Az Ojság, 1925 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1925-09-13 / 37. szám

Hajsza a százezres után — Egy bankpénztáros naplójából — Aug. 2 3. Azt olvastam ma egy estilapban, hogy az F. 96—115.017 számú száz­ezres felmutatójának egy mil­liót fizetnek. Érdekes. Aug. 2 4. Ma délelőtt mi­kor a bankban számolok egy köteg százezrest, futólag arra gondoltam, jó vicc lenne, ha éppen ezek között volna. Ne­vetséges, majd épp nekem lesz olyan szerencsém. Aug. 2­5. Az újságban az áll, hogy még nem jelentke­zett senki a százezressel. Úgy futólag megnéztem ma a­­blank­­ban néhány százezres sorszá­mát, aztán elszégyeltem ma­gam a naivitásomon. Aug. 2­6. Még mindig nem jelentkezett senki. Röstellem bevallani, de én kezdek ala­posabban megnézni minden százezrest. Mit lehet tudni... Aug. 2 7. A felek ma pa­naszra mentek a főnökömhöz, hogy nem bírják a sok lácsor­­gást a ketrecem előtt. Csoda? Minden darab százezrest két­szer is megnézek. Az én ke­zemből nem fog kicsúszni, az biztos. A főnököm, úgy lát­szik, neheztel rám. Neheztel­jen ! Aug.­ 2­8. Napról-napra job­ban vigyázok, nehogy kiad­jam a kezemből. A nagy vi­gyázat közben elfizettem ma­gam 30 millióval. Eladtam a belvárosi lakásomat és befi­zettem a hiányt. Most az egyik híd alatt lakom. Úgy látszik­­a főnököm rossz szemmel néz rám. Nézzen! Aug. 2­9. Nem adom fel a reményt. A ketrecem előtt há­borgott a tömeg és a nagy rumliban valami csodarabi be­nyomott 7 darab hamis egy­millióst. Felesleges bútor- és ruhadarabjaimat eladtam és befizettem a hiányt- Az ágya­mat is eladtam, de erre a hi­d alatt nincs is szükségem. A fő­nököm mintha pikkelne rám. Pikkeljen. Aug. 3­0. Végre megtalál­tam a F. 96—115.017-est. Ki­ugrottam a ketrecemből, átgá­­ncoltam a feleken és rohantam vele az estilaphoz, ahol tud­tomra adták, hogy e­rre a Száz­ezresre egy szakácsnő tegnap­előtt már felvette a milliót. Pechem volt Két nap óta el­felejtettem elolvasni az újsá­got. Én nem tudom, mi van a főnökömmel... Aug. 31. Kiruígatják a bank­ból. Csak tudnám legalább, hogy miért? NAGY IMRE VICCLAPJA SZOJSfiS LIBERIlIS­It FAJVÉDŐ :| KISGAZDA :­ SZOCIAJ.DEM­OKRATA KER­ESZTÉN­YSZO­CI­ALIST­A­­: IPAROSPÁRTI II DEMOKRATA It CIONISTA : AGRII­­: II ETIL­А Г Ha Аж újságra előfizet, egy szenzációs könyvet kap ajándékba. KÉPZŐBŰVÉSZET Ahogy ma a festőknek megy — Kis riport­er a műteremből — Egyik kiváló potréfestőnk­­höz beállított a minap egy lipótvárosi nagykereskedő fe­lesége és me­gkérdezte: — Mibe kerül egy portré rólam ? — Tíz millióba. És egy portré kislányom­ról?­­ — Az is tíz millió. — De kérem, az egy kis gyerek, miért kerül olyan sokba? — Mert arról egy külön képet kell festenem. — Tudja mit — szólt erre az úrinő — fesse meg az én portrémat öt millióért, a gyereket majd az ölembe ve­szem. Három beküldött viceK­ohn és neje az Operába mennek és Lohen­­igrint hallgatják. Kohn el van ragadtatva az előadástól és felkiált: — Szenzációs koloratúrája van ennek az éne­­kesnőnek. Kohnné mérgesen rászól: — Te vén szamár, inkább az énekét figyelnéd, mint a testét. E­gy fiatal zsidóember panaszkodik az orvosnak, hogy fáradtnak érzi magát. Az orvos megvizs­gálja és így szól: — Uram, önnek tartózkodnia kell a bortól, a nőtől és lá daltól. Néhány hét múlva aztán az utcán találkozik vele az orvos és megkérdi, hogy megy neki? — Jobban vagyok, — mondja a zsidó ifjú — megfogadtam az ön tanácsát és­ nem dalolok. K­ohn mélyen kihajol a robogó vonatból. Egy­szerre elveszti az egyensúlyt és majdnem ki­zuhan, de a szomszédja, egy pap, elkapja. Kohn alig tud magához térni az ijedtségtől s a pap jólelkűen vigasztalja: — Édes fiam, nem szabad soha megijedni. Mind­nyájan Isten kezében vagyunk. Kohn még mindig reszketve feleli: — Na, engem majdnem leejtett. Europa irodalmi és nyomdai részvénytársaság (igazgató Schmidek Tibor dr.), Budapest, VI. ker., Ó-utca 19. szám.

Next