Az Ujság, 1905. augusztus/2 (3. évfolyam, 227-242. szám)

1905-08-16 / 227. szám

2 e következetes-­ sikeres akc­ió nem üli-e teljes diadalát a Bánffy-kormány által megkezdett s Széll ál­tal befejezett kiegyezési akc­ióban, mely végre az egész vonalon mindkét szerződő félre nézve igazságos és méltányos rendelke­zéseket tartalmaz? És talán az olasz horvári-klauzula eltörlése s a német szerződés sem azt mutatja, hogy az osztrák érdekek túlsúlya előtt megh­át­­rálnak Magyarország jogos érdekei. Mindezen vakmerő állítások legvak­­merőbbike pedig az, hogy a közös in­tézmények egyoldalúan fejlődtek. Szabad legyen kérdeznem: hol és miben? Hát lehet ilyet állítani éppen a közelmúlt katonai reformjai közepette, a­melyek a közös intézmények keretében nyitottak tért a nemzeti irányban való fejlődés előtt? Második panasza Sziváknak pár­tunkra az, hogy radikálisabb programja számára a párt tagjainak csak egy része kapható. Ezért tartja a szzelemi szükségnek. Hát most már igazán nem tudom, mit akarunk. Egyesítni akarjuk-e a 67-es alap mű­veit ez alap védelmében, vagy egy radikális programm mellett tömöríteni s a többiektől elválasztani az az erre kapható 67-eseket? E kettő kizárja egymást. Vagy 67-es konc­entrác­iót csinálhatunk, vagy szét­tagolhatjuk a 67-eseket az egész nem­zeti politikát felölelő elvi álláspontokban észlelhető különböző árnyalatok szerint. Mind a kettő lehet jogosult álláspont, mind a kettő mellett lehet érveket fel­hozni : a kettő együtt fából vaskarika. Tagadhatatlan hátránya volt közál­lapotainknak eddig is, hogy a közjogi ellenzék különállása egy táborba kény­­szerítette a kiegyezés összes híveit. Párt­­alakulásunk alapját a közjogi alapnak kellett képeznie s politikai irányelveik tekintetében teljesen homogén pártok nem alakulhattak. így volt ez a múlt­ban, de fokozott mérvben van így ma, midőn a megfogyott számú 67-eseknek teljes számban kell egyesülniük, hogy többséget alkothassanak. Egyszerű arit­metikai kérdéssel állunk szemben. Nézze meg Szivák a pártok számarányát s az­után fejtse meg, hogyan fogja a 67-es alap megvédésére képes többséget ösz­­szehozni, ha a radikalizmus kérdésében létező különbségek miatt a szétválást elemi szükségnek hirdeti. A­ki valóban a 67-es a­lap védel­mét tekinti első feladatának, annak ép­pen ellenkezőleg az egyéb kérdésekben létező vélemény­­ülönbségek kiegyenlí­tésére kell törekednie. " Harmadik bajuk, hogy nincs tisz­tázva a párt jriszonya a jelenlegi kor­mányhoz. Hát valóimra "ezt a koalícziós rágalmat is a mi"sorainkból kellett han­goztatni ? A szabadelvűpárt nem állott és nem áll semmiféle viszonyban a jelenlegi kor­­mánynyal. .A parlamentáris kormányzat politikai meggyőződésünknek sarkalatos alapelvét képezi: csak parlamentáris kor­mányt alkothatunk, csak olyat támogat­hatunk, a jelenlegi kormány reánk nézve merőben idegen. És ám jónak látja Szi­vák e kormánynak a választási reformra vonatkozó kijelentéseit is szóba hozni, biztosíthatom róla, h­ogy'‘ ax*41.talános titkos szavazati jognak meggondolatlan és könn­yűmű felvetését senki nálam jobban el nem ítéli és senki nagyobb hibának nem tarthatja, hogy ily módon kívánják a koalíc­iót sarokba szorítani és egy az országra beláthatlan veszélye­ket hozó álláspontra kényszeríteni. Lesz még alkalmunk e kérdéssel foglalkozni; kell hogy a szabadelvű párt e kérdés­ben is hír maradjon önmagához s mel­léktekintetet nem ismerve segédkezzék e veszély elkáb­zisában. Egy kevés gon­dolkodás meggyőzhet bennünket róla, hogy már csak egg­ kérdés miatt sem czélszerű azon ..egy pártszermet szétrob­bantani, mely semmi előzetes ígéret ál­tal nem feszélyezve követheti meggyő­ződését s védheti a nemzet nagy ér­dekeit. Végre, — s talán ez az egész saját­ságos okoskodás legsajátságosabb rész­lete — útjában áll a sofrbadelvű párt a kibontakozásnak, mert »nekünk nem fenyegetnünk kell a koalíc­ióban levő mérséklőket, de segítségükre kell siet­nünk, már­pedig megváltó, mérséklő el­határozás a többség vagy annak egy része részéről nem képzelhető, ha szemben áll egy revanche jelszava nagy párt, mely az esetleges engedé­kenységért megtorlást kíván.