Az Ujság, 1904. március/1 (2. évfolyam, 61-75. szám)

1904-03-01 / 61. szám

e­ sen, előmozdítaná az, hogy ha a képviselőház józan el­em­ei párt­különbség nélkül karöltve köz­reműködnének a parlament reputácziójánk meg­mentésében. A párt­lét ma minden pártkörben moz­galmas volt, s az uralkodó hangulatot tudó­sítónk következő jelentései festik: (A szabadelvű párt.) A szabadelvű pártkörbe ma ismét a régi elevenség költözött. A kormány tagjai közül megjelentek gróf Tisza István, Hieronymi Károly, Pláss Sándor. Mindenki a helyzetről beszélt és lehetetlennek tartják, hogy az ob­­struktorok továbbra is magukra, vegyék a rájuk nehezedő órás felelősséget. Minden ter­minus lejárt, elérkezett a tizenkettedik óra, az ország érdeke tovább nem várhat, követeli a parlamenti rendet, a törvényhozási rendes munka halaszthatatlan megkezdését. Mindezeknél a köztudatban gyökeret vert igazságoknál érdekesebb és fontosabb momen­tuma volt a mai estének gróf Tisza István miniszterelnök nyilatkozata a legközelebbi jövő parlamenti teendőiről. A tárgyalások megkezdésekor­, talán csü­törtökön fel fog szólalni a Házban, összegezi a parlamenti küzdelem eredményeit és ismé­telten felhívja az obstrukc­ió figyelmét azokra a végtelenül súlyos következményekre, a­me­lyekre az ezután is folytatott pusztító munka okvetetlen járni fog. Ennek a felhívásnak sikerétől teszi függővé a továbbiakat. Azt hiszi, hogy abban a váratlan esetben, ha ez a felszólítás se lesz eredményes, kétféle irány­ban kell a parlamentnek állást foglalnia. Az egyik oda czélozzon, hogy a törvényhozás a mostani válságos zűrzavarból kikerüljön, a másik pedig oda, hogy a fejetlenségre való törekvéseknek egyszer s mindenkorra megfelelő korlát emeltessék. De gondolja senki, hogy ő a szólásszabadság legcsekélyebb méretű meg­­nyirbá­sára is gondolna. Csak az anarchia lehetőségét akarja kizárni. A­mi már most azt illeti, hogy a terv megvalósításában kikre számíthatnak, azt hiszi, hogy a mos­tani obstrukc­ió leszámításával az egész parlamentre, a parlament összes komoly elemeinek támogatására. Mindenesetre kívá­natos, hogy a Ház higgadtabb elemei mind összefogjanak, de ha ez minden várakozás ellenére nem volna elérhető az egész vonalon végig, ha egyedül marad a szabadelvű párt, ennek kell a harczot a saját erejéből, becsületes kitartással, mások támogatása nélkül is megvívnia. A miniszterelnök kilencz óráig volt a pártkörben. A tagok nagy része is ekkor osz­tott szét. (A nemzeti disszidensek.) A volt nemzeti pártiak közül sokan jelentek meg ma este a Hungária-szállóbeli pártkörben. A beszélgetés itt is a politikai helyzet körül folyt. A csoport legtöbb tagja ma is éppen oly határo­zottan állást foglalt az obstrukc­ió ellen, Ivánka Oszkár azonban erősen tüzelt a harca mellett és kijelentette, hogy a közeli ülések egyikén éles támadást intéz a miniszterelnök ellen. Holmi memorandumot emlegetett, a­melyet — szerinte — Tisza István gróf a legutóbbi kabinetválság alkal­mából nyújtott át a királynak, hogy Apponyi Al­bert gróf esetleges miniszterségét megakadályozza. (A Kossuth-párt.) A Kossuth-párt holnap este hat órakor érte­kezletet tart. A tagok egy része ugyanis szüksé­gesnek tartja, hogy a párt az esetleg bekövetke­zendő parlamenti eseményekre vonatkozólag már most preczizírozza álláspontját. A holnapi érte­kezlet tárgya tehát a politikai helyzet megvita­tása