Az Ujság, 1904. március/1 (2. évfolyam, 61-75. szám)
1904-03-01 / 61. szám
e sen, előmozdítaná az, hogy ha a képviselőház józan elemei pártkülönbség nélkül karöltve közreműködnének a parlament reputácziójánk megmentésében. A pártlét ma minden pártkörben mozgalmas volt, s az uralkodó hangulatot tudósítónk következő jelentései festik: (A szabadelvű párt.) A szabadelvű pártkörbe ma ismét a régi elevenség költözött. A kormány tagjai közül megjelentek gróf Tisza István, Hieronymi Károly, Pláss Sándor. Mindenki a helyzetről beszélt és lehetetlennek tartják, hogy az obstruktorok továbbra is magukra, vegyék a rájuk nehezedő órás felelősséget. Minden terminus lejárt, elérkezett a tizenkettedik óra, az ország érdeke tovább nem várhat, követeli a parlamenti rendet, a törvényhozási rendes munka halaszthatatlan megkezdését. Mindezeknél a köztudatban gyökeret vert igazságoknál érdekesebb és fontosabb momentuma volt a mai estének gróf Tisza István miniszterelnök nyilatkozata a legközelebbi jövő parlamenti teendőiről. A tárgyalások megkezdésekor, talán csütörtökön fel fog szólalni a Házban, összegezi a parlamenti küzdelem eredményeit és ismételten felhívja az obstrukció figyelmét azokra a végtelenül súlyos következményekre, amelyekre az ezután is folytatott pusztító munka okvetetlen járni fog. Ennek a felhívásnak sikerétől teszi függővé a továbbiakat. Azt hiszi, hogy abban a váratlan esetben, ha ez a felszólítás se lesz eredményes, kétféle irányban kell a parlamentnek állást foglalnia. Az egyik oda czélozzon, hogy a törvényhozás a mostani válságos zűrzavarból kikerüljön, a másik pedig oda, hogy a fejetlenségre való törekvéseknek egyszer s mindenkorra megfelelő korlát emeltessék. De gondolja senki, hogy ő a szólásszabadság legcsekélyebb méretű megnyirbására is gondolna. Csak az anarchia lehetőségét akarja kizárni. Ami már most azt illeti, hogy a terv megvalósításában kikre számíthatnak, azt hiszi, hogy a mostani obstrukció leszámításával az egész parlamentre, a parlament összes komoly elemeinek támogatására. Mindenesetre kívánatos, hogy a Ház higgadtabb elemei mind összefogjanak, de ha ez minden várakozás ellenére nem volna elérhető az egész vonalon végig, ha egyedül marad a szabadelvű párt, ennek kell a harczot a saját erejéből, becsületes kitartással, mások támogatása nélkül is megvívnia. A miniszterelnök kilencz óráig volt a pártkörben. A tagok nagy része is ekkor osztott szét. (A nemzeti disszidensek.) A volt nemzeti pártiak közül sokan jelentek meg ma este a Hungária-szállóbeli pártkörben. A beszélgetés itt is a politikai helyzet körül folyt. A csoport legtöbb tagja ma is éppen oly határozottan állást foglalt az obstrukció ellen, Ivánka Oszkár azonban erősen tüzelt a harca mellett és kijelentette, hogy a közeli ülések egyikén éles támadást intéz a miniszterelnök ellen. Holmi memorandumot emlegetett, amelyet — szerinte — Tisza István gróf a legutóbbi kabinetválság alkalmából nyújtott át a királynak, hogy Apponyi Albert gróf esetleges miniszterségét megakadályozza. (A Kossuth-párt.) A Kossuth-párt holnap este hat órakor értekezletet tart. A tagok egy része ugyanis szükségesnek tartja, hogy a párt az esetleg bekövetkezendő parlamenti eseményekre vonatkozólag már most preczizírozza álláspontját. A holnapi értekezlet tárgya tehát a politikai helyzet megvitatása lesz. Kétségtelen, hogy