Az Ujság, 1904. január/1 (2. évfolyam, 1-15. szám)
1904-01-02 / 2. szám
t szoktam; lehet, hogy hosszú, nehéz küzdelem választ még el ettől a nemzet érdekében annyira kívánatos eredménytől; de, tisztelt barátaim, én teljes bizalommal és teljes reménynyel nézek a küzdelem elé is; bizalommal és reménynyel, mert, bárminő sötét aggodalmakkal is töltsön el sok minden, amit magam körül látok, kishitű abban a tekintetben nem voltam soha és nem vagyok ma sem, hogy rendületlenül bízom a magyar nemzet politikai belátásában, amelynél nem fog süket fülekre találni egy tettre hivő, öntudatot, erőteljes férfisiú és bízom rendületlenül abban a tettre kész kitartásban, amely ennek a p ártnak minden tagját kell, hogy áthassa. (Elénk tetszés.) .. . A közelmúlt küzdelmei lélekemelő tanúságot tettek a mellett az elhatározás mellett, a mellett a harczi kedv, a mellett a megbízhatóság mellett, a melyet e párt minden tagja tanúsított. Fogadjátok ezért az ország, a haza nevében hálás szívből fakadó köszönetemet (Élénk helyeslés), és ha ti, tisztelt barátaim, cserében azért a rendületlen bizalomért, a melylyel én irántatok viseltetem, ide hozzátok a ti bizalmatoknak fényes jeleit is, hát engedjétek meg, hogy, ha talán aggaszt is az a gondolat, vájjon baráti jóindulatotok nem tesz-e elfogulttá benneteket, vájjon nem becsülitek-e túl azon erőt, amelyet én a közügy szolgálatába állíthatok, s vájjon nem fog-e csalódás érni benneteket, engedjétek meg, hogy egy körülményben keressek megnyugvást és reményt (Halljuk! Halljuk!) és ez az, hogy tagadhatatlanul mindig erő rejlik abban, ha egy becsületes ember egy igaz ügy egyel teljesen, a maga egész valójában összeforr. (Elénk tetszés és helyeslés.) Arról pedig biztosíthatlak beneteket, hogy az az ügy, amelynek szolgálatára vállalkoztunk, az az ügy rendelkezik egész valómmal. Szolgája, eszköze vagyok annak testestül-lelkestül. Agyamnak minden gondolata, szivemnek minden dobbanása, akaraterőmnek minden porczikája ennek az ügynek szolgálatában áll. (Hosszas, élénk tetszés és éljenzés.) “ Csak arra kérlek benneteket, ne nézzétek, tatált erőmnek gyöngeséget , hiszen arról, hogy kiben mennyi erő lakik, az illető nem tehet; de legyetek meggyőződve arról, hogy azt, a fai erő bennem lakik, meg fogom feszíteni az ügynek szolgálatában és ezért tartsatok meg bizalmatokban és barátságtokban. (Hosszantartó, szűnni nem akaró, élénk tetszés, éljenzés és taps.) A Ház elnökénél. A miniszterelnöki palotából a szabadelvű párt tagjai, akikhez most már a miniszterek is csatlakoztak, az ország házába hajtattak. Itt az elnöki fogadóteremben gyűltek össze s csakhamar megjelent közöttük a Ház elnöksége: Perczel Dezső,Jakabffy Imre és Feilitzsch Artur báró. S most Kristóffy József a következő beszédet intézte Perczel Dezső elnökhöz: Nagyméltóságu elnök úr, kegyelmes urunk! Az a tisztelgés, amelyet az országgyűlési szabadelvű párt nevében az új év küszöbén neked ezúttal bemutatok, áthágja a szokásos üdvözletek és sablonos tisztelgések szürke kereteit. Áthágja pedig nem csak azért, mert a szeretetnek és ragaszkodásnak kristálytiszta őszinteségével járulunk eléd, hanem áthágja főleg azon oknál fogva, mert politikai bizalmunknak, hazafiasságodba