Az Est, 1937. november (28. évfolyam, 249-272. szám)
1937-11-18 / 262. szám
Csütörtök, 1937 november 18. DELBOS lengyel-csehszlovák szerződést akar létrehozni Párizs, november 17 (Az Est Pari-2*i szerkesztőségének telefon jelentése) A parlament megnyitása és a súlyos belpolitikai problémák kissé elhomályosítják az érdeklődést Párizsban Delbos külügyminiszter küszöbön álló középeurópai útja iránt. Maga az utazás híre alig kapott néhánysornál többet a francia lapokban. Pedig a francia külügyminiszternek a kisantantállamok fővárosaiban teendő körsétája, amelyet a lengyel fővárosban fog megkezdeni, igen fontos lépés. Ha nem is szabad — szerencsére — olyan szenzációs eredményeket várni tőle, mint amilyen eredményei néhány évvel ezelőtt Barthou balkáni kirándulásinak voltak, — az utazás a francia kormány igyekezetét dokumentálja, hogy Közép-Európában megszilárdítsa megnyirbált tekintélyét. Delbos december másodikén indul Párizsból és utazása több mint két hétig fog tartani. Útja során mind a négy fővárosban ünnepélyes keretek között lezajló fogadtatások lesznek a francia külügyminiszter tiszteletére. Mint értesülök, az utazás programjának első része, a varsói és prágai látogatás volt csak fix az utolsó pillanatokig, mert a bukaresti és belgrádi meghívások a legutolsó órákig késtek. Pedig a francia kormány igen nyomatékosan szorgalmazta két déli szövetségesénél ezt a meghívást, amelyet presztízskérdésnek tekint. Prága talán az egyetlen, amely tényleg örül Delbos útjának, mert Bukarestbe és Belgrádba inkább Delbos akart elmenni, hogy a legutolsó német vendégeskedés hatását ellensúlyozza. A franciák tisztában vannak vele és ez iránt nem hagyott kétséget Sztojadinovics legutóbbi párizsi útja sem, hogy befolyásuk Romániában és Jugoszláviában erősen megcsappant. Sztojadinovics Párizsban nem titkolta Delbos előtt, hogy Jugoszlávia meglehetősen szabadon értelmezi baráti kölcsönös megsegítési szerződését úgy a kisantant államokkal, mint Franciaországgal, szemben. A francia államférfiak minden rábeszélése hiábavalónak bizonyult arra, hogy a jugoszláv szövetséges segítségét feltétlenül biztosítsák. Különösképpen nem akat knip,e7ettcé°-et vállalni a jugoszláv miniszterelnök arra az esetre, ha Franciaországot orosz szövetségje sodorná háborúba vagy ha Csehszlovákiát kellene Németországgal szemben segíteni. Tegnap délután beszélgettem a külügyminiszter küszöbönálló útjáról a kamara külügyi bizottságának egyik előkelő tagjával, aki kitűnően ismeri a középeurópai viszonyokat. Tőle kapott információim szerint Delbos a kiszantant fővárosaiban készülő látogatása során aligha fog szenzációs új ígéreteket tenni a kisantant szövetségeseinek. Beszélgetéseinek alaptónusa a rábeszélés lesz és legfeljebb tanácsokat fog adni, azonban tartózkodni fog a túlságosan erélyes állásfoglalástól. A varsói és prágai látogatás már könnyebb szerepet ró a francia külügyminiszterre, mint a belgrádi és bukaresti. A lengyel-francia viszony az utóbbi hetek során javult és kilátás van arra, hogy Delbosnak sikerül szerződést létrehoznia a Lengyelország és Csehszlovák szomszédja között régóta húzódó vitás kérdésekben. Egyes itteni körökben felmerült a kérdés, miért nem érinti a francia külügyminiszter középeurópai útján Bécset. A bécsi útnak olyan tüntető jellege lett volna, amely csak nehezítené az osztrák kormány amúgy is nehéz helyzetét, mert olyan reakciót váltott volna ki más nagyhatalmak részéről, amit a francia kormány akar elsősorban elkerülni. Úgy értesülök azonban: nem lehetetlen, hogy Delbos visszafelé érinti Bécset, azonban ha ez meg is történik, a látogatásnak semmiesetre sem lesz hivatalos jellege és még az is bizonytalan, hogy esetleg az állomáson, ahol néhány órát tölt vonata, beszél-e majd mértékadó osztrák államférfiakkal. A középeurópai út után több más utazásra is készül a francia diplomácia főnöke. Szó van egy balkáni útról Görögország és Törökország fővárosaiba és egy másik, északi utazásról, amelynek során Delbos a skandináv államokban adná vissza azokat a viziteket, amelyekkel az északi országok uralkodó családjainak tagjai és vezető álamférfiai megtisztelték Párizst a kiállítás folyamán. Ezeknél a nagyobbrészt udvariassági látogatásoknál nagyobb jelentőségű az a lehetőség, hogy Delbos Moszkvába látogasson el. A kulisszák mögött sok szó esik erről a tervezett utazásról, amit a szovjet vezetői igen szívesen látnának, azonban Delbosnak,információm