Az Ujság, 1905. április/2 (3. évfolyam, 108-121. szám)
1905-04-16 / 108. szám
Vasárnap, április 16. AZ ÚJSÁG borítás már életbe is van léptetve kezdet gyanánt. Hogy ezek mellé a 48-as párt, mint a maga külön álláspontját, azt is felvetette a föliratba, hogy ő azután, később még majd többet is fog a jövendőben akarni, az édes naivság egy ilyen okiratban. Könyvtár lenne belőle, ha mindenki belekompenzálná, hogy a jövőben, egykor majd ő is mit fog akarni. És ez alighanem már csírájában megfojtaná annak a »kidomborításnak« a lehetőségét is, amelyet a 48-as párt már most is azonnal akar, noha a felirat egyszerűen elsikkasztja azt is, hogy mi hát az a bizonyos kidomborítás? Summa summarum, a fölirati javaslatban foglalt politikai tartalomba minden belefér. És leszámítva a benne foglalt frazeológiát és némely ízetlen ijesztgetéseket, az országnak egyetlen magyarja sincs, aki azt jó lélekkel alá nem írhatná. Hanem az is egészen bizonyos, hogy azonnal kitörne megint a legádázabb párttusa, amint arról lenne szó, hogy, ki hogyan érti ezeket a hihetetlenül széles és általános kijelentéseket? Nem is beszélve az alkotmányos királyi hatalomról, amelynek, mielőtt behódol a koalíciónak, mégis csak tudnia kell, hogy mi az tehát, amiben a koalíczió »akarjukjai« a kormányzás régi programmjától különböznek? Mert vagy különböznek és akkor azt királynak és nemzetnek egyaránt tudnia kell. Vagy nem különböznek és akkor az egész csak játék. íme így agyontaktikázta maga magát már az első lépéssel is a koalíció. Vagy mondjuk azt, ami rá nézve kedvezőbb. Hogy t. i. a taktikája mégis jó. De akkor hol van a föliratból a politikai tartalom? Vagy mondjuk azt, hogy van benne politikai tartalom. De akkor miben különbözik ez a tartalom attól, amit már Deák Ferencz kigondolt és az — És ha már benne vagyunk a pletykában: ki a boldog pogány, a ki a szegény Kemény Gyurka örökébe tört? — Csipkédyurus barátja, Farkas Kálmán. — A szobrász? — Ő maga. — És Bakóné? ■— Ő már megkésett a testvéri részvétével, meg az önzetlen barátságával és én azt hiszem, hogy ez némileg fáj neki . . . Megfordíltam és szemügyre vettem a csodaszép asszonyt. Mozdulatlanul ült a nagy kép alatt, kissé lehajtott fejjel. Egész odaadással hallgatta a zenét. A finom metszésű szája fájdalmasan vonaglott, a szemében pedig könycsepp csillogott. Nagyon meghatónak találhatta a szfinksz álmát. . . Megsajnáltam, bár magam sem tudom, miért. A zongora menydörögött, — a szomszédnőm azt állította, hogy ez a napfölkelte — aztán felébredt az álmodó szfinksz és taps töltötte be a szalont. Mindenki tapsolt, legjobban Csipkedyné és a szobrász. Pedig fogadni mernék, hogy egy hangot sem hallottak. — Gyerünk a buffetbe! — indítványozta a vöröshajú Pogányné. — De előbb várjon egy perczig ! Azzal odasietett a világhírű mesterhez és egy önfeledt mozdulattal megcsókolta a kezét. — Oh, mester! — rebegte. A mester elégedetten mosolygott. — Mit beszélnek mindig a művészeti szalon problémájáról? — mondta. — A probléma meg van oldva: ez Magyarországon az első művészi szalon. Én Bakónét kerestem volna azalatt, de a szép asszony már elment, ország még 1867-ben törvénybe igtatott? És amit azóta minden jónak, az országra nézve hasznosnak bizonyított be. Legeslegújabban maga a koalíczió, ezzel a fölirati javaslattal, mely nem más, mint a G7 lényegének