és kötelességtudásodba vetett hitünknek ezen, aránylag rövid idő alatt is oly teljes mértékben való bizonyságáról tettél tanúságot, melyet valódi értéke szerint méltányolni és a késő utódok számára feljegyezni nem is egy szerény üdvözlő beszéd keretébe, hanem a magyar parlamentarizmus évkönyveinek beszélő lapjaira tartozik. (Élénk helyeslés.) Ádáz harerok, országbontó küzdelmek dúltak a magyar alkotmány fényes csarnokaiban, midőn az elnöki méltóságot elfoglalta. Az eszmék mérkőzését a szenvedélyek durva ereje váltotta fel, fojtó köd nehezült a tanácskozások tiszta rendjére s midőn a dulakodás folytán fellázadt az egész alkotmányos talaj s a parlamentarizmus gépezetének összes sarkai kifordultak helyükből, ebben a rettenetes káoszban léptette fel az elnöki emelvényre, mely immár a magyar alkotmányosságnak utolsó menedéke, a felfordulásban és zűrzavarban a kibontakozásnak archimédesi súlypontja, és végső reménysége lett. (Úgy van! Úgy van!) És az egész nemzet visszafojtott lélegzettel tekintett az elnöki emelvény felé. Sokan azt hitték, hogy a tajtékzó hullámok elsodornak helyedről, mások attól féltek, hogy a parlamentarizmus utolsó maradványai fognak széttörni kezedben, de te egyiket sem cselekedted meg, hanem férfiasan megállva helyedet, erős és biztos, de egyszersmind törvénytisztelő és czéltudatos kézzel igyekeztél közreműködni a magyar parlament rendjének, tekintélyének és alkotóképességének helyreállítása körül. (Zajos helyeslés és éljenzés.) Okos, államférfim belátással úgy kezelted a házszabályt, amint azt a parlamentarizmus érdekében kezelni kell, amely nem arra való, hogy általa a népek szabadságának örökbecsű intézményei gyermekes játékszerré vagy kalandos, léha politika eszközeivé sülyedjenek (Úgy van!), hanem arra való, hogy ezen szabályokban elhelyezett erkölcsi és közjogi erők a békés nemzeti fejlődés és az eredményes nemzeti munka érdekében érvényesüljenek. (Zajos helyeslés.) Mert a házszabály nem szentelt víz, ami egymagában úgy sem üdvözít; nem is éles fegyver, amelylyel sebeket kell ütni, hanem alkotmányos eszköze egy magasabb erkölcsi és közjogi rendnek, melyet ezen szabályok helyes alkalmazása éppen azért teremt, hogy általa a többség legális akarata s így a nemzet alkotó képessége élő törvényekben megnyilatkozzék. (Helyeslés.) Jól ismertünk mi téged, midőn előre tudtuk, hogy a te kezed által ilyen alkotó és munkáló irányban érvényesül a házszabály ; azt is tudtuk, hogy veszélyek és megtámadtatások nem fognak letéríteni a kötelességteljesítés útjáról; és, mert mindezeket tudtuk, s mindezekről most is meg vagyunk győződve, politikai bizalmunknak, hazafiságodba és kötelességtudásodba vetett hitünknek teljes mértékével járultunk eléd, elismerésünket és hálánkat nyilvánítván azon önfeláldozó és odaadó munkásságodért, melyet a parlament rendjének helyreállítása, s ez által az ország békéjének visszaszerzése körül tanúsítottál. (Hosszantartó élénk helyeslés.) Te, kegyelmes uram, megmutattad, hogy nemcsak férfiú vagy, igaz ember és jó hazafi, akit a feladatok nagysága és a veszélyek nagysága nem riaszt vissza a maga útjáról, hanem, okos, bölcs és bátorszívű államférfin is vagy, aki nemcsak szembeszállani, de