Az Ujság, 1905. július/1 (3. évfolyam, 181-195. szám)

1905-07-01 / 181. szám

természetesen úgy, hogy az uralkodói aukto­ritás csorbát ne szenvedjen. A­kik így gondol­kodnak, azt hiszik, hogy a kormányelnöknek mostani lépése nem lesz sikertelen. A bizottság más része azonban ma is görcsösen ragaszkodik az eddigi követelmé­nyekhez és semmiféle kibontakozási lehetősé­get nem vár a k­onferencziától, hacsak Fejér­­váry báró a vezényszóra nézve világos, határ­időhöz kötött konc­essziót nem hozott. Ezek azt is kifogásolják, hogy a kormány­­elnök nem a huszonkétt­agú vezérlő­bizottság­gal, hanem az ellenzéki pártok elnökeivel és vezéreivel tanácskozik s itt megrótják Kos­suthot is, hogy miért vállalta el a meghívások közvetítését. Az eltérő felfogások mellett is valószínű azonban, hogy a vezérlő­bizottság, a­mely hétfőn vagy kedden konferál, a pártvezetők részéről köthető megállapodásokat magáévá fogja tenni. (A főispánok.) A szövetkezett ellenzék a kormány működé­sének megakasz­tását a főispánok lemondásától várta, egész­­bizonyosra ve­vén, hogy a főispáni karnak csak valamelyes hányada marad meg állá­sán. A­mint értesülünk, ez a várakozás eredmény­telennek bizonyult: a főispáni kar, három tagjá­nak kivételével, ideiglenesen helyén maradt s tovább vezeti a megyei kormányzat ügyeit. Az előbb említett három tag se hagyta el egyelőre állását, csak hosszabb szabadságra ment, a­mit a kormány készséggel meg is adott. (Kormány és törvény.) A törvényhatóságok bizalmatlansági és ti­lalmi határozataira vonatkozólag olyan helyről, a­hol a kormány idevágó álláspontjával teljesen tisztában lehetnek, a következőket jelentik : A törvényhatóságoknak általában joguk van a kormánynyal szemben bizalmatlanságot szavazni és nemcsak joguk, de kötelességük is a meg nem szavazott adók és ujonczok behajtását kor­mányrendelettel szemben is megtagadniok. Az 1886. évi XXI. törvényczikk igy rendeli. De az önként felajánlott adókat nem utasíthatják vissza és pedig három okból nem: 1. Mert az idézett §. azt mondja, hogy a kormány törvénytelen rendszabályai ellen léphet föl, de nem a polgárok önkénytes akaratnyilvá­­nulásával szemben. 2. Mert az önkényt fizetőknek magánjogát sértenék, ha akadályoznák, hogy ő adóját előre kifizethesse. Eddig is megtörtént, hogy valaki ritka, együtt sietett Borcsa és Máté oda, a­hová a rendőrség parancsolta. Máténak nem volt bátorsága arra a va­lamire ránézni, a­mire a hatósági ember mu­tatott. De azért nem eresztette el Borcsa re­megő kezét. Borcsa kérlelhetetlen kötelesség­­érzetből megerősítette szivét s ránézett a halottra. — Az, a Marcsa! a Marosa! — sikolta s Máté karjaiba rogyott. Most már a legény kötelességérzete ébred­t fel az élő leány iránt. Erőteljesen, gyöngé­den, mintegy szivének minden jóságát a kar­jaiba sugároztatva, fogta át Borosát s vitte ki a rettenetes helyről. Künn egymásra borultak, összefolytak forró záporként szakadó könyeik. S a kimond­hatatlan fájdalom önkívületében ők maguk észre sem vették, hogy kölcsönös vigaszta­lásul csókolják, ölelik, simogatják egymást a meghatott rendőrtisztviselők szeme láttára. De miután felocsúdtak s elvégezték a borzasztó eset hivatalos részét, immár ön­tudatosan karolták át egymás vállát. S igy távoztak összefonódva, lassú, szomorú lép­tekkel. IC S igy mentek szótlanul, csöndesen sirdo­­gálva az utczán is, hazáig. Mikor végre megjött a szavuk, csak azt beszélték meg,­­hogy tisztességes temetést ren­deznek szegény szerencsétlen halottjuknak. E beszéd közben, minden előzetes megegyezés nélkül, természetesnek találták, hogy ők köl­csönösen tegezzék egymást. S minden további szerelemvallás nélkül, mindegyik oly bizonyos volt benne, mintha ez már rég így volna, hogy a másik az ő szerelmes párja az egész életre, külföldre utazván és helyettessel itt nem bírván, hosszabb időre kifizette az adóját, nehogy végre­hajtsák. 