a Kossuth-párt ezentúl sem fogja támogatni Ugronék obstrukcióját, hanem továbbra is a passzív politika álláspontján marad. Kossuth Ferencz betegsége miatt Thaly Kálmán fog az értekezleten elnökölni. A párt e hónap huszadikán Kossuth Lajos halála napjának évfordulóján gyászünnepet ül, amelyen a Kossuth-serleggel Thaly Kálmán fogja az emlékbeszédet elmondani. (Az obstruktorok.) A Szederkényi-csoport vagy legújabb neve szerint a »küzdő ellenzék« már ma határozott további harczmodora felől. Holló Lajos lakásán értekeztek Ugron Gábor, Szederkényi Nándor, Eitner Zsigmond, Hellebronth Géza, Molnár Jenő, Bartha Miklós, Várady Károly, Okolicsányi László. Szám szerint kilencven, Ugrón és Okolicsányi beszámoltak delegácziós sikereikről. Jutalmul jegyzőkönyvi köszönetet kaptak és elismerést fáradhatatlan működésükért. Majd a politikai helyzetet tárgyalták és egyhangúlag konstatálták, hogy a helyzet a delegácziók ideje alatt nem változott. Vagyis, hogy Ugron és Okolicsányi fáradhatatlan működése nem járt látható eredményekkel és ezért a csoportnak obstruálnia kell továbbra is. Egyúttal keserűen panaszkodtak a néppárt Alig egy-két hét múlva már az asszonynak is feltűnt az a változás, mely férje fényében végbement. Gyönyörrel hallgatta az édes, szép szavakat, melyeket a férje a szerelemről zengett neki és teljesen megbűvölve a gyönyörűbbnél gyönyörűbb szólamoktól, tekintete mámorosan csüngött férjének beszédes ajkain. Üres óráiban most már regényeket is alig-alig olvasott. Valahányszor egyedül volt, élvezettel idézte fel emlékében férjének a mondásait, melyek mind a szerelem örökkévalóságát, a földi és túlvilági együttes boldogságot dicsőítették. Most már semmi sem zavarta boldogságát. Férje túltett az összes regénybeli hősökön és semmi kívánni valót sem hagyott hátra, ha csak azt nem ... igen, igen, ha csak azt nem , hogy amióta olyan beszédes lett, azóta napról- napra gyérültek a csókjai. S amint igy elmélkedve, erre a fölfedezésre jutott, nagyot dobbant a szive tőle. Tanakodni kezdett önmagával s egyre azon töprengett, miként volt az lehetséges, hogy ez még eddig föl sem tűnt neki. Eszébe jutottak azok a még nem is olyan rég múlt idők, amikor a férje nemcsak szóbeszéddel bizonyította, hogy mily forrón szereti, ő összehasonlította azokat a mostanival . .. És. . . és úgy találta, hogy az az idő mégis szebb volt. .. Egymásután feltűntek emlékében az akkori napok bájos jelenetei: az a sok apró vonás, mely életüket, mint megannyi apró zsuzsa, széppé, kedvessé, változatossá tette s aztán férjének a tüzes csókjai, melyekkel őt mindig, ha duzzogott, kiengesztelte, s hirtelen valami sajátságos érzés vett erőt rajta. Ez az érzés azután mind határozottabb formában kezdett benne kialakulni, mig végre azon vette észre magát, hogy féltékeny azokra a régi napokra. És ettől a pillanattól kezdve nyugtalansága egyre fokozódott. Bolondos gondolatok, képzelődések, mint egy nekiindult áradat, kergették egymást parányi agyvelejében. Vájjon ki előtt rakhatja le most a férje forró szerelmének csókokkal fűszerezett zálogát ? ... •— Óh, mily balga, együgyü kis bolond voltam, — gondolta magában — hogy szavakban, üres frázisokban kerestem a boldogságot és képzeletében már-már maga előtt látott egy alakot, kit a férje epedő szemeivel épp úgy néz most szótlanul, mint ahogy azelőtt egykor