Az Ujság, 1906. január (4. évfolyam, 1-30. szám)

1906-01-02 / 1. szám

>■ . n * .. / v ■ • ■ w ■ * i - Á Budapest, 1906. IV. évfolyam. 1. szám. Kedd, január 2. Előfizetési árak: _____ ________ SÉF SZERKESZTŐSÉG: I*.*— m mm 1 b m IM M l.' 11 7 - I VI V I I 1 fi ffl KIADÓHIVATAL: F/gyhára ........ 2­0­40 » Mjf ffl fi ^ 11 §§ “®§§i Budapest, Kerepesi­ út 54. sz. * ijW « jlf tpi fH jék. III IIL" Wh Telefon 61 -01-02 -03. Egyes szám ára S fillér. r^ül ül­ök Kétfélén minden nap, ünnep Vidéken 10 fillér. JSBm íjrefe r isiTípjusVí mém éa vasárnap után is. ROVÁS. Nem kétes, hogy az ország közvéleménye túlnyomó részben koalicziós, de még bizo­nyosabb, hogy a vezérektől uj esztendőre békehangokat kívánt hallani. Különösen Kos­suth Ferencztől, ki nem azért lett népszerű, mert harczias, hanem, mert Kossuth létére is, a bölcs mérséklet képviselőjének tartják a harcziasok közt. Az ő újévi beszéde kelletlen csalódást fog okozni országszerte. A­mit a királynak odamondogatott, hogy vegye tudo­másul, azt sokkal többen fogják igaznak ta­lálni, mint politikusnak és hasznosnak. Mikor okos ember becsületes békét akar, megalázás nélkül, a maga vélt igazából is elnyeli az olyan szót, mely a másik békére kényszerülő felet sérti és bőszíti. Még ha a másik fél koro­názott magyar király is. Kossuth Ferencz ennek nagyon az orra alá dörgölte ma, hogy hadseregét a koalíczió már­is a züllés szélére juttatta, s hogy hova­tovább a nagyhatalmi állást s a külső védelem biztosságát is tönkre fogja küzdhetni. Hát hiszen ez lehet igaz, s lehet a koalícziónak nagy érdeme, de ha a király ezt Kossuth kívánságához képest tudomásul veszi, nehezebben fog neki esni, mint valaha, azt is tudomásul venni, hogy neki erre a koalíczióra kell a kormányt bízni. Pedig erre kell. Mert ez a többség s mert e nélkül lehetetlenség a béke. * Hieronymi, a szabadelvű párt újévi szó­noka, alkotmánytanilag helyesen mondta, hogy a válság megoldása ő­felségének és a kép­viselőházi többségnek kezeiben van. Ám, ha ott van , mert markolják meg oly görcsösen, hogy a király- és nemzetrontó válság egy álló esztendő múltán bonyolultabb, mint valaha ? — Azért, mert a megoldás éppen csak alkot­mánytanilag van ama bizonyos illetékes kezek­ben. Valósággal egészen másutt van. Ott, a­hol volt 1867-ben is: a becsületes, magyar nemzeti, de a magyar király s osztrák császár azonosságával, mint másíthatatlan ténynyel szintén számotvető Deák-politikában. Ezzel a mai képviselőházi többség szakított, s ezzel a király nem parlamentáris mai kormánya sincs összhangban. Csakis ez a Deák-politika a megoldás, mely ma nincs másutt, csak Hieronymi államférfim beszédében s ott az egész szabadelvű párt meggyőződésében. De mivel ugyanott meg többség és kormány nincs, egyelőre annyi, mintha a megoldás valósággal nem volna sehol. * A még Bánffy­ kezdte, de az utána követ­kezett szabadelvű kormányoktól abbahagyott hírlaplefoglalási divat megint felvirágzott. Bánffy idejében csak a szoczialista sajtót nyomorgatták vele. Most a jogegyenlőséggel járó egyenlő jogtalanság elvének megfelelően lefoglalási végzéseket kapnak olyanok is, a­kiket a régi jobb időkben csak nemességek s hasonló felt­ kapásához szoktattak. A minap lefoglalták a Pesti Hírlapot, tegnap tehát rá kellett kerülni a lefoglalás sorának kitűnő versenytársára, a Budapesti Hírlapra is. Nem vagyunk esküdtek s igy nem ítélhetjük meg, csakugyan volt-e bennük királysértés. De ha volt is, a lefoglalást nem tartjuk okos meg­torlásnak. A királyi tekintélynek nem hasz­nál, de a lefoglalt lapoknak — igen. Mert ez is reklám. A fölizgult közvélemény kedveli az olcsó mártírkoszorúkat is. Bizonyság rá az, hogy a nagy üzleti versenyben álló hír­lapok nemhogy ijedeznének a lefoglalástól, ha­nem arra szinte pályáznak. Vélemények és vallomások. ( Aforizmák.) Irta Szász Zoltán. Istenről okosan csak hallgatni lehet. * Nevet adni a világ lényegének metafizikus szélhámosság. Eszmének, szubsztancziának, Ding an sich-nek, akaratnak nevezzük-e, mind­­egy, egyaránt semmit se mondunk. Igaz, hogy egy ilyen uj elnevezés s a régi rend­szerek uj nevekkel való átírása által uj és eredeti bölcsészszé lehet az ember. Kis erő­szakossággal azt is be lehet bizonyítani, hogy a világ lényege a kör vagy a villamosság, vagy a sovinizmus. e * A tudományos, igazi bölcsészet nem egyéb, mint a józan ész az 1-ső, 2-ik vagy s-ik hat­ványon. Azaz : önmagával sokszorozott józan ész.