Az Ujság, 1906. január (4. évfolyam, 1-30. szám)
1906-01-02 / 1. szám
>■ . n * .. / v ■ • ■ w ■ * i - Á Budapest, 1906. IV. évfolyam. 1. szám. Kedd, január 2. Előfizetési árak: _____ ________ SÉF SZERKESZTŐSÉG: I*.*— m mm 1 b m IM M l.' 11 7 - I VI V I I 1 fi ffl KIADÓHIVATAL: F/gyhára ........ 2040 » Mjf ffl fi ^ 11 §§ “®§§i Budapest, Kerepesi út 54. sz. * ijW « jlf tpi fH jék. III IIL" Wh Telefon 61 -01-02 -03. Egyes szám ára S fillér. r^ül ülök Kétfélén minden nap, ünnep Vidéken 10 fillér. JSBm íjrefe r isiTípjusVí mém éa vasárnap után is. ROVÁS. Nem kétes, hogy az ország közvéleménye túlnyomó részben koalicziós, de még bizonyosabb, hogy a vezérektől uj esztendőre békehangokat kívánt hallani. Különösen Kossuth Ferencztől, ki nem azért lett népszerű, mert harczias, hanem, mert Kossuth létére is, a bölcs mérséklet képviselőjének tartják a harcziasok közt. Az ő újévi beszéde kelletlen csalódást fog okozni országszerte. Amit a királynak odamondogatott, hogy vegye tudomásul, azt sokkal többen fogják igaznak találni, mint politikusnak és hasznosnak. Mikor okos ember becsületes békét akar, megalázás nélkül, a maga vélt igazából is elnyeli az olyan szót, mely a másik békére kényszerülő felet sérti és bőszíti. Még ha a másik fél koronázott magyar király is. Kossuth Ferencz ennek nagyon az orra alá dörgölte ma, hogy hadseregét a koalíczió máris a züllés szélére juttatta, s hogy hovatovább a nagyhatalmi állást s a külső védelem biztosságát is tönkre fogja küzdhetni. Hát hiszen ez lehet igaz, s lehet a koalícziónak nagy érdeme, de ha a király ezt Kossuth kívánságához képest tudomásul veszi, nehezebben fog neki esni, mint valaha, azt is tudomásul venni, hogy neki erre a koalíczióra kell a kormányt bízni. Pedig erre kell. Mert ez a többség s mert e nélkül lehetetlenség a béke. * Hieronymi, a szabadelvű párt újévi szónoka, alkotmánytanilag helyesen mondta, hogy a válság megoldása őfelségének és a képviselőházi többségnek kezeiben van. Ám, ha ott van , mert markolják meg oly görcsösen, hogy a király- és nemzetrontó válság egy álló esztendő múltán bonyolultabb, mint valaha ? — Azért, mert a megoldás éppen csak alkotmánytanilag van ama bizonyos illetékes kezekben. Valósággal egészen másutt van. Ott, ahol volt 1867-ben is: a becsületes, magyar nemzeti, de a magyar király s osztrák császár azonosságával, mint másíthatatlan ténynyel szintén számotvető Deák-politikában. Ezzel a mai képviselőházi többség szakított, s ezzel a király nem parlamentáris mai kormánya sincs összhangban. Csakis ez a Deák-politika a megoldás, mely ma nincs másutt, csak Hieronymi államférfim beszédében s ott az egész szabadelvű párt meggyőződésében. De mivel ugyanott meg többség és kormány nincs, egyelőre annyi, mintha a megoldás valósággal nem volna sehol. * A még Bánffy kezdte, de az utána következett szabadelvű kormányoktól abbahagyott hírlaplefoglalási divat megint felvirágzott. Bánffy idejében csak a szoczialista sajtót nyomorgatták vele. Most a jogegyenlőséggel járó egyenlő jogtalanság elvének megfelelően lefoglalási végzéseket kapnak olyanok is, akiket a régi jobb időkben csak nemességek s hasonló felt kapásához szoktattak. A minap lefoglalták a Pesti Hírlapot, tegnap tehát rá kellett kerülni a lefoglalás sorának kitűnő versenytársára, a Budapesti Hírlapra is. Nem vagyunk esküdtek s igy nem ítélhetjük meg, csakugyan volt-e bennük királysértés. De ha volt is, a lefoglalást nem tartjuk okos megtorlásnak. A királyi tekintélynek nem használ, de a lefoglalt lapoknak — igen. Mert ez is reklám. A fölizgult közvélemény kedveli az olcsó mártírkoszorúkat is. Bizonyság rá az, hogy a nagy üzleti versenyben álló hírlapok nemhogy ijedeznének a lefoglalástól, hanem arra szinte pályáznak. Vélemények és vallomások. ( Aforizmák.) Irta Szász Zoltán. Istenről okosan csak hallgatni lehet. * Nevet adni a világ lényegének metafizikus szélhámosság. Eszmének, szubsztancziának, Ding an sich-nek, akaratnak nevezzük-e, mindegy, egyaránt semmit se mondunk. Igaz, hogy egy ilyen uj elnevezés s a régi rendszerek uj nevekkel való átírása által uj és eredeti bölcsészszé lehet az ember. Kis erőszakossággal azt is be lehet bizonyítani, hogy a világ lényege a kör vagy a villamosság, vagy a sovinizmus. e * A tudományos, igazi bölcsészet nem egyéb, mint a józan ész az 1-ső, 2-ik vagy s-ik hatványon. Azaz : önmagával sokszorozott józan ész.