Az Ujság, 1904. május/2 (2. évfolyam, 136-150. szám)
1904-05-16 / 136. szám
1904. május 16. AZ ÚJSÁG feloszlatták-e vagy nem, arra nézve még biztos értesülés nem volt szerezhető. Az Akadémia nagyülése. — Saját tudósítónktól. —A Magyar Tudományos Akadémia tegnapi, hatvannegyedik évi közülését Deák Ferencz emlékének szentelte. Eötvös Lóránt báró magasan szárnyaló elnöki megnyitója őt magasztalta ; • Gyulai Pál nagyszabású és mély hatású visszaemlékezése az ő életét s jellemét mutatta be; Balogh Jenő dr. széleskörű tudással Deákról, mint büntető jogászról értekezett ; s Szily Kálmán főtitkár nemes egyszerűséggel azt fejtegette, hogy a haza bölcsének milyen szerep jutott az Akadémia életében. A fényes ünnepélyt közéletünknek számos kitűnő férfias díszes közönség hallgatta végig. Ott voltak: Berzeviczy Albert közokt. miniszter, Zsilinszky Mihály államtitkár, Perczel Dezső, a képviselőház elnöke, Wlassics Gyula, Láng Lajos, Márkus József, Kuun Géza gróf, Széchenyi Béla gróf, Heinrich Gusztáv, Vécsey Tamás, Concha Győző, Földes Béla, Kautz Gyula, Nagy Ferencz, Fraknói Vilmos, Vargha Gyula, legifj. Szász Károly, Berczik Árpád, Ilosvay Lajos és még sokan. Az elnöki széket Eötvös Lóránt dr. foglalta el, mellette Gyulai Pál és Szily Kálmán. A gyűlést Eötvös Lóránt báró a következő beszéddel nyitotta meg: »Talán nem is egyedül a tudás vágya, inkább a hazaszeretet melegebb érzése vezérelte ma körünkbe ezt a fényes gyülekezetet. Hiszen érezzük, tudjuk, milyen nagy volt Deák Ferencz tudománya, bölcsesége, de ebben a hazában ezt mégis csak azért becsüljük nála leginkább, mert egy czélja volt: nemzeti jólétünk előmozdítása. Más akadémiák büszkén hivatkoznak nagy elődökre, kik alapvető igazságokkal gazdagították az emberiséget, mi elhunyt tagjaink közt azoknak nevét hangoztatjuk legbüszkébben, akik tudományos, vagy irodalmi alkotásaik mellett mint hazafiak voltak legnagyobbak. Míg el nem jutunk a tudományok legkiemelkedőbb magaslatára, szükséges, hogy nagyjaink tiszteletében egyesüljünk s fölemelkedésre a hazaszeretet buzdítson. Szólhatunk-e e nélkül Deák Ferenczről? Az ország fényes törvényhozó palotáiban; az igazságszolgáltatás termeiben; a földmives nép szántóföldjén; s Itt is a tudomány és irodalom csarnokában, a mikor az ő nevét kiejtjük, kell hogy egyszersmind azon szent kötelességekre gondoljunk, melyeknek teljesítésével hazánknak tartozunk.« Utána Gyulai Pál lépett az emelvényre s felolvasta Visszaemlékezéseit Deák Ferenczre. A klasszikusan szabatos essnyben a múlt század 30-as éveitől a kiegyezésig terjedő korszaknak politikai életét, vezéreszméit, nagy történelmi átalakulását rajzolja meg, középen Deák Ferencz vezéregyéniségével, nemzetépítő nagy szellemével és mindeneknél nemesebb emberi jellemével. A múlt század harminczas éveiben Széchenyi István gróf és Deák Ferencz munkássága, hatása és hite töltötték be politikai életünket. Amaz a visszamagyarosodó, hazafias arisztokráczia képviselője, emez a megojhodni kezdő közép nemességé. Mind a kettő szivét erős hazafi érzés dagasztotta, de nem egy pontban különböztek is egymástól. Széchenyi politikai pályája első korszakában, tettekkel és könyvekkel, mint izgató lépett fel. Nő szenvedélye és mozgékony képzőime egész küldetési hitet ébresztettek benne; a leendő Magyarországért lelkesült s merészen elkiáltotta, hogy Magyarország nem volt, hanem lesz, s úgy hitte, hogy ő van hivatva lerakni az alapjait. Deák nem osztozott ebben a