Az Ojság, 1925 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1925-09-13 / 37. szám
Hajsza a százezres után — Egy bankpénztáros naplójából — Aug. 2 3. Azt olvastam ma egy estilapban, hogy az F. 96—115.017 számú százezres felmutatójának egy milliót fizetnek. Érdekes. Aug. 2 4. Ma délelőtt mikor a bankban számolok egy köteg százezrest, futólag arra gondoltam, jó vicc lenne, ha éppen ezek között volna. Nevetséges, majd épp nekem lesz olyan szerencsém. Aug. 25. Az újságban az áll, hogy még nem jelentkezett senki a százezressel. Úgy futólag megnéztem ma ablankban néhány százezres sorszámát, aztán elszégyeltem magam a naivitásomon. Aug. 26. Még mindig nem jelentkezett senki. Röstellem bevallani, de én kezdek alaposabban megnézni minden százezrest. Mit lehet tudni... Aug. 2 7. A felek ma panaszra mentek a főnökömhöz, hogy nem bírják a sok lácsorgást a ketrecem előtt. Csoda? Minden darab százezrest kétszer is megnézek. Az én kezemből nem fog kicsúszni, az biztos. A főnököm, úgy látszik, neheztel rám. Nehezteljen ! Aug. 28. Napról-napra jobban vigyázok, nehogy kiadjam a kezemből. A nagy vigyázat közben elfizettem magam 30 millióval. Eladtam a belvárosi lakásomat és befizettem a hiányt. Most az egyik híd alatt lakom. Úgy látszika főnököm rossz szemmel néz rám. Nézzen! Aug. 29. Nem adom fel a reményt. A ketrecem előtt háborgott a tömeg és a nagy rumliban valami csodarabi benyomott 7 darab hamis egymillióst. Felesleges bútor- és ruhadarabjaimat eladtam és befizettem a hiányt- Az ágyamat is eladtam, de erre a hid alatt nincs is szükségem. A főnököm mintha pikkelne rám. Pikkeljen. Aug. 30. Végre megtaláltam a F. 96—115.017-est. Kiugrottam a ketrecemből, átgáncoltam a feleken és rohantam vele az estilaphoz, ahol tudtomra adták, hogy erre a Százezresre egy szakácsnő tegnapelőtt már felvette a milliót. Pechem volt Két nap óta elfelejtettem elolvasni az újságot. Én nem tudom, mi van a főnökömmel... Aug. 31. Kiruígatják a bankból. Csak tudnám legalább, hogy miért? NAGY IMRE VICCLAPJA SZOJSfiS LIBERIlISIt FAJVÉDŐ :| KISGAZDA : SZOCIAJ.DEMOKRATA KERESZTÉNYSZOCIALISTA: IPAROSPÁRTI II DEMOKRATA It CIONISTA : AGRII: II ETILА Г Ha Аж újságra előfizet, egy szenzációs könyvet kap ajándékba. KÉPZŐBŰVÉSZET Ahogy ma a festőknek megy — Kis riporter a műteremből — Egyik kiváló potréfestőnkhöz beállított a minap egy lipótvárosi nagykereskedő felesége és megkérdezte: — Mibe kerül egy portré rólam ? — Tíz millióba. És egy portré kislányomról? — Az is tíz millió. — De kérem, az egy kis gyerek, miért kerül olyan sokba? — Mert arról egy külön képet kell festenem. — Tudja mit — szólt erre az úrinő — fesse meg az én portrémat öt millióért, a gyereket majd az ölembe veszem. Három beküldött viceKohn és neje az Operába mennek és Lohenigrint hallgatják. Kohn el van ragadtatva az előadástól és felkiált: — Szenzációs koloratúrája van ennek az énekesnőnek. Kohnné mérgesen rászól: — Te vén szamár, inkább az énekét figyelnéd, mint a testét. Egy fiatal zsidóember panaszkodik az orvosnak, hogy fáradtnak érzi magát. Az orvos megvizsgálja és így szól: — Uram, önnek tartózkodnia kell a bortól, a nőtől és lá daltól. Néhány hét múlva aztán az utcán találkozik vele az orvos és megkérdi, hogy megy neki? — Jobban vagyok, — mondja a zsidó ifjú — megfogadtam az ön tanácsát és nem dalolok. Kohn mélyen kihajol a robogó vonatból. Egyszerre elveszti az egyensúlyt és majdnem kizuhan, de a szomszédja, egy pap, elkapja. Kohn alig tud magához térni az ijedtségtől s a pap jólelkűen vigasztalja: — Édes fiam, nem szabad soha megijedni. Mindnyájan Isten kezében vagyunk. Kohn még mindig reszketve feleli: — Na, engem majdnem leejtett. Europa irodalmi és nyomdai részvénytársaság (igazgató Schmidek Tibor dr.), Budapest, VI. ker., Ó-utca 19. szám.