* A művészet úgy viszonylik a tudományhoz, különösen pedig a bölcsészethez, mint a szesztartalmú italok a tápanyagokhoz. * Az emberiség létért való hadjáratában a hadvezér a tudomány. A művészet a markotányosnő. * Az elmélkedés az ész bujálkodása. * A humor egy fajtája a tébolynak. A vallásosság egy fajtája a tébolynak. A szerelmesség egy fajtája a tébolynak. Mindenben tébolyt látni: egy fajtája atébolynak. * A művész a Barnum-féle szörnyalakok közé való típus. Egy nyomorék, aki így szól : csodáljatok meg, nekem csak egy lábam van, de ezen hat ujjam. * Nagyon félek, hogy egyszer biztos leszek minden mai nagyság, kiválóság, átlagfölöttiség valójában való alsórendűségéről. S abban, hogy a nyárspolgár, az átlagember az igazi bölcs. * Amily mértékben alsórendü valaki, oly mértékben nem látja, hányan állnak fölötte. A legutolsó ember valósággal feje tetejére állítja a világot s azt hiszi magáról, hogy ő a legelső. A nagyzási hóbort a kicsiség jele. Örültek, tehát kétségtelenül az átlagnál alsóbbrendű emberek, igen gyakran nagy férfiúnak, fejedelemnek, sőt — istennek képzelik magukat. * Az erkölcs nem czél, hanem eszköz. A boldogság a czél. Tekintve, hogy az egyes ember jó és gonosz, egészséges és beteg elemek vegyüléteként születik s boldogságához csak akkor juthat, ha minden hajlamát bizonyos mértékig kielégíti, az erkölcsöt is csak bizonyos mértékig kell követnie. Azok számára, akik hisznek a túlvilági életben, természetesn nem áll ez. * Túl nagy szerepet juttatni az életben a gondolkodásnak, oktalanság. Ez is csak egy eszköz a boldogságra. * Az öreg embereket épp úgy ki kellene zárni a közéletből és közhivatalokból, mint ahogy ki vannak zárva a gyermekek. A kiskorúság jogi fogalma mellé meg kellene teremteni a túlkorúság jogi fogalmát. * A kultur-ember : farkas báránybőrben. Az egész kultúra végeredményben nem egyéb, mint egy báránybőr-gyár. : * A női szív egy hotel garni, melyben még a bejelentő-czédulát sem kell kitölteni. Ezért találkozik aztán az ember némelyikben oly rémes alakokkal, hogy megdöbbenve kérdi , miféle helyre kerültem ? * A szenvedély az a lélekben, ami a rútság a testen.* Az ember nem a legszebb nőbe lesz szerelmes, hanem a neki megfelelően rútba. Ide illik egy költeményem következő strófája : Valami torz van arczodon, Valami buja rútság, Valami bus, velem rokon Sejtelmes elfajultság ... Megjegyzem, hogy annak a nőnek, a ki inspirálta, nem mertem megmutatni ezt a verset.* Az idilli korszakok szüze tiszta forrásvíz volt, mely üdítette a vándort s mindig meg is találta a maga vándorát. A mai nagyvárosi kulturshűz kaviárt nyújt mindenkinek, remélve, hogy ez az előétel rácsábit végre valakit arra, hogy nála üljön le étkezni. Azaz, hogy feleségül vegye. Minden tudás alapjában véve hit. Minden általános igazság alapjában véve egyéni vélemény. • Lapunk mai száma 16 oldal. Csinálják meg. Harczi riadónak hallszik, de a végén békezsolozsmában csendül ki minden újévi beszéd. Küzdünk, ha kell, de vagyunk a béke után, — ezt ismétli különféle változatokban minden pártvezér, akinek ma módjában volt nyilatkozni. Ha akadnak is, akik ez újévi szózatokból új harcrok reményét kürtölik szerte, nem a közhangulatot fejezik ki, de még csak nem is azok intenczióját, akiknek beszédeiből az új harczra való készülődést akarják kimagyarázni. Hiába is akarnák tagadni, az országban ma mindennél erősebb a békevágy. Érzik ezt a koalícióban is, hisz ennek kapcsolata a közvéleménynyel elég élénk, hogy a nemzet érzelmeit és gondolatait megismerje. De erős a békevágy odafönn is, ahol be kell látni, hogy egy nemzet a nyomorúságon és szenvedésen nem megy keresztül puszta jókedvből. A nemzet szenvedése és nyomorúsága nem azok a