Az Ujság, 1903. december (1. évfolyam, 1. szám)
1903-12-16 / 1. szám
t ség, mert minden tisztviselőre nézve — miután sokan vannak, akiknek időközi előléptetésük következtében a többlet számítása a régi és az ujabb fizetés után állapítandó meg — egyénenkénti számfejtés viendő keresztül. Beszélgetés gróf Shuen-Héderváry Sárolylyal. Rhuen-Héderváry politikai magatartása az utolsó hónap történetében egyaránt méltó politikai és pszichológiai Studium volna s a ki vállalja, nem éppen meddő munkát végezne. Szerkesztőnk, a ki alkalmat keresett és talált, hogy intimebb nyilatkozásra bírja, politikusunk e különös helyzetére gondolt, mikor kérdéseit hozzá intézte. A feleletek,edig minden esetre olyanok, hogy nem csak e sokban félreértett politikus igazi egyéniségét helyezik objektív világításba, hanem alkalmasak arra, hogy hozzájáruljanak a mai helyzet megértéséhez is. Szerkesztőnk a beszélgetés során rámutatott arra a meglepetésre, melylyel a volt miniszterelnök megmaradását a képviselőházban fogadták. Gróf Khuen-Héderváry erre ismert mosolyával így nyilatkozott: — Persze, engem úgy néztek, mint a kit ide küldtek miniszterelnöknek s a ki odébb áll, mihelyt ennek a küldetésnek megfelelt. Én azonban a legfelsőbb megbízás folytán úgy jöttem, mint magyar ember, aki, ha haza került, azontúl itthon van a helye. De nem tagadom, volt és van vele czékom is. Kormányommal ugyanis nem az én politikám bukott meg, hanem az, melyet nekem imputáltak. Megbukott az alkotmány fölfüggesztőse, megbukott a korrupczió, szóval: megbukott a granicsár, de rém buktam meg én, a ki soha granicsár nem voltam s most már azért is a küzdőtéren akarok maradni, hogy az imputácziók mellett igazi mivoltomban is megismertessem magamat — Milyen impressziója van exczellencziádinak a mai helyzetről? — Ez a mai helyzet végtelenül egyszerű volna, ha nem volna annyira komplikálva egyéni tekintetekkel. Maga a politikai szituáczió egészen világos már. Ma már mindenki tudja, hogy egyik kormánynak sem czélja a hadsereget nem nemezti irányban fejleszteni, s azt is tudja mindenki, hogy a követelések és teljesítésük mértéke nem politikai felfogás, hanem lehetőségek dolga. Az ellenzék is jól tudja, hogy nem az a kérdés, melyik félnek van igaza, hanem az, hasznos-e, káros-e tovább vitatkozni rajta? úgy látom, hogy az ellenzéket épp oly kevéssé a politikai belátása készti a további ellentállásra, ahogy Apponyi Albertet nem a politikai nézeteltérés készti a külön pártalakításra. De legtöbbjükön bizonyos képzelt kényszerhelyzet uralkodik, mely elhiteti velük, hogy ha a kimondott A után nem mondanak B-t, nagyon ártottak reputációjuknak. S ezt, megvallom, én, mint hosszú ideig távolról néző, sehogysem tudom megérteni, hogy amikor az ország existenciális érdekeiről van szó, a végső elhatározásban az egyéni kényesség döntsön. S én, aki valóban nem tudom, az én lemondásom, vagy Tisza István gróf kabinetvállalása volt-e a nagyobb önmegtagadás. Tisza István barátom eredményeit nem kétlem, végleges sikerét ott látom, ahol ez a különben tiszteletreméltó kényesség az igazi hazafias belátás előtt háttérbe szorul — S mit gondol exczellencziád arról az eshetőségről, hogy a kormánynak ismét energikusabb eszközökhöz kell nyúlnia? — Remélem, sőt hiszem, hogy arra nem lesz szükség. De még ebben a tekintetben is az ellenzék ma már bajosan mondhatja erőszaknak az energia kifejtését ma, mikor igazolva van, hogy a kormány magatartása tisztán az ellenzék magatartásához alkalmazkodik. Az erős kéz politikáját nem lehet többé rémképül a falra festeni, mert Tisza István erős