Az Ujság, 1904. január/1 (2. évfolyam, 1-15. szám)
1904-01-01 / 1. szám
1904. január 1. _________AZ ÚJSÁG_________ a leghitelesebb helyről informácziómhoz, melyet tegnap este a Kereskedelmi Csarnokban előadtam. Polónyi értesülései, mint a következmények mutatják, a jövő héten valónak fognak bizonyulni. A pártkörökben különben ma nagyon csendes élet volt, alig egy-két képviselő fordult meg benük, ámbár, tekintettel a holnapi újévi üdvözlésekre, majdnem teljes számban a fővárosban tartózkodnak. BELFÖLD. — Miniszteri tanácskozás. Ma délelőtt tíz órakor a miniszterelnökségi palotában minisztertanács volt, amelyen a kabinetnek valamennyi tagja részt vett. A kétféle Curia. Voltunk bátrak tegnapelőtti számunkban az 1899: XV. t.-cz. tátongó hézagaiba bevilágítani. Megírtuk, hogy a curiai bíráskodás képviselőválasztási ügyekben jó szándékú, de rosszul bevált jogi és politikai institució. Egyik laptársunknak e nézetünkre vonatkozólag csupán az volt az elvi álláspontból fakadó, politikai és jogi érvekkel dúsan felszerelt válasza, hogy »Tiszáék« a képviselőválasztás elé harangoznak. Persze a harangozós misszióval bennünket tisztelt meg. A mit laptársunk elmulasztott, azt ma helyrehozza maga a nagyméltóságú Curia. Nem azt akarjuk ezzel mondani, hogy a Curia cáfol bennünket, hanem azt, hogy megerősíti állításainkat. Méltóztassék csak idehallgatni: Valasek János, a verbói kerület tót nemzetiségű képviselőjének megválasztása ellen a választóknak egy része a Curiánál peticzionál. A Curia hónapokon keresztül vizsgálja az ügyet. Az izgatás vádjával szemben kihallgatják magát Valaseket is, aki esküszik arra, hogy ártatlan, mint a ma született bárány. A Curia elutasítja a peticziót, vagyis Valaseket igazolja. Punktum. Ezzel párhuzamosan a nyitrai törvényszék megindítja az eljárást Valasek ellen és a főtárgyaláson elítéli őt izgatás miatt három havi államfogházra. Valasek felebbez. A pozsonyi tábla egy évi államfogházra ítéli. Valasek semmiségi panaszt jelent be. A Curia ma tárgyalta a semmiségi panaszt és elutasítja azt, helybenhagyván a pozsonyi tábla által kiszabott egy évi államfogház büntetést. Tehát ugyanaz a Curia teszi ezt, amely pár hóval előbb kimondja, hogy Valasek nem izgatott, tehát a megválasztatása érvényes. Kérdjük most már szeretettel mindazokat, akik nem csak beszélni, de gondolkodni is szeretnek, nem árt-e az ilyen kétféle álláspont ugyanegy kérdésben a legfőbb ítélőszék tekintélyének? Avagy talán már a jogszolgáltatás legmagasabb fórumán is az a jelszó: »Ha akarom vemhes, ha akarom nem vemhes?« — Képviselő-jelölések. Rimaszécsről Írják, hogy az odavaló függetlenségi és 48-as Kossuth-párt Török Bálint földbirtokost léptette fel képviselőjelöltül. A nagyszöllősi kerületben Sándor János államtitkár ellen Nagyidai Ferencz és Horthy Vilmos odavaló földbirtokosok léptek fel. — Pénzügyi tisztviselők jutalmazása. A pénzügyminiszter, értesülésünk szerint, elhatározta, hogy a pénzügyi adminisztráció terén érdemeket szerzett tisztviselők közt ez idén is pénzjutalmakat oszt ki. Ma bocsátotta ki a rendeleteket a pénzügyigazgatóságokhoz, amelyben utalva az e czímen rendelkezésre álló hitelek csekély voltára, szigorúan figyelmezteti a hatóságok fejeit arra, hogy csupán a legkiválóbb tisztviselőket terjeszszék elő jutalmazásra. A jutalmak előreláthatólag január végén vagy február hó elején