Az Ujság, 1904. szeptember/1 (2. évfolyam, 241-255. szám)

1904-09-01 / 241. szám

II. évfolyam, 241. szám Csütörtök, szeptember 1. Budapest, 1904. Előfizetési árak: Egész évre.......... 28 k. — · Félévre ....... 14 » — ‹ Negyedévre ..... 7 » — ‹ Egy hóra ....... 2 » 40 » Egyes szám ára 8 fillér. Vidéken 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG: Budapest, Kerepesi­ út 54. sz. Telefon 66-16. KIADÓHIVATAL: Budapest, Kerepesi­ út 14.­sz. Telefon 52-73. Megyeien minden nap, ünnep és vasárnap után is. ROVÁS. Behratás . . . Ez már nem okoskodás, hanem döntő tett. A pedagógusok vissza­vonulnak, az oktatók lépnek a katedrára. S ugy­ancsak fontos, mint a mezőgazdaságnál, a kérdés: milyen lesz a termés? Emelkedik-e az intellektuális színvonal a jövő esztendő alatt? Kevesebb lesz-e az iskolázatlan gyer­mek? Arányosabban oszlik-e meg a tanuló ifjúság? Az ország szellemi vetésének állá­sáról nincsenek hivatalos tudósítók, nem figyeli azt meg voltaképpen senki. Pedig fontos, talán még fontosabb, mint amaz, mert noha a tanulás a mindennapos életben­ kinek­­kinek privát dolgául látszik, egybefoglalva mégis csak áll az igazság, hogy egy nemzet annyit ér, a mennyit tud s nem annyit, a mennyije van.* Szeptember 8-án lesz a szerb király koronázásának ünnepe. Véres árnyék hull erre a napra, de a politikai esemény erkölcsi szempontjait kimentette már Európa sajtója és diplomácziája egyaránt. Örökre nem gon­dolhatunk a véres eseményre és ha a koro­názáson túlesett, Szerbiával végre úgy kell foglalkozni, mint élő állammal s nem mint királygyilkos nemzettel. Fölmerülnek tehát az eleven kérdések és előtérbe kell állítani a mi érdekünket. Jó szomszéd lesz-e Szerbia? Megbízható államfő Péter király? Lesz-e haszon a vele való összeköttetésben, letesz-e azokról az aspirácziókról, melyek Szerbiának nem használnak, mivel megvalósítani úgysem engedjük, nekünk azonban ártanak, mivel a termékenyebb munkát akadályozzák ? Ha Szerbia Péter király alatt a velünk való összeköttetésben jobban állja meg helyét, akkor csak nézzünk erre, a múlttal vívódjék a szerb nemzet lelkiismerete, mert végre is arra tartozik a véres nap örök emlékezete, nem mi reánk.* Az osztrákok köpködnek és pukkadnak az újabb nyelvrendelet miatt. Nincs igazuk, mert annak rendelkezései nem mennek túl a törvényes állapoton. Nálunk az ellenzéki kritika iparkodik méltatlankodni, mondván, hogy el nem éri a rendelet a törvényadta jog nívóját. Nincs igazuk, hogy miért nincs, azt kérdezzék meg az osztrák köpködőktől. De hogy a miatt forduljon valaki a rendelet­ben foglaltak ellen, mivel most és nem negy­ven évvel ezelőtt adták ki, az már tisztára nevetséges. Hát most se kellett volna kiadni ? S igazán bizonyos, hogy a­mi ma megcsi­nálható, az évtizedek előtt is megcsinálható lett volna? Hiszen ha így volna, a tisztelt laptársnak nem kellett volna évekig várni, míg Bartha Miklós kormánypárti bérenczből meg nem fizetett függetlenségi oszlop lesz! Leszámolás. Irta Zöldi Márton. Hajnalodik. A fogház ablakán világosság szűrődik át. Ketten vannak az eléggé tágas czellában. Az egyik, egy ránczos képű vén asszony, nagy, kifejezéstelen bagolyszemekkel, még az ágyban nyújtózkodik. Leselkedve figyeli társnőjének minden mozdulatát, s kelle­metlen, rekedt hangon osztogat tanácsokat. Nem mintha maga is súlyt helyezne az adott tanácsokra, de a beszélgetéssel telik az idő. Az ő helyzetében mi sem fontosabb, mint hogy az idő teljék. — Korán van még, Zsófi, — mondja — öt óra sincs. A tekintetes biró urak most fordulnak a másik oldalukra. Az urak szeretik a hajnali álmot. Aztán előbb belölöstökömöl­­nek, ki kávét, ki teát, ki sonkát, ki oldalast, csak aztán verődnek össze, úgy kilencz óra táján. Ismerem a szokásukat. Nem siet az egyik se. Aszondja, hogy ráér. Nem szökik meg a munka előle. Mi sem szökünk el. Nem ám, mert nem lehet. Nagy a strázsa. Az, a­kinek­ e szavak szólottak, öltözkö­dik. Már nem a fal asszony, túl van a negy­venen. Nem kö­zönséges arcz. A dióbarna szem fölött tömött, fekete szemöldök húzódik, mely az orr fölött keskeny vonalban egy­másba fut. Az ál­on mély szerelemgödröcske mutatkozik. Azok közé a nők közé látszik tartozni, kik ebben a korban a legszebbek, a legmutatósabbak. Kilencz órára van kitűzve a tárgyalás. A barna asszony, a­kit társnője Zsófinak szó­lított, egész éjjel nem hunyta be a szemét. Esete súlyos, büntetőjogilag a legzavarosabbak közé tartozik. Házasságtöréssel kezdődött s gyilkossággal végződött. A házasságtörő asz­­szony tudta, hogy szeretője meg akarja ölni az urát. Ellenezte, de nem komolyan. Mikor