Az Ujság, 1904. augusztus/1 (2. évfolyam, 212-225. szám)

1904-08-01 / 212. szám

, az Arany Szarv kivételével az összes állásokat elfoglalták, miközben mindkét fél óriási veszte­ségeket szenvedett. Bár az orosz hírszerző iroda tagadja, hogy Port-Arthur elesett volna, mégis hiszi, hogy a japánok erősen előrenyomultak. Másrészről kínaiak, a­kik Port-Arthurt pén­teken hagyták el, azt a hírt terjesztik tovább is, hogy a japánok a várost bevették. A bom­bázás, a­mely kedden kezdődött, csak pénte­ken csökkent, a­mikor a japánok az utolsó erődítményeket is megrohanták. Kopenhága, július 31. Ma délelőtt két orosz torpedónaszád és két nagy gőzhajó vonult át a Nagy-Bel­ten orosz hadilobogó alatt, észak felé hajózva. Pétervár, július 31. A hivatalos lapnak Liao­­jangból jelentik, hogy Hajcsengnél tegnap komoly eseményeket vártak. Pétervár, július 31. (Hivatalos.) Szaharov tábornoknak a vezérkarhoz intézett tegnapi keletű távirata jelenti. Ma délig a mandzsuországi had­sereg harctérén mi sem változott. Hadseregünk déli arczvonalával szemben jelentékeny japán haderők összpontosulnak. 29-ikén japán csapat vonult előre dél felöl, de csak a Kaicsiantungtól keletre levő vasúti vonal közelében levő útszorost szállotta meg. Vinncsen irányában megállapították, hogy el­lenséges csapatok vonulnak előre az arctél köze­péből és a kahualingi állásunk baloldala felöl. Az ellenség előrevonulását, mely portyázás jellegével bírt, állásunkból intézett fegyver- és ágyutű­zzel tartóztatták fel. A londoni követség Oku tábornok egy táv­iratát közli, a­melyben arról tesz jelentést, hogy a japán hadseregnek Tasicsaóra 24-én intézett támadásakor részünkről mintegy öt hadosztály száz ágyúval vett volna részt a küzdelemben és hogy ,a japánok állásainkra­­intézett támadás után kiűztek volna bennünket állásainkból Tasicsao felé. Valósággal azonban részünkről sokkal kisebb hadse­reg ütközött meg. Állásunkat csak ama szándékkal foglaltuk el, hogy az ellenséget feltartóztassuk, nem pedig, hogy nyakasan védekezzünk. A japánok tényleg több támadást intéztek, de azokat este beszüntették, bár a puskatűz késő éjjelig tartott. Állásainkat megtartottuk és csak azért vonultunk ki azokból, mert a parancsnok nem tartotta lehet­ségesnek, hogy a másikkal küzdelembe bocsátkoz-Mikor azután másnap folytatni akarják építkezé­süket , elpityerednek, mert valami gonosz lelkű dzsin elpusztított mindent. Nyoma veszett min­dennek. Persze, míg aludtak, s az ágyban hall­gatták a tenger mormolását, itt járt a dagály, é­s elsöpörte az apró kezek fantasztikus építmé­nyeit. De csakhamar vigasztalódnak, mert az ár apró tengeri csigákat vetett a partra, s a tenger fenekéről nagy tömegben hordja az ott élő növé­nyeket, ezekkel szelidebb alapon kezdhetik újra az építkezést. Így 11 óra felé már kezd a Strand-élet csendesedni. A hölgyek csapatosan vonulnak az óriási kiterjedésű parkba, a­hol az igen jó fürdő­­zenekar, — mely a saisonban a rostocki színház zenekara — játszik 1 óráig. Délután pedig 5—7-ig a Berringer-hotel udvarán. Fél kettőtől háromig van a table d’hote valamennyi vendéglőben. Nálunk, a Berringer-hotelben 18 pinczért vezényel s ellen­őriz az udvarias tulajdonos, Celas Alfréd, a­ki nemcsak üzletember, hanem erős amateur-festő is. Az étterem falait igen csinos festményei díszítik. Többnyire a hullámzó tengert festi, a­mi nagyon természetes, mert hiszen még a nagyapja is itt született, — mást is alig látott, mint tengert.