak Franciaországban, hanem más országokban is így csapják össze kezüket az embere. Mi közünk hozzá? Mi közünk van az amhara-törzsekhez, a Tana-tóhoz, Hararhoz és Tigréhez? Miért nem hagynak békében velük? Mit húzzák fülünkbe állandóan Banaknc, Agadent, Dsidsigát és a jó Isten tudná megmondani, hogy még miféle egzotikus nevet? Sajnos, sok közünk van hozzá. Semmit, de semmit a világon nem szabad elhinni Litvinovnak, de azt az egy mondását, hogy az európai béke oszthatatlan, el lehet neki hinni Ha egy európai hadsereget mozgósítanak, akkor az mindnyájunkat érdekel. Mindegy, merrefelé masíroz ez a hadsereg, az amhara vagy a nemamhara törzsek felé. A mozgósítás megbontotta az egyensúlyt s ennek hatása szükségszerűen végigrezeg az egész európai szervezeten. Az amerikai Egyesült Államok területe bizonyára messze van Abesszíniától. S ilyen hatalmas, nagy, gazdag ország igazán megengedhetné magának, hogy felülről nézze Danakilt és társult. Mégis azt mondotta Roosevelt: ha bárhol háború dúl, nem tőlünk függ, hogy ne vegyünk részt ebben a háborúban. Azt kell tehát mondanunk, hogy mindnyájunkról van szó s éppen ezért mindent meg kell tennünk, hogy eloltsuk a tüzet.) 3. Az orosz Tekhnoexport Trust elnöke bejelentette, hogy 1936-ban nagymennyiségű gépet, szerszámot, villamosfelszerelést és fémet fog külföldre szállítani. Törökországgal, Perzsiával, a balti országokkal és még néhány nyugateurópai országgal már több szállítási tételt lekötöttek. Főképpen mezőgazdasági gépeket fognak kivinni, mert az orosz gyárak olyan kitűnő gépeket készítenek, amelyek még az amerikai gépekkel is versenyezhetnek. (A Tekhno export Trust elnökének nem kell minden szavát készpénznek venni. Oroszországban sokat beszélnek s nagy számokkal dobálóznak, de a tettek nem mindig felelnek meg a szónak és a számnak. Mindamellett feltűnő magában véve az a tény is, hogy Oroszország gépek kivitelére gondolhat. Ismeretes, hogy éveken keresztül igazán az utolsó falat kenyeret vonta el az orosz kormány a nép szájától, hogy csak gépeket vásárolhasson külföldön. Amikor ezer és ezer vagon vitte a legkülönbözőbb gépeket Oroszországba, az előrelátóbb tőkések figyelmeztették a nyereségre éhes vállalkozókat, hogy ennek igen sajnálatos következményei lehetnek. Oroszországot iparilag is felfegyverezik s néhány esztendő múlva majd »visszalő« az európai tőkére. Úgy látszik, ez most bekövetkezik, ha nem is olyan mértékben, mint ahogy azt a Szovjet hirdeti.) 4. Az angol konzervatív kormány semmi körülmények között sem fogja elejteni Mussolinit és a fasizmust. Ezt hangoztatja egyre sűrűbben a londoni szabadelvű sajtó. Az állítást azzal bizonyítja, hogy október óta, amióta Olaszország elindította csapatait Abesszíniába, semmi olyasmit nem tett az angol kormány, amely komolyan alkalmas lett volna a háború gyors befejezésére. A gazdasági megtorlások elrendelése tiszta komédia s ugyancsak komédia az, ami a szigorított megtorlás körül folyik. Az olajtilalom elrendelésétől — a szigorított megtorlástól — való hazódozás lehetővé tette, hogy az amerikai Egyesült Államok kormánya majdnem teljesen elállott a Népszövetségen kívüli megtorlások alkalmazásától. Holott Roosevelt eleinte szinte tálcán kínálta Európának ezeket a megtorlásokat. Minthogy Amerika látta, hogy Anglia nem kívánja komolyan alkalmazni a megtorlásokat, az amerikai vállalkozók valósággal elárasztják Olaszországot olajjal. Mindez lehetővé tette, hogy Olaszország teljes gőzzel belefeküdhessék az abesszíniai háborúba. (Az angol szabadelvű sajtó felfogása szerint azért »szabotálja« a londoni konzervatív kormány a népszövetségi megtorlásokat, mert jól tudja, ha Mussolini nem képes sikerrel bevégezni az afrikai hadjáratot, az olasz fasizmus egyszers mindenkorra megbukik. A fasizmus bukásának pedig végzetes kihatása volna Európa egész konzervatív irányzatát. E kihatások közül a legfontosabbak a következők: a) A német nemzeti szocializmus meginoghat. A hitlerizmus ellenségei mind felkerekednének s döntő rohamra indulnának a mostani rendszer ellen. Ebből beláthatatlan zavarok keletkezhetnének. b) A középeurópai államokban uralkodó diktatúrák ellett szintén feltámadnának az eddig lefogott erők. Felkelések és forradalmak gyúlnának ki