Az Ojság, 1936 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1936-01-05 / 1. szám

iti36 január 5. AZ Ú­J­SÁG A szevillai Lakatos avagy Lakatos itt — Lakatos ott vagy avagy A gazdag királyné a Vígben Oszkár király és neje, Margit királynő a Vígszínházba menekülnek, mert a Magyarban elfoglalta a trónjukat a Gazdag ember. A lábukon emig emig­rálnak, amikor megjelenik a Gazdag ember fia és Margit királynő beleszeret. Ez úgy a legjobb lakatosi, mint a legjobb királyi családokban is előfordul. A színházi dip­lomaták közt nagy vita indul meg, hogy melyik a jobb darab, a Magyaré, vagy a Vigé, mire — és ez a darab vicce — Wertheimer Elemér azt kiáltja, hogy a Vig darabja jobb, viszont Roboz Imre azt kiáltja, hogy a Magyar darabja jobb. Lakatos erre az ő fölényes cinizmusával sziporkázni kezd és jobbfelől üt, ne­kem fütyül, balfelől üt, nekem fütyül, azt a javaslatot teszi, hogy az ötvenedik előadás után cseréljék ki a két darabot, a Gazdag ember menjen a Vígben, a Szegény királynő menjen a Magyarban. Ebbe a Gazdag ember fia is beleegyezik és igy, ha az utolsó finálé jó, minden jó, a függöny egy utolsót sziporkázva, ki­rályi gőggel legördül. Hát ez röviden és véletlenül a Királynő cimű­ operett tartalma. Ezt íze­sítette meg Lakatos mindenféle fűszerrel, G. B. Shaw-val és G. B. Paprikával. A királyság és a köztársaság csap ebben a darabban össze és így összecsapva is dia­dallal kerül ki belőle a lakatosi cinizmus, ami nem tévesztendő össze a lakatosi cio­nizmussal. A sziporok mint bölcsek és keserűek, az aforizmák döntően okosak, a szatíra már, mint a frissen reszelt torma, a magyar színpadi írók közt kevés olyan formatanár van ma, mint Lakatos.­­ A darab szereposztása gazdag emberhez méltóan királynői. Makay Margit több, mint Granada királynője, ő a színpad királynője, Beregi Oszkárnak nem kunszt mellette jó királynak lennii. Góth remek köztársasági elnök és Gárdonyi La­jos remek nagykövet. Solthy György, Justh Gyula, Ajtay Andor és Zátony Kál­mán tartós oszlopai az előadásnak und Zucker bleibt zuletzt, Tolnay Klári maga a bűbájos fiatalság.­ Tarnay Ernő, mint rendező, Vöröss Pál, mint díszletező és Nádor Mi­hály, mint muzsikus a Lakatos szerencséjének a kovácsai. Ilyen darabbal, ilyen szereplőkkel és ilyen segítőtársakkal nem is olyan nagy dolog sikert aratni. A KIRÁLY - SZÍNHÁZ SZILVESZTER-ESTI MONSTRE MŰSORA VALÓBAN KIRÁLYI ! c^frVoteVieMi­­~ VjQiWqiQ. IFedák mint Ezüstmenyasszony avagy Régiség­állitás a Royal Orfeumban Legyen úgy, mint régen volt, Zsazsa, az isteni Zsazsa megint a lábával énekel és a hangjával táncol. Zsazsa megint Kukorica Jancsi és vígan pattogtat a ka­rikásával. De akkor az ostora volt karikás, most a szeme. Akkor egy ország omlott a lába elé, most egy világ omlott össze a lábában. Az az édes jó régi világ, amikor Zsazsa volt az ország primadonnája.­­ Most csak egy kis körúti színház primadonnája, de megint Zsazsa. A mi tehetséges, nagy Zsazsánk, akit sem Vajda bácsi, sem Iza néni nem tudtak a víz alá nyomni. De még a Pityu se. Zsazsa megint kivirult, él és uralkodik. Dübörgő sikere van. Már jobb, mint maga Szász Ila.­ És ő akarja magáról azt mondani, hogy ,,Sach bin de Nünn“, oh nem, édes Zsazsa, aki ezt tudja, annak még sokáig a színpadon a helye. Csak ilyen jó szerepe­ket kell kiválasztani, mint ez az Ezüstmenyasszony. Ez aranyszerep.