keze nem jelent rideg harczot, csak erős öntudatot, mely keresi a békét s még a háborún keresztül is a béke felé törekszik. Ezzel pedig én annál föltétlenebbül azonosíthatom magamat, mivel én nem azzal jöttem, hogy megeszem az ellenzéket, hanem azzal, hogy békét teremtek, kerje zsinórját a füle tartja. Az arcza furcsán elhízott és állandóan a mélységes csömör kifejezését mutatja. A politikusi Tíz esztendővel ezelőtt rövid ideig országosbírű ember volt egy politikai párbaja következtében. Őt még az egyetemről ismerem, de közös és hallgatag megállapodás folytán már régen beszüntettük a köszönést. Afféle ifjúsági vezér volt, tüntetések rendezője, aki állandó összeköttetésben volt a politikai pártkörökkel. Mi névtelenek irigyeltük, mivel tegeződött néhány ellenzéki képviselővel és csodáltuk, mivel kiváló szónoknak tartottuk. Mindenki természetesnek találta és ő fennen hirdette, hogy politikai pályára készül. Huszonnégy esztendős korában fellépett valamelyik kerületben, heves küzdelem után azonban megbukott néhány szavazattal. Azóta minden választáson mint képviselőjelölt szerepelt.. Az utolsó választáson egyik fővárosi kerületben lépett fel, de mindössze csak tíztizenkét szavazatot kapott. Most már senki sem veszi komolyan, az ember végleg elkopott, mielőtt még használatba került volna. Újabban mocskos és kicsinyes visszaéléseket bizonyítottak rá. Most már ő maga is lemondott minden reményről. De azért makacsul vágyódik még a nagyszabású keret után, melyben kielégíthetné dühös önzését és lecsillapíthatná lelkének farkasét vágyát... Egy sanda, gonosz pillantást vet rám, aztán összehúzza testén a kabátot és továbbhallag„ A nemes aczélpenge, olyan finom és bájos, mint valamelyik párisi divatlap képe. Világosbarna bársonyruhát visel és sötétbarna kalapot, hatalmas fehér tollal. A fehérkertyüs baljával a szoknyáját fogja; vékony bokáját csipkehullámok verdesik; jobbjával aranysorgnonját tartja. Megemelem a kalapomat és ő finom mosolynál, jól kiszámított keresettséggel bólint. Tíz esztendővel ezelőtt azt hittem, hogy halálosan szerelmes vagyok ebbe a nőbe — nemcsak én, de minden valamire való budapesi férfi azt hitte. Ő volt az az asszony, akinek mindent megengedtek. A keskeny czipője sarkával tiporta az előítéleteket, de a jó erkölcsöket is. Térdig gázolt a világban, attán örökké ott ragyogott a verőfény, a haja úgy fénylett, mint az arany korona, ajkán pedig állandóan ott ült a bacchánsnő diadalmas és mámoros mosolya. .Aztán férjhez ment, eltűnt és most újból visszajött. Most is mosolyog még, de a mosolya, édeskés és kissé szomorú. A tekintetében állandóan ott ül a halálos rémület, amióta észrevette, hogy kékes, szögletes kis védők mutatkoznak a szeme és az álla körül. A szívében pedig alkalmasint ott lappang az ősz tüzes és halálosan szomorú mohósága. * A kapitány! Bár három esztendő óta nyugdíjban van már, állandóan viseli még az egyenruháját. Az aranyzsinórok ezüstösre koptak, a könyökén pedig kifényesedett a posztó a kefétől. Valóságos buldoggarcza van, rat, de nem ellenszenves."Az egész ember csupa bátorság és erő, csupa férfiasság. Mikor elhalad közel mellettem, látom csak, hogy az arcza betegesen sárga, a nemrégiben még koromfekete haja pedig erősen őszül. Egypár esztendővel ezelőtt őt mondták a honvédség legjobb lovastisztjének. Kíméletlen és férfias szókimondása bizonyos népszerűséget és tiszteletet szerzett neki, mikor azonban egy ízben ezt a tulajdonságát egyik félebbvalójával szemben is gyakorolta, «megtámadott egészsége miatt» néhány száz forint nyugdíjjal elküldték. Azóta emberfölötti