ezekben az államokban is. c) A francia baloldal szempillantás alatt elseperné Lavalt és az ő egész jobboldali uralmát. Nekimenne a baloldal a francia nehézipari és pénzügyi mágnásoknak is s összetörné hatalmukat. Persze, ez sem mehetne simán. Franciaország konzervatív ország ugyan, de még ott sem lehet megmondani, hogy az ilyen eldobott kő hol állana meg. Az angol konzervatív kormány el akarja kerülni ezeket a szörnyűségeket, mert tudja ilyen megbomlott Európa az angol konzervatív uralmat is veszedelembe sodorná. Ezért támogatja titokban Mussolinit. Ezért vált lehetségessé a Hoarey Laval-féle béketerv nyélbeütése is, amelyet csupán a felriasztott angol közvélemény sepert el. A szabadelvű sajtó szerint az angol kormány inkább meggyilkolja a népszövetségi gondolatot, semhogy a fasizmus bukásával elősegítse a mostani európai kormányok bukását... Nem rémlátás mindez?) 5. »Ön megfertőzte gyermekem lelkét, ezért a bíróság előtt felelni fog!« — mondotta Curra a párizsi nagykereskedő Lefort egyetemi hallgatónak. (Különös előzménye van ennek az erős kifakadásnak. Lefort a kereskedő kilencéves kisfiát tanította. Amikor karácsony után Lefort a gyermekkel találkozott, ez örömmel újságolta el, mit hozott neki Jézuska. — Ugyan, ugyan, — szólt a gyermekre szigorúan a házitanító — hogy beszélhetsz ilyent? Kilencéves vagy, neked már tudnod kellene, hogy Jézuska nem hoz semmit. A szüleid vásárolták ezeket az ajándékokat s ők leptek meg velük. A gyermek azonnal szüleihez szaladt s megkérdezte tőlük, igaz-e az, amit Lefort mondott? Az apát végtelenül megharagította ez a felvilágosítás. Az ő véleménye az volt, hogy nem szabad a gyermek illúzióját elrontani, éppen ezért rátámadt az egyetemi hallgatóra s ügyvédje útján még aznap a bírósághoz fordult, azzal vádolván a házitanítót, hogy korrumpálta gyermekét. Természetesen kitiltotta házából is. Minthogy ilyen panaszra még nem volt példa a francia bíróságok történetében, érdeklődéssel várják, mi a véleménye a bíróságnak. Lehet-e az illúziórontást »korrumpálásnak« nevezni?) 6. Az elhunyt Juan Vicente Gomez venezuelai diktátor 114 gyermeke közül 95 elmenekült a hollandi Curasso szigetre. (Gomez tábornok 25 esztendeig volt Venezuela vaskezű diktátora. Ezt a hosszú diktátorságot az olaj tette lehetővé. A világháború előtt néhány esztendővel olajmezőket fedeztek fel Venezuelában s ezt Gomez nagyon ügyesen kiaknázta. Nem követte Mexikó politikáját, mely abban állott, hogy nemzeti tulajdonnak jelentette ki az alapforrásokat s elzavarta onnan a külföldi tőkéseket. Gomez éppen ellenkezőleg, odacsalogatta az amerikai és az angol tőkéseket s sűrűn osztogatta a koncessziókat. Persze, jó pénzért. Mindenekelőtt az ő magánpénztárába kellett letenni a garast, azután pedig az államnak is tekintélyes öszszegeket juttattak. Ezekből az összegekből építettek utakat, vasutakat és középületeket. Ezek az összegek élénkítették meg Venezuela gazdasági életét s ezek tették lehetővé, hogy nem lehetett forradalmat szervezni a vaskezű diktátor ellen. Halála után kirobbant az addig pénzzel lefojtott elégedetlenség. Gomez valamennyi hívének menekül- í nie kellett. Menekülniök kellett azok, mik a hölgyeknek is, ti’." ’■1 a 'tor barátságot tartott fenn ralkodása alatt. Ezekből a barátságokból 11 gyermek született. 95 gyermek elme,nekült az anyjával, de hogy a többiek miért maradtak otthon, arról nem számol be a rövidlélekzetű távirat.) 7. »Négy japán gyermek született percenkint éveken keresztül.« A japán kormány büszkén hirdette e szaporaságot s igen gyakran ezzel okolta meg terjeszkedési politikáját. A »percenkint négy gyermek« milliókra rúgott s ezeknek a millióknak földet, gyarmatot és birodalmat kellett szerezni. Úgy látszik azonban, a »percenkint négy gyermek« nemsokára a múlté lesz. (A megtartott népszámlálás ugyanis kimutatta, hogy a legutóbbi esztendőben a születések száma csökkent. Az azelőtt való esztendőben szintén kevesebb volt a születések száma. A japán szakértők ebből azt a következtetést vonták le, hogy Japánt is elérte az egyke rákfenéje. A japán anyák is kezdenek idegenkedő ft/wwwww^vvvwwwwvyvt VARÁZSKEVHRffi NOUDAT-MNMH 3. oldal JWVAWVVWWVWVTWVVWVVVWI Bort, búzát, békességet, kávépótlót, egészséget B. U. O. K.