Az Ujság, 1905. június/2 (3. évfolyam, 166-180. szám)
1905-06-16 / 166. szám
é ben vájkálás nem mond semmit s csak a koalicziós urakat jellemzi. Suhancztempó, legyalázni azt, aki nincs velünk. Politikában pedig a gyöngeségjele és az üres fejé. S átkozottul rosszul állana a koaliczió dolga, ha a Fejérvárykabinet ellen csak akkor lehetne kifogást emelni, ha tagjai megérdemelnék a gyalázkodást, különben nem. De éppen az a komoly veleje a mostani helyzetnek, hogy Tisza István felváltója, ha arkangyalokból válogatja is össze kabinetjét, akkor sem állhat meg alkotmányos talajon. Alkotmányosság szempontjából az arkangyalnál többet ér a legutolsó koalícziós képviselő úr és Fejérváry Géza katonás becsületességénél sokkal többet a Bartha Miklós kaucziós morálja. Ezt a koalícziósok elfelejtik kifejteni a maguk publikumának, éppen azért magunknak kell előállnunk a helyzet objektív, tiszta számadásával. A hazafias intencziónak, mely a Fejérváry-kabinetet kétségtelenül vezeti, semmi jelentősége nincsen. Hogy gondosan körülhatárolják az ügyvezető kabinet működését, melyet tisztán arra szorítanak, ameddig a mostani lemondott kabineté terjedt, szintén csak demonstráció az alkotmányosság szándéka mellett, de nem maga az alkotmányosság. Egyáltalán semmiféle kritika alá nem fogható a mai stádiumban a Fejérvárykabinetnek sem a kinevezése, sem a magatartása. A koronának joga volt a kinevezéshez, a Fejérváry-kabinet tehát alkotmányos. Ha szándéka, hogy leszavaztatása esetén lemond, az is alkotmányos. Ha úgy, mint Tisza István, lemondott állapotban ideiglenesen vezeti az ügyeket, míg új kormány kinevezve nincsen, ez ellen sem lehet kifogást tenni. Ezt mind nagyon jól tudják a koalícióban, ezért nem hallunk tőlük semmiféle argumentumot s ennek leplebomolván a szép természeti összhang, mely minden férfi számára alkotott egy nőt is, létrejön a pártalan nő, a vén leány szomorú típusa. " A társadalmi élet, sajátosan pedig egy társadalmi osztály, a polgárság terméke ez. A testi munkát végző alsóbb rétegek nem ismerik a vén leányt. Itt a leány is dolgozik, tehát joga és értéke van arra, hogy ne maradjon leány. A felülről jövő, házasságon kívüli szerelmet bűnnek bélyegző erkölcsi felfogás ide már csak konvenczionális frázissá gyöngülve hat le. Tudják, vagy sejtik itt az emberek, hogy ez az erkölcs a tőkések s a szellemi munkások osztályának érdekeit védő erkölcs s igy nekik tőkétlen nyomorultaknak nincs okuk ily kényességre. Fent, a társadalmi épületnek jólét-fényben fürdő ormán, a módosak és rangosak olimpusán szintén ritka a vén leány. Itt ugyanis ez egy heverőn hagyott hozományt jelent, ami pedig, ha ennek a függeléke, a leány nem hősiesen vagy együgyűen válogatós, a férfiak ismert idealizmusa folytán előbb-utóbb hódolóra talál. E kettő között azonban a középosztály tökétlen, de szellemi munkából élő rétegében egyre szaporább. Itt ugyanis, ahol a férfi már, de a nő még nem keres pénzt, a házasság egy egész sajátságos elemekből összealakuló intézménynyé fejlődött. A menyasszony, akit a polgári hatóságtól az oltár elé s innen a lakodalmi asztal díszhelyére feldíszítve, felkoszorúzva, agyonünnepelve meghordoznak, mint egy barbár istenképet, nem is sejti, hogy vele sok szempontból nézve ugyanaz történik, mint mikor a cselédközvetítő házhoz szállítja portékáját, a cselédet. Mert igaz, szerelemre