3. A tételes, tehát jogérvényes adótörvények egyenesen nemcsak megengedik az adónak előre való befizetését, hanem jogkedvezményekkel is látják el. Idevehetni negyedik pontképpen azt is, hogy itt tulajdonképpen már rés judicata-ról van szó,, a­mennyiben Széll, Kimen és Tisza kormányelnöksége alatt egyaránt elfogadták az önkénytes adófizetést.­­ Sőt ha egyes vármegyék, mint pl. Hajdú és Szilágy­ , megyék határozatot hoztak is ez ellen, a kormán­­­nyok­ nemcsak megsemmisítették a szóban forgó megyei határozatokat, de még a parlament utóla­gos helybenhagyását is kinyerték. Legklasszikusabb tanú lehet mindezekre Gi­tner Gyula volt belügyi államtitkár, a­ki maga is részt vett annak idején ilyen törvényhatósági határozat megsemmisítésében. A szóban forgó 1886. évi XXI. törvényc­ikk rendelkezései, a­melyekre a kormány a maga álláspontját alapítja, a többek között ezeket tar­talmazzák . A törvényhatóság jelen törvény korlátai kö­zött felírhat egyes kormányrendelet ellen a végre­hajtás előtt, ha azt törvénybe ütközőnek vagy a helyi viszonyok miatt czélszerű­tlennek tartja. De ha a miniszter a felhozott indokok ellenére a végrehajtást követeli, vagy ha a törvényhatóságot hozott határozatának foganatosításától másodízben eltiltja, a kormányrendelet azonnal és feltétlenül teljesítendő és végrehajtandó. (19. §.) A minisztérium felhatalmazhatja a főispánt, hogy a törvényhatóság mindazon tisztviselőivel és közegeivel, kikre a végre nem hajtott rendelet végrehajtásánál szüksége van, közvetlenül rendel­kezhessék. Ezen esetben a tisztviselők és közegek a főispánnak a végrehajtásra vonatkozó rendeleteit azonnal és feltétlenül teljesíteni kötelesek s e miatt a törvényhatóság által feleletre nem vonathatnak. (64. §.) A főispán a nem engedelmeskedő tisztviselő­ket s közegeket vizsgálat alá vonhatja, hivataluk­tól felfüggesztheti vagy elmozdithatja, mely utóbbi esetben másokkal véglegesen helyettesítheti. Az eleként helyettesített tisztviselők és közegek a kö­vetkező általános tisztújításig megmaradnak állá­saikon s jogok és kötelezettségek tekintetében a többi tisztviselőkkel teljesen egyenlők. Az elmoz­dított tisztviselővel szemben a nyugdíj­igényre nézve ugyanazon eljárás követendő, a­melyet az illető törvényhatóság szabályrendelete a fegyelmi után elmozdított tisztviselő nyugdíj-igényére nézve megállapított. (65. §.) . A függetlenségi pártkörben, a­hol ma este Kossuth Ferencz, Polónyi Géza, Batthyány Tiva­dar gróf, Zichy Jenő gróf és Kaas Ivor báró beszélgettek a dologról, nagyon háborogtak a tör­vénynek a képviselőházi határozattal szemben való érvényesíthetése miatt s azt hangoztatták, hogy a koalíczió egyetlen tagja sem állhat szóba többé a kormány tagjaival, ha a kormány a törvény­­hatósági határozatokat megsemmisíti. Mint érte­sülést adták tovább, hogy a belü­gyminiszter Pest­megye alispánját az önkéntes belépési bizonyít­ványok kiadására kibocsátott tiltó rendelete miatt felfüggesztette, de a hír nem nyert megerősítést. (Ex­ lexes tanácsnok.) Az egyik fővárosi tanácsnok ma fel akarta venni havi fizetését és a nyugtát bélyeg nélkül küldte fel a számfejtőségbe. —­ A magyar országgyűlés képviselőházának határozata folytán bélyegmentes — ezt írta a tanácsnok a bélyeg helyére. A számfejtőség azonban e miatt megtagadta a nyugta számfejtését. A tanácsnok bement a számfejtőségi osztályba és kijelentette a hivatali főnöknek, hogy a törvényhatósági bizottság­­köz­gyűlésének határozata következtében, a­mely kü­lönben is a képviselőház határozatán alapszik, a szám­fej­tőségnek nincsen joga adó- vagy illeték­­lerovást követelni. Az ország most törvényen kí­vüli állapotban van s­­ csak akkor rója le a bé­lyegilletéket, ha ennek az állapotnak vége lesz. Addig azonban ragaszkodik a közgyűlés határo­zatához. A számfejtőség főnöke erre megkérte a tanács­nokot, hogy addig, a­míg ez ügyben utasítást nem kap, legyen türelemmel. A tanácsnok erre kijelentette, hogy ha huszonnégy órán belül a fizetését ki nem utalványozzák, beperli a várost. Hogy a tanácsnok elment-e a polgármester­hez s megmondta-e azt, a­mit a számfejtőség főnökének mondott, arról nem szól a krónika. Itt említjük meg, hogy Márkus József fő­polgármester és Halmos .