Az Ujság, 1905. március (3. évfolyam, 62-73. szám)
1905-03-01 / 62. szám
,hogy a nemzeti jogok megvalósítására nézve mi a legnagyobb mérséklettel és körültekintéssel iparkodunk gyakorolni azt az erőt, melyet a nemzet kezünkbe adott, de nem lehet semmi párttól kívánni azt, hogy éppen akkor hagyja el elvi alapját, amidőn elvei megvalósulását alkalma lenne követelhetni. A magyar történelem évszázados tanulsága azt mutatja, hogy Magyarországon a jogmegvédés és jogvisszaszerzés mindig nagy küzdelemmel járt és sokszor szenvedésekkel és vérontással. Szerencsére most, midőn alkotmányos korszakot élünk, az országgyűlés többségének akarata érvényesülni fog, ha bebizonyul az, hogy ez akaratot az ország nemcsak egy múlékony föltámadással támogatta, hanem e mellett erősen megáll és a nemzeti akarat érvényesülését nyugodtan, tiszteletteljesen, de elhatározott kitartással követi. Ezt az értelmet tulajdonítom én annak, hogy a díszoklevelet épp most adták át nekem és ez az értelem a megtiszteltetés becsét előttem növeli. Kossuth beszédét lelkes éljenzés követte. Ezután a város országgyűlési képviselője, Kelemen Samu bemutatta a küldöttség tagjait. A küldöttség délben a Pannónia-szálloda éttermében lakomára gyűlt össze. (Az új párt.) A választások idején komoly formában tartotta magát a hír, hogy az új párt fúzióra készül, beolvad a függetlenségi pártba. Eötvös Károly tett erről első ízben kijelentéseket, melyek úgy látszik arról tanúskodnak, hogy a pártban tényleg meg is volt a hajlandóság a beolvadásra. Bánffy báró azonban czikket írt egy bécsi lapba, amelylyel azután hirtelen elejét vette minden további terveztetésnek, mert Bánffy báró és a függetlenségi párt között világosan megállapítható lett a czikk nyomán a törekvések eltérő volta. Az uj párt annak a minimumát követeli, amivel az ország megelégedhetik és maximumát annak, amihez az uralkodó is hozzájárulhat, így jellemzi az uj párt a maga felfogását, kibontakozási programmját. A függetlenségi párt jórésze azonban már ezzel nem sokat törődik, nem törődik az új párt előbbi fúziós tervével sem s az egész egybeolvadási hírt csak Eötvös Károly igen rövid ideig tartott függetlenségi fellobbanásának mondja. (A nemzetiségi kör.) A képviselőház nemzetiségi párti képviselői — amint már jeleztük is — szervezkedtek s külön klubbot alakítottak. A megalakulás és az alapszabályok megállapítása után a jegyzőkönyv nyelvére került a sor s egyhangúlag megállapodtak abban, hogy a jegyzőkönyvet magyar nyelven vezetik. (Egy röpirat.) Exercitas Hungaricus czimmel egy Titus Aemilius álnév alá rejtőző író röpiratot tett közzé. Véleménye szerint a katonai kérdésben támadt összes nehézségek megoldhatók akként, hogy a közös hadseregnek magyar területről kiegészített csapattestei fokozatosan a magyar honvédségbe helyeztessenek át. A csapatoknak a honvédségbe való beosztásával egy-egy hadosztályt és egy lovas vagy tüzér dandárt helyezve át évenkint, tizenkét év alatt minden rázkódtatás nélkül szinte automaticre oldatnának meg a magyar állami jelvények, a magyar vezényleti és szolgálati nyelv, a magyar tiszti státus, a magyar katonai nevelés és a két évi szolgálat kérdései. i I I TT —i. Nem állhattam tovább a csodálkozást: — És önnek kegyelmes uram csakugyan olyan jól esik az a taracz ? Az alkirály a legkedvesebb mosolyával és a legzengzetesebb magyar nyelven válaszolt : — A hivatalommal jár! Hogy ütne bele az istennyila minden taraczba, aki a világonvan. Csak nyelje le ön is, ha már belefutott. Ha eltalálnék ájulni, támogasson meg kérem még jókor, hogy észre ne vegyék! Én hősiesen elfordultam a sátor