merész álmodozásban, nem volt ment némi pesszimizmustól, de erősen meg volt győződve, hogy minden körülmények között kötelességet kell teljesítenie, a hazafi kötelességét, a siker reménye nélkül is. Ezután Gyulai ismerteti Deáknak 1832.6. és 1839/40-iki országgyűlésen való szereplését és felfogását, elveit s a közvéleményre való hatását. Jelzi, hogyan tűnnek fel az ifjú férfi szereplésén már azok a tulajdonságok, amelyek őt húsz évvel később az alkotmány fővédőjévé tették. Bemutatja őt, mint társaságbeli embert és nagy gonddal elemezi szónoki képességét: »oly tökéletes alakban fejezte ki az igazságot, hogy az ókor nagy íróira emlékezteti az embert«. Deák 1843-tól 1848-ig nem vesz részt az országgyűléseken. De 1848 márcziusában képviselő lesz és nemsokára igazságügyminiszter. A nemzeti nagy katasztrófa után pár évig birtokán él, de 1854-ben Pestre költözik, s ettől kezdve itt lakik az Angol Királynő szállodában, hol lakása »a nemzet szalonjává lett.« Bemutatja szerepét a felirati javaslatig s ennek történetét is alaposan tárgyalja. Majd a húsvéti czikk hatását és fontosságát részletezi, s a kiegyezés történetének általános alapelveit, Deák eszméit, azok fejlődését s az egészt uj világ kialakulását mutatja be a haotikus ős zűrzavarból odáig, hogy így szólhat végre: »Az öreg táblabiró, az egyszerű magyar jogász megalkotta azt, mire az európaisággal dicsekvő államférfiak képtelenek voltak.« Végül jellemzi Deákot: A magyar nemzet sohasem feledkezhetik meg róla, aki oly sok hazafias erényt egyesített magában, s akinek mint magánembernek becsülete teljes összhangzásban volt az államférfinővel, a ki nem kereste a nép kegyét, de a nép szeretete kisérte sírjához. A késő nemzedék is hazafi kegyelettel fog föltekinteni reá! A kitűnő beszéd elhangzott s a közönség lelkesülten tapsolta Gyulai Pált, aki maga is nagyemlékű bajnoka volt amaz időknek. Utána Balogh Jenő dr. egyetemi tanár, 1. tag Deák Ferenczről,mint büntető jogászról irt értékes tanulmányának egyes töredékeit olvasta fel. Deáknak, mint büntető törvényalkotónak munkássága három korszakra oszlik. A jeles értekező leginkább azt a korszakot (1840—1844) tárgyalta, melyben Deák bűnvádi igazságszolgáltatásunk reformjának vezető munkája volt. Ebben az időben a büntető törvénykezés reformja főleg politikai feladat volt s Deáknak igen nagy része van abban, hogy a törvény előtti egyenlőség elve büntető törvénykezésünk terén is érvényesült. Szily Kálmán főtitkár volt az utolsó felolvasó. Deák Ferencz és a Magyar Tudományos Akadémia czímen előadja azokat az adatokat, melyek az Akadémia jegyzőkönyveiben Deák Ferenczre vonatkoznak. 1839-ben választották öt tiszteleti tagnak Vörösmarty, Szalay, Czuczor, Józsika ajánlatára. De csak 1855-ben vett először részt az Akadémia gyűlésein. Elnöke is volt a törvénytudományi osztálynak. Az 1858-iki nagygyűlésen ő ajánlotta a nagyjutalomra Szalay László és Eötvös József műveit, s ugyanez évben ő fogalmazta az Akadémia föliratát, melyben tiltakozik az ellen, hogy »a magyar nyelvet hagyja el a tudományok művelésében.« Majd az Akadémia anyagi ügyeiben s a Kazinczy-emlékünnep szervezésében is részt vett. Utolsó indítványa az, mikor 1865-ben Szalayt és Csengeryt tüntetteti ki a jegyzőkönyvben érdemeikért. 