küzdelmet folytat, hogy elégtételt nyerjen a rajta elkövetett igazságalanságért Az orvosi egyetem leghíresebb tanárai bizonyítják, hogy erős és egészséges, akár a bika. Volt már ő felségénél, több királyi herczegnél és valamennyi befolyásos ismerősénél. Főleg a nagyuraknál, kiknek fiai alatta szolgáltak, mint egyéves önkéntesek. Eleinte kért, aztán követett és végül fenyegetőzött. Eleintén szóba állottak vele, sajnálták, később ráuntak és végül már nem fogadták el sehol. Legújabban a politikusokban bízik, az ellenzékiekben, hogy elégtételt szereznek neki. Üres óráiban — és neki majd minden órája üres — egy emlékiraton dolgozik, melyben le akarja leplezni a hadseregben dívó visszaéléseket. A kapitány nem is sejti, hogy nagy bajában teljesen megváltozott a jelleme; a hajdan oly kemény férfiból sopánkodó, epés vénasszony lett. Az emlékirat, melyről nekem is annyit beszélt már, soha sem fog elkészülni, a kapitányból pedig Soha sem lesz többé katona. Egypár hónap múlva, ha végleg lekopott róla az egyenruha, szürke polgári ruhát fog szerezni és piros nyakravalót. Aztán sorra fogja járni a polgári dívó- Megkapóan érdekes körvonalú női alak közeledik. Olyan vékony és ruganyos, mint a AZ ÚJSÁÍS 1903. deczember 16. Kibontakozás. A közélet erkölcsi tisztaságába vezet hit a nemzet erkölcsi erejének egyik lényeges előfeltétele. Mert daczára annak, hogy a nemzeti erők összességére a társadalom műveltségén és produktív munkásságán kívül anyagi eszközeinek mérve is lényegesen közrehat: a nemzeti erőnek öntudatos érvényesítéséhez az intézményekbe vetett bizalom is föltétlenül szükséges. A kiapadt anyagi erőforrások újból megnyithatók. A produktív munkától elterelt társadalom ismét jó misgyére léphet. De ha a nemzet arra a tudatra ébred, hogy el kell vesztenie hitét közélete iránt, ez a nemzeti sülyedés folyamatában a végnek kezdete. Sok tényező hathat közbe a romlásra, de sokszor a jók minden erőfeszítése sem elégséges arra, hogy a kedvezőtlen fejlődési folyamatot megakadályozza. Nagyon időszerű, ha a delegációk ülésezése következtében beállott pár napi parlamenti szünet alatt e fölött elmélkedünk. Holló Lajos és társai tehát elérték azt, hogy az év végétől alig pár nap választ el és az ez évi újonczjutalékot a képviselőház még nem szavazhatta meg. Sikerült kivívniuk, hogy a három évet kiszolgált katonák egy része, a lovassághoz beosztottak, tovább kénytelenek szolgálni. Az ő lelkükön szárad, hogy a póttartalékosok ezrei ott hagyják családi tűzhelyeiket, megszakítják, sok esetben elvesztik keresetforrásaikat és bevonulnak azok helyett, akiket azért, mert néhány urnák — mikor a komoly pártok már mind fölhagytak a rendkívüli parlamenti küzdelemmel, az obstrukcióval — mégis tovább méltóztatott mulatozni sok ezernyi szegény, ártatlan ember helyrehozhatatlan kárára. A kegyetlen visszaélés, amelylyel ehhez az eredményhez jutottak, végeredményében azokon fogja magát megbeszélni, akik elkövették. Csak az a végtelenül szomorú, hogy az ő politikai lelketlenségük a közvetetlenül érintett tízezereknek soha helyre nem hozható károkat okoz. Az ország közgazdaságában a válságos helyzetet máris állandósította. Ezzel az amúgy is fogyatékos kereseti forrásokat még inkább kiszárította. Munkában eltöltött évek sorozata alig lesz képes ez elmúlásra rénhedt esztendőn keresztül a politikai szenvedély, személyes gyűlölet és önzés ütötte sebeket behegeszteni. Az obstrukció az összes ellenzéki pártok közreműködésével eredetileg a felemelt létszám ellen indult meg. A létszámemeléssel szemben odaszögezte a magyar vezényleti