­Tános polgármester ma kijelentették, hogy a csütörtöktől befolyt adókat már nem adják át a kormánynak, hanem takarék­­piszterban helyezik el. (Pest megyében tilos az önkéntesség.) Beniczky Lajos pest megyei alispán az összes járási főszolgabirákhoz a következő rendeletet intézte. Minthogy a f. évi ujonczjutalékok mindez­­ideig megszavazva nincsenek, minthogy a honvé­delmi miniszter úr i. é. 1300 és 43.377. szám alatt erre való tekintettel az előző évi ujonczállí­­tásokról elmaradt, tehát a már megszavazott és megállapított ujonczjutalékok zárszámai szerint kezelendő védőkötelesek utóállíttatását is megtil­totta és a póttartalékosok jogczim igazolási ügyeit fölfüggesztette, minthogy továbbá a törvényható­ság által i. é. 13.373—923. szám alatt határo­zattá emelt indítvány harmadik pontja a törvény­hatósági tisztviselőket eltiltja attól, hogy a meg nem szavazott ujonczok előállításában bárminemű részt vegyenek és minthogy végül a védtörvényi utasítás I. része 124. §-ának 3. és 6. pontjai szerint a hadsereg kötelékébe önkéntes belépés folytán besorozottak a 1. évi, tehát meg nem sza­vazott ujonczjutalók javára számíttatnának be és igy az önkéntesek számára szükséges belépési bi­zonyítvány kiállítása az ujonczok előállításában való részvétel jellegével bir. a védtörv. utasítás I. része 146. §-ának 1. a) pontja elllenben ki­állítandó belépési bizonyítvány lesz.vigáltti­tása, mind­addig, a­míg a folyó évi újonczjutalékok a törvény­­hozás által meg nem szavaztatnak, tilos. Miről al­kalmazkodás végett értesítem. (Németország és a magyarod . A Berliner Tageblatt mai száma a czilik­et kö­zöl Bán­ffy Dezső bárótól, Németországnak a ma­gyarországi válsággal szemben való magatartásáról. Nagy sajnálkozással látom, — írja Bánffy -— hogy a német közvélemény a magyar törek­véseket kedvezőtlenül ítéli meg s az alkotmány­­válságban ellenünk foglal állást. De ezen nem nagyon csodálkozom. Mivel mindenütt azt­­ a véle­ményt terjesztik, hogy a magyar nemzeti tö­rekvések szétrobbantják a hadsereget s a monarchiát veszedelembe sodorják,­­ nagyon ér­tem, hogy a németek a magyar törekvések sike­rét Németországra nézve hátrányosnak tartják, mert e szerint a hármas­ szövetséget a magyar törekvések érvényesülése gyengítené s az európai egyensúlyt fenyegetné. S mivel a magyarok a német vezényszó korlátozását követelik, Német­országban mindenütt azt a hitet keltik, hogy a magyarok németellenes indulatának nagy szerepe van a mai válságban. Pedig mindenki megértheti, hogy a magyar vezényszó követelésének semmi köze a németséghez. Kétségtelen, hogy a német érdekek szempontjából is helytelen a magyar nem­zeti törekvések elítélése, mert ha a magyar-osztrák monarchia fentartása és erős volt a német érdek, úgy a németországi közvéleménynek a magyar nemzeti törekvéseket feltétlenül csak helyeselnie lehet.* Az osztrák Reichsrath vámügyi bizottsága ma tartott ülésén foglalkozott a Németországgal kötendő kereskedelmi szerződés kérdésével. Erről az ülésről tudósítónk a következőket jelenti ne­künk telefonon: Bécs, június 30. A vámügyi bizottság mai ülésén, a­melyen a német kereskedelmi szerződést tárgyalták, éles válsághangulattal volt telítve a levegő. A vita folyamán a legtöbb szónok nyilatkozatot kívánt a kormánytól arra­­ nézve, hogy ha a magyar országgyűlés nem járulna hozzá a né­met kereskedelmi szerződéshez, hajlandó lesz-e Ausztria nevében külön kereskedelmi szerződést kötni a német birodalommal. Marcn­ét tanár reichsrat­ti képviselő hatá­rozati javaslatot nyújtott be, a­mely szerint a kormány utasíttassék, hogy ha a magyar ország­gyűlés dec­ember­­ végéig nem járulna hozzá a német kereskedelmi szerződéshez haladéktalanul AZ ÚJ^A68-Szombat, Július 1

Next