kerülnek kiutalványozás alá, védéseit érezte, én talán ásítottam és unatkoztam odabenn a harmadik szobában . . . Jávor hitetlenül nézett a szép asszonyra, aki melancholikusan folytatta: — Hát igazán rossz és könnyelmű asszonynak tartott? Hát igazán azt hitte, hogy szerelmi kalandokon járt az eszem? . . . Jávor, nem gondoltam volna, hogy maga is ennyire félreismer . . . Oly megindult hangon mondta ezt, hogy a fiatalembernek hirtelen megdobbant a szíve . . . Itt, a hófehér világosságban, a parfume-os, mámorító levegőben, a czigány érzékeny nótái mellett hirtelen úgy rémlett neki, hogy az elmúlt tizenöt esztendő csak egy bolondos álom ... A fiatal, rózsásarczú, csillogó szemű asszony most szebbnek tűnt föl előtte, mint valaha ... Ez a bájos teremtés csakugyan a negyvenedik életévében járna? . .. Csúf és hihetetlen hazugság ez . . . Jávor, amíg látszólag a czigány nótáját hallgatta, újra és újra lopott pillantást vetett a Kominérné tüzelő arczára, csillogó szemére, hosszú és mégis gyönyörű alakjára . . . Addig-addig nézte, amíg a szép asszony halkan meg nem szólalt: — Ugye, hogy csúffá és öreggé lettem? . . . Ugye, hogy most már nem dohogna meg a szive, ha a harmadik szobában a pénzügyigazgatósági titkárral beszélgetnék? . . . A tanár néhány perczig hallgatva szívta a szivarját, s gondolkodó arccal nézegetett a szivarja füstjébe, aztán komolyan válaszolt: — Igaz, nagyságos asszonyom, hogy most más szemmel nézem, mint akkor... De tudja-e, mi ennek az oka ? . . . Az, hogy többé már nem a holdsugaras sóhajtgatás, hanem az úgynevezett összehasonlító szerelem híve vagyok . . . Azé a szerelemé, mely józan megfontolással állítja szembe az egyik asszonyt a másik asszonynyal . . . — Engem például kivel állít szembe? — Mindazokkal, akik évek óta az utamba kerültek, a sorsomat irányították, s az életemben valamiféle szerepet játszottak . . . — És mit mond a józan megfontolása? — Azt, hogy magához hasonló asszonynyal, még sohase találkoztam . . . Lehet, hogy csupán az én idegrendszeremre hat ilyen különös erővel, de bizonyos, hogy maga az én szememben a legvonzóbb, a Lgbájosabb, a legcsábítóbb asszony . . . Én, a lusta és fáradt ember, szinte frissebbnek, elmésebbnek, vállalkozóbbnak érzem magam, hogy magával szemben ülhetek. . . Mintha oxigént leheltem volna be, vagy mintha egy erős éther-injekcióval hoztam volna mozgásba a vérem keringését . . . Kommerné hangosan elnevette magát, — vigyázva nevetett, hogy a fehér fogsora kilássák — aztán jókedvűen szólott: — Az már bizonyos, hogy maguk orvosok még az udvarlási rendszerükben is mások, mint a többi férfi . .. Azt lehetne mondani, hogy szinte anatómiai alapon udvarolnak . . . Az oxigén meg az éther-injokézió — pompás! . . . Nem csodálnám, ha hiteles bulletinnel igazolná, hogy csakugyan szerelmes belém, olyan bulletinnel, mely a hőfokát, a szíve dobbanásait, a lélegzetvételeinek pontos számát is közölné velem .. . Ragyogó szemmel kacagott föl még egyszer, látszott rajta, hogy milyen jól esik neki a híres ember beszéde. Jávor tanár tréfásan bólogatott, aztán lemondólag intett a kezével. — Most is csak annyiba vesz, mint amikor a gimnazista öcscseit a matematikára tanítottam... Pedig ha a szívembe látna... — Melyik kamarába? A rekeszizmon innen vagy túl lévő részt gondolja? — Hiába mulat rajtam, nem mindennapi dolog, hogyvalaki a szerelmét