« Honnan veszi azt Szivák, hogy az esetleges engedékenységért megtorlást fog a szabadelvűpárt kívánni? Hát nem azt jelentettük-e ki ismételten, hogy a konfliktus felidézését tartjuk károsnak, veszélyesnek a nemzetre nézve, hogy ezért hibáztatjuk, ezért ítéljük el a koalíc­iót? Nem biztosítottuk-e őket a legünnepélyesebb formában, hogy teljes elismeréssel leszünk, ha helyreállítják a király és nemzet között, könnyelműen megzavart egyetértést? Igenis, ez egyetértés megzavarásáért, a jelen törvénytelenné elfajult küzdelem­ben való konok kitartásért érni fogja őket szigorú bírálatunk. Felelősségre fogjuk ezért vonni őket akkor, mikor az elvakított nemzet látni, érezni fogja a felidézett súlyos bajokat. De ha mentő tettre határozzák el magukat, ha befe­jezik ezt a vakmerő szerencsejátékot, ezen lépésüknél számíthatnak reánk. Számíthatnak a szabadelvű párt aktív közreműködésére, ha szükségük lesz reá, ha pedig a maguk kebelében, a maguk erejéből oldhatják meg a kérdést, úgy készséggel nyújtjuk nekik a politikai ellenfél m­étánylásában rejlő erkölcsi támogatást. Ezt a tudatot kell bennük felébresz­tenünk, azt a tényt kellő világításba helyeznünk, hogy itt van egy elveihez szilárdan ragaszkodó párt, eltökélve arra, hogy új pártalakulásba beleolvadva vagy a kisebbség padjain megmaradva — a­hogy a körülmények fejlődése kívánja — a 67-es alap védelme s a király és nemzet közötti összhang helyreállítása körül híven teljesítse kötelességét. Se­gélyt, bátoritást. Ha préfsdkelerjlck ezzel adhatunk. Ez meg fogja teremni gyű­­mülcseit, megy fogja érlelni a szituácziót. Ma még nem erett az: "a koaliczióban levő 67-esek hangsúlyozzák álláspont­jukhoz s a"koaliczióhoz való ragasz­kodásukat s nyíltan fejezik ki örömüket pártunk bomlása felett, mely csak a koalicziónak ad újabb erőt. Nagyon igazuk van, jó volna ezt Szivákéknak megszívlelniük. Hiszen Szivák is azt mondja, hogy a koaliczióhoz való állás csak a koro­nára gyakorolt nyomást fokozná s a h­ibot lnkomst, nehezítem merj. Arany igaz­ság, de ha ő ebből arra a következte­tésre jut, hogy a szabadelvűpártból ki­lépve, külön állásban kell maradniok, hát engedjen meg nekem, hiszi ő azt igazán, hogy azok, kiket,­sikerülnie fog a szabadelvűpártból kiválásra bírni, csak egy hónapig is ,férfiasan megálla­­nak ugyanazon a helyes, de népszerűt­len állásponton, melynek a nyomását érez­ték mint ezen párt tagjai? Mentői keve­sebben fogják ezt megtenni; ott lesznek kevés kivétellel mindnyájan, a legrövi­debb idő alatt, azon az állásponton, mely Szivák szerint is megnehezíti a kibontakozást. A kibontakozásnak igenis tehetünk szolgálatot, tepöíten együtt maradva, mindaddig, míg az egész koan­ezió, vagy annak mérsékeltebb része nem lép a kiegyenlítőn útjára. Utóbbi­ esetben evekkel egyesülve létesülhet r az új pártalkulás, ha pedig a koan­ezió igint olyan fogja a kormány­zást átvenni, megnyílik előttünk a tér egy igazán magas színvonalon álló, ál­dásos és sikeres ellenzéki működés számára. Azt kérdi Szivák: jogosult lesz-e az ellenzéki működés, ha a koalíc­iónak sikerül progra­­mja főpontjait megvaló­sítani? Végtelenül naiv kérdés. Azért, am­it katonai téren netalán elérne a koalí­­ió, bizonyára nem fogunk nekik opponálni. Hiszen régen meg­mondtuk, hogy pártunk hazafias meg­nyugvással és örömmel fogadná, ha ő felsége teljesítené a nemzetnek a hadse­reg nyelvére vonatkozó régi óhaját. De azért ne aggódjék Szivák. Ott volna előttünk az államélet, a nemzeti poli­tika egész mezeje; mi tudni fogunk tar­talmat vinni közéletünkbe s majd gon­doskodik a koalicziós kormány róla, hogy vele szemben folytatott küzdel­münkben visszaszerezzük pártunk nép­szerűségét. Tisza István: Szerda, augusztus 16. A helyzet. — Saját tudósítónktól. — A válság hírei között persze megint nyi­latkozatok szerepelnek. Bánffy Dezső báró Szegeden, a­hová a vezérlő-bizottság ülése elől ment mulatni, nyilatkozott a kibontako­zásról. Szerinte a kibontakozás szeptemberben okvetlenül meglesz, még­pedig úgy, hogy a koalíczió átveszi a kormányt. Hogy ez eddigete nem történt meg, a hiba a koalíczióban van. Nagyon is sokat követeltek egyszerre. Most aztán nem marad más hátra, mint a sokból engedni. Azt is kijelentette Bánffy Dezső báró, hogy biztos­­ tudomása szerint a Fejérváry­­kormány nem vállalkozott és nem is vállal­kozik semmi alkotmányellenes dologra s ha bármi ilyet követelnének tőle, azonnal ott hagyja a helyét . . . Mindezek érdekes dolgok, csak az a kü­lönös, hogy Bánffy Dezső eddig folyton az ellenkezőjüket hirdette és most is jónak látta megszökni a koalíc­ió ülése elől, a­helyett, hogy ott mondotta volna el ezeket a biztosan tudott dolgait...

Next