Az Ujság, 1904. május/2 (2. évfolyam, 136-150. szám)

1904-05-16 / 136. szám

1904. május 16. AZ ÚJSÁG feloszlatták-e vagy nem, arra nézve még biztos értesülés nem volt szerezhető. Az Akadémia nagyü­lése. — Saját tudósítónktól. —­A Magyar Tudományos Akadémia tegnapi, hatvannegyedik évi közülését Deák Ferencz emlékének szentelte. Eötvös Lóránt báró ma­gasan szárnyaló elnöki megnyitója őt ma­gasztalta ; • Gyulai Pál nagyszabású és mély hatású visszaemlékezése az ő életét s jelle­mét mutatta be; Balogh Jenő dr. széleskörű tudással Deákról, mint büntető jogászról érte­kezett ; s Szily Kálmán főtitkár nemes egy­szerűséggel azt fejtegette, hogy a haza böl­csének milyen szerep jutott az Akadémia életében. A fényes ünnepélyt közéletünknek szá­mos kitűnő férfia­s díszes közönség hallgatta végig. Ott voltak: Berzeviczy Albert közokt. miniszter, Zsilinszky Mihály államtitkár, Per­­czel Dezső, a képviselőház elnöke, Wlassics Gyula, Láng Lajos, Márkus József, Kuun Géza gróf, Széchenyi Béla gróf, Heinrich Gusztáv, Vécsey Tamás, Concha Győző, Földes Béla, Kautz Gyula, Nagy Ferencz, Fraknói Vil­mos, Vargha Gyula, legifj. Szász Károly, Ber­czik Árpád, Ilosvay Lajos és még sokan. Az elnöki széket Eötvös Lóránt dr. foglalta el, mellette Gyulai Pál és Szily Kálmán. A gyű­lést Eötvös Lóránt báró a következő beszéddel nyi­totta meg: »Talán nem is egyedül a tudás vágya, in­kább a hazaszeretet melegebb érzése vezérelte ma körünkbe ezt a fényes gyülekezetet. Hiszen érez­zük, tudjuk, milyen nagy volt Deák Ferencz tu­dománya, bölcsesége, de ebben a hazában ezt mégis csak azért becsüljük nála leginkább, mert egy czélja volt: nemzeti jólétünk előmozdítása. Más akadémiák büszkén hivatkoznak nagy elődökre, kik alapvető igazságokkal gazdagították az emberiséget, mi elhunyt tagjaink közt azoknak nevét hangoztatjuk legbüszkébben, a­kik tudomá­nyos, vagy irodalmi alkotásaik mellett mint haza­fiak voltak legnagyobbak. Míg el nem jutunk a tudományok legkiemel­kedőbb magaslatára, szükséges, hogy nagyjaink tiszteletében egyesüljünk s fölemelkedésre a haza­­szeretet buzdítson. Szólhatunk-e e nélkül Deák Ferenczről? Az ország fényes törvényhozó palotáiban; az igazságszolgáltatás termeiben; a földmives nép szántóföldjén; s Itt is a tudomány és irodalom csarnokában, a mikor az ő nevét kiejtjük, kell hogy egyszersmind azon szent kötelességekre gon­doljunk, melyeknek teljesítésével hazánknak tar­tozunk.« Utána Gyulai Pál lépett az emelvényre s felolvasta Visszaemlékezéseit Deák Ferenczre. A klasszikusan szabatos essnyben a múlt század 30-as éveitől a kiegyezésig terjedő korszaknak politikai életét, vezéreszméit, nagy történelmi át­alakulását rajzolja meg, középen Deák Ferencz vezéregyéniségével, nemzetépítő nagy szellemével és mindeneknél nemesebb emberi jellemével. A múlt század harminczas éveiben Széchenyi István gróf és Deák Ferencz munkássága, ha­tása és hite töltötték be politikai életünket. Amaz a visszamagyarosodó, hazafias arisztokráczia képviselője, emez a megojhodni kezdő közép nemességé. Mind a kettő szivét erős hazafi érzés dagasztotta, de nem egy pontban különböz­tek is egymástól. Széchenyi politikai pályája első korszakában, tettekkel és könyvekkel, mint izgató lépett fel. N­ő szenvedélye és mozgékony képzőime egész küldetési hitet ébresz­tettek benne; a leendő Magyarországért lelkesült s merészen elkiáltotta, hogy Magyarország nem volt, hanem lesz, s úgy hitte, hogy ő van hivatva lerakni az alapjait. Deák nem osztozott ebben a