észéséül szedik elő a szidalmakat és gorombaságokat. Aki azonban becsületesen akar gondolkodni és gondolatait tisztán a meggyőződésre és a tisztalátásra bízza, az éppen abban találja a Fejérvárykabinetnek az alkotmányossággal való összeférhetetlenségét, hogy gondosan számba veszi az alkotmányosság formáit és visszaél velük. Szakasztott az az eljárás, melyet az obstrukczió vett igénybe s mely miatt az obstrukcziót gyűlöltük és az alkotmányosságra veszedelmesebbnek tartjuk a nyilt törvényszegésnél is. Ezek a formák rendelkezésre állnak, de másra valók. A hogy az obstrukczió minden fortélyával, melylyel a szólás és a határozás szabadságát gúzsba kötötte, házszabályra tudott hivatkozni s éppen azokkal a jogokkal bénította meg a képviselőházat, melyek a törvényalkotásnak garancziáiul voltak szánva, azonképpen a Fejérváry-kabinet kinevezése az alkotmányosságnak azokat a formáit használja föl a szigorú alkotmányos konzekvenciák elhárítására, amelyeknek érvényesítésére e formákat megteremtették. A királynak joga van kinevezni akárkit, ez tény. Ha ez ellen fordul az akciójuk, az csütörtököt mond. Ha a lemondott kormány helyén marad, az formálisan szintén rendben van s ez ellen sem lehet szólani. De szólani lehet az egész akció ellen, mely ezeket a formákat előre készen tartja. Ha beállnak ezek az esetek, amint beálltak a Tiszakabinetnél, a helyzet jogcímét megadja maga az állapot, melyet előre nem lehetett látni. De ebben az esetben bizonyos és tudott dolog, hogy Fejérvárynak nincs többsége, bizonyos, hogy kényszerül lemondani és bizonyos, hogy a lemondott kabinet ideiglenessége csak előre megállapított forma arra, hogy állandóságának karaktere ki ne tűnjék. A formákkal való élés, mikor az anyaságra is hivatott a mirtus és fátyol szűzies viselője, de az, ami házasélete egész tartalmán keresztül feladata marad, ami a mának néhány óráján kívül, tehát az élet legnagyobb részében főszerepe lesz, az nem egyéb, mint a háztartásnak nevezett munkaüzem vezetése. Ez pedig nagyon hasonlít a cseléd munkájához. Bármily fontoskodva beszéljenek is a jó gazdasszonyok a házvezetés óriási művészetéről, mi azért tudjuk, hogy a legközönségesebb ügyvéd vagy mérnök munkája hasonlíthatatlanul magasabbrendű, mint vele társadalmilag egyenrangú felesége háztartásbeli hadvezérkedése. A genialitás maga, ha háziasszonyi működésben nyilatkozik meg, legfeljebb tíz vagy húsz forintnyi megtakarítást képes elérni, ellenben ha ügyvédi működéssé lesz, megnyeri Dreyfus perét, vagy ha mérnökivé, elválasztja Ázsiát Afrikától. íme, igy viszonylik a házasfelek, a férj és a feleség munkaerejének értéke. Igaz, a sablonos ügyvéd nem nyer meg világpöröket s a sablonos mérnök nem fúr szuezi csatornákat. De viszont a sablonos háziasszony nem tud még húsz forintnyi megtakarítást se elérni s ezáltal cselédjénél, ha becsületes, jobb gazdálkodónak bizonyulni. S mégis, bár munkája sokkal értéktelenebb, a házasságban, a családban, a társadalomban a férfival teljesen egyenrangú. Hihető-e, hogy egy intézmény, mely mint a házasság annyira fittyet hány annak a törvénynek, hogy mindenki annyit él és oly rangú életet élhet, amily értékű munkát végez, e törvényt egyre fokozottabb mértékben uraló viszonyok közt is oltalmat és menedéket nyújtson a reászoruló s reáutalt egész gyöngébb nemnek, az összes nőknek a felülről igénybe