* A művészet úgy viszonylik a tudomány­hoz, különösen pedig a bölcsészethez, mint a szesztartalmú italok a tápanyagokhoz. * Az emberiség létért való hadjáratában a hadvezér a tudomány. A művészet a marko­­tányosnő. * Az elmélkedés az ész bujálkodása.­­ * A humor egy fajtája a tébolynak. A vallásosság egy fajtája a tébolynak. A sze­­relmesség egy fajtája a tébolynak. Mindenben tébolyt látni: egy fajtája a­­tébolynak. * A művész a Barnum-féle szörnyalakok közé való típus. Egy nyomorék, a­ki így szól : csodáljatok meg, nekem csak egy lábam van, de ezen hat ujjam. * Nagyon félek, hogy egyszer biztos leszek minden mai nagyság, kiválóság, átlagfölötti­­ség valójában való alsórend­űségéről. S abban, hogy a nyárspolgár, az átlagember az igazi bölcs. * A­mily mértékben alsórendü valaki, oly mértékben nem látja, hányan állnak fölötte. A legutolsó ember valósággal feje tetejére ál­lítja a világot s azt hiszi magáról, hogy ő a legelső. A nagyzási hóbort a kicsiség jele. Örültek, tehát kétségtelenül az átlagnál alsóbb­rendű emberek, igen gyakran nagy férfiúnak, fejedelemnek, sőt — istennek képzelik ma­gukat. * Az erkölcs nem czél, hanem eszköz. A boldogság a czél. Tekintve, hogy az egyes ember jó és gonosz, egészséges és beteg ele­mek vegyü­léteként születik s boldogságához csak akkor juthat, ha minden hajlamát bizo­nyos mértékig kielégíti, az erkölcsöt is csak bizonyos mértékig kell követnie. Azok szá­mára, a­kik hisznek a túlvilági életben, ter­­mészetesn nem áll ez. * Túl nagy szerepet juttatni az életben a gondolkodásnak, oktalanság. Ez is csak egy eszköz a boldogságra. * Az öreg embereket épp úgy ki kellene zárni a közéletből és közhivatalokból, mint a­hogy ki vannak zárva a gyermekek. A kis­korúság jogi fogalma mellé meg kellene terem­teni a túlkorúság jogi fogalmát. * A kultur-ember : farkas báránybőrben. Az egész kultúra végeredményben nem egyéb, mint egy báránybőr-gyár. : * A női szív egy hotel garni, melyben még a bejelentő-czédulát sem kell kitölteni. Ezért találkozik aztán az ember némelyikben oly rémes alakokkal, hogy megdöbbenve kérdi , miféle helyre kerültem ? * A szenvedély az a lélekben, a­mi a rútság a testen.* Az ember nem a legszebb nőbe lesz sze­relmes, hanem a neki megfelelően rútba. Ide illik egy költeményem következő strófája : Valami torz van arczodon, Valami buja rútság, Valami bus, velem rokon Sejtelmes elfajultság ... Megjegyzem, hogy annak a nőnek, a ki inspirálta, nem mertem megmutatni ezt a verset.* Az idilli korszakok szüze tiszta forrásvíz volt, mely üdítette a vándort s mindig meg is találta a maga vándorát. A mai nagyvárosi kulturshűz kaviárt nyújt mindenkinek, re­mélve, hogy ez az előétel rácsábit végre vala­kit arra, hogy nála üljön le étkezni. Azaz, hogy feleségül vegye.­ Minden tudás alapjában véve hit. Minden általános igazság alapjában véve egyéni véle­mény. • Lapunk mai száma 16 oldal. Csinálják meg. Harczi riadónak hallszik, de a végén békezsolozsmában csendül ki minden újévi beszéd. Küzdünk, ha kell, de va­gyunk a béke után, — ezt ismétli külön­féle változatokban minden pártvezér, a­kinek ma módjában volt nyilatkozni. Ha akadnak is, a­kik ez újévi szózatokból új harcrok reményét kürtölik szerte, nem a közhangulatot fejezik ki, de még csak nem is azok intenczióját, a­kiknek be­szédeiből az új h­arczra való készülődést akarják kimagyarázni. Hiába is akarnák tagadni, az or­szágban ma mindennél erősebb a béke­­vágy. Érzik ezt a koalíc­ióban is, hisz ennek kapcsolata a köz­vélem­ényny­el elég élénk, hogy a nemzet érzelmeit és gondolatait megismerje. De erős a békevágy odafönn is, a­hol be kell látni, hogy egy nemzet a nyomorúságon és szenvedésen nem megy keresztül puszta jókedvből. A nemzet szenvedése és nyomorúsága nem azok a

Next