reprodukcziója. Mégpedig a képzelhető leggyatrább reprodukczió. És ezt nevezik ők taktikának. BELFÖLD. Felmentett főispán. A hivatalos lap holnapi száma fogja közölni, hogy ő felsége Beniczky Ferencz Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye és Kecskemét város főispánját ez állásától saját kérelmére felmentette. Ugyanakkor a felség a távozó főispánt a Ferencz József-rend nagykeresztjével tünteti ki. * — A fegyelmi tanács. A képviselőhöz hivatalnokai fölé rendelt fegyelmi tanácsot ma délelőtt választották meg a Ház tisztviselői. A tanács elnöke a Ház elnöke, jegyző Andor Gyula elnöki tanácsos; tanácstagok lettek Bolgár Ferencz alelnök, Tóth János háznagy, Hammersberg László és Zboray Miklós jegyzők. Vakácziérfiak. •— A képviselőház ülése. — Mint aki jól elvégezte a dolgát, mennek vakácziózni. Ünnepelnek és pihennek a tisztelt honatyák. Hiszen jól van. A diákok is ma kezdték a húsvéti szünetet. (Amazok is jórészt csak diákjai a politikának.) És ugyanakkor is végzik a tanulók, amikor a nagyságos urak. De a diákok legalább dolgoztak valamit. Tanultak. Most, hogy mennek pihenni és vakácziózni a képviselők, bizony sokan lesznek, akik hangos szóval kiabálják utánuk: — Tisztelt urak! Hát mi van a felirattal ? Mert igenis, nagyon verték a mellüket. Hogy ilyen sürgős, meg olyan sürgős. A haza sorsa függ tőle. A bizottság úgy dolgozzék, hogy a verejték csurogjon a homlokáról. És csurgott is a verejték, de nem a teremtés lázától, hanem a kihagyás nehézségeitől. De sokat kellett ott törölni! Most aztán elteszik az egészet. Majd ünnep után! Mert addigra hátha már nem is kell . .. Hogy ma mi történt ? Hát bevégezték a tárolást. Egy pár ifjú képviselő hallatta a szavát. És elmondták ugyanazt, amit az öregektől már hallottunk. Ezek a fiúk ugyan nem hoztak semmi újat. Az ülés végén aztán meg is szavazta a többség az indítványt. Most már csakugyan kénytelen elhinni mindenki, amit már hónapok óta tud, hogy a koalíczió helyteleníti és rosszalja a november tizennyolcat. Egy kis komikus epizód is akadt. A Markos Gyuláé. Hiszen méltóztatnak rá emlékezni, ez az a pap-képviselő, aki faczér színészeket kimaszkírozott Kossuth Ferencznek, Ugron Gábornak, Apponyi Albertnak s ilyen jó társaságban járta be a kerületét. Most azt reklamálta egy közbeszólás kapcsán, hogy neki jussa van misézni. Bizonyosan igazat mondott. De ezen a hajón talán lehetne még segíteni.. . Tisza István gróf letette a Ház asztalára a Perczel Dezső nyugdíjára vontkozó aktákat. Már a képviselőházban elolvasta egy csomó képviselő. Gondolták, hátha van bennük valami, amiből botrányt lehetne csinálni ünnepek előtt. De nem találtak bennök ilyesre. És még a véresebb szájnak is mondogatták a folyosón: — Jó, jó. Hiszen rendben volna. Csak ne lenne éppen Perczel Dezsőről szó! . .. jjc Ezeket az aktákat lapunk más helyen közöljük. Itt az ülésről szóló részletes tudósítást kapja az olvasó: Elnök: Justh Gyula, Bolgár Ferencz. Jegyzők: Zboray Miklós, Hammersberg László, Salamon Géza. Bernáth Béla az állandó igazolóbizottság nevében jelenti, hogy Berecz Ábel soproni képviselő megbízólevelét rendben találták. Hammersberg László jegyző jelenti, hogy az indítványos és interpellácziós könyv ezúttal üres. (A peéri szent pap.) Markos Gyula személyes kérdés czímén Vészi Józsefnek egy tegnapi megjegyzését, amely a peéri követet misézni