­­ Az apró, igen tiszta, rendesen épült, csinos kis városka keleti részén van a kikötő, vagyis a­mint itt nevezik: »am Strom«. Százados, lombos hársfák árnyékolják be a kikötő mólóktól védett csöndes vizét, az azon tovasuhanó halászbárkákat, fürge kis propellereket és a parton®guggoló kocka­­halászokat, a­kik valamennyien a fürdőző közön­ségből kerülnek ki. Innen indulnak a kis csavargőzösök Ros­tockba s a szomszédos kisebb tengeri fürdőkbe (Mürritz, Deberán, stb.) A nagy hajók kikötője pedig túl van a vasúton. Innen indulnak Kopen­­hágába is, s pedig Gedserig egyszerre vasúton és hajón, mert a vasúti kocsikat reátolják a hajóra, s ki sem kell szállni a kocsikból egész Kopenhágáig. A városkát többnyire halászok lakják; a kis­számú lakosságot egész elnyeli a fü­rdöző publikum nagy áradata. A fősaison csak július 15-én kez­dődött, s a »Bade-Anzeiger« utolsó száma szerint eddig már 7600 vendég van beregisztrálva. Tavaly tizenötezernél többen voltak. A fürdőtelep nem régi, alig 14—15 éves, s átlag minden évben ezerrel szaporodik a látogatók száma. Persze a legnagyobb rész német, néhány angol, amerikai s osztrák; a magyar ritka mint a fehér holló. Jelenleg kívülünk egy szál magyar sincs itt. A németek leginkább oroszoknak gondolnak minket; a múltkor ült velem szemben egy poczakos német tanár, a­ki a múlt héten jött haza Ázsiából, ez meg azt hitte, hogy szerbül beszélünk, s a­mint reám sandított, sunyi tekintetéből azt olvastam ki, hogy nemcsak szerbnek, hanem ráadásul még királygyilkosnak is néz. Később azután, hogy összebarátkoztunk, agyondicsérte Budapestet, Ma­gyarországot, s a gavallér magyarokat. Valami tíz év előtt járt hazánkban, Bécstől Budapestig hajón ; persze a szerencsétlen ez is leginkább a csárdásra, bajuszpedrőre s paprikáscsirkére emlékszik. Ez utóbbi, meg a túrós csusza még most is nyomja a gyomrát. Gondoltam, de patriotizmusból nem mondtam a hájas német sógornak, hogy most olyan magyar speczialitást tudnánk neki beadni, a­mi haláláig nyomná a bögyét, értvén alatta a már-már epidémiává elfajult politikát. De nem adtam be neki: hadd nyomja az inkább csak a mi gyomrunkat. ________AZ ÚÍJSÁG_________ Hétfő, augusztus 1. hassunk, mivelhogy 16 kilométer kiterjedésű állást kellett neki megvédelmeznie. Csapatainknak állá­saikból való visszavonulása nagy meglepetés volt a japánok számára. Frankfurt, július 31. A Frankfurter Zeitung jelenti Tokióból, hogy a vladivosztoki hajóraj visszatér Vladivosztokba. Szakítás a Vatikán és Francziaország között. Páris, július 31. A hivatalos lap közli a fran­­czia kormány és a Vatikán között váltott iratokat a lavali és dijon­i püspökök ügyében. Külö­nösen említésreméltó Combes miniszterelnök egy leirata, a­melyben Delcassé külügy­minisztert értesíti, hogy a legközelebb tar­tandó minisztertanács foglalkozni fog azok­kal az intézkedésekkel, a­melyek a kormány méltóságának érdekében kívánatosak. Combes miniszterelnök említést tesz Vanutelli kardi­nális egy leiratáról a lavali püspökhöz, melyben ezt különbeni felfüggesztés terhe mellett Rómába hívja. Combes kimutatja, hogy ez a parancs és ez a fenyegetés már ismétlődött. A miniszterelnök azt hiszi, hogy ez az­ el­járás arról az elhatározásról tesz bizonysá­got, hogy provokáljanak és hogy a konkordá­tumot a franczia kormány jogainak figyelmen kí­vül hagyása által felmondják. Elhatároztam, írja Combes miniszterelnök, hogyha ezeket a paran­csokat nem vonják vissza, viszonyunkat a szent­székkel meg fogom szakítani. Említésre méltó továbbá Delcassé külügyminiszter egy táv­irata, a­melyben a franczia ügyvivőt megkeresi az iránt, hogy a bíboros államtitkárnak egy jegyzéket adjon át, a­mely arról szól, hogy tekintettel arra, hogy