lesz. Kétségtelen, hogy a Kossuth-párt ezentúl sem fogja támogatni Ugronék obstrukc­ióját, hanem továbbra is a passzív politika álláspontján marad. Kossuth Ferencz betegsége miatt Thaly Kálmán fog az értekezleten elnökölni. A párt e hónap huszadikán Kossuth Lajos halála napjának évfordulóján gyászünnepet ül, a­melyen a Kossuth-serleggel Thaly Kálmán fogja az emlékbeszédet elmondani. (Az obstruktorok.) A Szederkényi-csoport vagy legújabb neve szerint a »küzdő ellenzék« már ma határo­zott további harczmodora felől. Holló Lajos lakásán értekeztek Ugron Gábor, Szeder­kényi Nándor, Eitner Zsigmond, Hellebronth Géza, Molnár Jenő, Bartha Miklós, Várady Ká­roly, Okolicsányi László. Szám szerint kilencven, Ugrón és Okolicsányi beszámoltak delegácziós sikereikről. Jutalmul jegyzőkönyvi köszönetet kaptak és elismerést fáradhatatlan működésük­ért. Majd a politikai helyzetet tárgyalták és egyhangúlag konstatálták, hogy a helyzet a delegácziók ideje alatt nem változott. Vagyis, hogy Ugron és Okolicsányi fáradhatatlan mű­ködése nem járt látható eredményekkel és ezért a csoportnak obstruálnia kell továbbra is. Egyúttal keserűen panaszkodtak a néppárt Alig egy-két hét múlva már az asszonynak is feltűnt az a változás, mely férje fényében végbement. Gyönyörrel hallgatta az édes, szép szavakat, melyeket a férje a szerelemről zengett neki és teljesen megbűvölve a gyönyörűbbnél gyönyörűbb szólamoktól, tekintete mámorosan csüngött férjé­nek beszédes ajkain. Üres óráiban most már regé­nyeket is alig-alig olvasott. Valahányszor egyedül volt, élvezettel idézte fel emlékében férjének a mondásait, melyek mind a szerelem örökkévalósá­gát, a földi és túlvilági együttes boldogságot di­csőítették. Most már semmi sem zavarta boldog­ságát. Férje túltett az összes regénybeli hősökön és semmi kívánni valót sem hagyott hátra, ha csak azt nem ... igen, igen, ha csak azt nem , hogy a­mióta olyan beszédes lett, azóta napról- napra gyérültek a csókjai. S a­mint igy elmélkedve, erre a fölfedezésre jutott, nagyot dobbant a szive tőle. Tanakodni kezdett önmagával s egyre azon töprengett, mi­ként volt az lehetséges, hogy ez még eddig föl sem tűnt neki. Eszébe jutottak azok a még nem is olyan rég múlt idők, a­mikor a férje nemcsak szó­beszéddel bizonyította, hogy mily forrón szereti, ő összehasonlította azokat a mostanival . .. És. . . és úgy találta, hogy az az idő mégis szebb volt. .. Egymásután feltűntek emlékében az akkori napok bájos jelenetei: az a sok apró vonás, mely életüket­, mint megannyi apró zsuzsa, széppé, ked­vessé, változatossá tette s aztán férjének a tüzes csókjai, melyekkel őt mindig, ha duzzogott, ki­engesztelte, s hirtelen valami sajátságos érzés vett erőt rajta. Ez az érzés azután mind határozottabb for­mában kezdett benne kialakulni, mig végre azon vette észre magát, hogy­­ féltékeny azokra a régi napokra. És ettől a pillanattól kezdve nyug­talansága egyre fokozódott. Bolondos gondolatok, képzelődések, mint egy nekiindult áradat, kergették egymást parányi agyvelejében. Vájjon ki előtt rakhatja le most a férje forró szerelmének csó­kokkal fűszerezett zálogát ? ... •— Óh, mily balga, együgyü kis bolond vol­tam, —­ gondolta magában — hogy szavakban, üres frázisokban kerestem a boldogságot és kép­zeletében már-már maga előtt látott egy alakot, kit a férje epedő szemeivel épp úgy néz most szótlanul, mint a­hogy azelőtt egykor őt