Az Ojság, 1935 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1935-01-06 / 1. szám

50805 Budapest, 1935 A­rti te fillér Ausztriában 50 Groseben Január 6 — XVI. évfolyam Szerkesztőség: VL, Ó­ utca 12 NAGY IMRE VICCLAPJA Kiadóhivatal: VI., Óuttca 13 V 1935 JArt­­­i 'Vette 1­7 Щ я FU , лГМ тЫ Щ# 40 SLtá Ж (1 . 1) ELSŐ JÓ VICCE, melyhez egész évben hasonló fákat kívánunk Kohn beül egy zsidó étterembe, de alig ül­­ le, bejön egy néger fiatalember és a mel­lette levő asztalnál telepszik le. A néger rá­szól a vendéglősre — Geln se mer­e Supp, dann e Scholet,­­ dann e gutn Fladn.­­ A vendéglős erre hozza a négernek az éte­­í­leket, Kohn pedig izeg-mozog a helyén, hol­­ a négere nézi, hol az ételeket, furdalja a ki­­s­váncsiság, végre is átszól a négerhez: — Mondja kérem, maga afrikai? — Nem kérem, «— szól vissza a néger — én pesti vagyok. — Maga pesti ? Hát hogy lehet akkor né­ger? — Hja kérem, —■ szólt a fekete —, annak furcsa története van. Az én szüleim ugyanis nászúton Afrikában voltak és egyszer Alexan­driában, mikor az édesanyám egyedül ment be a hotelbe, egy néger utánaszaladt és a hotel halljában megfogta az édesanyám kezét. — Na és? — Egyéb nem történt, mert a hotelszolgák kidobták a négert és most itt vagyok én. Kohn nem szólt semmit, gondolataiba mé­­lyedt és hallgatott. A néger befejezte az ebéd­­jét, fizetett és menni készült. Kohn fel­ugrott és így szólt: —­ Uram, bocsásson meg, de még valamit. — Parancsoljon. — Ne haragudjon, hogy molesztálom, de nem lenne szives, a kedves mamáját még egyszer megkérdezni? v*ST1 Ki!», Qr^ Bizalmas levél Márkus Jenő vezérigazgató úrnak Beszkárt. Kedves Jenő! Tisztelettel megkérem, hogy heten­­kint kétszer-háromszor ránduljon ki egyik-másik vil­lamosmegállóhelyre és nézze meg, mi történik ott. Ha ezt a kis szívességet nem teszi meg, ne is számítson rá, hogy állását további félévre is meghosszabbítsam. Tisztelő híve N­ebi­eh Mór, utas. Az Ojság ezen számmal XVI-ik évfolyamába kap, tavasszal lesz 15 éve, hogy Az Ojság első száma megjelent. Húsvétra nagy születésnapi ünnepet rendez a Bölcs Rabi Liebe Az Ojság Kohn a viszonyok furcsa változása folytán áttette­­székhelyét Ber­linből Párisba, ahol megmentett vagyonából jól élt és adta az előkelő világfit. Egyszer a kávéházból kimenet, odaszólt a ruhatároshoz: — Mon manteau, mon chapeau und e Steckele habach ach gehabt, ~ Újév vari* sie isi mintsarteireln­ök ? Ascl­essheffiek ... Az i­j év első gondja Nem tudom, hogy egyetemre küldjem-e a fiamat, vagy adjam mindjárt hókaparó­­nak . . . ■i i* —иис| читдиадв»—♦ © ♦— Ufiísa meg А Ж © J S А О előfizetését ........................................„EJ

Next

/
Thumbnails
Contents