a szentszék fentartja annak a hatalomnak tudta nélkül tett intéz­kedését, a­mely hatalommal konkordátumban áll,­­ Francziaország elhatározta, hogy meg­szakítja a viszonyt, mely a szentszék akarata folytán immár tárgytalanná vált. A távirat hozzáteszi: mi a pápai nunczius misszióját immár befejezettnek tekintjük. Páris, július 31. Lorenzelli pápai nunczius szombat este titkárja kíséretében Rómába utazott. Páris, július 31. A Temps szóvá teszi Francziaország és a Vatikán szakítását és azt mondja, hogy mindkét részről egyformán meg akarták szakítani a viszonyt. Nem alap­talan az az aggály, hogy a Vatikán elvonja Francziaországnak a Keleten élő katolikusok felett való protektorátusát, de Francziaországot kényszerítették a megtett lépésekre. Előbb vagy utóbb mind a két fél megbánja a szakítást. A Liberté azt véli, hogy a Vatikán mit sem­ veszt a viszony megszakításával, mert az olyan roszszá vált, hogy semmire sem lehe­tett használni. Mi azonban — úgy véli az idézett lap — elvesztjük ama jogunkat, mely bennünket a Keleten lakó keresztények védel­mének átruházásával megillet. Páris, július 31. A radikális és a szoc­iális lapok szerencsét kívánnak Francziaország és a Vatikán közötti viszony megszakításához és azt remélik, hogy a kormány nem fogja magát be-,­folyásoltatni. Azon ígéretet teszik, hogy a szakítás teljes keresztülvitelében támogatni fogják. Az ellen­zéki lapok kétkednek, hogy Combes miniszterelnök teljesen szakítani fog és azzal vádolják mindenek­előtt, hogy az a czélja, hogy miniszterségét meg­hosszabbítsa. A Soleil rámutat a szerencsétlen kö­vetkezményekre, a­melyek beállnak a pápával való szakítás után és csodálkozását fejezi ki, hogy a parlamentet nem hívják össze. TÁVIRATOK. A szentpétervári merénylet, Pétervár, július 31. (Az orosz távirati ügy­nökség jelentése.) A czár és a czárné távirati után fejezték ki őszinte részvétüket Plehve öz­vegyének. Pétervár, július 31. Ma gyászistentiszteletet tartottak Plehve miniszterért, a czár, az özvegy czárné, a nagyherczeg trónörökös, a nagyherczegek és nagyherczegnek, az összes miniszterek és a diplomácziai testület jelenlétében. Az egyházi szer­tartás után, a­melyet Antonio metropolita végzett, a holttestet a temetőbe szállították. Kolera Perzsiában. Tiflisz, július 31. (Az orosz távirati ügy­nökség jelentése.) A resti konzulátus vezetője közli, hogy ott két koleraesetet észleltek. HÍREK. A pajzsmirigy. A. ur (leteszi a reggeli lapot, olvassa): Ezen­túl minden hülye okos ember lesz. B. ur (ijedten): Ki mondja azt! A. ur: Én. Az újságban olvastam. B. ur: Ne mondja. (Fölveszi a reggeli lapot.) Hm. Csakugyan. (Tűnődve.) Mondja... Izé, mi az a pajzsmirigy? A. ur: A pajzsmirigy? (Nevet.) Maga nem tudja, hogy mi az egy pajzsmirigy ? B. ur: Nem. A. ur: Ne hallja! Egy ember, a­ki nem tudja, hogy mi az egy pajzsmirigy! Igazán érde­kes ... Hát egy pajzsmirigy az egy pajzsmirigy. B. ur: Ne nézze meg az ember, azt hittem, hogy az egy gyógyszer. A. ur (fö­lénynyel): Mi jut eszébe? Egy gyógy­szer ? (Kaczag.) Haha! Igazán érdekes ember maga. Maga azt hiszi, hogy a pajzsmirigy egy gyógyszer, pedig az egy állat. Tudja, olyan kicsi állat, mint egy teknősbéka. Csakhogy ennek pajzsa van. B. ur (a felvilágosultság érzetével): Ahá! Azért hívják pajzsmirigynek. A. ur: Persze. Minthogy mirigy és pajzsa van, tehát pajzsmirigy. Nagyon egyszerű. Ezt minden hülye kitalálhatja. Ehhez nem is kell pajzs­mirigy­eket enni. B. ur: Hogyan? Hát megeszik? A. ur (dühösen): Talán csak nem azt gon­dolta, hogy iszszák. Persze, hogy megeszik. Meg­sütik és megeszik.

Next