merész álmodozásban, nem volt ment némi pesszi­mizmustól, de erősen meg volt győződve, hogy minden körülmények között kötelességet kell tel­jesítenie, a hazafi kötelességét, a siker reménye nélkül is. Ezután Gyulai ismerteti Deáknak 1832.6. és 1839/40-iki országgyűlésen való szereplését és felfogását, elveit s a közvéleményre való hatását. Jelzi, hogyan tűnnek fel az ifjú férfi szereplésén már azok a tulajdonságok, a­melyek őt húsz évvel később az alkotmány fővédőjévé tették. Bemutatja őt, mint társaságbeli embert és nagy gonddal elemezi szónoki képességét: »oly tökéletes alak­ban fejezte ki az igazságot, hogy az ó­kor nagy íróira emlékezteti az embert«. Deák 1843-tól 1848-ig nem vesz részt az országgyűléseken. De 1848 márcziusában képvi­selő lesz és nemsokára igazságügyminiszter. A nemzeti nagy katasztrófa után pár évig birtokán él, de 1854-ben Pestre költözik, s ettől kezdve itt lakik az Angol Királynő szállodában, hol la­kása »a nemzet szalonjává lett.« Bemutatja szerepét a felirati javaslatig s en­nek történetét is alaposan tárgyalja. Majd a hús­véti czikk hatását és fontosságát részletezi, s a kiegyezés történetének általános alapelveit, Deák eszméit, azok fejlődését s az egészt uj világ ki­alakulását mutatja be a h­aotikus ős­ zűrzavarból odáig, hogy így szólhat végre: »Az öreg tábla­­biró, az egyszerű magyar jogász megalkotta azt, mire az európaisággal dicsekvő államférfiak kép­telenek voltak.« Végül jellemzi Deákot:­­ A magyar nemzet sohasem feledkezhetik meg róla, a­ki oly sok hazafias erényt egyesített ma­gában, s a­kinek mint magánembernek becsülete teljes összhangzásban volt az államférfinővel, a ki nem kereste a nép kegyét, de a nép szeretete kisérte sírjához. A késő nemzedék is hazafi kegye­lettel fog föltekinteni reá! A kitűnő beszéd elhangzott s a közönség lelkesülten tapsolta Gyulai Pált, a­ki maga is nagyemlékű bajnoka volt amaz időknek. Utána Balogh Jenő dr. egyetemi tanár, 1. tag Deák Ferenczről,­­mint büntető jogászról irt értékes tanulmányának egyes töredékeit olvasta fel. Deáknak, mint büntető törvényalkotónak mun­kássága három korszakra oszlik. A jeles értekező leginkább azt a korszakot (1840—1844) tárgyalta, melyben Deák bűnvádi igazságszolgáltatásunk re­formjának vezető munkája volt. Ebben az időben a büntető törvénykezés reformja főleg politikai feladat volt s Deáknak igen nagy része van ab­ban, hogy a törvény előtti egyenlőség elve bün­tető törvénykezésünk terén is érvényesült. Szily Kálmán főtitkár volt az utolsó fel­olvasó. Deák Ferencz és a M­agyar Tudományos Akadémia czímen előadja azokat az adatokat, me­lyek az Akadémia jegyzőkönyveiben Deák Fe­renczre vonatkoznak. 1839-ben választották öt tiszteleti tagnak Vörösmarty, Szalay, Czuczor, Józsika ajánlatára. De csak 1855-ben vett először részt az Akadé­mia gyűlésein. Elnöke is volt a törvénytudományi osztálynak. Az 1858-iki nagygyűlésen ő aján­lotta a nagyjutalomra Szalay László és Eötvös József műveit, s ugyanez évben ő fogalmazta az Akadémia föliratát, melyben tiltakozik az el­len, hogy »a magyar nyelvet hagyja el a tudományok művelésében.« Majd az Akadé­mia anyagi ügyeiben s a Kazinczy-emlékün­­nep szervezésében is részt vett. Utolsó indít­ványa az, mikor 1865-ben Szalayt és Csengeryt tüntetteti ki a jegyzőkönyvben érdemeikért. 