Az Ojság, 1924 (5. évfolyam, 2-42. szám)

1924-01-10 / 2. szám

J'J öirgK Ära 800 kor. Budapest, 1824. 1/10. ijíj-eXaV’ '0.\ 2«»No ЗН V V. évf. 2. szám »**умом ПО км. Putriknak 2000 kor. JUZOb­l­árnak 4 фц. OtDusoviknak 2 С. к. tudónak­­ tékái A csongrádi ébredők SZERKESZTI NAGY IMRE A csongrádi alvók Libazsiros vatta és nem disznózsiros vatta volt hát az a bizonyos ideoplazma, aminek a­­ szellemekkel foglalkozó tudós urak sbedültek.­­ Jól értsük meg és jól jegyezte­­meg lapunk minden olvasója, liba­­zsiros vatta volt az illető ideo, vagy helyesebben judeoplazma, ami me­gint azt jelenti, hogy a zsidók egy újjabbi pozíciót akartak előlünk el­foglalni. * Nem elég, hogy ebben az ország­­ban a libazsír mindenhonnan kiszo­rította a disznózsírt, most már a szel­­llemi világra is ráfeküdtek, nyilván azzal a céllal, hogy a bajvédő szel­lemet, esetleg még a Kiss Menyus szellemét is belibazsirozzák. Nos, most itt állnak ezek a tisz­telt libazsirkayak pőrére vetkőztetve, lehullt a hályog a szemünkről és ki­hullt a libazsiros vatta a fülünkből, látjuk és halljuk­­ a judeoplazmát, vagyis a zsidó szellemet és most már megértjük azt a féktelen gyű­löletet, amelyet a faj táplál Piros­­cával szemben, aki nem minden ibazsirral, hanem minden disznóhájjal van megkenve. És látjuk a célt is. A disznózsiros xwnba ellen a libazsiros vattát akar­­ák a mellünknek szegezni. Hohó­zrael! Ott még nem tartunk. A tréfli­bombától a kóser vattáig legalább s annyi az út, mint Csongrádiól Jeruzsálemig. A libazsiros vatta ural­­máig még sok viccnek kell lefolyni­a Dunán. Addig is hátrább a libazsiros vat­­ákkal, oh Izrael! A heti kóser vicc Weles és Qrfin összetalálkoznak az utcán és Weise nagy szemrehá­nyások közt mondja: — Mondd csak, te Qrfin, hogy vehettél el egy olyan csúnya nőt feleségül ? — A lábát látnád, olyan, mint az őzikéé. — Olyan karcsú ? — Nem. Olyan szőrös. Ellenzéki képviselők szerint vannak gyilkosok, akiket nem ért el a törvény sújtó keze. Lehetséges ez ? A bölcs Rabi erre a kérdésre elmondta, hogy annak idején valamelyik dunántúli fa­lucskában veszedelmes kommunistát fog­tak és rövid kihallgatás után halálra­­ítélték. Azonban baj lett a dologból, mert 300 koronán alul senki sem akarta felakasztani. Az elöljáróság erre összeült és hogy a nagy kiadást elkerüljék, azt a határozatot hozták, hogy a halálraítéltnek adnak 100 koronát és aztán akasztass-fek magát, ahol akarja. т лтв.ацбкт Közia д мЕРеимОЕиияр 11 SZERKESZT­I 33E ARCKÉPÉT!!! Vannak lapok, amelyek egészen más hangon írnak, mondjuk a Lázár-kávéházi gyilkosságról, mint mondjuk a csongrádi gyil­kosságról. Miért? Erre a kérdésre a bölcs Rabi a kö­vetkező történetet mesélte el: Még a régi jó békevilágban a káp­lár abriktálta az újoncot, akinek sehogyse ment a fejébe a reditsum és a links­­om. Végre kifakadt a káplár: — Hallod-e te Bundás? A rekcum ugyan­az, mint a linkcum, csak épp az ellen­kezője i ■ I­t­b. I Lapunk legközelebb­* szrrma januair %0~án Stebe Az Orsig ! Bemegy a kisgazda Grü­nbaumhoz szö­vetet vásárolni. Grünbaum sorra mutogatja a raktáron levő szöveteket, végre egy megtetszik a gazdának. Csupán annyi aggo­dalma van, hogy gyűröd­ni fog. — Ez? — mondja Grünbaum és marokra fogja a szövetet. Hiába gyűröm, kirúgja magát. — Kirúgja az árgyélusát, de nem en­gem — kiállt a kisgazda — és már kinn is van az ajtón. jelenik Meg

Next