őt nézte... Hűen és ehhez hasonló gondolatoktól gyötörtetve, alig bírta bevárni, hogy a férje megjöjjön. Végre este nyolcz órakor, mint rendesen, hazajött. Szokatlanul vígan lépett be hozzá a szobába s ezúttal beszédesebb volt, mint valaha. De az asszonyt ez a vigság csak még jobban ingerelte és a mialatt férje fényes beszélőképességét a legkülönbözőbb árnyalatokban csillogtatta, fantasztikus esze egyre azon járt, hogy várjon kitől jöhetett most, a miért olyan jókedvű?! Lelki szemei előtt villámgyorsasággal vonultak el összes barátnői és egyéb asszonyismerőseinek az árnyai és gyanakodni kezdett mindegyikre. Ah! bizonyosan ez lesz az, vagy inkább az, vagy talán emez — mondogatta magában, mig végül már nem birt magán uralkodni és idegesen igy tört ki: — Ne beszélj már olyan sokat. Mondd meg inkább, hogy kitől jöszsz? — Kitől??? — kérdezte a férje elámulva. — Senkitől, hanem a klubból. Persze, hogy ezt nem hitte el. Hát lehet valaki, aki a klubból jön, ilyen jókedvű és szellemes ! Az lehetetlen, teljességgel lehetetlen, — gondolta magában és keserű szemrehányásokat zúdított a férjére: — Hogy is ne! . . . fakadt ki belőle. —Velem ezt nem fogod elhitetni. Vagy van talán a klubban valaki, aki az embernek ilyen jókedvet tud csinálni?! . . . Van ott egyáltalában valaki?! — De, kedvesem, valóban nem értelek — válaszolt a férje csodálkozva. — Semmi kitérés — vágott vissza az asszony. — Ha be nem vallod, hogy kitől jöszsz, összecsomagolom a ruháimat és hazamegyek a mamához. Hiába erősítgette a férje, hogy egyenest a klubból jött. Esküdözött, bizonyítgatott, felesége AZ ÚJSÁG 1904. márczius 1. ellen, amely ismét visszavonult a küzdőtérről. A Kossuth-párt egyes tagjainak esetleges támogatásában ellenben még reménykednek. Holnap megválik, hogy nem-e hiába. A keletázsiai háború, Port Arthurnál döntő események állanak küszöbön. Az orosz távirati ügynökség szerint a japánok márczius 1-én kétségbeesett rohamot készülnek intézni a három hét óta zaklatott hadi kikötő ellen. Jogosan kérdezhetjük ugyan, vájjon az orosz távirati ügynökségnek előzetesen be szokták-e jelenteni terveiket a japánok? De ha elolvassuk Stössel tábornoknak, Port Arthur parancsnokának alább közölt, igen feltűnő napiparancsát, úgy arra a következtetésre kell jutnunk, hogy az oroszok bizonyos körülmények alapján tényleg kritikus napnak nézik márczius elsejét. Ha ez a föltevés alapos, akkor holnap nevezetes eseményekről kapunk hírt Port-Arthurből. A február 8-ika óta úgyszólván szünetlenül tartó japán támadások nemcsak az orosz flotta jelentékeny részét tették harczképtelenné, hanem bizonyára megrongálták az erősségeket és kifárasztották, deprimálták a helyőrséget is. Togo admirálisnak kétségtelenül ez volt a czélja. Innen persze nem ítélhetjük meg, vájjon sikerült-e megfelelőleg előkészítenie a helyzetet döntő rohamra, amely — az orosz parancsnok hiedelme szerint is — partraszálló kísérlettel lesz kombinálva. Port Arthur elfoglalása vagy a japánok esetleges súlyos kudarcra egyaránt nagy fontossággal fog bírni a háború további menetére nézve. A czár kézirata Kuropatisin generálishoz. A czár a következő kézirattal nevezte ki Kuropatkin főhadsegéd gyalogsági tábornokot a mandzsuriai hadsereg főparancsnokává: Nikolajevics Sándor, 1898 óta a katonai adminisztráczió élén állván, az önt kitüntető teljes buzgósággal.