1867-ben neki akarták adni a nagyjutalmat, de nem lehetett alaki okok miatt s igy az Aka­démia csak erkölcsileg rótta s rój­­a le háláját Deákkal szemben. A figyelemmel és tetszéssel kisért előadás befejeztével Eötvös Loránd báró rövid zárószavai után a közönség szétoszlott. A tagok ezúttal nem TÁVIRATOK. A keletázsiai háború. Pétervár, május 15. A határőrségekről és a hittérítőktől érkezett jelentések szerint Dupudzsadseben, Kuandcsendsetől délkeletre 40 kilométerre kínaiak között felkelés készül az oroszok és keresztények ellen.­ Pétervár, május 15. (Hivatalos távirat.) Pflug tábornok jelenti Mukdenből tegnapi ke­lettel. Beható vizsgálat arra az eredményre vezetett, hogy a Port-Arthiumból elindult vona­ton fel volt vonva a Vörös Kereszt-lobogó. Kingdsuból való elinduláskor a vonatról nem lőttek, mert abban kizárólag betegek voltak. A japánok maguktól kezdtek tüzelni és akkor szüntették meg a lövöldözést, a­mikor a vonat lövéstávolságon kívül volt. Tokió, május 14. Kuroki tábornok azt jelenti, hogy egy japán csapat e hónap 7-én megszállotta Kuantiensenget. Egy másik japán gyalogcsapat e hónap 11-én ellenséges lovas­ságot üldözött, mely Salichanba vonult vissza és két katonát, valamint egy hadnagyot fog­ságba ejtett. Chicago, május 14. A Daily News je­lenti Csifuból: A midőn az ifjúság tudósító­jától bérelt bárka reggel Port-Arthur magas­ságára érkezett, ott heves ostrom folyt. A­meddig látni lehetett, a Jakumo japán czir­­kálóhajó, egy másik czirkáló, egy ágyúnaszád és egy csatahajó a kikötőbe mentek, miután a kikötő bejáratán erőszakkal bevonultak. Röviddel napfelkelte után heves tüzelés kez­dődött, a­mely hír szerint délben még foly­ton tartott. Washington, május 15. (Reuters) Conger pekingi amerikai követ azt táviratozta, hogy Kina ma ismételten eltökélte, hogy megtartja szigorú semlegességét. Kina azt állítja, hogy módjában áll, hogy a szándékát keresztül is vigye. Pétervár, május 15. (Hivatalos.) Alexejev tengernagynak tegnap Miklós czárhoz intézett távirata a következő: Alázatosan közlöm felséged­del Widhöft ellentengernagytól hozzám érkezett jelentéseket a port-arthuri dolgok állásáról május 11-ától 12-éig. Ezeket a közléseket futár hozta Dasihincsan állomásról és pedig azon a napon, a­mikor az ellenség másodszor szakította meg a vasúti össze­köttetést. Május 5-én ellenséges hajóhad jelent meg Port-Arthur előtt, mely pánczéloshajókból, szirká­­lókból és tor­pedónaszádokból állott és azóta szaka­datlanul ágyúzta a kikötőt a nélkül, hogy újabb műveletet kezdett volna a kikötő ellen. A Czezá­­revics és Retiizán helyreállítására való munkát a kezdeti szorgalommal folytatják nagy eredményűvel. A midőn a kikötőt és a kikötőbejáratot kutatták és azon a helyen a Pobjeda czirkálóh­ajó megsérült, ellenséges védelmi aknát találtak, mely heves vihar következtében felrobbant. London, május 15. A Reuter-ügynökség jelenti Tokióból mai kelettel. A Zvolom­bo Maru nevű gőzös 450 orosz fogolylyal, köztük 16 tiszttel, ma reggel Macsujanába érkezett. A foglyok, kik közül mintegy 150-en sebe­sültek, megelégedettségüknek adtak kifejezést azon, hogy várakozáson felül jól bántak velük. 3 gyűltek össze a szokásos lakomára, mert ez a Jókai-gyász miatt elmaradt. Vilmos császár beszél. St.-Johann (Saarbrücken), május 15. Vilmos császár a szent-johanni polgármester városházi üdvözlő beszédére válaszolva, örömének adott ki­fejezést a város fejlődésén és azon, hogy a polgár­sággal sok ezer bányász és régi harczos jött el üdvözlésére. A császár megemlékezett amaz időről, a­midőn germán kovácsok összekovácsolták Nagy­­Vilmos császár koronáját, és ama kívánságának adott kifejezést, hogy a polgárság forró. hazaszere-

Next