nézte... Hűen és ehhez hasonló gondolatoktól gyö­­törtetve, alig bírta bevárni, hogy a férje meg­jöjjön. Végre este nyolcz órakor, mint rendesen, hazajött. Szokatlanul vígan lépett be hozzá a szo­bába s ezúttal beszédesebb volt, mint valaha. De az asszonyt ez a vigság csak még jobban inge­relte és a mialatt férje fényes beszélőképességét a legkülönbözőbb árnyalatokban csillogtatta, fan­tasztikus esze egyre azon járt, hogy várjon kitől jöhetett most, a miért olyan jókedvű?! Lelki szemei előtt villámgyorsasággal vonul­­tak el összes barátnői és egyéb asszonyismerősei­­nek az árnyai és gyanakodni kezdett mindegyikre. Ah! bizonyosan ez lesz az, vagy inkább az, vagy talán emez — mondogatta magában, mig végül már nem birt magán uralkodni és idegesen igy tört ki: — Ne beszélj már olyan sokat. Mondd meg inkább, hogy kitől jöszsz? — Kitől??? — kérdezte a férje elámulva. — Senkitől, hanem a klubból. Persze, hogy ezt nem hitte el. Hát lehet va­laki, a­ki a klubból jön, ilyen jókedvű és szelle­mes ! Az lehetetlen, teljességgel lehetetlen, — gon­dolta magában és keserű szemrehányásokat zúdí­tott a férjére: — Hogy is ne! . . . fakadt ki belőle. —­­Velem ezt nem fogod elhitetni. Vagy van talán a klubban valaki, aki az embernek ilyen jókedvet tud csinálni?! . . . Van ott egyáltalában valaki?! — De, kedvesem, valóban nem értelek — válaszolt a férje csodálkozva. — Semmi kitérés — vágott vissza az asszony. — Ha be nem vallod, hogy kitől jöszsz, összecsomagolom a ruháimat és hazamegyek a mamához. Hiába erősítgette a férje, hogy egyenest a klubból jött. Esküdözött, bizonyítgatott, felesége AZ ÚJSÁG 1904. márczius 1. ellen, a­mely ismét visszavonult a küzdő­térről. A Kossuth-párt egyes tagjainak eset­leges támogatásában ellenben még remény­kednek. Holnap megválik, hogy nem-e hiába. A keletázsiai háború, Port­ Arthurnál döntő események álla­nak küszöbön. Az orosz távirati ügynök­ség szerint a japánok márczius 1-én két­ségbeesett rohamot készülnek intézni a há­rom hét óta zaklatott hadi kikötő ellen. Jogosan kérdezhetjük ugyan, vájjon az orosz távirati ügynökségnek előzete­sen be szokták-e jelenteni terveiket a japánok? De ha elolvassuk Stössel tá­bornoknak, Port­ Arthur parancsnokának alább közölt, igen feltűnő napiparancsát, úgy arra a következtetésre kell jutnunk, hogy az oroszok bizonyos körülmények alapján tényleg kritikus napnak nézik márczius elsejét. Ha ez a föltevés alapos, akkor holnap nevezetes eseményekről ka­punk hírt Port-Arthurből. A február 8-ika óta úgyszólván szünetlenül tartó japán támadások nemcsak az orosz flotta jelentékeny részét tették harczkép­­telenné, hanem bizonyára megrongál­ták az erősségeket és kifárasztották, deprimálták a helyőrséget is. Togo ad­mirálisnak kétségtelenül ez volt a czélja. Innen persze nem ítélhetjük meg, vájjon sikerült-e megfelelőleg előkészítenie a helyzetet döntő rohamra, a­mely — az orosz parancsnok hiedelme szerint is — partraszálló kísérlettel lesz kombinálva. Port­ Arthur elfoglalása vagy a japánok esetleges súlyos kudarcra egyaránt nagy fontossággal fog bírni a háború további menetére nézve. A czár kézirata Kuropatisin generálishoz. A czár a következő kézirattal nevezte ki Kuropatkin főhadsegéd gyalogsági tábor­nokot a mandzsuriai hadsereg főparancsnokává: Nikolajevics Sándor, 1898 óta a katonai adminisztráczió élén állván, az önt kitüntető teljes buzgósággal.

Next