tizenöt éven keresztül konzerválja . .. — És az se, hogy valaki tiszteletreméltó matrónákba szerelmes . .. A tanár közelebb hajolt Kommernéhez, az arcza kipirult, s majdnem diákos izgatottsággal susogta: — Tudja, mi lenne a legforróbb kívánságom az életben? — Micsoda? — Hogy egyszer, csak egyetlenegyszer is, én ülhetnék ott a harmadik szobában, ahol a pénzügyigazgatósági fogalmazó ült ... Az asszony elpirult, leányosan lesütötte a szemét, majd szótalanul csipegetni kezdte a jardiniéren sárgálló szőlőfürtöt. Aztán egyszerre, mintha valami egészen más témáról beszélne, hangosan, jókedvűen szólt a tanárhoz : — Ha kedves volna, Jávor, hát holnap Nincs többé horvárklauzula. Az olasz kereskedelmi provizórium meg van. Marad a régi szerződés addig, amíg végérvényes új szerződést kötünk, de legkésőbb október 1-jéig. Kilencz hónapig van tehát időnk. Ezalatt tán csak sikerül megalkotni az autonóm vámtarifát, mely előfeltétele a szerződési tárgyalásoknak és sikerül a tárgyalásokat magukat is befejezni. A borvámklauzula pedig megszűnt. S helyébe nem jött semmi koncesszió, semmi ideiglenes kedvezmény. Egyszerűen eltöröltetett minden recoipensáció nélkül. Kormányunknak nincs kötve a keze az új szerződési tárgyalásoknál, még csak egy ideiglenes kedvezmény precedensével sem. Úgy indulhat majd neki az új szerződési tárgyalásoknak, mintha az egész borvámklauzula-korszak nem is lett volna. Szabadon mérlegelheti az előnyöket, melyeket adni hajlandó az engedményekért, melyeket követel. Módjában lesz tehát a legteljesebb mértékben beváltani azt az ismételten tett ígéretét, hogy bortermelésünk érdekeit a lehető legvégső határig megvédi. Ez tehát oly eredmény, melyet teljes megnyugvással fogadhat a közvélemény s örömmel maga az érdekelt gazdaközönség. Egy igen kényes és válságteljes kérdés nyert itt sima és mindkét félre megnyugtató megoldást. Kormányunknak határozott állásfoglalása, kiküldött szakférfiaink állhatatos munkája mellett elismeréssel kell regisztrálnunk az olasz kormány előzékenységét, melyet ezúttal tanúsított. Ennek az előzékenységnek némi elismerése és viszonzása az az átmeneti könnyítés, melyben január 31-ig az előre eladott és hajóra szállított olasz borok részesülnek. Nem került tehát a dolog — amint egy ideig félő volt — a szerződéstelen állapot stádiumába. Elkerültük még az elvi konfliktust is és elkerültük a franczia bor beözönlését, mely arra az esetre fenyegetett, ha a borvámklauzula bármily rövid időre is meghosszabbíttatik. Egyetlen külföldi állam sem vehet igénybe január 1-én túl borvámkedvezményt, mert e napon a jelenleg érvényben levő általános vámtarifa borvámtétele az egész vonalon érvénybe lép. A kormány tudvalevőleg felhatalmazást kért e provizórium megkötésére. Megkötötte azonban, még mielőtt a törvényhozás e felhatalmazást megadta volna. Jól tette, az ország érdekében tette s alig hiszszük, hogy az ellenzék ebből az esetből kifolyólag veszedelmes port akasztana a kormány nyakába. Az egyezménytől pedig, amelyet a kormány jóváhagyás végett a parlament elé fog terjeszteni, a törvényhozás nem fogja megtagadni a ratifikálást. Túl volnánk tehát az egyik aktuális hajón. Úgy ahogy, de mindenesetre ránk nézve kedvezően, megoldást nyert az obstrukció daczára az egyik válság. Ez a példa szinte klasszikus és mindenesetre biztató. Vivant sequentes!* ______________________________