küldötte, kijelenti, hogy Vészi közbeszólása olyan inszinuáczió, aminőt a »kitartott férczlapok«, a melyek közé Vészi lapját is számítja, a választások idején felőle írtak. Mert ő igenis szokott misézni és pedig vasárnaponkint a barátoknál. (A megtorló indítvány.) Bedőházy János azt magyarázza, hogy Tisza István gróf kormányon maradásával ki akarja böjtöltetni a nemzetet. Meg kell oldani a válságot, de nem üres ígéretekkel és formulákkal, sem úgy, hogy az ellenzék egyszerűen üljön át a kormánypárt helyére, hanem úgy, hogy a nemzetnek abból valóban haszna legyen. Hozzájárul Eötvös indítványához, bár azt igen enyhének tartja. (Iratok a Ház asztalán.) Tisza Isván gróf miniszterelnök : Tisztelt Ház! Én egy egészen rövid kijelentés megtételére veszem igénybe a tisztelt Ház figyelmét. (Halljuk! Halljuk!) A tegnapi ülés végén Darányi Ferencz képviselő úr egy határozati javaslatot adott be, amelyben a kormányt utasíttatni kívánja, hogy a Perczel Dezső nyugdíjügyére vonatkozó iratokat terjeszsze elő. Ezennel bejelentem, tisztelt Ház, hogy erre a határozati javaslatra semmi szükség sincs. Minthogy ugyanis a Perczel Dezső nyugdíjügyére vonatkozó iratoknak a Ház rendelkezésére bocsátása ellen semmiféle aggály vagy akadály fel nem merülhet, ezennel van szerencsém ezeket ezeket az iratokat a Ház rendelkezésére bocsátani. (Helyeslés.) ( Elnök: A miniszterelnök úr által beterjesztett iratok a Ház irodájában fognak elhelyeztetni, ahol a képviselő urak azokba betekintést nyerhetnek. (Helyeslés.) Darányi Ferencz ezek után immár tárgytalanná vált határozati javaslatát visszavonta. (Tovább taroltatik.) Zakariás János Keglevich István grófhoz fordul, vájjon a november tizennyolczadiki szavazás Ízléses dolog volt, vagy a választási vesztegetések és erőszakosságok lovagiasak voltak ? S lehet a kormánynak és embereinek lovagiasságot kívánni a Perczel-ügy után ? Hozzájárul Eötvös indítványához. Búza Barna a Perczel-ügyről szól hosszasan és hangoztatja, hogy a nyugdíjat azért állapíttatták meg a királylyal, hogy a közigazgatási bíróságnál ne lehessen panaszt tenni a nyugdíj megállapítása ellen. Rákosi Viktor: Dupla vagy semmi! Kubik Béla: És elbújtak a király köpenye alá. Búza Barna: Keglevich tegnap arra hivatkozott, hogy minek bántják a miniszterelnököt még most is, amikor már megbukott, hiszen a parasztlegényekben is van annyi lovagiasság, hogy mikor a korcsmában megvernek valakit, ha látják, hogy az már le van győzve, akkor nem bántják tovább. Igen, de a parasztlegényben van annyi szemérem, hogy amikor a korcsmában legyőzik, akkor veszi a subáját és elmegy, ha pedig ott marad és tovább okvetetlenkedik, akkor bizony agyon is verik. Elfogadja Eötvös indítványát. (Ugron, Kossuth, Apponyi Peéren.) Vészi József személyes kérdésben szólal föl, hogy Markos Gyulának a mai ülés elején mondott beszédére válaszoljon. Megemlékezett arról, hogy Markos azzal korteskedett a kerületében, hogy Apponyi Albert gróf, Kossuth Ferencz és Ugrón Gábor maszkjába öltöztetett színészeket szólaltatott meg a maga érdekében, ami ellen ezek annak idején hírlapokban is nyilatkoztak. Barabás Béla: Nem rossz! Vészi József ismervén Markosnak ezt a fogását, Vészi kijelenti, hogy elmegy a vasárnapi misére, de visz magával két személyazonossági tanút is, hogy csakugyan Markos misézik-e ott, vagy más? (Nagy derültség.) 3