megküzdeni is tud a nehézségekkel, melyek a magasabb nemzeti czélnak útjába állanak, így szeretünk mi téged a jövőben is látni, amint az elnöki jogot és kötelességet bátor kézzel, alkotó munkára használod, s a kibontakozás nehéz feladataiban, s a békés nemzeti fejlődés alapfeltételeinek megteremtésében azzal az önfeláldozással és odaadással munkálkodói, melyet eddig is tanúsítottál. (Tetszés.) Mert közéletünk egét még mindig komor felhők borítják; s bár a vihar elült, s a szenvedélyek lelohadtak, de még mindig sok harcz előtt állunk és én nem tudnám megmondani, hogy a küzdőtér porát mikor verjük le ruhánkról. De egyszer le fogjuk verni. Majd akkor, ha az a láthatatlan erő, mely a magyar nemzetet egy ezredév részeiben, viharaiban megtartotta, elűzi a komor felhőket; majd akkor, ha az ősi erények, a király személye iránti törhetetlen hűség, s az ország alkotmányához való szívós ragaszkodás teljes harmóniában egyesülnek a nemzet szivében, s ez a belső egyesülés a békés nemzeti munka forrásait nyitja meg a magyarnak, majd akkor leteszszük a fegyvert és beállítjuk a harczot. De addig küzdeni fogunk, vezérünkkel együtt, becsületes hittel, tiszta meggyőződéssel és törvényes fegyverrel, s ebben az alkotmányos küzdelemben, kegyelmes uram, tőled csak egyet kérünk, egyet kívánunk: hogy a parlament tanácskozásainak vezetése által a nemzet képviseletének, a nemzet többségének legális akarata törvényes és alkotmányos érvényesülést nyerjen. (Zajos tetszés és helyeslés.) Jól tudjuk, hogy a mai viszonyok között ezzel csaknem emberfeletti feladatot rakunk vállaidra; jól tudjuk, hogy ez a feladat hazafiui elszántságodnak és államférfiui bölcseségednek öszszes erőit igénybe veszi, de másrészt a czélok is oly nagyok és oly magasztosak, hogy azoknakelérésére bármily hazafiui áldozat is csekélynek bizonyul. A jövőnek csak Isten a tudója s mi nem láthatjuk előre az eredményeket, melyek a hazafias áldozatok nyomában kelnek, de egyről már ma is biztosíthatunk, és ez az, hogy törhetetlen ragaszkodással és politikai bizalmunk teljes mértékével fogunk támogatni ezentúl is nehéz feladatod teljesítésében (Úgy van!), melyet ha elvégeztél, s majdan dicsőséggel befejeztél, bátran elmondhatod te is a költővel, hogy : »ez jó mulatság s férfimunka volt.« Isten téged elnöktársaiddal sokáig éltessen. (Hosszas, lelkes éljenzés.) Perczel Dezső, a képviselőház elnöke a következő beszéddel válaszolt: Igen tisztelt uraim, kedves barátaim, és képviselőtársaim ! Szíves figyelmetek, a melylyel a reánk köszöntött új év első délelőttjén felkeresni oly szívesek voltatok, mely hálára indít. Különösen nagy hálára és köszönetre indít azon üdvözlő beszéd, a melyet a ti nevetekben és — amint látom — a ti helyesléstekkel igen tisztelt szónokotok, az én régi barátom, hozzám intézni szíves volt, mert jól érzem, hogy abban, amit ő mondott, nagy része van a baráti jóakaratnak, a rokonszenvnek, talán az igazság rovására is. De elfogulttá is tesz engem, mert érzem, hogy arra nem szolgáltam rá. Sokkal rövidebb idő az, amelyre az én elnöki működésem a tisztves bizalmatokból kiterjed és én, ha valamit, úgy azt az egyet mondhatom és merem állítani magamról, hogy iparkodtam teljes