szöglete felé, kint pedig zúgott a nép: — Zsivió, csók jasa! Az alkirály komoly fönséggel emelte meg kalapját és odaszólt nekem: — És még? Telepathia. Nagyra vagyunk a fölvilágosodással. De bizonyos, hogy az emberiségnek legalább 98 századrésze, az asszonyiságnak pedig 100 századrésze hisz a 13-as szám és a péntek szerencsétlen voltában. A vasutak statisztikája is bizonyítja. A pénteki és 13-as napokban mindig sokkal kevesebb ember utazik, mint máskor. Budapesten pedig oly nagy a félelem a 13-as számú lakásoktól, hogy az elővigyázatos háziurak a lakásszámozásnál a 13-as számot egyszerűen kihagyják a sorból. Szintazonképpen vagyunk a megálmodásokkal. Az álomlátás egyébiránt még ma is titok a tudományosság előtt. De a saisi lepel csücskét már megemelgette. Annyi bizonyos, hogy az álom alatt az agyban fölhalmozott képek az öntudat ellenőrző ereje nélkül »társulnak« egymással. És mivel csak a logikátlan képzelet igazítja őket, csodálatos, fantasztikus szövevényekké lesznek. Valósággal helyesen hasonlítják össze az álmot a tündéries keleti szőnyegekkel. A fantázia szövi és nem a logika. És persze mindig a legközelebb eső szálakkal. Az álom átveszi az utolsó gondolatot és elkezd vele hímezni. És így szedegeti elő a többit is, a legközelebbit. Amiről nappal gondolkoztam, vagy ami nagyon mélyen belevésődött az elmémbe, arról, vagyis azzal fogok álmodni. Közel áll tehát, hogy a fék nélkül való álom ezekből csináljon valami olyast is, ami a beteljesedéshez segíti a félelmet, vagy a reményt. Aki éhesen fekszik le, nagyszerű ebédhez juthat. Aki valamely hozzátartozóját félti, megálmodhatja könnyen annak a halálát. És ha bekövetkezik: — Megálmodtam előre, oh, megálmodtam előre. De ha nem következik be, akkor az álomkép felőrlődik a rendes valóság malomkövei közt. Ezer be nem teljesedett álomra nem ad senki semmit. De ha egy beteljesedik, kész a legteljesebb bizonyíték. Ilyen gyarló az emberi igazságszeretet! Még az 1878. évi hadjáratban volt. Valahol az isten háta mögött jártunk a korpakazalokon innen, de az üveghegyeken tunnan. De még ott is fölkeresett ezredem és századom száma után egy távirat. Hazulról, az édesanyámtól. Az igaz, hogy jó ideig jött a frissen lerakott tábori távírón. Nagy csodálkozást is ébresztett, hogy talán meghalt valakim, vagy nagy örökséget csináltam ? Pedig csak ez volt benne: »Távirj azonnal, élsz-e még? Anyád.« Hogy élek-e ? Hiszen ha már meghaltam volna, úgyis bajos lenne erre a kérdésre felelni. Annyira éltem, hogy az egész hadjárat alatt egy napig sem voltam beteg. Jó egy hétbe tellett, amíg kimásztunk a hegyek közül Sarajevo alá. Onnan azután hazaüzentem a dróton, hogy »élek, csak legyen miből«. Mert több volt ott az étvágy, mint az ennivaló. Hetek múlva levélből tudtam meg a következő megálmodást: Édesanyám egy éjjel hirtelen fölugrott álmából és sírva, jajveszékelve verte föl a házbelieket. Hallotta a lövést, amivel engem meglőttek. Látta a fegyver villanását, a füstöt is, még azt a turbános atyafit is, aki agyonlőtt. Látott továbbá engem halva, sápadtan, amint a vér csurgóit a mellemből. Oly hiven, igazán és természetesen látta, hogy az nem is lehetett álom, hanem igaz volt. Sirása és erős hite annyira átragadt a többi családbeliekre is, hogy reggel azonnal táviratot indítottak útnak. Akkor már mindenki hitte , és telepathiáról beszéltek az emberek. Összehasonlítottam a levélben foglalt időpontot rövid naplómmal. Valóban. Ama végzetes éjjel illatos szénáspadláson horkoltam, mégpedig nyolcz óra hosszat egyházamban. Ez volt az egyetlen jó éjszakám az egész hadjáratban. Az egész telepathiából tehát