­ És olyan jó szereplőtársak kellenek, mint Kökény Ilona, aki két dekát fogyott, mióta nem láttuk és Mály Gerő, akinél két dekát híztunk, mialatt az ő édes egy humorát élveztünk. És mellettük a garniering: Sulyok Mária a szép, Dénes Gyuri a fess és Keleti László, az ellenállhatatlan. Primőr­nek pedig László Lola, ez az aranyos kis fruska, csupa fiatalság, csupa tem­peramentum, csupa tehetség.­ A jó operettet Szilágyi László és Eisemann Mihály írták, viszont Kom­játhy Károly vezényli. Hun lendülettel, hun lendülettel. 9)er neue 3terr Soldes avagy Jókai a mozibóm Ha Jókai Mór egy este leülne a moziba és végig­nézné az Uj földesurat, ugyancsak összecsapná a kezét nagy csudálatában. Ahogy mink is összecsaptuk,­­ Csortos, Somlay és Rózsahegyi, mintha csak a nagy regény lapjairól ugrottak volna át a vászonra. Uray Ti­vadar maga az igazi Straff Péter,­­ ha Jókai nem írta volna már meg, erről a figuráról kellene újra megírni. A hölgyek közül Lázár Mária a szép, Peéry Piri a mű­vészet, Egry Mária a háj és Gordon Zita a Zordon Gita.­­ Jók még Jávor, print amorozó, Gaál Béla, mint ren­dező és a Somlay pocakja, mint dombormű. Az egész film pedig a magyar filmgyártás új diadala. A filmet a Hirsch és Tsuk cég produkálta. A közönség körében annyit be­szélnek a filmről, hogy Hirsch bizonyára állandóan csuklik. J­ecki­j Krézsi tréfás trükkhírei és túlhangos híradója Nem csípet a film, Móricsz Zsiga nélkül Móricz Zsigmond filmen. A magyar filmgyártók las­sanként rájönnek, hogy piszlicsár álbrók filmjeivel csak piszlicsár álüzleteket lehet csinálni. A Kinofilm érdeme, hogy filmre vitte Móricz Zsigmondnak­ a „Nem élhetek muzsikaszó nélkül“ című bűbájos történetét és maradék­talanul átmentette annak minden szépségét és irodalmi értékét. A szereposztás is szerencsés, egyenesen olyan, ahogy azt Móricz elképzelte. Désy Alfréd rendezése egyes és a Lányi Viktor kisérő zenéje is egyes. Ugyancsak, ahogy azt Móricka elképzelte,­ ­ Budapestnek igazi ünnepe volt: Fehér karácsony és a „Fekete Angyal“ az United­ Artists—Sam Goldwyn fil­met a Tricolor adta Pestnek karácsonyi ajándékul s a hálás pestiek tolonganak a City és Omnia pénztárai előtt. Bánky Vilma régi nagy sikerében megérdemelten aratja a tapsokat Merle Oberon,© Bál im Savoy. December 25-én nyílt meg Üllői­ út 4. szám alatt a Savoy-mozi Rottenberg Rezső és Kormos Oszkár urak szakértő igazgatása alatt. Az új mozi való­ságos látványossága a Cálvin-tér és környékének. Gyönyörű kivitelű helyiség és modern technikai és akusztikai be­rendezések ékesítik. Az új mozi máris kedvenc szórakozó­helye a filmkedvelő lelkes közönségnek.­­ Az angol gyorsvonatokon remek filmszínházi helyisé­gek állnak az utasok rendelkezésére. Úgy halljuk, hogy Gerő István most készül műsormegállapodást kötni egyik angol gyorsvonattal. A FELESÉG: A mi házasságunkban az a vád, hogy az uram karácsony óta egészen meg van va­dulva. Már jóval karácsony előtt a legnagyobb szere­tettel adtam tudtára, hogy ne költsön rám az idén, nekem igazam csak a leg­apróbb kará­csonyi ajándé­kok kellenek, egy három­negyedes szil-pézsma bun­da, egy egész egyszerű féis estélyi ruha, egy karkötő órácska apró brilliánsok­­kal, egy kis brilliáns gyű­rű, két tucat harisnya, kód­lap, cipő, kesztyű és egyéb csekélységek. Igaz, hogy mindezt meg­­kaptam karácsonyra, de nem tudom, hogy miért duzzog a férjem­? A kará­csonyi szeretet helyett ka­rácsonyi és újévi barátság­­talanságban van részem. Pedig én is megtettem mindent, hogy örüljön, hogy jó karácsonya le­gyen. Hogy egyebet ne mondjak, a cseléddel kivar­ialtattam az összes nadrág­jait. És a szemtelen még csak meg se köszönte. Hát ez a lád a mi házas­ságunkban. Beretvás-pasztilla a legmakacsabb fejfájást is elmulasztja

Next