lelkiismeretességgel, teljes hazafisággal, legjobb erőm szerint felelni meg annak, ami az én kötelességem. (Elénk tetszés és éljenzés.) Hogy mennyiben sikerült ez, mennyiben nem, ez nem én reám tartozik. Senki többet nem adhat, mint amennyi tőle telik. De hogy azok a vádak és azok az ellenem intézett támadások, amelyek az én objektivitásomat, amelyek az én pártatlanságomat akarták kétségbevosnni, helyt nem állanak, arról Isten és ember előtt mindenki bizonyságot tehet. (Zajos helyeslés.) Mert a mennyire hű tagja voltam a szabadelvűpártnak és szabadelvű ember meggyőződésből mindaddig a pillanatig, ameddig a Ház többsége engem az elnöki székbe ültetett, amilyen mély meggyőződést vert bennem az a tudat, hogy Magyarországot másképp, mint azon eszmék szerint, amelyek ezen párt alapvető gondolatát képezik, kormányozni nem leheti h úgy — magunk között vagyunk, itt — jó baj... taim, volt társaim előtt kimondhatom, hogy abban a pillanatban, amidőn elhatároznmn inngajmd£ arra, hogy igenis a hozzám intézett,. fVlhívÁrtnak eleget téve, az elnöki állá,szar vállalkozón!, föltettem magamban, hogy az elnöki székben legjobb tudásom, saját lelkiismeretem szerint téves objektivitással és pártatlansággal fogok eljárni. (Élénk tetszés és helyeslés.) És én, bárhogy tekintsek is vissza és állítsam fel a mérleget, most is csak saját lelkiismeretem szerint állíthatom ki magamnak azt a bizonyítványt is, hogy ettől az akkori fogadalmamtól, ettől a feltett szándékomtól el nem tántorodtam (Úgy van! ügy vak!), hogy valahányszor abba az elnöki székbe felülök, megszűnik bennem a pártember, egyedül az vagyok, akinek lennem kell, az elfogulatlan, mindent egyformán ítélő elnök. (Úgy van! Úgy van!) De ez odáig nem mehet, tisztelt barátaim, hogy én azt legyek kénytelen tenni, amit egy elfogult kisebbség (úgy van! Úgy van!) és nem is az ország érdekében, hanem az ország ártalmára tőlem kívánni jónak lát. (Élénk helyeslés.) Én a Házban is szerencsés voltam elmondhatni azt, hogy semmi ambíczió nem áll előttem, hogy én nem keresem azt, hogy valaki virágot vagy rózsát hintsen az Utamba, az sem ijeszt el, ha tövist hintenek az utamba; engem egyedül az vezet, hogy lelkiismeretesen, híven, teljes becsületességgel és teljes hazafisággal teljesítsem kötelességemet. (Élénk tetszés, helyeslés és éljenzés.) Sok nehézséggel kell megküzdenem, mert tisztelt barátaim, legjobban tudjátok azt, hogy azok a reménységek, amelyek a házszabályoknak régen érzett hiányossága és meg nem felelő volta folytán azoknak a legutóbbi időben történt módosításához fűződtek, nem teljesültek, és nagyon is igazolttá lett az akkor már sokaknak kebelében élő kétség, vájjon azok be fognak-e válni, mert a gyakorlati életben ez a reform csak azt eredményezte, hogy ma mindnyájan kénytelenek vagyunk beismerni, hogy nemcsak hogy semmivel nem jobbak a házszabályok, hanem sok tekintetben rosszabbak. (úgy van! Úgy van!) Mert mi a házszabályok főczélja? A házszabályok főczélja az, hogy a parlamén turizmusnak valódi éltető elve, tudniillik a többség legitim akaratának nyilvánulása érvényesülhessen. (Zajos helyeslés.) És most, mikor az utolsó választásoknál minden oldalról általános elismeréssel. ASS ÚJSÁG 1904. januárj.