csak annyi volt az igaz, hogy a katonaembert az édesanyja félti legjobban. KÜLFÖLD. A nyugtalan Maczedónia. Konstantinápolyi sürgönyeink szerint megint két banda ment át Bolgárországból Maczedóniába. Pedig már úgyis elegen vannak és valóságos csatákat vívnak a török csapatokkal, így a kupresi harczban a törököknek 3 halottjuk és 13 sebesültjük, a bolgároknak 17 halottjuk és 5 sebesültjük volt. A bolgár bandák vezérei a minap Monasztirban gyűlést tartottak, ahol megállapították a további bolgár izgatásnak, valamint a bandák tavaszi akciójának a tervét. Az angol képviselőház mai ülésén érdekes vita folyt a maczedóniai reformakcióról. Az ellenzék megint szóba hozta, hogy a maczedóniai tartományok igazgatását Európának felelős tisztviselőkre kellene bízni. A kormány részéről Balfour miniszterelnök, valamint Percy külügyi államtitkár határozottan visszautasították azt az eszmét, hogy Nagy-Britannia saját felelősségére külön akciót kezdjen. Nagy-Britannia továbbra is támogatni fogja Magyarország, Ausztria és Oroszország akcióját. Az eddig elért eredménynyel nincsen ugyan megelégedve, de figyelembe kell vennie, hogy a mürzstegi programot végrehajtása csak egy év óta van folyamatban, ami pedig rövid idő Törökországban fényes sikerek kivívására. Macedóniában és Bolgárországban remélhetőleg meg fogják szívlelni az angol kormánynak azt a kijelentését hogy a Fényes Kapu hagyományos akadékoskodása mellett főképpen a forradalmi bizottságokat terheli a felelősség a reformmunka haladásának lassúságáért. London, február 28. A képviselőház mai ülésén Stevenson (szabadelvű) a felirathoz pótindítványt nyújt be, amelyben azt indítványozza, hogy a kormány tegyen lépéseket, hogy a reformtervezet kivitelét a török tartományokban a hatalmasságok oly tisztekre bízzák, akik a hatalmaknak felelősek. A Stevenson pótindítványáról keletkezett vita során Percy parlamenti államtitkár is felszólal és megelégedéssel mutat rá ama körülményre, hogy a porta beleegyezett az európai csendőrtiszteknek 23-mal való szaporításába. Az angol kormány nincs megelégedve a reformtervezet kivitelével, azonban azt sem akarja mondani, hogy, a tervezet nem vált volna be. A mürzstegi Programm csak egy év óta van érvényben. Czélja a jelen állapotot fentartani és módot adni a hatalmasságoknak a segédkezésre és az ellenőrzésre, amely szükséges, ha azt akarják, hogy a szultántól önként ígért újításoknak tartós legyen az értékük. Bár Törökország a reformmunka haladásával némiképpen ellenkezett, mégis előrehaladtak a reformok és minden pártatlan embernek arra a meggyőződésre kell jutnia, hogy a felelősség a reform lassú haladásáért főleg a forradalmi bizottságokat terheli. Anglia e kérdésben semmiféle külön felelősséget el nem vállal, a többi hátsómtól elszigetelten. Buzgón igyekszik Ausztria-Magyarország és Oroszország munkáját támogatni, de izolált politikát nem akar folytatni. Ez Angliának nincs módjában és semmiképpen sem fog előre beláthatatlan nagyságú kötelezettségekbe belemenni. Majd Balfour miniszterelnök szólal fel és Bryche szabadelvűvel szemben azt a kérdést teszi, hogy van-e államférfi, aki azt kívánja, hogy Anglia kimaradjon az európai koncertből. Ha Anglia ilyen politikát folytat, akkor rontja a dolgok állását. Oroszország és Ausztria-Magyarország akaratával szemben Anglia nem fogja a maga tervét kivihetni. Ilyen eljárással soha sem értene egyet. A pótindítványt elvetik. WIIL I. 4 AZ ÚJSÁG Szerda, márczius 1. ! keletázsiai háború. Döntő csata folyik a La folyó mentén tokiói tudósításaink szerint. Ha hitelesek mai jelentéseink, úgy azt kell hinnünk, hogy az