vett remedium, épp úgy csorbítja az alkotmányosságot, mint az obstrukció, amely a képviselő uraknak volt csúnya és kvalifikálhatatlan visszaélése a formákkal. Belenyugodni ebbe a ténybe épp oly kevéssé tudunk, mint az előzőbe. De nyilvánvaló a kettő között a históriai összefüggés, mely a legsujtóbban vádolja a koalicziót, mint összességében az obstrukczió táborát. Ők csinálták meg az iskolát, ők értek el vele eredményeket. Tőlük tanultak odafönt s most az ő mesterségüket fordítják ellenük. Szentül meg vagyunk győződve róla, hogy odafönt sohasem mertek volna üres formalizmushoz nyúlni, ha a koalíció győzelme szinte nemzetakaratilag nem hirdetné: az obstrukció legális, azaz csak a formákat kell respektálni, nem a lényeget. Nekünk van jogunk e felfogás ellen most is síkraszállani, nekik nincs. Nemcsak azért, mivel mást nem tesznek, mint amit ők tettek, hanem azért, mivel az új kabinet kinevezésének módja, a koronának ez a formailag teljesen korrekt ellentállása a koalíciós többséggel szemben édes gyermeke az obstrukciónak. Ennek a hősei most többséggé poczakosodtak, velük szemben most a korona hatalma a kisebbség. S ha ennek a formákkal való visszaéléseit el akarják ítélni, akkor szíveskedjenek véleményük dátumát néhány évvel hátrább tolni. AZ ÚJSÁG Péntek, június 16. BELFÖLD. A képviselőház ülése. A képviselőház holnapután, szombaton, déli tizenkét órakor ülést tart József királyi herczeg halálán való részvétének kifejezése czéljából. A képviselőház igazságügyi bizottsága Polónyi Géza elnökletével tegnap délután tartott ülésén megválasztotta a képviselőháztól elébe utalt ügyek előadóit. Giesswein Sándor a párbaj büntetésének szigorítására vonatkozó indítványának elő-Bizony nem. A nő, aki nemcsak vére és lelke kielégítését, de anyagi alapját, állását is keresi a házasságban, bizonyos társadalmi viszonyok közt, bizonyos osztályokban egyre jobban kell, hogy tapasztalja az ily állások gyérülését. A társadalmi munka lassanként kisajátítja az egész családi munkát. A nagyvárosban már meg is cselekedte. Nincs olyan családbeli működés, a gyermekneveléstől a harisnyafoltozásig, amit egy nagyvárosban jobban és olcsóbban el ne végezne az üzleti vállalkozás. Érthető tehát, hogy a háziasszony irigy egy igen értéktelen, kevéssé keresett munkássá hanyatlott. Egy túlhaladott, haldokló iparra, melyet a modern nagytőke és gépüzem egyre félreesettebb kisvárosi vagy falusi zugokba szorít vissza. Mindennek természetes eredménye,hogy a társadalom magasabb kultúrájú rétegeiben, a nagy városokban egyre kevesebb házi tűzhely gyűl ki. De hát a szerelem, a lelki szükségletek kielégítése, amelynek ez a tűzhely jelképes szétsugározója! Ezt is kisajátította a társadalmi munka ? — kérdi a fennálló intézmények hanyatlásában belenyugodni nem tudó nyárspolgár-gondolkozás. Nos egy kis —a czinizmusnak tetsző — túlzó idealizmussal azt mondhatnám, hogy valóban a lelkek érzelmi árucseréje is már teljesen kilépett az őskori családi termelési módból s teljesen társadalmivá lett. Azonban nem vagyok annyira idealista, hogy ezt valljam. A szerelem valóban még jórészt egy házi édesség s a lélek még egy csomó más nyalánksága is csak a házi tűzhely melegén készül el hamisítatlan, nemes minőségben. Mindez azonban nem elég ahhoz, hogy a háziasszonyi működés folytonos elértéktelenedése daczára is megakadás.