megtörtént, segített neki a bűnnyomok ellep­­lezésében. Mohón és ügyetlenül. Minden ki­tudódott. Az asszonyt a királyi ügyészség bűnrészességgel vádolta. Mindketten tagadták a tettet. Úgy, a­hogy összebeszéltek a kazal tévében azon a borzalmas véres éjszakán. Az asszony most sem érez semmi bűn­­bánatot. Brutális önzéssel bírálja a történte­ket. Az ura nem volt hozzávaló. Meg is verte néhányszor, mikor a csapodárságát megtudta. Nem a verés fájt neki, hanem az éber féltés, mely minduntalan megakadályozta, hogy sze­retőjével találkozzék. Most is gyűlölettel gondol a megöltre. Úgy fogja fel a dolgot, hogy mindennek az ura rossz természete az oka. Eszébe jutnak káromlásai, fenyegetései, ütései. Látja a vér­­aláfutott csúnya, szeplős arczot, melyet a leg­kisebb indulat állatiasan eltorzított. De most, hogy csak órák választják el a leszámolástól, a szeretőjére sem gondol. Ha­ragot érez lelkében. Minek tette ? Hozzá oly ügyetlenül, meggondolatlanul. Meglehettek volna a nélkül is. Igaz, hogy ő megakadá­lyozhatta volna a gyilkosságot, de ez nem jutott eszébe. Minden gondolatát a mai nap, a küszö­bön álló tárgyalás köti le. Hallotta, hogy olyankor sokan jönnek el. Vad idegenek, a­kik csodájára járnak az ilyen dolognak. Gondosan megfésüli sima f­ekete haját. A vén rabasszony egy kis tükördarabot bo­csátott rendelkezésére. Forgatja a világosság felé, hogy lássa benne az arczát. Megelége­déssel konstatálja, hogy az öthónapi börtön semmit sem csúfított rajta. Csak olyan, mint volt, mikor idekerült. Eszébe jutnak azok az izgalmas perczek, miket a vizsgálóbíró szobá­jában töltött. Hogy belelátott az a sápadt, sovány ember a lelkébe. Egyszer már közel­állott ahhoz, hogy mindent megvalljon. Úgy, a­hogy volt. Örült, hogy nem tette. Akkor egész életén át raboskodhatna. Mig így ... Isten tudja .. . Mert az »Isten« szó minduntalan az aj­kára kívánkozik. Mikor az ágyból kilépett, mélyen felsóhajtott: — Jaj, uram Isten, csak ma segíts meg! A vén rabasszony, ki már negyedszer ül börtönt orgazdaságért, biztatta: — Ne félj fiam, majd megsegít a jó Isten. Kár is lenne az ilyen szemrevaló sze­mélyért. Felkelt és segített a fiatal rabtársnő toalettjét rendbehozni. Megigazította pruszli­­ját s egyengette szoknyáján a ránczokat. — így babám, takarosan kell a törvény elé lépni. Az urak szeretik a szépet látni. Aztán csak jó szomorú arczot csinálj, sűrűn emlegesd: »az én áldott jó uram.« Az elnök urat mindig igy szólítsd: »megkövetem szé­pen a méltóságos elnök urat.« Ne feleselj vele, akkor se, h­a rád rivall. Attól mindent el kell tűrni. Az, a­ki balról ül, az a királyi ügyész. Annak már hetykén odamondogatha­tod: »De nem úgy van az, tekintetes uram!« Attól az embertől semmit se vállalj. Az a kész veszedelem. — Nem félek én senkitől! — mondotta a barna asszony. De érezte, hogy nem mond igazat. Minden pillanat elteltével kínosabb szó­ A világtermés. Ma teszi közzé ai földmivelésügyi minisztérium azokat a termésbecslési ada­tokat, a­melyeket évenként a világ min­den részéből nagy buzgalommal gyűjt egybe és kiváló szaktudással dolgoztat fel ahhoz értő szakközegei által. Ez a termésbecslés nem hivalkodik föltétlen pontossággal, maga a jelentés is csak hozzávetőlegeseknek mondja adatait. De így is becses tájékoztató anyag, mert idejekorán aránylag eléggé megbízható képet nyújt egyrészt az idei gabonater­més összarányairól, másrészt a beálló szükséglet és kínálat kölcsönös viszony­latairól. A gazdasági világra, úgy a terme­lőre, mint a kereskedőre még ily for­mában is kétségtelen fontossággal bírnak e becslések. Ezek nyújtják a legelső tájé­kozást arról, hol és mennyi a gabona­fölösleg, vagy hiány. S mivelhogy a ter­mésmennyiség irányítja az árfejlődést, mi természetesebb, mint hogy úgy a ter­melők, mint a fogyasztók s a kereske­dők ebben a bár hézagos kimutatásban találják az első támaszpontot kalkulá­­c­ióikra. A most közzétett jelentésnek ebből a szempontból legfontosabb adatai ezek: A világ összes gabonatermése 146 millió métermázsával kisebb a tavalyi­nál. Az 1903. évi végleges eredmény 2970 millió métermázsa volt, az idei termés valószínű eredménye 2824 millió mm­ázsa. A másik figyelemreméltó moz­zanat az európai és a tengerentúli ter­més viszonya. Míg ugyanis Európában igen gyenge volt a termés és az előző évhez képest a búza, rozs, árpa, zab és tengeritermésnél defic­it mutatkozik, a tengerentúli államokban normális volt a termés és az előző évihez képest több­letet mutat. Maga az európai termés defic­itje 238 millió mmázsa, ezzel szemben a tengerentúli államok termés- Lapunk mai száma 32 oldal.

Next