1867-ben neki akarták adni a nagyjutalmat, de nem lehetett alaki okok miatt s igy az Akadémia csak erkölcsileg rótta s rója le háláját Deákkal szemben. A figyelemmel és tetszéssel kisért előadás befejeztével Eötvös Loránd báró rövid zárószavai után a közönség szétoszlott. A tagok ezúttal nem TÁVIRATOK. A keletázsiai háború. Pétervár, május 15. A határőrségekről és a hittérítőktől érkezett jelentések szerint Dupudzsadseben, Kuandcsendsetől délkeletre 40 kilométerre kínaiak között felkelés készül az oroszok és keresztények ellen. Pétervár, május 15. (Hivatalos távirat.) Pflug tábornok jelenti Mukdenből tegnapi kelettel. Beható vizsgálat arra az eredményre vezetett, hogy a Port-Arthiumból elindult vonaton fel volt vonva a Vörös Kereszt-lobogó. Kingdsuból való elinduláskor a vonatról nem lőttek, mert abban kizárólag betegek voltak. A japánok maguktól kezdtek tüzelni és akkor szüntették meg a lövöldözést, amikor a vonat lövéstávolságon kívül volt. Tokió, május 14. Kuroki tábornok azt jelenti, hogy egy japán csapat e hónap 7-én megszállotta Kuantiensenget. Egy másik japán gyalogcsapat e hónap 11-én ellenséges lovasságot üldözött, mely Salichanba vonult vissza és két katonát, valamint egy hadnagyot fogságba ejtett. Chicago, május 14. A Daily News jelenti Csifuból: A midőn az ifjúság tudósítójától bérelt bárka reggel Port-Arthur magasságára érkezett, ott heves ostrom folyt. Ameddig látni lehetett, a Jakumo japán czirkálóhajó, egy másik czirkáló, egy ágyúnaszád és egy csatahajó a kikötőbe mentek, miután a kikötő bejáratán erőszakkal bevonultak. Röviddel napfelkelte után heves tüzelés kezdődött, amely hír szerint délben még folyton tartott. Washington, május 15. (Reuters) Conger pekingi amerikai követ azt táviratozta, hogy Kina ma ismételten eltökélte, hogy megtartja szigorú semlegességét. Kina azt állítja, hogy módjában áll, hogy a szándékát keresztül is vigye. Pétervár, május 15. (Hivatalos.) Alexejev tengernagynak tegnap Miklós czárhoz intézett távirata a következő: Alázatosan közlöm felségeddel Widhöft ellentengernagytól hozzám érkezett jelentéseket a port-arthuri dolgok állásáról május 11-ától 12-éig. Ezeket a közléseket futár hozta Dasihincsan állomásról és pedig azon a napon, amikor az ellenség másodszor szakította meg a vasúti összeköttetést. Május 5-én ellenséges hajóhad jelent meg Port-Arthur előtt, mely pánczéloshajókból, szirkálókból és torpedónaszádokból állott és azóta szakadatlanul ágyúzta a kikötőt a nélkül, hogy újabb műveletet kezdett volna a kikötő ellen. A Czezárevics és Retiizán helyreállítására való munkát a kezdeti szorgalommal folytatják nagy eredményűvel. A midőn a kikötőt és a kikötőbejáratot kutatták és azon a helyen a Pobjeda czirkálóhajó megsérült, ellenséges védelmi aknát találtak, mely heves vihar következtében felrobbant. London, május 15. A Reuter-ügynökség jelenti Tokióból mai kelettel. A Zvolombo Maru nevű gőzös 450 orosz fogolylyal, köztük 16 tiszttel, ma reggel Macsujanába érkezett. A foglyok, kik közül mintegy 150-en sebesültek, megelégedettségüknek adtak kifejezést azon, hogy várakozáson felül jól bántak velük. 3 gyűltek össze a szokásos lakomára, mert ez a Jókai-gyász miatt elmaradt. Vilmos császár beszél. St.-Johann (Saarbrücken), május 15. Vilmos császár a szent-johanni polgármester városházi üdvözlő beszédére válaszolva, örömének adott kifejezést a város fejlődésén és azon, hogy a polgársággal sok ezer bányász és régi harczos jött el üdvözlésére. A császár megemlékezett amaz időről, amidőn germán kovácsok összekovácsolták NagyVilmos császár koronáját, és ama kívánságának adott kifejezést, hogy a polgárság forró. hazaszere-