szerint, nem szimpatikus ez a kirándulás, mert nem látja időszerűnek. Aigner László. |fWWWWWWWWVWWVWWWWVWWWWW\AAA/WyV'AAAAA, N em volt joga, volt joga a Budapesti Orvosi Kamarának az ingyenrendelésekről rendeletet kibocsátani — Az Est tudósítójától — Hétfőn reggel óta van érvényben a Budapesti Orvosi Kamara rendelete, amely az ingyenrendelések szabályozásáról rendelkezik és az orvosok és jogászok világában egyre több szó esik arról, jogában állott-e a Budapesti Orvosi Kamarának ezt a rendeletet kibocsátani. A Budapesti Orvosi Kamara választmánya hónapokig tartó tárgyalás után készítette el az ingyenrendelő intézmények működését szabályozó rendelettervezetét és az október 24-iki kerületi közgyűlés egyhangú határozata alapján mint javaslatot terjesztette fel a belügyminisztériumba. Előttünk az 1936. évi I. törvénycikk, amely az orvosi kamara felállításáról rendelkezik és amely kimondja, hogy az orvosi kamara az orvosok érdekképviselete. Feladata a kamarának az, hogy az orvosi kar hazafias magatartása és erkölcsi tekintélye fölött őrködjék, az orvosok erkölcsi és anyagi érdekeit a közérdekkel összhangban érvényesítse, az orvosi gyakorlat szabályszerűségét ellenőrizze, tagjai felett a fegyelmi, bírás,kodást gyakorolja, orvoskari és közegészségügyi vonatkozású kérdésekben javaslatot készítsen. Ennyit mond a törvény a kamara feladatáról és jogairól és azok az orvosok és jogászok, akik ezen az alapon vitatják azt, hogy jogában állott-e a Budapesti Orvosi Kamarának az ingyenrendeléseket szabályozó rendeletet kibocsátani, azt állítják, hogy a kamarának rendeletet kibocsátó joga nincsen. A törvény második fejezete 4. paragrafusának g) bekezdése világosan meghatározza a kamara állásfoglalását és javaslattételét közegészségügyi és orvosi kérdésekben, inmértve az orvosi díjszabás kérdését is. Akik tagadják az orvosi kamara rendeletkibocsátási jogát, hivatkozva a törvényre, azok álláspontja szerint ez a mostani rendeletkiadás határozottan törvényellenes volt, mert a kamarának sem hatalmában, sem jogában nincsen semmiféle rendeletet kiadni. Hivatkoznak arra, hogy a Budapesti Orvosi Kamara nem is nevezi meg a jogforrást, aminek az alapján kiadta rendeletét. Felemlítik azt is, hogy a fellebbezési határidőre való tekintet nélkül nem lehet valamit életbeléptetni, valami olyat, amit meg lehet fellebbezni. Ha az orvosi kamarának joga van rendeletkibocsátásra, miért nincs meg ugyanez a joga az ügyvédi kamaráknak, a mezőgazdasági kamaráknak és a kereskedelmi és iparkamaráknak? Kötelességünknek tartottuk, hogy nyilatkozatot kérjünk a Budapesti Orvosi Kamara vezetőségétől. Azt a feleletet kaptuk, hogy a javaslat egyes rendelkezéseit az elnökség, a közgyűlés utasítására az élő jogszabályok elve alapján léptette életbe. A kamarának az az álláspontja, hogy az élő jogszabályok aapján kibocsáthatta a rendeletet, a rendelet kibocsátásához joga volt. — Az 1936. évi 1. törvénycikk—■ mondották a Budapesti Orvosi Kamaránál — a kamarák feladatkörét félreérthetetlenül megszabja. A törvény rendelkezései szerint ugyanis a kerületi kamarák feladata, hogy saját területükön az orvos erkölcsi és anyagi érdekeit a közérdekkel egyhangúan érvényesítsék, valamint a közegészségügyi és orvoskari kérdésekben állást foglaljanak. Ennek a törvényben előírt feladatnak kötelességszerűen tett eleget a Budapesti Orvosi Kamara, amikor a maga autonóm hatáskörében a főváros orvosaira vonatkozóan e rendelkezéseket kibocsátotta. Az ingyenrendeléseket szabályozó rendelet ellen máris egész sereg fellebbezést adtak be és majd a belügyminisztériumban kell most már eldönteni a nagy kérdést, jogában állt-e a Budapesti Orvosi Kamarának a rendelet kibocsátása. OSTENDE OSTENDE A KUBAIAK A KUBAIAK Az árak nem változtak! Az árak nem változtak! 9. oldal Nankingot a végsőkig védik a kínaiak Sanghaj, november 17 (Az Est és a United Press tudósítójától) A kínai központi kormány hivatalos nyilatkozatban cáfolja azt a külföldi híresztelést, hogy Nankingot készül kiüríteni. A közlemény úgy szól, hogy egyes minisztériumok már hátlapok óta nem Narttingban, hanem Csangcsában vannak, Nankingot pedig a kínai haderők a végsőkig fogják védelmezni. Eifi nyomul a japán hadsereg Sanghaj, november 17 A japán hadvezetőség jelenti, hogy a japán haderő kedden elfoglalta Vusung körül a Jangce mentén lévő kínai erődítéseket. Kitűnő szabású BUNDÁK óriási választékban rendkívül olcsón szűcsmesemól IV., Petőfi Sándor ucca 6